A nők és a sörfőzés I.: a dicső kezdetek

Közeledik március 8., a nemzetközi nőnap, amely szinte „hihetetlen” de nem az évente egyszer „kötelezően” megvásárlandó, majd az azt követő pár napi vázában állás után hamarosan a kukában landoló virág átadásának rítusáról szól. És nem is azt a szerepet tölti be, hogy csak ezen a napon adjuk meg mi férfiak a kellő tiszteletet a hölgyeknek, vagy hogy csak ezen a napon fejezzük ki szeretetünket, elismerésünket a nők felé. Nem, ez az a nap, amikor férfiaknak és nőknek egyaránt tudatosítani kell magunkban és másokban a „gyengébb” nem teljes egyenjogúságát az alapvetően még mindig, vagy talán örökké patriarchálisnak maradó társadalmunkban. De kérdezhetnénk, hogy mi köze van ennek a sörhöz? Nos talán első ránézésre bármennyire is furcsának tűnhet a sörissza férfitársaink számára, a nők a kedves italunk előállításában alapvető, mondhatni elengedhetetlen szerepet töltöttek be a múltban és ez a szerep megmaradt a jelenben is. Sőt, ez a betöltött szerep korántsem csak az alapanyagok termesztésében, a komló szüretelésében, a sörgyárak palackozó, töltősorain végzett munkában vagy a szívünket megdobogtató, torkunkat lehűtő végeredmény csapolásában, kitöltésében merül ki. Nem bizony, a nők (ha nem is mindig ugyanolyan mértékben) a történelem során közvetlenül részt vettek a sör elkészítésében is. Mi most a közelgő nőnap apropóján (meg amúgy is a hölgyek iránti tiszteletünk jeléül) néhány a nők és a sörkészítés kapcsolatával foglalkozó cikkel lepjük meg kedves (nem csak női!) olvasóinkat.

 

Egyiptomi sörfőző nő

Kezdjük a sort a női sörfőzés múltjával, amely valószínűleg az első sör „megszületésével” lehet egyidős. A klasszikus férfi-női szerepből adódóan a férfiak alapvetően „vadászok” voltak, és eme tevékenység során szerezték be a mindennapi élelmiszert. Mindeközben a nők ezernyi feladata közül az egyik az ételek és bizony az italok, köztük a sörök házi előállítása is volt. Úgy ám, más étkek főzése mellett a sör főzése is évezredeken át kifejezetten női feladatnak számított. A nőknek a sör főzésében betöltött szerepét jól mutatja az is, hogy egy bizonyos bingeni Szent Hildegard bencés apáca volt az első, aki a sörfőzés során komló hozzáadását szorgalmazta. A nők gyakorta az otthon lefőzött házi söreik árusításával tettek szert legális vagy éppen nem legális családi pótjövedelemre. Így volt ez már akár az Ókori Mezopotámiában, ahol még az is megtörtént, hogy vízbefojtottak egy sörfőző nőt, mert túl sokat kért a söréért. Az Ókori Egyiptomban a sörfőzés „házimunkának” számított és Hathor istennő védelmét élvezte. Észak és Dél-Amerika törzseinél kaktuszból vagy kukoricából főzték a nők a sört, melyeket vallási, törzsi szertartások során is előszeretettel fogyasztottak. Burkina Fasoban (Afrika) már 5500 éve állítottak elő a nők sört az ott rendelkezésre álló cirok erjesztésével, és Európában is a nők álltak a sörfőzés hátterében. Az Eddában, a germánok eposzában is női előjogként írják le a sörfőzést, míg a finn Kalevalában is tesznek említést a női sörkészítésről. De sok-sok idő elteltével a női sörfőzésnek egy időre leáldozott, ám erről majd a következő cikkünkben írunk!

Cseh sörös szólások

Egy korábbi cikkünkben a rakovníki sörgyár híres latin nyelvű jelmondatával („Unus papa Romae, unus portus Anconae, una turris Cremonae, una ceres Raconae”) foglalkoztunk tüzetesebben, most pedig lássunk még néhányat a csehek sörökkel kapcsolatos gazdag szólás-mondás tárházából. Tesszük ezt úgy, hogy olvasóink a cseh nyelvbe is egy kis betekintést tehetnek az eredeti szólásokat is olvasván. Kezdjük mindjárt a sort a cseh sörfőzők általános jelmondatával, melyet a Jaromír sörözők falain is felfedezhetjük. Ez pedig nem más, mint a Dej Bůh štěstí ami nem jelent mást, minthogy Adjon Isten jó szerencsét (boldogságot)! Néhány cseh sörfőzdében látható az alábbi felirat is: Dej si ješte piva sklenku, kdo vi, co tě čeká venku! Ez a mondat nem más, mint egy laza ösztökélés egy újabb sör elfogyasztására, hiszen ki tudja, hogy mi is vár ránk a kinti világban. Jobb a sör a bendőben, mint víz a tüdőben (Lepší pivo v žaludku, nežli voda na plících), így szól a következő aranyköpés, melynek igazságtartalmával nehéz lenne vitatkozni.

Ugyancsak vitathatatlanul igaz „A sör melegít, de nem éget (Pivo hřeje, ale nepálí.)” megállapítás ám sajnos ennek másik változata is, miszerint „A sör melegít, de nem öltöztet (Pivo hřeje, ale nešatí)”. A sörfogyasztást, mint sok minden mást túlzásba is vihetjük és bizony úgy járhatunk, hogy nem marad egy új öltözet megvásárlására. Az hogy „a sörnek köszönhetően szép lesz a testünk” (Pivo dělá hezká těla) a kor ízlése szerint nem éppen helytálló mondat, ám annál több igazság van abban hogy „a habos folyadék leginkább az ágyban való lustálkodásra serkent minket” (Kdo pije mok pěnivý v posteli je lenivý). Ám mindez véletlenül se rettentsen el minket a kellő (de nem túlzott) mennyiségű jó cseh sör elfogyasztásától, hiszen egyrészt „Csak a sör szépíti meg a szomjúságot (Teprve pivo udělá žízeň krásnou)”, másrészt „Ahol sört isznak ott remek az élet! (Kde se pivo pije, tam se dobře žije.) Végezetül álljon itt az a mondat, melyet mindenkinek meg kell tanulnia, aki egy csehországi vagy akár csehes sörözőbe betér: Na zdraví, azaz egészségedre!

Jaromír Jágr 1099!

Vendéglátóhelyeink törzsközönsége számára nem újdonság, hogy a Jaromír sörözők neve az egyik, sőt szerintünk egyenesen a legnagyobb cseh jéghoki játékos legenda, Jaromír Jágr keresztnevéből származik. Attól a Jaromír Jágrtól kölcsönöztük, aki csodálatos módon még mindig aktív, s gyakorta maga is játszik a tulajdonában lévő és a cseh Extraligában szereplő Rytíři Kladno (Kladnói lovagok) nevezetű csapatban.

Négy ellen is sikerrel! Az 1099. gól.

Az ifjú játékosok közé korántsem tartozó Jágr pár nap múlva, egész pontosan február 15-én ünnepli 51. születésnapját, ám a kor egyáltalán nem fogott még ki rajta. Már eddig is számtalan sportági rekordot döntött meg ám legutóbb, mindössze néhány nappal ezelőtt egy olyan rekordot ért el, mely eddig elérhetetlennek tűnt. A cseh örökifjú ugyanis a Třinec ellen vívott meccsen ugyanis belőtte profi pályafutásának 1099. gólját! 1099 gól, szinte elképzelni is nehéz, hogy miként lehet ennyiszer éles mérkőzésen az ellenfél kapujába betalálni. Így vélhette az eddigi csúcstartó, a világ egyik legkiválóbb játékosa, Wayne Gretzky is, aki 1978 és 1999 között lőtte 1098 alkalommal a pakkot a hálóba. Ám Jágr köszönhetően a csöppet hosszabbra nyújt pályafutásának és persze nem mellesleg a zsenialitásának ezt a világrekordot adta át most a történelemnek. Hogy lesz-e 1100 vagy még több lőtt gól, az még a jövő rejtélye, de az biztos, hogy ez a rekord pár évtizedig nem lesz veszélyben. Ezúton gratulálunk a cseh fenoménnek és továbbra is Hajrá Jaromír Jágr, a világ leghíresebb 68-as mezszámú játékosa!

„Una ceres Raconae”– Egyetlen a rakovníki sör

„Unus papa Romae, unus portus Anconae, una turris Cremonae, una ceres Raconae” - így szól a Bakalář sörök szülőhelyének, a Rakovníki Sörgyárnak a középkorból származó egyik jelmondata. Mindazok számára, akik valamilyen „nehezen megmagyarázható” ok miatt nem értik a latin nyelvű szövegeket íme a hevenyészett fordítás: „Egyetlen a római pápa, egyetlen az anconai kikötő, egyetlen a cremonai torony, egyetlen a rakovníki sör.” Egyetlen, azaz unikális vagyis a legkiválóbb.

Sajnos nem találtunk a szólás szerzőjére, vagy eredetére utaló további információkat, de az biztos, hogy ez a mondat sok száz évvel ezelőtt születhetett. A hosszú múltjára utal az 1896-ban megjelent „Az Osztrák – Magyar Monarchia írásban és képben” című sok kötetes alapmű is, melyben már szintén szerepel ez a „régi” mondás. De hogy mi is a pontosabb értelme? Álljon itt egy kis magyarázat. „Egyetlen a római pápa.” Ez valószínűleg a nagy nyugati egyházszakadásnak hívott történelmi időszakra utal, amikor 1378 és 1415/1417 között az egymás ellen küzdő európai hatalmasságok a Rómában és vele szemben Avignonban is választottak egy pápát. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy a mondás legkorábban a XV. század elején születhetett. „Egyetlen az anconai kikötő.” Ancona az Adriai-tenger partján fekvő kikötő évszázadokon át, egész pontosan 774-től egészen 1860-ig, annak fennmaradásáig állt a Pápai Állam birtokában. A kellően mély vizű anconai kikötő az egyházi állam számára mind hadi, mind kereskedelmi szempontból egyaránt kiemelt fontosságú helyszín volt. „Egyetlen a cremonai torony.” Cremona, az észak-itáliai város katedrálisának harangtornya méltán kerül a pápával és az anconai kikötővel egy sorba, hiszen az „ún” Torrazzo a maga 112,54 méteres magasságával bronzérmes a világ legmagasabb téglatornyai sorában. És végül a felsorolás utolsó tagja szól a rakovníki sör egyedülállóságáról, amely nem véletlen, hiszen a Bohemia (avagy a cseh földek) a legjobb komló és sörárpaföldek birtokában már a középkorban is a sörgyártás egyik virágzó központjának számított, ahonnan előszeretettel szállították a finom söröket még akár a pápa udvarába is. És ha már kiváló cseh sörökről beszélünk természetes, hogy Rakovník neve rögvest felmerült a múltban ahogy manapság is. Így születhetett meg a máig fennmaradt szólás.