A sört sok habbal, kevéssel vagy hab nélkül csapolják nekünk? Erre a rendszeresen felmerülő kérdésre már honlapunkon is próbáltunk választ adni a cseh sörcsapolási típusok ismertetésével. Ám egyáltalán mit tudunk magáról a sörhabról, hogyan is keletkezik és miből is áll össze? A fő sör alkotóelemek közül a maláta (és kisebb mértékben a komló) számos fehérjét tartalmaz. A sörkészítés folyamatának egyik fontos lépése, nevezetesen a főzés során a nagyobb molekulájú fehérjék rendszerint nem bírják elviselni a magas hőmérsékletet és kicsapódnak, ám a kisebbek egy része fennmarad. Nos pont ezek kellenek ahhoz, hogy a sörhabunk kis buborékokból álljon, és egyáltalán tartós, jó szerkezetű legyen. Ezek a fehérjék ugyanis lipideket szállító, úgy nevezett LTP1-ek, melyek hidrofóbok, azaz a vízmolekulát taszítják, pedig abból a sörben bizony elég sok van. Ám a sör erjesztése során keletkező széndioxiddal összetalálkozva a kis fehérjék körülveszik a gázt és buborékot képeznek velük. A sör érlelése során ezek a piciny buborékok a sör különálló, ám mégis benne teljesen elegyedett részét képezik, amely jobb esetben csak a csapolás, illetve az üvegből, dobozból való kitöltése során próbál végérvényesen felszabadulni. Eme szökése során kerül a sörünk felszínére és képez egy rövid ideig sörhabot melynek vagy örülünk vagy nem! Ám a habból a gáz hamarosan felszabadul. 😊
Otthon, az ideális sörhab eléréséhez néhány szabályt érdemes betartanunk. Először is mindig mossuk és öblítsük el rendesen a korsónkat, poharunkat mert sem a zsír (ujjlenyomat), sem a mosogatószer maradvány nem tesz jót a habunknak. Ha nem teszünk így akkor csak nagy puha vizes buborékok éktelenkednek a sűrű, kemény hab helyett. Emellett ügyeljünk arra, hogy a sörünket a sör típusának megfelelő hőmérsékleten töltsük ki, különben szappanosabb jellegű, felszakadozott habhoz jutunk.
Összességében a jó hab aprószemű, sűrű, kemény, amely a sör kortyolása során feltapad a korsónk falára, csipkét képezve rajta. Színe a sör típusától függ. A láger sörök esetében fehér, de nem hófehér (az gyanús!), míg a barna sörök, stoutok esetében barnás színű. Az alacsonyabb alkoholtartalmú sörök általában habosabbak, mint az „ütősebb” társaik. És mi a helyzet a búzasörökkel? Nos ebben a témában egy bizonyos Dr. Arnd Leike „Ig Nobel” díjat is kapott. Igaz, hogy ezt az „elismerést” olyan tudományos eredményért adják, amelyet nem lehet vagy nem érdemes megismételni, azaz mondhatni a Nobel díj citrom változata. 😊 De a lényeg, hogy Leike doktor "Az exponenciális bomlástörvény igazolása sörhabbal" címet viselő tanulmányában megállapította, hogy a különböző sörök habja más-más ütemben bomlik le, tűnik el, és a vizsgált három sör közül a búzasör habja bizonyult legtartósabbnak. Ezt ugyan tanulmány nélkül is tudja bárki, aki valaha ivott már búzasört, de ettől a „szimpla” tapasztalástól tekintsünk el, hisz a tudomány az mégiscsak tudomány. A lényeg pedig úgyis csak annyi, hogy sok sörhabbal, kevéssel vagy anélkül, de élvezzük ki a sör minden pozitív hatását!
