Kedves vendégeink a Jaromír Sörkert Facebook oldalán rendszeresen
elkényeztetnek a dicséretekkel, kedves hozzászólásokkal és
magas értékelési pontszámokkal, ezért is ért minket váratlanul,
hogy a napokban egy hölgytől merőben más, a munkánkat
ledorongoló kritikát kaptunk. Aki szeretné a teljes szöveget is
elolvasni az megteheti az FB oldalunkon, itt most csak néhány
elemét ragadnánk ki, és reagálnánk rá. Tesszük ezt elsősorban
azért, mert munkánk egyik, mondhatni legfontosabb értelme az, hogy
a vendégeink jól érezzék magukat, és minden egyes alkalommal
szíven üt minket ha valakinek az önfeledt ellazulás helyett
akaratlanul is kellemetlen perceket okoztunk. Az anyuka a saját
bevallása szerint szerdánként délután jön 4-5 felnőtt és 6-7
gyermek kíséretében. Az ominózus szerdai napon is előzetesen
asztalt foglalt, amit külön köszönünk neki, de sajnos a 35 fokos
melegben csak a tűző napon jutott hely a számukra. Az anyuka azt
sérelmezte, hogy nem volt elég szék és a személyzet, amely őket
„flegmán” szokta kiszolgálni nem engedte nekik, hogy az asztalt
az árnyékba húzzák, és azt sem, hogy további székeket hozzanak
el az akkor még vendég nélkül álló asztaloktól. Nos ennyi a
felháborodás lényege, amelyért a hölgy és társasága jövőbeni
távolmaradásukkal büntet minket, a nyár végéig mintegy 150 ezer
forintos bevétel elmaradást prognosztizálva a számunkra. Persze
ezt is sajnálnánk, de elsősorban azt ha a vendégeink valamit
végzetesen félreértenének. Ezért most megpróbálunk a
megjegyzésre röviden válaszolni:
Egy sörkert nem csak padok-székek-asztalok véletlenszerű együttese! |
Valamikor április elején a Kedves sörkert vendégeink!
Néhány jó tanács és kérés! című kis írásunkban
igyekeztük elmagyarázni, hogy sajnálatosan egy vendéglátóhelynek
is meg vannak a maga korlátai és ebből adódóan a vendégek felé
kérésként megfogalmazott szabályai. Ebben a cikkben kértük a
kutyatulajdonosoktól, hogy a Sörkertben tartsák maguk mellett a
blökijeiket, és őszinte örömünkre nagy fejlődést
tapasztaltunk ezen a téren. Őszinte köszönet érte minden szomjas
torkú ebtulajdonosnak! Ugyancsak a cikkben tértünk ki a foglalás
szükségességére, de talán nem nyomatékosítottuk eléggé, hogy
egy-egy foglalás esetén, ha csak külön nem kérik akkor azt az
asztalt tudjuk biztosítani, amelyik még nincs lefoglalva. Ha a
foglalásnál külön jelzik, hogy melyik asztalt, vagy milyen
elhelyezkedésűt is szeretnének akkor ha van rá mód (!)
természetesen azt biztosítjuk a számukra. De ha nem akkor bizony
előfordulhat, hogy a szabadtéren olyan asztal jut, amire a nap
rásüt. Az a fránya kert olyan hely, ahol nem csak árnyék van,
hanem időszakonként napsugár is. Egyetlen remény ilyenkor bizony
csak az, hogy a Föld a tengelye körül forog és így a Nap sem
ácsorog az égbolton egyetlen helyen. A kritikában szerepelt
székhiány is csak úgy fordulhat elő, ha előzetesen nem elegendő
számú széket kértünk, vagy egyszerűen nincs több. Reméljük
megérthető a helyzet.
Naná, hogy kedves mosollyal fogadjuk vendégeinket! :) |
Ugyancsak a korábbi cikkünkben is igyekeztük kihangsúlyozni, hogy
a kerti bútorok (asztal, szék) áthelyezését, rendezését bízzák
ránk, és kértük higgyék el, hogy ha nem lehet, akkor nem lehet.
Egy sörkert csak látszólag az asztalok, padok, székek
véletlenszerűen kipakolt együttese. A valóságban egy
meghatározott, kezelhető, stabil rendszert alkot, mert ez kell
ahhoz, hogy a pincérek tudják, hogy melyik asztalhoz mit is kell
kivinniük. Egy asztal áthelyezése látszólag nem egy „nagy
cucc”, de amikor úgy 80-100 vendég ül a kertben, akkor még egy
ilyen kicsinység is okozhat kisebb zavart a gépezetben, ami hibához
vagy a kiszolgálás lassúságához vezethet. Ezért ragaszkodunk az
asztalok helyéhez, kérjük ennek megértését. Az pedig, hogy egy
lefoglalt asztaltól nem vesszük el a hozzátartozó, azaz szintén
lefoglalt székeket talán ugyancsak megérthető, hiszen sok esetben
mi nem tudjuk, hogy a valóságban mikor is érkeznek meg az adott
foglalásra, akár már jóval korábban is, és ilyenkor ugyanúgy
nem lenne illő a széken ideiglenesen ülő alól kirángatni a
bútort. Ennyit így tájékoztatásul, bízva abban, hogy nem
okoztunk nagy sérelmet a hölgyvendégünknek, és egyszer
visszatérnek hozzánk. Amennyiben pedig "flegmaságot" tapasztalnak
bármelyik Jaromíros kollégánál, ami a véleményünk szerint
elsősorban csak a fáradtság, vagy a nagy melegben való igencsak pörgős munkavégzés számlájára írható, akkor bátran jelezzék nekünk,
higgyék el igyekszünk mindig kedvesek és mosolygósak is lenni,
csak időnként nagyon nehéz!