Sztrájk, sztrájk, sörsztrájk! 2. rész. – A sztrájk, mint kétélű fegyver

Ahogyan kétrészes cikkünk előző részében írtuk, a sörsztrájk, mint új „műfaj” a XIX. század végére, a XX. század elejére, ha nem is nagyon hatásos és biztos, de fegyverré vált. Használták mind a sörgyárakban dolgozó munkások, mind az elégedetlen fogyasztók, mind az állami adóemelés vagy sörgyári kartellezéssel végrehajtott drasztikus áremelések ellen szervezett tiltakozást választó vendéglátósok. A sörsztrájk időnként meglepően hosszúra nyúlt. Pl. 1894-ben nem kevesebb mint hét hónapig húzódott el egy berlini sörsztrájk, amely a sörgyárak május elsején nem dolgozó munkásainak kirúgása miatti tiltakozás okán vette kezdetét. Sok százezer német munkás élt át nem túl kellemes sörmentes hónapokat, ám a végén a munkások bizottsága sikeresen kiegyezett a gyárosokkal. 1902-ben a fővárosi vendéglősök fenyegetőztek sörsztrájkkal. Egy elkeseredett sörissza ekképpen kommentálta azt a szörnyű perspektívát, miszerint sör nélkül maradhat a kánikulában: „Ha rossz viccet akarnánk csinálni ez egyébként komoly dologból, azt mondhatjuk, hogy a közönség issza meg a levét annak a sörnek, amely nem lesz.”

1908-ban az akkortájt még Ausztriához tartozó Prágában az osztrák vendéglősök és szállótulajdonosok szövetségének huszadik kongresszusán határozatban tiltakoztah a sörárak mindennemű emelése ellen. Ellenkező esetben a sörgyárak bojkottálását vagy a sörsztrájkot ajánlották. 1927-ben a bajor lakosok hirdettek sörbojkottot a drasztikus áremelések miatt. A sörivók lefelé fordított korsóval és kiáltványokkal mutatták ki nemtetszésüket. Ennek a sörsztrájknak egy csöppet sajátos változatát gyakorolták a landshuti polgárok, mikor egy gyorsan megszervezett gyűlésen eldöntötték: „Mindenkinek csak annyi sört szabad innia, amennyire föltétlenül szüksége van!” Ezt a sztrájk fogadalmat vélhetően könnyen betartották a landshutiak, sőt feltételezhető, hogy a helyi „sörszükséglet” hirtelen jelentősen megugrott. 😊 Végezetül egy 1936-os hír, melynek során a belgrádi, újvidéki, zimonyi vendéglátósok hirdettek meg egy sörsztrájkot, ám a jugoszláviai sörgyárak ezúttal résen voltak. Ahelyett, hogy beadták volna a derekukat csak Belgrádban vagy 25 sörkimérést létesítettek és saját maguk értékesítették söreiket. Sőt a sörivók szomjúságának fokozására ingyen adtak sóskiflit és zsíros ételeket! 😊 No ennyit a sztrájkokról, de szerintem mi ne éljünk ezzel a kétélű fegyverrel, az elvonás helyett inkább fogyasszunk el egy korsó finom cseh söröcskét!

Szabad-e sörrel koccintani?

„Sörrel sose koccints, hanem koppants az asztalra.” – így hangzott a Kecskeméti katolikus gimnázium potom harminc oldalas illemszabály fölsorolásának egyik passzusa, anno 1937-ben. „Magyar ember nem koccint sörrel!” vagy „Igaz magyar 150 évig nem koccint sörrel”. Ugye mindenki ismeri ezeket a szólásokat, melyek betartásáról még ma is gyakorta vitatkozunk, persze azért nem oly vérre menően. De hogy honnan is ered ez a sokunkba belénk ívódott szokás, és mi is ma a helyes teendő? – ennek jártunk utána. 

Kezdjük azzal, hogy nem meglepő módon egy jól hangzó történet áll a háttérben. Hogy pontosan mikor is született ez a legenda és belőle a magyarok sörözését meghatározó előírás azt senki nem tudja, de az biztos, hogy 1882-ben már bőven élt ez a „tilalom”. Erről árulkodik egy a Fővárosi lapok egyik számában megjelent írás is, ahol a szerző megjegyzi: „Münchenben lehet a sörrel is koccintani”. Azaz Magyarországon már nem. De miből is ered ez a magyar szokás, amely hosszú időre a zsarnoksággal szembeni passzív ellenállás egyfajta szimbóluma is lett? 1849. október 6-án az elbukott magyar szabadságharc 13 honvédtisztjét felakasztják, és Pesten kivégzik Batthyány Lajos miniszterelnököt. A legenda szerint a kivégzéseket a „véreskezű” Haynau és pribékjei a söröskorsóikat összekoccintva ünnepelték meg. Eme galádság miatt vált az igaz magyar ember számára tiltottá a sörrel koccintás. Szép a történet, csak szinte teljes bizonyossággal állítható, hogy nem igaz. Se írás, se rajz nem bizonyítja, hogy Haynauék sörrel vigadtak volna eme tragikus napon, és feltehetőleg amúgy is inkább a pezsgőt választották volna. Ám a kitalált sztori remek alapot jelentett egy legendához, melyet egyes vélemények szerint feltehetőleg a filoxéra járványban elpusztult szőleik miatt meggyengült borászok találhatták ki, imigyen próbálva az időközben erős konkurenciává fejlődő sörösöktől a piaci részesedést visszaszerezni. Más vélemény szerint nincs másról szó, minthogy a korabeli sörös poharak, korsók vékony fala nem bírta a koccintást, így a poharukat féltő vendéglátósok hívták életre ezt a szokást. És hogy a 150 év honnan csapódott a sztorihoz? Nos feltehetőleg csak az 1990-es években egészítették ki a lelkes sörgyári marketingesek a 150 éves török megszállás időtartamának afféle „újrahasznosításával”, így készülve a koccintástiltás befejeződése, mint reklámlehetőség kihasználására. Ügyes...

A kérdés azonban továbbra is adott, napjainkban szabad-e sörrel koccintanunk vagy sem? Nos erről még a nálunk nagyobb tudásúak is eltérően gondolkodnak. Szerencsés Károly történész szerint „a tudomány vita dolga, de a legendák vitátlan dolgok”. Családi, nemzeti legendákra szükség van, és nem az a lényeg, hogy valóban van-e jól dokumentált alapja. Emiatt „a lényeg, hogy sörrel nem koccintunk!” Ezzel szemben Katona Csaba (sör) történész szerint éppen a legenda mivolta miatt nem érvényes a sörrel nem koccintás illemszabálya, és „kár lenne valamiféle nacionalista köntösbe bújtatni az egészet”. Mindkét vélemény mögött igazság lakozik, mi dönteni nem is akarunk ebben a kérdésben. Akár így, akár úgy, ha sörrel koccintunk vagy ha csak az asztalt koccoljuk vele (bár ez éppen hogy osztrák módi), esetleg csak a korsó alját csiszatoljuk egy kicsit az asztallaphoz, vagy akár a koccintást egy „Vesszen Haynau!” felkiáltással toldjuk meg, legalább egyszer egyszer, egy pillanat erejéig jusson eszünkbe a legenda alapja, és emlékezzünk dicső nagyjainkra!

Sztrájk, sztrájk, sörsztrájk! 1. rész. – Németország (1932)

A sztrájk, azaz a munkavállalók sokaságának szervezett munkabeszüntetése már hosszú múltra tekint vissza. Már a feudalizmus kora előtt is akadtak példák arra, hogy a munkakörülményeik miatt elégedetlen emberek megtagadták a munkavégzést, de a tömeges sztrájk (strike) a kapitalizmus korának szülötte, így főleg a XIX-XX. századra vált a munkások egyik, nem mindig sikeres fegyverévé. A sztrájkolás később más területeken is meghonosodott, így a XX. század elején már kifejezett sörsztrájkokról is beszélhetünk. Itt már nem feltétlenül a sörgyári munkások munkabeszüntetéséről volt szó, hanem a sztrájk a magas állami adók és/vagy a drasztikus gyártói áremelések elleni vendéglátós akciók egyikévé vált. Ez utóbbira számos példát lehet felsorolni, hiszen az évtizedek során Ausztriától, a francia városokon, a cseh földön, sőt magyar településeken át egészen Nyugat-Ausztráliáig mindenhol előfordultak kisebb, jellemzően csak néhány napig tartó vendéglátóhelyi sörsztrájkok. Mindezek közül talán a legnagyobb Németországban zajlott le, ami bizony még a történelem egyik legszomorúbb korszakának eljöveteléhez is nyújtott egy kicsiny „segítséget”.

1932 februárjában a német vendéglátósok általános sörsztrájkot hirdettek. A söradók növekedése miatt meghirdetett akciókat ugyan a kommunisták kezdték, de szinte azonnal lecsaptak rá a náci mozgalom tagjai és részben át is vették annak szervezését. Hamburg városát követve február 25-én Berlinben is elkezdődött a sztrájk, melynek keretében a vendéglátóhelyek (szám szerint 12 ezer!!) ugyan nem zártak be, de sörrel nem szolgálták ki a vendégeiket. A következő napokban a sztrájk még tovább terjedt az országban, s csak a fővárosban mintegy 40-45 ezer üzletben szűnt meg az üveges sör árusítása. Ezzel párhuzamosan a sörgyárak is kemény lépésekre szánták el magukat, 6-7000 munkást bocsátottak el azon nyomban. A két tűz közé keveredett birodalmi kormány hamar be is adta a derekát és ígéretet tett a söradó március végi csökkentésére. Ennek köszönhetően a vendéglátósok szakszervezete befejezte a sztrájkot, jóllehet a nemzeti szocialista párt tovább, az adó teljes eltörléséig szerette volna folytatni a népszerű mozgalmat. Ahogyan az várható volt, a sztrájkot követően a vendéglátósok rohamtempóban próbálták az idő közben kiürült sörkészleteiket feltölteni. A rohamot azonban a sörgyárak nemigen bírták, még úgy sem, hogy az elbocsátott munkásaik többségét visszavették. Összességében a sztrájkból szinte senki nem jött ki győztesként, de csak szinte. A vendéglátósok hatalmas veszteségeket könyveltek el, mert a sört szerető német fogyasztók csak nem akartak oly tömegesen áttérni más italra, és emellett számos étteremnek is el kellett bocsátania dolgozói egy részét. A sörgyárak a több napos sztrájk alatt óriási bevételtől estek el, a kormány pedig jelentős presztízs és adó veszteséget szenvedett el. Az egyetlen győztes a náci párt lett, mely a sztrájk meglovaglása révén további „olcsó sör párti” híveket sikerült szereznie. És a többi már történelem. Nem egészen egy év múlva új kancellárja lett Németországnak és egy az egész világot megrázó őrült korszak vette kezdetét. De erről sem a sör tehetett. 

Sörtípusok: A cseh láger I. rész

Ahogyan azt olvasóink már észrevehették, időről időre betekintést nyújtunk a sörök óriási világába. Igyekszünk sör különlegességekről, az átlag sörfogyasztó mindennapi figyelmét elkerülő sörökről hírt adni, egy picit talán tágítva a látókörüket, felkeltve érdeklődésüket az új kipróbálásra is. Ám aki a cseh söröket szereti, az az újdonságok élvezetét követően mindig visszatér kedvencéhez a cseh lágerhez, melynek fogyasztása sokunk számára a napi „rutin” részét képezi. Ám vajon tudjuk-e, hogy mit is nevezünk cseh lágernek? Hogyan is lehet „szakszerűen” leírni kedvencünket? Ehhez a már korábbi cikkeinkben többször említett 2015. évi BJCP Guideline használjuk fel segítségül, mely a lehető legpontosabb útikalauz a sörök birodalmában. (Felhívnánk arra a figyelmet, hogy az interneten fellelhető magyar fordítása a cseh lágereknél elég sok hibát tartalmaz, ezért célszerű az eredeti verziót figyelembe venni.)

A valamennyi sörtípust és azok jellemzőit felsoroló szakanyagban a 3. kategória tartalmazza a Cseh lágert (más néven ászok sört), melyet extrakttartalma (főzés előtti szárazanyag tartalma) vagy a színe alapján lehet osztályozni. A sör testességét is meghatározó extrakttartalom alapján a csehek három kategóriát különítenek el, így ha meglátjuk egy palackon a vyčepní feliratot, akkor egy könnyed 7-10-es Plato vagy Balling fokú ivósörről van szó, ha a ležák szót fedezzük fel akkor egy 11-12-es átlag lágert azonosíthatunk be. A magasabb szárazanyag tartalmú és egyben általában magasabb alkoholtartalmú söröket ugyanakkor a csehek speciál kifejezéssel illetik. Ami pedig a színeket illeti úgy a cseh lágereken belül elkülöníthetünk světlé (világos), polotmavé (félsötét, magyarul félbarna) és tmavé (sötét, azaz barna/fekete) söröket. A cseh ászok (láger) söröket így eme két szempontból felállított kategóriák kombinációjával írhatók le, melynek leegyszerűsítésével a BJCP összesen négy kategóriát állított fel. A 3/A, B, C, D jellel ellátott kategóriák mögött a Cseh világos láger (ászok), a Cseh prémium világos láger, a Cseh félbarna (borostyán) láger és a Cseh barna láger (sötét ászok) rejlik. De a cseh lágerek világának megismerését ezzel még éppen csak elkezdtük, ám hamarosan folytatjuk!

Vörös láger? Nem! Félbarna!

Cseh és nem cseh sörös körökben is rendszeresen felmerül a kérdés, helyes-e a vörös sör kifejezés, létezik-e vörös sör és ha igen akkor az miben is különbözik a többitől? Mi most részben annak kapcsán, hogy a Jaromírokban mindig fogyasztható egy-két olyan kiváló sör is, amelyeket akár vörösnek is lehetne hívni megpróbálunk tiszta sört önteni a pohárba, vagy inkább a korsóba! Nosza akkor kezdjük is azzal a kulcskérdéssel, hogy van-e vörös sör a világon? A válasz erre egyszerre egyszerű és bonyolult. Kezdjük a szimplább megoldással. Alapvetően egy sör akkor nevezhető vörösnek, ha vörös a színe! Ugye? Rápillantva egy különféle színárnyalatban tündöklő vörös vagy más néven piros, mustszínű, karmazsin, skarlát színű (és még hosszan sorolhatnánk a vörös-piros színek felsorolását) sörre akkor nincs is miről tovább beszélni. A vörös színű sör, az vörös sör! Ám ekkor pusztán a színekről beszélünk, márpedig a sörös és vendéglátós körökben a vörös sör kifejezést gyakorta úgy használják, mintha egy külön sörtípusról lenne szó. Így viszont az alapkérdésre a válasz már bonyolultabb, ezért forduljunk egy kis segítséghez.

A sörök rendkívül gazdag világában a különféle sörtípusok között szorgos szakértők igyekeznek rendet tenni. A sörkóstolók, bírák tevékenységét segítő Beer Judge Certification Program azaz a BJCP néven 1985-ben alapított non-profit szervezet utoljára 2015-ben adott ki egy új útmutatót, mely megnevezi a különféle sörtípusokat és azok jellemzőit. Ez a Guideline három olyan sörtípust is megnevez, amely nevében tartalmazza a vörös kifejezést, ilyen az Ír vörös ale, a speciális vörös IPA, és a Flandriai vörös ale, de ahogyan az látszik ezek mind felsőerjesztésűek és azon belül is a ritkább sörök közé tartoznak. Vörös alsóerjesztésű sör, azaz vörös láger megnevezésű sör azonban nincs. Van viszont Amber Lager, borostyán színű (!) láger, amelyet közmegegyezés szerint is Félbarna Ászoknak (Lágernek) fordítanak! Ezek közé tartozik többek között a nemzetközi félbarna, a cseh félbarna, vagy akár a füstös sör (Rauchbier) stb is. 

Összességében megállapíthatjuk, hogy vörös színű igen sok sörtípusba tartozó sör lehet, a félbarna / borostyán lágertől a Märzennen, a félbarna kelleren át egy brit erős ale-ig, de vörös láger sörtípus nincs, csak félbarna (semi dark vagy csehül polotmavy) vagy borostyán (amber, vagy csehül jantarovy). Persze arról, hogy ez az utóbbi szó mennyire a vörös szinonímája, arról még hosszan lehetne vitázni, de ezt meghagyjuk másoknak. Nekünk az a lényeg, hogy együtt fogyasszunk el mondjuk egy kellemes vörös színű Klostermann félbarnát! 😊

Bakalář sikerek a cseh komló fővárosában!

Csehországban augusztus végén és a szeptemberi hónap során nem csupán a szőlőfürtök begyűjtésének időszaka érkezik el, hanem ekkor zajlik a sörfőzés egyik fő alapanyagának betakarítása is. Ez a komlószüret ideje, a komlótobozok szedésének és feldolgozásának időszaka. Komlószüretet egykor hazánkban is több száz hektáron tartottak, de ma már a kisüzemi sörfőzdék kísérleteinek köszönhetően megművelt egy-két picinyke ültetvénynek is örülhetünk.

Ám nem így van cseh földön, ahol a legfőbb komlótermesztő vidékeken ilyenkor nagy területeken folynak a szorgos szüreti munkálatok. Csehország legfontosabb komló termesztésével foglalkozó térsége a cseh komló fővárosának is hívott Žatec körzetében helyezkedik el. A szüretet mintegy megünneplendő itt ebben a rendkívül hangulatos városkában a koronavírus járvány miatti kétéves kihagyást követően idén 65. alkalommal rendezték meg a Žatecká Dočesnát. A számtalan kulturális, zenei rendezvényekkel színesített többnapos sör és komlófesztivál keretében a szokásoknak megfelelően sörminősítő versenyt is tartottak, amelyre nagy számba nevezték be söreiket elsősorban a különféle cseh sörgyárak, sörfőzdék. A rangos eseményen a közeli Rakovník város sörgyára a hazánkban is ismert és szeretett söreivel ismét képviseltette magát, nem kis elismerést gyűjtve be. A hidegkomlós Bakalář, s ennek alkoholmentes változata, a barna Bakalář és a Černovar feketéje egyaránt a legnagyobb kitüntetést jelentő arany fokozatot érdemelte ki a szakavatott zsűritől. Ugyanakkor a világos és a vágott tízeske ezüst „éremmel” lett gazdagabb. Megjegyeznénk, hogy pár nappal korábban a prémium Bakalář és a hidegkomlós alkoholmentes ezüstérmet, míg a barna Černovar és a mézes Bakalář bronzérmet szerzett a 2022. évi World Beer Awards versenyen! Gratulálunk a sörgyár vezetőinek és dolgozóinak az eredményekért, a remek sörökért!

Őszi sörzsongásra fel!

Egy kis nyári szünetet követően ismét üdvözöljük olvasóinkat, vendégeinket. Immáron elmúlt az augusztus, az utolsó nyári hónap. Magunk mögött tudva az időnként túlságosan is forró napokat most már sokkal változatosabb évszak vette kezdetét. Szeptember eljövetelével újból várnak ránk a dolgos hétköznapok, a sokakat érintő iskola kihívásai, a sokszor elkeserítően hatalmas munkahelyi terhek cipelése, küzdelem a mi és a családunk megélhetéséért. Idén ősszel a szomszédban zajló háború szinte valamennyi európai s közte magyar háztartás életében oly mértékű kihívásokat támaszt az elképesztően megdrágult élet, a borzalmas rezsiköltségek és a létbizonytalanság képében, hogy fő feladatunk lesz az ép eszünk és egészségünk megőrzése. És éppen a lelki békénk fenntartása érdekében lesz szükségünk az időnkénti kikapcsolódásra, egy-két jól időzített idegnyugtató cseh sör torkunkon való legurítására, miközben barátainkkal-ismerőseinkkel vagy csak magunkban meghányjuk-vetjük az előttünk tornyosuló feladatokat.

Így hát éljen az ősz, és mi is most igazán éljünk az ősz adta lehetőségekkel. Adjuk át magunkat a sörözők zsongásának, az utolsó családi-baráti kerti partiknak, a még előttünk álló sör- és egyéb gasztrofesztiválok sörös élményeinek. A hűvös idők jöttével örüljünk annak, hogy immáron jobban kívánjuk a tartalmasabb és alkoholban gazdagabb maláta-komló alapú italokat, a kiváló félbarnákat és barnákat. Finom cseh sörök nyújtotta élvezetekkel készüljünk a ránk váró nehéz napokra! Mi a Jaromírokban az iszonyatosan megdráguló működési feltételek mellett is tesszük a dolgunkat, igyekezzük a tőlünk elvárható maximumot nyújtani. Vendégeinkkel együtt közösen bízunk abban, hogy ez a háború okozta szörnyűség egyszer alábbhagy és bízunk abban is, hogy a lassan végveszélybe kerülő magyar vendéglátásnak mégiscsak lesz jövője. Épp ezért örömmel és bizakodással várunk mindenkit akár egy korsó sör, egy finom étel elfogyasztása vagy csupán egy-egy üveg otthon elkortyolandó Dudák, Klostermann, Bakalář beszerzése végett!

Amikor megszólalt a sörharang

Az italozás, legyen az borozás vagy sörözés minden korban hozzátartozott a népek mindennapi szórakozásához. A középkorban is előszeretettel ücsörögtek a városi polgárok a különféle csapszékekben, kocsmákban, mindazon helyeken, ahol a tulajdonosok sörfőzési vagy italmérési, kereskedési joggal bírtak. Igen ám, de ahol alkohol fogy, ott nő a kedv és vele együtt a hangerő is, így főként a már pihenőre szánt esti órákban a vendégek kezdték megzavarni az éjszaka csendjét, nyugalmát. Valamit csak tenni kellett a kései dévajkodás ellen ezért elsőként Bajorországban bevezették a Sörharang (Bierglocke) használatát. Ez egy éles hangú harang volt, melyet a városka főterén vagy a helyi plébániatemplom tornyában kondítottak el, így jelezvén a mulatozás befejezését. A harangszó után valamennyi vendégnek távozni kellett a kedvelt műintézményéből és jobb esetben hazatérnie, különben mind ő, mind a vendéglátós komoly pénzbüntetés elé nézett. A sörharang után már csöndes lett az egész város…gondolnánk, de azért a valóság persze más volt, hiszen a kocsmázgatóknak korántsem volt kedve abbahagyniuk a kockajátékot, az evés-ivást, a hegedűszó hallgatását, és sokszor még a verekedésbe torkolló vitatkozást sem. Így az adott város tanácsának gyakorta kellett fellépnie a nyugalom érdekében, és általában egyre nagyobb büntetéseket (elzárás, pengellérre állítás stb.) róttak ki a sörharang megszólalása után fogyasztókra.

A sörharangot a feljegyzések szerint először 1310-ben, Münchenben kondították meg, bár egyes források szerint ők a középkori olasz városoktól vették át a szokást. Mindenesetre jellemzően a XIV-XV. századtól terjedt el és Magyarországon először Pozsonyban vezették be ezt az intézményt, de efféle sörharang Budán, Győrben is megkondult még az 1700-as években is. Pozsonyban az 1497. évi borkimérési szabályzata értelmében a ferencesek zárdájának templomtornyában szólalt meg a sörharang, pontban 10 órakor, de máshol a zárást jelző harangozás jellemzően 9-kor, télen sok helyen (pl. Sopron – 1523. évi rendelet) már este 8-kor megtörtént. És ha 8 órakor megszólalt a harang onnantól már tilos volt sört eladni és bort is csak kilencig volt szabad kimérni, majd ezt követően mindenkinek rögvest el kellett hagynia a vendéglátóhelyet. Ma már természetesen nincsenek sörharangok, nem kell rettegni a megszólalásától. Szerepét a csaposok, pincérek töltik be, kik többnyire udvariasan szólítanak fel a szomorú távozásra, hiszen a nyitvatartási idő ma is szent dolog. Egy kis sörharangot még olykor-olykor, angolszász területen sok helyen felfedezhetünk a kocsmán belül is, de ezeknek a harangocskáknak a zárás jelzésén kívül még más feladata (pl. a borravaló megköszönése) is volt.

Szalad? Szalad!

A magyar nyelv varázslatos és persze egyben csudanehéz „teremtmény”. Elég csak a szókincsére néznünk és rögtön szembetűnik szédületes változatossága, a különféle korokban, különböző népektől „beszerzett” szavak bősége. A hosszúra nyúló történelmünk során persze megannyi szavunk tűnt el, melyeknek helyét szinte mindig egy másik vidékről, más országból származó kifejezés vette át. A forrásaink igen bőségesek voltak, és a honfoglalás kora óta nyelvünket, szókincsünket bővítő oszmán-török, német, latin, új latin, angolszász, cigány, jiddis stb. hatás mellett szláv is érte.

A szláv származású jövevényszavunk között sok olyan, ma már „100% magyar” szó is van, mint a galamb, gabona, asztal, kolbász, kalács, káposzta, ebéd, unoka, ruha, kulcs vagy kovács, melyekről szinte már nem is feltételezzük „idegen” eredetét. És persze a sör, a sörfőzés területén is akadnak vagy akadtak a múltban szláv származásúak, melyek közül az egyik, ma már ebben az értelemben nem használt szavunk a szalad. Szalad, de természetesen itt nem a gyors mozgásra utaló igére gondolunk, hanem jóval inkább a XIX. században még használt szalad főnévre, mely nem más, mint a „mesterségesen kicsiráztatott gabona, melynek levéből italt, vagy bizonyos ételt készítenek”. A sörök terén tapasztalattal bírók persze rögtön megértik a szalad szó mai jelentését, amely nem más, mint maláta. Maga a szó a szláv slad szóból származhatott és az orosz-lengyel-szlovák serfőzés hatására kerülhetett a magyar nyelvbe, persze némi kis módosulással. Az árpasört régebben szaladsernek is hívták és a XVI-XVII. században a szemelt, sörnek való árpát az egész országban szaladnak nevezték, sőt egy idő után már magát a sörmalátát is. A szalad szavunkat később teljesen kiszorította a maláta kifejezés és ugyanígy járt a szalados szó is, mely pedig a szaladból és lisztből készített lepényszerűség volt, azaz ismertebb nevén a málé, de erről a kis szaladosról majd egyszer még külön írunk. Addig is fogyasszuk a szalad, komló, serélesztő és víz gyümölcsét, a sört!

Porból lettünk sörré leszünk? – egy kis középkori sörfőzde bűntény

Egy valamirevaló, kicsit is hosszabbra nyúló, elsősorban angolszász krimisorozat egy idő után szinte garantáltan eljut egy olyan részhez, melyben a bűntény színhelye, ilyen vagy olyan formában a helyi sörfőzde, sőt akár maga a sörrel teli főzőüst vagy érlelőtartály. „Na ezek se tudtak már mit kitalálni...” – mondhatnánk, pedig ez az ötlet korántsem új. Hogy mennyire nem az, arra jó példa a Magyar hírmondó 1793-as (!) számából idézendő cikk. A közérthetőség miatt némileg visszanyirbáltuk a cikk régies nyelvezetét valamint kinyestük belőle a görög mitológiai idézeteket, ám a lényeget igyekeztük nem megváltoztatni. Így íme egy bűnügyi hír a középkorból, melynek címe: „Mille modis morimur mortales, noscimur uno” avagy „Ezerféle halált halunk mi halandók, de egyféleképpen születünk.”

„Ha lehet ezt a Világot, ott is, ahol tenger nincs, tengernek nevezni; ha lehet mondani az emberi testet hajónak, melybe születésünkkor belészáll a lélek, mint hajósgazda, vagy Kormányos, aki a jó vagy rossz indulatok által, mint jó, vagy rossz szelek által, egész életünkben evez a boldog, vagy boldogtalan örökkévalóság partjára: tehát el lehet hinni, hogy egy ilyen hajót, nem csak a vízből álló tenger, hanem egy ser-tenger is elronthat, széjjel bonthat. — Ezt bizonyítja ezen következő történet: Itt a minapában két serfőző emberek a serfőzés közben egymásba vesztek, s addig civódtak, verekedtek, és fenyegetőztek, hogy egyszer az egyik, a másik társát, aki éppen akkor a serfőző üst felett állott, úgy vágta pofon, hogy mindjárt testestől, lelkestől, vagyis inkább hajóstól s gazdástól az üstbe bukott, és így vagy akarta, vagy nem, hirtelen elért, a még nem kívánt örökkévalóság partjára. A szegény serfőzőt azon mintegy 130 akó serrel együtt, melyben minden húsa lefővén róla skeletonná (csontvázzá) vált, vagy amiben hajója széllyel omlott, a Dunába öntötték. Boldogtalan aki, mint valamely selyembogár, maga készítette magának a koporsót, maga csinálta magának a rogust (temetést). Nyír. // Pozsonyból, Májusnak 4 dikén.”

Magyar „háborúk” a cseh sör ellen II. rész: Az 1920-as évek

Folytatjuk a cseh sörök ellen folytatott magyar küzdelmekkel foglalkozó sorozatunkat. Míg cikkünk előző részében egy inkább csak a gazdasági érdekek miatt folytatott söripari „háború” kirobbantásáról szóltunk, addig a következő cseh sör elleni hadjáratra immáron a trianoni diktátum miatti haraggal erősen terhelt 1920-as években került sor. 1926-ban „nemzeti büszkeséggel” adtak híradást a lapok arról, hogy a „cseh sörök elveszítették a magyar piacot…nem bírván a versenyt a kőbányai sörökkel”. S valóban, míg 1911-ben még több, mint félmillió hektoliter sör érkezett a Cseh földekről és részben Bajorországból, addig 1925-ben ez a mennyiség már csak 3180 hektoliter volt. A korabeli lapok csak azt felejtették el jelezni, hogy az említett két év között egy komplett világháborún esett át a világ, ami a sörgyártás igen durva visszaesését eredményezte, s ezt követően a határok is drasztikusan megváltoztak.

Ám a cseh sörök fogyasztása elleni felhívások ennyiben nem álltak meg és a „részeredményekről” gyakorta beszámoltak a nacionalista, illetve a bulvár lapok hasábjain. „Legyőztük a cseheket” szólt az egyik újságban a fanfár, majd az újságíró a következőkkel folytatta: ”A híres, a békében óhajtott, a háborúban várva-várt cseh sörök ma nem kellenek senkinek. Mert a cseh kvalitások felszökkenésével — lezuhant irigysárga söreik minősége. Hasztalan mérik tüntetően olcsó áron, nem kell, mert keserű, mert határozottan nem kívánatos. Csúfosan legyőzte Kőbánya aranysárga, gyönyörű, kívánatos főztje és ez — tagadhatatlanul magyar győzelem.” A „keserű” cseh sörök elleni agitáció valóban ért el sikereket, hiszen a kocsmákban, sokszor éppen az átkos pilzeni sör fogyasztása közben is gyakorta folytak viták arról, hogy szabad-e, kell-e külföldi, köztük cseh söröket csapolni, forgalmazni. Ahogyan arról 1929 júliusában a Vendéglősök lapja is beszámolt, a kispesti (ekkor még nem Budapest része) Lukács-vendéglő kerthelyiségében az erősen nemzeti érzelmű Ébredő Magyarok Egyesülete Sportosztálya, más néven a Sasok az eléjük tett pilseni sörök apropóján hangos tüntetést rendeztek a cseh sör kimérése és fogyasztása ellen. Ám szerencsére a higgadt vendéglátós ráhatására szerencsére nem fajult el az esemény és a söröket vélhetőleg nagy duzzogva ugyan, de elfogyasztották. Sajnos ahogyan az első „háborúskodás” esetében úgy itt is egy valódi háború kitörése vetett a torzsalkodásnak véget. Az elmúlt száz évben további háborúkra szerencsére nem került sor a „cseh sörök” ellen, sőt inkább csak örömmel töltött el és tölt el a mai napig is mindenkit, ha egy keserű pilseni, vagy malátásabb cseh láger tekint vissza ránk a korsónkból! És ez maradjon még sokáig így!

Magyar „háborúk” a cseh sör ellen I. rész: 1903

Napjainkban az Ukrajnában zajló háború folyományaként a kisebb-nagyobb cseh sörfőzdék leállították az Oroszországot célzó sörexportot. Ez a lépés csupán egy piciny része volt azon bojkott sorozatnak, melyet a világ számos országa, közte az Európai Unió lépett meg az orosz agresszió szankcionálása érdekében. Bizony időnként a sör és olykor a remek cseh sör is a kisebb nagyobb politikai csatározások részévé vált, ahogyan ezt a cikkeinkben látni fogják. Elsőként szép hosszan repüljünk vissza az időben. Több, mint száz évvel ezelőtt, egész pontosan 1903 májusában ádáz piaci csata vette kezdetét a „csehek és a magyarok” között. Jóllehet a két nemzet ekkortájt egy birodalomhoz, az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, de ez nem akadályozta meg a belháború kirobbanását. Május közepén ugyanis a cseh molnárok és pékek szövetsége bojkottot hirdetett meg az őket elárasztó olcsó magyar liszt ellen. Felhívást intéztek, mondván: „csatlakozzanak a magyar lisztbehozatal által előidézett megsemmisítő verseny korlátozására irányított törekvéshez…Termékeinkért egy fillérrel sem kérünk többet. Csak a hazai termelés támogatására kérünk erkölcsi támogatást!“ Eme magyar importliszt ellenes felhívást persze mi sem hagyhattunk válasz nélkül így a magyar sajtóban hamar bősz ellenfelhívás jelent meg, melyben a fegyver, azaz a választermék mi is lehetett volna más, mint a cseh sör: „Az akcióval szemben elmulaszthatlan kötelességünk harcot indítani a pilseni, ó-brünni, budweisi steinfeldi, pilsenetzi és egyéb cseh sörök ellen, melyek hazánkat valósággal elárasztják. A harc eredménye nem lehet kétes. A csehek a magyar lisztre utalva vannak, még ha drágán is, míg mi a cseh sört, tekintettel budapesti söreink kiválóságára, tartalmas és ízletes voltára, egyhamar lerázhatjuk nyakunkról. Hiszen jóformán csak hazafias kötelességről van szó.”

Első ránézésére, legalábbis magyar részről nézve mindez jogos hazafias lépésnek tűnik, ám az igazsághoz valami azért igencsak hozzátartozik. A magyar sörgyáraknak kifejezetten kapóra jött a cseh – morva liszt fogyasztására bíztató cseh hazafias felhívás, sőt mondhatni alig vártak már egy ilyen alkalomra. Bizony, mindez nem is jöhetett volna jobbkor, ugyanis hetekkel korábban széles tömegeket célzó mozgalmat hirdettek az akkortájt igen nagy mennyiségben importált „idegen” sörök ellen: „a külföldi és nevezetesen az osztrák és cseh sörök kiküszöbölésére”, „mivel a külföldi sörgyárak ügynökei az értéktelen, a magyar sörökkel tartalom és táperő tekintetében össze sem hasonlítható osztrák és különösen cseh sörökkel fogyasztóközönségünket valósággal elárasztották.” Azaz eme cseh-magyar sörháború igazából csak a magyar sörgyárak összehangolt marketing lépése volt a saját sörtermelésük felfuttatása érdekében. Alig több, mint 10 évvel később kitört az I. világháború és hamarosan mind a magyar, mind a cseh sörgyárak a túlélésért küzdöttek.

 

2022, a csehországi sörfesztiválok éve

Idén igazán könnyű feladata van annak, aki egy hamisítatlan csehországi sörfesztiválon szeretne részt venni. A koronavírus járvánnyal, korlátozásokkal, a szabadtéri események tiltásával lebénított két évet követően szinte elemi erővel vette kezdetét a különféle események sorozata, köztük a kisebb-nagyobb sörfesztiválok. Az energiaválság okozta hiperinfláció ellenére már kora tavasztól mostanáig nagy sikerrel rendezik sorra a „szent pivo”, azaz a cseh sör ünnepeit. A bőség zavarában szinte nincs is olyan hétvége amikor legalább 4-5 cseh városkában, vagy éppen Prágában ne tudnánk csatlakozni a sörre vágyó tömegekhez. Nincs ez másként a soron következő héten, hétvégén sem. Elsőként június 22-23-án Prágában egy speciális savanyított sörfesztiválon vehetünk részt, majd pénteken és szombaton a cseh főváros Prosek nevezetű kerületében a hagyományosabb söröket dicsőítő Sörünnepen élvezhetjük ki. Mindeközben Csehország egyik legnépszerűbb sörének gyára, a humpoleci Bernard is megrendezi a szokás szerint neves hazai énekesek, zenészek részvételével zajló fesztiválját. A szombati nap folyamán Strakonicében a Jaromír sörözők Dudák - Klostermann söreinek szülővárosában is zenés sörfesztivált tartanak, így ha valaki arra jár, feltétlenül érdemes néhány boldog órát ott töltenie. 

De ezzel a programoknak koránt sincs vége. Csehország legnyugatabbra eső sörgyárában, az isteni Chodovar söröket főző Chodova u Planá városka sörgyárában ismét megtartják a neves söröshordó gurító (és persze a söröket a tokon legurító) versenyt, mely minden évben nagy tömegeket vonz. De nem csak Csehország nyugati felében élvezhetjük ki a sörfesztiválokat, hanem az ország más részeiben is. Most ünnepli a náchodi Primátor sörgyár az alapításának 150. évfordulóját, de sörfesztiválnak ad helyszínt a morvaföldi Novy Jičin, a cseh magasföldi Havlíčkův Brod, valamint Kolín és Malešov sörfőzdéi is. És mindez csak egyetlen hétvége sörprogramjai voltak, melyeket még fesztiválok tucatjai követnek az év folyamán. De most itt nem folytatjuk tovább a sort, inkább ajánljuk Csehország felkeresését, ahol várnak ránk a sörörömök!

A világ legnagyobb sörvállalatai

Napjainkban világszerte nő a kisüzemi sörfőzdék száma és az erről szóló hírek hatására hajlamosak lennénk azt gondolni, hogy a nagyobb sörgyárakat mindez igen érzékeny érinti. Valóban, a világ 40 legnagyobb sörvállalatának, multijának a világ sörtermeléséből kihasított részaránya 2020-ra 6%-al csökkent (ám nem feltétlenül a szaporodó kicsik miatt), de még mindig elérte az őrületesen magas 86%-ot! Gondoljunk bele, a világ mintegy 20 ezer sörvállalatának (nem számítva sok kicsit) a legnagyobb 40 összesen mindössze 16%-os részesedést „engedélyez”. Ők azok, akik jobbára egyenminőségű (ún. Euro sörök), a „közízlést” leginkább kiszolgáló választékkal bírnak és ők azok, akik őrületes mennyiségben tudnak termelni. De kik is ezek a sörmogulok, lássuk a TOP 40-et!?

A negyvenes lista abszolút királya a belga AB InBev, melynek világszerte üzemelő sörgyárai 2020-ban több, mint 467 millió hektoliter sört termeltek. A második helyen a holland Heineken áll már jóval „szerényebb”, 221,6 millió hektoliterrel, míg a dobogó harmadik fokát a dán Carsberg foglalja el 110 millió hektoliterrel. A tíz legnagyobb között még három kínai (közte a Tsingtao), a japán Asahi, az amerikai-kanadai Molson Coors, a francia BGI/Group Castel és a török (!) Efes group szerepel. A 40 multisörvállalat között összességében 8 német, 4-4 japán és kínai, 3 spanyol, 2-2 holland, dán, vietnámi és tájföldi cég helyezkedik el, de a TOP 40-ben megtalálhatunk finn, dél-koreai, indiai, chilei, ír, fülöp-szigeteki, brazil, és ukrán céget is. Érdekességként megemlíthető, hogy orosz cég nincs köztük, viszont a most zajló háború, illetve a multicégek Oroszországból való kivonulása miatt várható egy a belső igény ellátását megcélzó orosz cég beerősödése. De ezt a változást majd csak 1-2 év múlva látjuk tisztán. A nagy multik természetesen hazánkban és Csehországban is uralják a piacot, ők birtokolják a legnagyobb sörgyárakat. De erre, pontosabban a cseh legnagyobbakra egy külön cikkben visszatérünk. Addig is fogyasszunk sok sört, de ha lehet inkább a kisebbek söreit, hiszen ők azért jobban rá vannak szorulva a „támogatásunkra” és ők azok, akikre, ha nem is a mennyiségi, de a minőségi sörgyártás területén igazán számíthatunk.

Mitől is csökkenhet a sörfogyasztás?

Mindenekelőtt leszögeznénk, a címben szereplő kérdés nem egy aktuális problémára kívánja felhívni a figyelmet, szerencsére még nincs semmi nagyobb baj napjaink hazai, illetve nemzetközi sörfogyasztásával. Ám a történelemben nem mindig volt így, ahogyan erről a különféle lapok hasábjain gyakorta beszámoltak. A cikkek írói természetesen magyarázatot is próbáltak találni, mi is okozta az aktuális sörrecessziót, mely indoklások között számos érdekes vagy éppen humoros is szerepelt. Ez utóbbira példa a következő: Az 1850-es években Berlinben egy nagyon meleg nyáron divatba jött a tej és „ez a követésre méltó divat” annyira elhatalmasodott, hogy „érzékenyen csökkentette a sörfogyasztást. – szól az egyik korabeli híradás, amit azért komolyan venni egy picit nehéz…

Hazánkban a sörfogyasztás időnkénti visszaesésének a hátterében legtöbbször a bor, mint a magyarok által inkább preferált „természetes konkurencia” térnyerését sejtették. Már 1871-is arról adtak számot, hogy míg a sörből 6%-kal kevesebb fogyott (274 ezer akó), addig borból 6%-kal több. Jó bortermés esetén valóban várható volt a sörözés hanyatlása, hiszen a sok bor leginkább együtt járt árának csökkenésével is, ami bizony serkentően hatott a fogyasztására. A sörfogyasztás ugyanakkor sokszor állami hatásra csökkent, hiszen a sört szinte már a kezdetektől fogva terhelte jelentős adó is. 1913-ban valóságos segélykiáltásként számoltak be a lapok arról, hogy „Kevesebbet isznak! Csökkent a sörfogyasztás!”, mivel ekkortájt is sokan panaszkodtak arról, hogy a polgárságnak az adóknak köszönhetően nincs elég sörrevalója. Míg a világháborúk során megjósolhatóan csökkent a sörfogyasztás, addig 1920-ban a sörgyárak kartellezését és a romló sörminőséget okolták a kevesebb nemzeti sörivásért. 1928-ban az a hír kelt szárnyra, hogy a németországi sörrecesszió oka nem más, mint a sport! „A háború előtt minden német ember évente átlag 102 liter sört ivott, ez idő szerint pedig a sörfogyasztás fejenként 70 literre csökkent. Oka: a mostani ifjúság szeret táncolni s még inkább áldoz a sportnak. Közismeretű dolog, hogy a sportoló ifjúság mértéktartó a szeszes ital élvezetében, vagy teljesen elidegenedik tőle.” 1935-ben újabb sörellenségeket neveztek meg, az időjárást, a fagylaltot és a turistamozgalmakat: „Az utóbbi évek rendellenes nyári időjárása ezen a téren súlyos károkat okozott a sörgyáraknak. Nem kisebb jelentőségű az a fogyasztói réteg sem, amelyet az újabban elszaporodott fagylalt-szalonok hódítottak el a sörtől, sőt kimutatható az is, hogy a turistamozgalom is csökkentette a sörfogyasztást.” Az elmúlt száz évben az aktuális problémáknak, adóknak, rossz időknek, gazdasági válságnak, legutóbb a koronavírus járványnak köszönhetően megannyiszor csökkent a sörfogyasztás, de a sörgyártók eme kisebb-nagyobb hullámvölgyeket minden alkalommal túlélték és a sör továbbra is megmaradt a világ legkedveltebb alkoholos itala.

Mézes sört inni nem kell félnetek, jó lesz…

„A közönséges sörrel névrokon a mézsör, de ízre, hatásra és mellékrészeire nézve egészen különbözik tőle, hazánkban is hajdan kedvelt ital, most már alig található, hanem az éjszak felé szomszéd országok lakói még készítik és pedig mézből, melyet szintén élesztőkkel erjedésbe hoznak, azonban nagy becsre soha sem vergődött.” Imígyen írnak 1865-ben (!) a Gyógyászat című lapban a mézsörről vagy más néven méhsörről (nem keverendő össze a márccal, a mézborral), melynek készítése jólehet évezredes múltra nyúlik vissza, de mára csak afféle helyi specialitásként, kuriózumként szerepel a világ legtöbb országának italválasztékában. Fogyasztása ugyan egy-egy „középkori” stílusú szuper produkció, TV sorozat, mint pl. a Gyűrűk ura vagy éppen a Trónok harca vetítésekor megugrik, de amúgy tömeges fogyasztása nem jellemző. A méz erjesztésével évezredek óta nyert egyes helyeken inkább alacsony alkoholtartalmú máshol inkább likőr jellegű és erősségű ital a méhsör/méhser a neve ellenére sem rúghat labdába a maláta-komló alapú sörök mellett. A sörfőzdék a mézet manapság pedig már elsősorban nem alapanyagként hasznosítják a főzés során, hanem jóval inkább ízesítő anyagként.

A méz felhasználása a sörkészítés során korántsem egyszerű feladat. Egyrészt a méz meglehetősen egyedi termék, nagyon változatos és eltérő aromát rejt magában az akác, a vegyes virág, a repce vagy pl. a gesztenyeméz, nem beszélve szimplán az adott méznyerő terület egyediségéről. De ha mégis biztosak lehetünk egy nagyjából sztenderd ízű mézben, akkor is komoly feladat a méz arányának, a főzés során történő felhasználás módjának kitalálása. Így talán nem csoda, hogy a sörfőzdék, sörgyárak mézes sörei is igen változatos minőségűek és erősen megosztóak. Vannak olyan mézes sörök, melyeken a méz alig érződik, másokon pont ellenkezőleg, az erős mézíz elnyomja a malátát és a komló aromáját. Sok esetben a hozzáadott méznek köszönhetően jelentősen nagyobb a mézes sör alkoholtartalma, amely korlátozza a több korsó sörnyi mennyiség elfogyasztását. A méz és sör sokak számára két nem éppen összetartozó cucc, de a cikkünk címéhez felhasznált korabeli idézet eredetijével ellentétben itt ki merjük tenni a vesszőt! Mézes sört inni nem kell félnetek, mert bizony az jó lesz, hiszen pl. a rakovníki sörgyár mézes söre mind az édesebb ízvilágot kedvelők, mind a láger rajongók elvárásait is maximálisan kielégítik. Éljen a mézes Bakalář! 

Az említett idézetről: „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” Ez volt Merániai János esztergomi érsek híresen kétértelmű üzenete a lázadóknak, melyet olvasva a vesszők hiánya nem lehetett eldönteni, hogy vajon jóváhagyja Gertrudis királyné meggyilkolását vagy éppen hogy tiltja!

Újabb Bakalář sikerek, ezúttal a EBC-n!

 A sörfőzők, a sörgyárak számára nem csupán a fogyasztók visszajelzése számít, de természetesen a szakma és a piaci élet más szereplőinek kritikája is. A sörfőzdék többek között ezért is nevezik be söreiket a különféle sörminősítő versenyekre, hiszen fontos azzal tisztában lenni, hogy a termékeik hol is helyezkednek el a ranglétrán más főzdék söreivel összehasonlítva. Jó tudni, hogy mennyire eladhatók a termékek, s a szakavatott bírálók szerint miben is kellene változniuk. Ahogyan azt már említettük a szakavatott sörértők mellett vannak olyan események amikor pl. a vásárlók, pontosabban szólva a nagyobb felvásárlók adják le véleményüket egy-egy sörre vonatkozólag. Az ilyen típusú sörversenyek között az egyik, magát ezen a téren legnagyobbnak hirdető a European Beer Challenge nevet viseli. Ez a találkozó évente kerül megrendezésre Londonban és a világ minden tájáról ideküldött söröket bíráló zsűri a nagykerek, éttermek, viszonteladók szakmailag igencsak szűrt, valódi sörszakértőiből áll. A zsűri több lépcsőben bírálja el a számos különböző kategóriákba sorolt söröket és a bírálatok alapján hozzák meg a végső döntést. Az igazán jó söröket dupla arany-arany-ezüst és bronz medállal jutalmazzák, míg a díj nélkül maradt söröket nem nevezik meg nyilvánosan, hiszen a cél a jutalmazás és nem a negatív kritizálás.

A European Beer Challenge-re számos cseh sörgyár is rendszeresen elküldi minősítendő söreit, hisz ez egyúttal remek lehetőség új üzleti partnerek fellelésére is. A Jaromír vendéglátóhelyeinkről jól ismert rakovníki Bakalář sörgyár is rendszeresen Londonba küldi söreinek egy részét és szokás szerint remek eredményekkel térnek vissza. (Persze nem az elfogyasztott sörök, hanem a sörgyár büszke képviselői. 😊) Idén a benevezett sörei közül a világos ležák sör bronzérmet szerzett, az alkoholmentes verzió pedig ezüstöt! Ám ezzel korántsem ért véget a díjeső, hiszen a könnyed Pražačka és a hidegkomlós Bakalář egyaránt aranyéremmel lett gazdagabb, ezzel megtartva a tavalyi kiváló eredményüket! Gratulálunk a sörgyárnak, mi pedig továbbra is fogyasszuk a rakovníkiak finomságait!

Sörmelléki rágcsálnivaló 2.

Pár héttel ezelőtt, a sörmelléki rágcsálnivalókról szóló cikkünk első részében a száraz sörkorcsolyák hazai történetével egészen az 1960-as évekig jutottunk, ám a java csak utána következett. A pogácsa, sajtos, túrós sós sütemények iránti vágy a sörözők körében továbbra is megmaradt, ám csak igen kevés söröző, étterem engedhette meg magának a luxust, hogy ezeket prezentálja. Senki nem merte megkockáztatni, hogy a frissen gyúrt és sütött pogácsája, vagy más sütije a nyakán maradjon. Így tökéletes terepre, nem hogy piaci résre, igazi piaci szakadékra találtak a csomagolt sós rudacskák, azaz a ropik. Az első magyarországi ropikat jugoszláv receptek és technológia alapján kezdték el az 1970-es évek elején gyártani. A korabeli sütőipari vállalatok, mint ropigyártók közül a mai napig fennmaradt az igazi klasszikus Nógrádi, amely a maga időnkénti égetettsége ellenére is hazánkban az etalon.

A rendszerváltáskor a ropikhoz és sós tallérekhez társult a Mogyi pörkölt sózott földimogyorója, később más termékei is. A mogyoró ma szintén a magyarországi sörözők alapválasztékának részét alkotja. Végezetül egy újabb rágcsálnivaló, mint kemény vetélytárs jelent meg, és foglalta el a stabil helyét a száraz sörkorcsolyák között. Ez pedig nem más, mint a chips, azaz a készre sütött és csomagolva árult sült burgonya szelet, mely több, mint 170 éves múltja ellenére hazánkban csak az 1990-es években kezdte meg hódítását. Az elmúlt harminc évben azonban szinte népélelmezési alapcikké fejlődte ki magát, persze nem éppen orvosi, vagy dietetikusi ajánlással. De a chipset imádják, és nincs ez másként a sört fogyasztók körében sem. A Jaromírokban mi a chipsekből is speciálisat igyekszünk nyújtani a vendégeink számára, hiszen nálunk fogyasztható Hobža-féle bramburky a lehető legtermészetesebben sült burgonya finomság. Aki már kóstolta a krumpli keményítő és cukortartalmát meghagyó technológiával készített snacket, különösen a szuper cseh mustárral ízesített változatát, az tudja, hogy miről is beszélünk. Napjainkban a chipset van ahol a mexikói változattal, nachossal helyettesítik, de ez ropogós kevésbé népszerű a krumplis változathoz képest. Ám a lényeg egy, ma már nincs sörözés sörkorcsolya nélkül, így senki ne feledjen sör mellé legalább egy kis rágcsit is fogyasztani!

A cseh sörfőzdék helyzete 2022-ben

Két évvel ezelőtt, mikor a Covid 19 járvány elérte Európát az emberéletekben és emberi sorsokban okozott felbecsülhetetlen közvetlen károkozása mellett a vén kontinens gazdasági életét is megrázta, nyerteseket és veszteseket egyaránt teremtve. A sörfőzéssel foglalkozó cégek egész Európában megérezték a pandémia és az ellene hozott korlátozó intézkedések hatását, ám összességében a rövid távú jelentős veszteségüket követően a sörgyárak többségükben magukhoz tértek. Többségükben, de sajnos nem minden szereplő, hiszen voltak, akik nem tudtak alkalmazkodni az átmeneti korlátozásokhoz, a megváltozó fogyasztói elvárásokhoz, mások nem rendelkeztek kellő tartalékokkal, vagy éppen nem tudták hozni a tulajdonos pénzügyi terveit. A folyamatok hasonló módon zajlottak le Európa és mondhatni a világvalamennyi nagyobb sörtermelő országában, így természetesen Csehországban is. Lássuk, hogy jelenleg miként is állnak a csehek a sörfőzdék számának korábban igen dinamikus bővülésével, mennyire is viselte meg a koronavírus járvány őket, és mi is várható az Ukrajnában zajló háború, az orosz export piac betiltását követően.

Kezdjük a helyzet értékelését egy jó hírrel. Összességében a csehországi sörforrások száma minden nehézség ellenére az elmúlt évben is tovább növekedett. A növekedés mértéke azonban nem volt jelentős és sajnos a nagyobb, ipari méretű sörgyáraknál a folyamatok inkább kedvezőtlenül alakultak. A mai nappal ugyan még az elmúlt évekhez hasonlóan 45 cseh sörgyárral számolhatunk, de egyrészt volt olyan korábbi jól prosperáló gyár, melynek termelése a kisüzemi szintre esett vissza, s helyét egy a kisüzemi létből éppen, hogy magához térő foglalta el. Másrészt a minden túlzás nélkül történelminek nevezhető Žateci Sörgyár a multi résztulajdonos döntése miatt a napokban zárja be kapuját, azzal az ígérettel, hogy kicsiként születik újjá. Az említett 45 sörgyár mellett ugyanakkor az állandó, saját főzdével rendelkező kisüzemi-kézműves-kraft főzdék száma 490 fölé nőtt. (Ez mintegy 10-el több, mint a tavalyi évben). Rajtuk kívül még közel 110 gerilla/projekt főzde is üzemel, amelyek más főzdénél bérfőzésben állítják elő a söreit. A már pontosan egy tucatnyi élelmiszer-ipari középiskolai, egyetemei tanfőzdével együtt így mintegy 660 helyen állítanak elő Csehországban sört, de a sör túlnyomó többsége persze csak egy maroknyi multi vagy más nagy sörgyárnak köszönkető. Hogy mit hoz a jövő? Jelenleg a tavalyi évhez hasonlóan közel 30 sörfőzde készülődéséről szólnak a hírek, így legalábbis a „kicsik” területén a számuk legalábbis szinten tartása biztosítottnak látszik. Az orosz export embargója, a belső piaci harc erősödése további nyomást helyez elsősorban a külföldi tulajdonban álló regionális szintű sörfőzdékre így a sorsuk még bizonytalanabbá válhat. De egyelőre még ne kongassuk meg a vészharangokat, bízzunk a világ cseh sört szerető lakosaiban, akik a finom sörök terén elkövetett szorgos munkájukkal megmenekíthetik a túlélésre érdemes sörfőzdéket!

Bakalář érmek a 2022. évi Sörpecséten!

Idén 32. alkalommal rendezték meg Csehországban a neves nemzetközi sörminősítő versenyt, a Sörpecsétet. A múlt hét folyamán sorra került viadalon 190 sörfőzde mintegy 2000 különféle sörproduktumot vettek górcső alá, összesen 32 kategóriában. A versenyen 400 zsűritag forgatta, ízlelgette, pontozta a söröket, majd a kimerítő munka végeztével kihirdették az egyes kategóriák győzteseit. A versenyen a csehországi kisüzemi sörfőzdék idén kiemelkedően jól teljesítettek, sőt az összetett első helyet is egy „kicsi”, az északnyugat csehországi Kynšperk nad Ohří városának söre nyerte el.

pompeii.sk

Ám nagy örömünkre a nagyobbacskák között idén is szépen szerepeltek Rakovník város büszkeségei, a Jaromír sörözőinkből oly jól ismert Bakalář sörök is. Lássuk hát az alábbi szép felsorolást. Az 5% feletti alkoholtartalmú világos prémium sörök között a hidegkomlós világos Bakalář bronzérmet szerzett. Ugyancsak a dicső harmadik helyen végzett a félbarna sörök kategóriájában a tízes Bakalář řezané, avagy mindenki közkedvelt könnyed vágottja. Ezt a szép „bronz sort” nem megtörve szintén a harmadik helyet szerezte meg az ugyancsak 10-es Balling fokú barna Bakalář is. Világos-félbarna-barna, mind-mind kiváló söröcske. De ezzel a sornak még nincs vége. Ugyan sokan alábecsülik az alkoholmentes söröket, ám még ők is elismerik, hogy mennyire is nehéz „sportág” alkohol nélkül igazán iható sörízű sört készíteni. Éppen ezért a rakovníki Bakalář rendkívül büszke lehet a maga hidegen komlózott alkoholmentesére, mely a České Budějovicén megrendezett Sörpecséten éppen csak leszorult az első helyről, s így ezüstérmet érdemelt ki. Ezúton gratulálunk a rakovníki sörgyár dolgozóinak, a sörmestereknek és segédeinek, akik napjaink nehéz napjaiban is kiváló munkát végeznek!