Sörbe sör?

Pár héttel ezelőtt fogtunk hozzá a sörkoktélok rövid bemutatását célzó háromrészes minisorozatunkhoz, melynek első részében a sör és a tömény italok találkozásáról, a másodikban a limonádé és a sör sokak által elítélt házasságáról szóltunk. És íme itt következik a trilógia harmadik része, mely a sörkoktélok talán „legtermészetesebb fajtáiról”, a különféle sörök egyesítéséről szól. Az eltérő sörök egybeöntéséről már a XVIII. századtól vannak megbízható feljegyzések. És ez természetesen nem a kupákban megmaradt „hanzli” sörök összepancsolását és elfogyasztását jelentette. Nem, ezek a koktélok már a sörök tudatos házasításával készültek. Az angolok ugyanis ekkortájt már előszeretettel fogyasztották az ún. half and halfot, azaz a sötétebb bitter ale és a világos mild ale 50-50%-os elegyét. Ezt a keveréket egyéb sörökből is el lehetett követni, így pl. az olcsóbb nedűbe is lehetett drágábbat csempészni. Eme felettébb pénztárcabarát megoldással sikerülhetett egy picit feljavítani a szerényebb minőségű sörünket. Sőt egyes angol kocsmákban még az is elképzelhető volt, hogy minden egyes csapról töltöttek a korsóba egy kicsit, majd ezt az entire nevezetű koktélt fogyasztották el, persze csak azok, akiknek kedve, elszántsága és persze gyomra volt hozzá.

A sör-sör koktélok a mai napig is népszerűek. Nincs olyan komolyan vehető vendéglátós, aki ne tudná, hogy mi is az a rigó vagy éppen a vágott. Sőt vannak akik nem kis ügyességgel, egymásra halmozva is képesek csapolni a barna és a világos sörök keverékét. A rigót a csehek řezanénak hívják, melyet feltétlenül meg kell különböztetnünk a polotmavytól, azaz a félbarnától. Ez utóbbit ugyanis összeöntögetés nélkül, közvetlenül főzik az előzővel hasonló színűre, ízűre. Angliában a vágott neve black and tan, melyet a sötét stout (legtöbbször Guinness) és egy világos sör (pale ale) keverékéből nyerhetünk. Jellemzően a világos kerül a korsó aljára és rajta helyezkedik el a barna folyadék, ám egy řezané lehet fordítva is. De figyelem! Egy ír kocsmában történelmi okokból sose kérjünk black and tan sört, csak half and halfot! Persze csak akkor ha nem szeretnénk komoly sértődés vagy atrocitás szenvedő alanyai lenni. Ugyanis black and tan volt a neve egy az ír függetlenségi mozgalom ellen küzdő és módszereikben nem válogató kegyetlen angol katonai egységnek (az uniformisuk színe alapján), és ez a név sok-sok ártatlan ír áldozat történetére emlékeztet. De ez már más, a sörök békés világától messzevezető történet. Inkább ha csak tehetjük, kóstoljuk meg a sörök keverékét, akár egy Bakalář řezanát, most a húsvét közeledtével.

A Bakalář újra rögös úton

A maga inkább ipari mivolta ellenére is kedves északnyugat csehországi városka, Rakovník sörfőzésének története sohasem futott egy hajtűkanyaroktól, kátyúktól mentes sima úton. Ha csak az elmúlt száz esztendőre tekintünk vissza már akkor is magas hullámhegyek és mély hullámvölgyek váltakozását láthatjuk. A több, mint 550 éves múlttal bíró rakovníki sörfőzés modern kora az 1900-as évek elején vette kezdetét egy új főzde megépítésével. A termelés szépen fejlődött egészen az első világháborúig, amely csaknem véget is vetett a működésének. A válságot túlélve újból fejlődésnek indult, ám a második világháborúval együtt újból recesszió következett be. Az ezt követő kommunista érában előbb államosították, majd egy nagy sörgyár vállalatba olvasztották be. A jövő a kisebb felújítások ellenére is elég siralmasnak tűnt, ám az 1960-as évek végén a gyár visszanyerte függetlenségét és a szovjet piacra történő exportnak köszönhetően a termelés elérte a történelmi rekordot jelentő évi 200 ezer hektoliteres mennyiséget! Ekkor jött a bársonyos forradalom, majd a privatizáció és az új tulajdonost csak a nyerészkedés szándéka vezette. Így alig 7 évvel a termelési csúcsot követőn a sörgyár bezárt és már félő volt, hogy ezzel véget ér a rakovníki sörgyártás története. 2004-ben ugyan újból életre kelt, de a sorsa egészen 2010-ig csak különféle tulajdonosok kezeiben hánykolódott és újból a bezárás fenyegette. Ám ekkor új, külföldi befektető érkezett, aki megvásárolta és ismét fejlődési pályára állította a jobb sorsra érdemes sörgyárat. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy megmentette a gyárat. 2010-ben a termelés még nem érte el a 13000 hektolitert, de egy évvel később majdnem megtriplázódott, 2015-ben majdnem meghaladta a 100 ezret, míg mára az egyre korszerűbb körülmények között zajló termelés elérte az évi 150 ezer hektolitert.

Egy remek tempóban növekvő cseh sörgyár, amely megmaradt a kevés. multik által nem lerontott függetlenek egyikének, amely pazarul ötvözi a hagyományos és modern sörfőzést, ahol még mindig hagynak 40-60 napot az érlelésre, ahol még saját kútvízből termelnek, amely a legjobb cseh alapanyagokból dolgozik, amely rengeteg pénzt és energiát fektetett be nem csak a sör minőségi előállításába, de a modern, divatos design sör reklámelemek (korsók, üvegek, címkék stb.) kidolgozásába is, amely külföldön számos, a cseh sörök kiválóságát hirdető márkasörözőt, éttermet létrehozásában közreműködött, egy sörgyár, amely rendelkezhet a hivatalos „Cseh sör” védjeggyel…mi baj történhet?

Semmi…ezt gondolta mindenki, egészen 2022. február 24-ig, mikor Oroszország hadműveletet indított Ukrajna ellen, és a háború azóta is tart. A világ túlnyomó része szinte rögtön egységesen elítélte az agressziót, és napokon belül szankciók léptek életbe Oroszországgal szemben. Ahogyan azt oly sokan megtették, a rakovníki sörgyár igazgatója, Jiří Kovář a cég Facebook oldalán már az első napokban elítélte az orosz agressziót. Tette ezt a sörgyár tulajdonosa, legújabbkori megmentője Andrei Brajlovsky, egy orosz nemzetiségű üzletember teljes támogatásával. Tette ezt annak ellenére, hogy a sörgyár a megtermelt sör több, mint harmadát szállította az orosz piacra és fejlődésének záloga az orosz piacra történő export volt. Hogy mit hoz a jövő, senki nem tudja, de az biztos, hogy újból nehéz időszak előtt áll a rakovníki sörgyár, hiszen szinte lehetetlen az elveszett piacot belátható időn belül pótolni. Talán, ha mi, magyarok még jobban besegítenénk a remek rakovníki sörök fogyasztásába…😊 Hiszen itt most nem elsősorban a cseh állampolgárságot is kérvényező orosz üzletember profitjáról, hanem egy kiváló cseh sörgyár sorsáról van szó. 

„Sörháborúk” a múltban

Napjaink hírei nem a boldog, önfeledt sörözésekről és nem is a hamarosan újra nyíló sörkertekről, a lassan újból a csapokra kerülő húsvéti, zöld sörökről szólnak, hanem a szomszédban zajló háborúról, illetve a hazai választási kampány egyre durvább csatározásairól. Háborúskodásokról, melyek sosem jelentenek jót, hiszen egy háborút rendszerint még a győztes fél is oly mértékben szenvedi meg, amely megkérdőjelezi a legcsekélyebb értelmét is. Ám az ember úgy tűnik csak nem tud túllépni a saját folyton küzdeni vágyó árnyékán és még olyan ártatlan jószággal kapcsolatban is, mint a sör számos alkalommal fordultak elő a múltban különféle csatározások. Ám ezen sörháborúk, hacsak nem egy-két bicskapárbajba torkolló kocsmai verekedésekre gondolunk szerencsére ritkán vezettek végzetes következményekhez, jóval inkább megmaradtak afféle csip-csup harcocskák szintjén. Lássunk néhány érdekesebb, helyenként inkább csak megmosolyogtató példát a múltból:

Kezdjük a sort az 1886-as évvel, mikor is Franciaország elszánt „háborúba kezdett” az akkortájt éppen hódító körére indult bajor sör ellen. Ám bármennyire is hazafiatlannak tartották egyes radikális franciák a „müncheni sör” fogyasztását, az bizony sok-sok francia sörház kedvenc itala lett. // 1913-ban a német Greifswald egyetemi városkában háború tört ki a Vilmos császár uralkodói jubileumát intézményi szinten sok-sok sör elfogyasztásával megünneplő diákok és absztinens társaik között. A csata oly mértékben eldurvult, hogy a rektornak és az egyetemi tanácsnak közbe kellett avatkoznia. Úgy döntöttek, megdorgálják az absztinenseket (!) hiszen egyetemi szokások elleni izgatást követtek el és így sértették meg a söröző diákokat. A renitens nem ivók nagy hangú vezéreinek egy részét jó pár nap szobafogságra ítélték, de voltak, akiket még az egyetemről is elbocsátottak. // 1932-ben Budapesten csaknem 70%-al esett vissza a sörfogyasztás, mégpedig érdekes módon nem az árak emelkedése, hanem az árak csökkentésének elmaradása miatt. Bizony, miközben a fogyasztási eszközök ára 1927 és 32 között 30-50%-al esett vissza, addig a hazai sörkartell nem engedett az áraiból. A fővárosi fogyasztóknak így nem volt mit tenniük, minthogy a nyári napmelegben is bort igyanak, mégpedig tisztán, hiszen a kartellek ármánykodása miatt nem csak a sör-, hanem a szódavíz is drága maradt. A sörözők tulajdonosai bosszúból megtagadták a sörök rendelését. // 1939-ben Miskolcon kitört a sörháború. Az addig uralkodó kőbányai sörök ellenében a kassai sörgyár olyan hatalmas kedvezménnyel kezdte adni a söreit, hogy az újságíró már a harc első „áldozatáról” is beszámolt. A szegény pórul járt illető az olcsó sörrel folytatott küzdelemben megfáradva csak ült a járda szegélyén, szorosan átkarolva a gázlámpa vasrúdját... // 1959-ben arról szóltak a hírek, hogy délafrikai asszonyok sorra támadják meg a helyi kocsmákat, a férfiak pedig bojkottálják a látogatásukat. A rendőrség nem kevesebb mint 20 „néger” asszonyt vett őrizetbe. A támadások hátterében azonban nem a sörellenesség állt, sőt ellenkezőleg. A hatóságok ugyanis nem sokkal korábban megtiltották az otthoni sörfőzést és ez váltotta ki az addig sört főző asszonyok heves tiltakozását. Ennyit a múlt sörháborúiról, bízzunk benne, hogy hamarosan megint aggodalomtól mentes sörözésben lehet mindenkinek része.

A sör és a limonádé

Cikkünk címe akár egy Grimm mese vagy talán éppen egy Edgar Allan Poe rémnovella címe is lehetne, hiszen valljuk be őszintén a sört tisztán szeretőket eme két külön-külön remek innivaló túl közeli viszonya borzadállyal tölti el. Pedig a sör és limonádé napjaink egyik legnépszerűbb sörkoktélje, melyet tízmilliók kortyolgatnak akár alkoholos, akár alkoholtól mentes formájában. (A sörkoktélokról egy korábbi cikkünkben már általánosságban szóltunk.) Ám honnan ered ez az italkeverék, kinek is köszönhetjük a születését? A sör és üdítő első keveréke valószínűleg Nagy-Britanniában született, legalábbis erre utal H. G. Wells egyik regénye, amelyben két palack sör gyömbér sörrel való összevegyítéséről emlékezik meg az író. Ezt a keveréket hívták shandygaffnek. A gyömbérsör helyét később egy citromos ital, a limonádé vette át, és a koktél neve szimplán shandyre változott. A shandy a britteknél készülhet felső- és alsóerjesztésű sörből is. Az előbbit bitter shandynek, míg az utóbbit láger shandynek nevezik.

Ám Európa kontinentális részén a sör és limonádé keverékét mégsem shandyként, hanem az immáron közismert radlerként ismerjük, és ez egy német kocsmáros kreativitásának köszönhető. Ugyanis 1922-ben a München melletti kisváros Deisenhofen kocsmárosa, egy bizonyos Franz Xaver Kugler (nem keverendő össze az azonos nevű matematikus-kémikus-jezsuita pappal) egy júniusi forró napon nagy bajba került. A történet szerint annyi kerékpáros érkezett a népszerű kerékpárútvonal mellett fekvő nagy sörkertjébe (szám szerint nem kevesebb, mint 13 ezren (!)), hogy a söritallal való ellátásuk elsőre reménytelennek tűnt. Így Kugler úr gondolt egyet és a korlátozott mennyiségű sörét a pincéjében rejlő, önmagában eladhatatlan limonádéval kezdte el 1:1 arányban összekeverni, majd ezt az alkoholban szegény, ám frissítő ízű italt radlermass azaz „bicajos liter” néven biztosította a megfáradt kerékpárosok számára. Az enyhén szólva is nehezen hihető, ám remek reklámsztoriként eladható történet szerint így született meg a radler, amely nem csak Kugler sörkertjében hanem mára már világszerte népszerű ital lett. A radler persze számos módosuláson átesett és így született más név alatt a bajor russ (búzasörrel), a francia Monaco (egy kis grenadinnel), vagy az Alster (pilseni sör és szóda). A radlert hazánkban csapolva kevéssé, inkább palackozott vagy dobozolt formájában vásárolhatjuk meg jellemzően alacsony alkoholtartalommal vagy teljesen mentesen.

A londoni söráradat

A sörös Facebook oldalakon rendszeresen fel-felbukkannak balesetet szenvedett sörszállító járművek képei. Ilyenkor szinte minden valamirevaló sörissza sajgó szívvel nézi az összetört üvegekről, szétszóródott rekeszekről, pocsékba ment sörökről készült felvételeket. Valósággal átéljük a fényképen látottakat, mintha személyesen mi magunk veszítettük volna el a söröket, mintha a sors minket fosztott volna meg az élvezetüktől. Bizony, a kárba ment sör nem csupán egy egyszerű veszteség, és ha egy ilyen baleset még emberek életét is veszélyeztette, vagy kárt okozott bennük, nos akkor az már tényleg katasztrófa.

A történelem egyik legnagyobb és legismertebb sörbalesete 1814. október 17-én következett be London városának egyik szegények által lakott, ipari körzetében. A Meux és Co. Brewery nevezetű sörfőzde udvarában számos hatalmas, fából készült érlelő tartály állt, melyeket acélpántok tartottak össze. Közülük a legnagyobb nem kevesebb, mint 3500 hordó sör kapacitással bírt. Nos az említett szomorú napon eme óriási tartály pántjai megadták magukat és a sör egy hatalmas robbanással kiszabadult. A hirtelen nyomástól a sörfőzde egyik oldalfala azonnal összeomlott. A kizúduló több, mint félmillió liter sör további tartályokat rongált meg, így összességében mintegy másfél millió (!) liter sör hömpölygött.

Miután az áradat áttörte a főzde hét és fél méter magas téglakerítését számos házat öntött el, rongált meg. 8 ember (köztük Mary Banfield és Hannah nevű leánya, akik éppen teáztak, egy négytagú társaság, akik egy pár nappal korábban elhunyt kisfiút sirattak el, egy Eleanor Cooper nevű tinédzser lány, ki egy összeomlott közeli kocsmában dolgozott) lelte halálát a 15 láb magas áradatban. Egy részükkel a rájuk szakadt házak romjai végeztek, míg többen egész egyszerűen belefulladtak a sörbe. Barna porterben úszott a környék, és a súlyos illat még hosszú hónapokon át terítette be London ezen részét. A kiömlött ingyen sört, aki tehette az összegyűjtötte. A feljegyzések szerint a gyűjtögetők egyike alkoholmérgezésig itta magát és így ő lett a tragikus esemény kilencedik áldozata. A károsultak pénzért mutogatták a halottaikat és a sörben úszó pincéket a korabeli katasztrófaturisták számára. Volt, ahol a látogatók súlya alatt a padló beszakadt és minden látogató derékig állt a sörben. A katasztrófát követően a bíróság emberi mulasztást nem állapított meg. Maga a Lópatkó sörfőzde túlélte a katasztrófát, a sört terhelő adó és vám visszatérítésének köszönhetőn még csődbe sem jutottak és csak több mint száz évvel később zártak be. Az egykori katasztrófa színhelyén ma a Dominion színház épülete áll.