A három és fél milliomodikra várva…

Veszélyes, extrém, korábban soha nem tapasztalt és egyáltalán nem várt időket élünk. Az elmúlt több, mint egy évben az új típusú koronavírus megjelenése, majd mutáns formában történő megerősödött támadása alapjaiban érintette az egész emberiség életét. Voltak, akikre kevésbé hatott akár egészségileg, akár a magánélet, vagy a munka területén, mások kifejezetten profitáltak korunk „háborús” viszonyaiból, ám a járvány többségünknek csak jelentős „sérüléseket”, anyagi és érzelmi károkat hozott. Nem volt és nem könnyű a vírussal egy az egyben küzdő egészségügyieknek, katonáknak, pedagógusoknak és még sorolhatnánk a különféle szakmák képviselőit, de nagyon nehéz volt és még nehéz mindazoknak is, akik elveszítették munkájukat, kényszerszabadságra, vagy kényszerpályára kellett menekülniük. A vendéglátóipar is egyike az elmúlt év nagy veszteseinek. A veszteség mértékét részben csökkentő állami támogatás sem tudta megakadályozni a vendéglátóhelyek bezárását, munkatársak tömeges elbocsátását. A tavaly tavaszi több hónapos bezárást, korlátozást követően hittük, reméltük a nehézségek befejezését, de novemberben a korábbiaknál is hosszabb ideig tartó s a vártnál  még keményebb időszak jött el. Azóta immáron hatodik hónapja (!) csak elvitelre főzünk, adjuk söreinket, tartjuk fenn vendéglátóhelyeinket. Tesszük, amit tehetünk a fennmaradásért, de valljuk be őszintén, hogy nem ez jelenti számunkra, s főként nem a vendégeink számára a vendéglátást. De talán most már lassan vége legalábbis a legsötétebb időszaknak.


Magyarország regnáló miniszterelnöke a minap kijelentette: amennyiben beoltják a három és fél milliomodik magyar állampolgárt megnyílhatnak – persze várhatóan szigorú feltételek kialakítása és betartása mellett – a vendéglátóhelyek teraszai. Pontos dátum ugyan nincs, de a COVID oltások jelenlegi üteme mellett ez várhatóan az elkövetkező hét közepén bekövetkezik, így komoly esély van rá, hogy jövő héten pénteken vagy szombaton mi is megnyithatjuk azt, ami megnyitható. Némileg egyszerűsítette volna az életünket, ha egy konkrét időpontra készülhettünk volna fel, de így teljesen kivérezve ez már csak egy erőtlen sóhaj, melyet elnyom a várható nyitás öröme. Szurkolunk tehát az oltásra vágyóknak, váróknak, mindazoknak, akik hozzájárulnak a három és fél milliomodik eljöveteléhez, remélve azt, hogy akár a négy vagy négy és fél milliomodik után már nem csak a teraszok nyílhatnak. De most egyelőre felkészülni, egy-két-három, teljesüljön a bűvös kívánt szám és jelzésünkre gyertek újból egy frissen csapolt (!!!) sörre a Jaromír a Templomhoz egységünk teraszára, a gyönyörű Lőrinc pap térre! Terasz hiányában a Sörbisztró és a sörpince megnyitása még továbbra is bizonytalan marad, de a Jaromírok frontján HAmarosan egy Rendkívül LEhengerlően nagY meglepetésre készülünk!

Mi újság napjainkban a cseh sörfőzde-sörgyár „fronton”?

Rendszeres olvasóink már hozzászokhattak ahhoz, hogy az év első hónapjaiban áttekintjük az általános csehországi „sörfőzde helyzetet”, és beszámolunk az elmúlt év változásairól, elsősorban számok tükrében. Így teszünk idén is, de ezúttal az áttekintésnek a fránya járvány külön, egyáltalán nem kívánt ízt ad és egyúttal hatalmas kérdőjeleket is hozzátesz. Az elmúlt több mint egy év, a vendéglátóhelyek hosszú hónapokon át tartó bezárásával átírta a sörfogyasztást, a sörkereskedelmet és persze a sörgyártást is. A csapolt sörök helyett a palackozott söröké lett a jelen (reméljük, hogy nem a jövő), egyre több gyár vagy akár kisüzemi sörfőzde is átállt a PET-es palackozás mellett üveges, dobozos sörcsomagolásra. Persze ezt csak a tőkeerősebb vállalkozások engedhették meg maguknak. Összességében azt feltételezhetnénk, hogy a korábbi évekre jellemző sörfőzde bővülés leállt, és a kedvezőtlen körülmények között a főzdék egy része bedobta a törölközőt. De a számok, legalábbis egyelőre még nem ezt mutatják!


Több statisztikai oldalt is összevetve megállapítható, hogy a csehországi sörfőzdék száma (ha nem is a korábbi ütemben), de továbbra is növekedett. A számbeli növekedés nem az ipari méretű sörfőzdékre vonatkozik, melyek a csehországi sörgyártás, sörexport több, mint 95%-át biztosítják. Számuk továbbra is mintegy 45, pedig sajnos a kínai tulajdonba került Lobkowitz csoport két sörfőzdéjét is (Uhersky Brod és Klašter) bezáratta. Ám időközben kettő, korábbi kisüzemi sörfőzde időközben termelésében felnőtt a nagyobbak közé. Az állandó, saját főző berendezésekkel rendelkező kisebb (kisüzemi-kézműves-kraft) főzdék száma 480 fölé nőtt. Rajtuk kívül még több mint 100 gerilla/projekt főzde is üzemel, amelyek saját recept alapján, saját anyagból, de más főzdénél bérfőzésben állítják elő a söreit. Még további 11 főzde működik élelmiszer-ipari középiskolák és egyetemek tanfőzdéjeként. S mindezek mellett jelenleg már kb. 30 készülő sörfőzdéről is van információ, amely remélhetően idén nyitja meg a kapuit. Ám a fenti szép számok mögött hatalmas bizonytalanság rejtőzik. Még nem tudni, hogy a vendéglátóhelyek és szálláshelyek újranyitásakor valójában hány kisebb sörfőzde indul újra és hány zárta be időközben a kapuit, így a helyzet letisztázódásáig mindenképpen várunk kell még egy jó pár hónapot! Az is kérdéses, hogy mennyire sérült meg súlyosan a sörözői sörfogyasztási magatartás, azaz hányan térnek majd vissza az újra nyíló vendéglátóhelyekre, és hányan maradnak az arányaiban jelentősen megnőtt otthoni sörfogyasztás mellett. Így a mostani helyzetleírást vegyük átmeneti beszámolónak, melyre később még visszatérünk!

Zöld sör, a Húsvét söre!

Mindjárt itt a Húsvét, a keresztény ünnep, melyet a hívőkön, s a hagyományokat tisztelőkön kívül többek között a sörérdekességekre fogékonyak is izgalommal várnak. A cseh sörgyárak, sörfőzdék egy része ugyanis ekkor főzik a zöld söreiket, melyek mind színükkel, mind ízükkel elválnak megszokott, hagyományos láger társaiktól. A Jaromír honlapján már több alkalommal is írtunk a zöld sörről, a zöld sör főzés hagyományáról, érdemes utána olvasni. Ám azok számára, akiknek nincs ennyi idejük, álljon itt néhány alapinformáció.

Miért főznek zöld sört Csehországban? Csehországban a Húsvétot megelőző nagyhét negyedik napja a Zöld Csütörtök (Zelený čtvrtek) nevet kapta. A hagyomány szerint ezen a napon az embereknek zöld színű ételeket kell fogyasztaniuk, ha azt szeretnék, hogy az év folyamán ne terítse le őket semmiféle betegség. Figyelem! Egy ilyen vészterhes Covid időben ez kulcsfontosságú! 😊 És ha már az étel zöld, miért is ne lehetne a sör is az? Megjegyeznénk, hogy zöld sört az írek védőszentje Szent Patrik tiszteletére is főznek, de ennek nincs sok köze Csehországhoz és a cseh sörökhöz.

De miért lehet máskor is zöld sört kapni? – Egyes sörgyárak persze meglovagolták a növekvő divatot és vannak, akik egész évben készítenek zöld sört, de ez már nem a hagyományról szól, csak a zöld sör érdekességében rejlő profitról.

Mitől zöld színű a sör? - A zöld színt a nagy sörgyárak jellemzően csalánnal (vagy inkább egy kis mesterséges színezékekkel), a kisebbek, mint a Dudák is, tényleg jobbára egészséges csalánnal és más gyógynövény hozzáadásával érik el.

Milyen íze van a zöld sörnek? – A csalánnak köszönhetően a malátaédesség és a komlóskeserűség mellé egy erőteljesebb fűszeresség valamint jellegzetes füves jellegű csalán aroma is társul. Összességében igen frissítő!

Ki főzte az első cseh zöld sört? -  A csehországi sörfőzdék közül elsőként, 1998-99-ben a prágai Pivovarsky Dům látott fantáziát a zöld színű húsvéti sör előállításában, amely ötletet később több, kisebb-nagyobb sörgyár is átvette.

Idén meg lehet-e kóstolni a Jaromírokban a zöld sört? – Igen, de csak a nagyon „kiváltságosak” számára lesz lehetőség! 😊 A kiváltsághoz pedig az kell, hogy a Sörbisztróban és a Jaromír a Templomban csapra vert hordó tartalmára gyorsan csapjunk le, mert mindössze pár hordónyi zöld sör áll idén a rendelkezésünkre! Így melegen ajánljuk, hogy már szerdától, (március 31-től) kezdve a két vendéglátóhelyünkön keressék a zöld sört, a Húsvét sörét (persze sajnos csak elvitelre)! Kívánunk mindenkinek kellemes Húsvéti ünnepeket!



Sörhamisítás a közelmúltban és sörhamisítás a jelenben?

Az előző cikkünk végén még a XIX. század elején jártunk, mikor a sörhamisítás már ugyan nem élte a virágkorát, de azért egy pár magát felettébb élelmesnek gondoló sörfőző vagy kereskedő meg-megpróbált ezen módszerrel a gyors meggazdagodás útjára lépni. Ám a hamisítás egyre fárasztóbbnak bizonyult és ahogy teltek-múltak az évtizedek annál ritkábbá vált, de teljesen meg nem szűnt. Magyarországon például 2000-ben ügyeskedő vállalkozók Borsodi Sör címkével láttak el ismeretlen eredetű söröket. Majd ezt követően, egész pontosan 2012-ben Kínából jött hír, miszerint helyi gazfickók sósavval és formaldehiddel kevert söröket adtak el egy közkedvelt kínai sörgyár termékeinek álcázva őket. 

Még a címke is hirdeti, hogy mindenféle hamisítástól mentes

Szerencsére a közelmúlt eme példái után a mai napig már nem szóltak híradások számottevő sörhamisításról. Ám az örömünk mégsem lehet felhőtlen, hiszen a sörök minősége terén sokszor sajnálatos negatív változásokat tapasztalhatunk. Ha kicsit kritikusabbak akarnánk lenni, akkor már-már akár arra a megállapításra is juthatnánk, hogy a sörhamisítás, mint a sör jó minőségét lerontó tevékenység mára intézményesült, a legalizált profitmaximalizálás részévé vált. Manapság nem ritka, hogy a multi- vagy szimplán egy sörminőség iránt kevésbé fogékony tulajdonosi kör kezébe került sörgyár gazdaság-pénzügy orientált vezetői egyszerűen csak kiadják az utasítást a régi receptek ócsítására, az alapanyag és főzési költségek csökkentésére. Egy pillanat alatt jön a változás, és a fogyasztó már csak az emlékeiben kutat az egykor még kiváló minőségű kedvenc márkás söréért. Ugyan jogilag ezt nem hívhatjuk hamisításnak, de sajnos az egyik fő végeredmény, a vevő csalódottsága ugyanaz.

 


Ugyancsak nem hívhatjuk sörhamisításnak, de mindenképpen fel kell hívni a figyelmet számos sörgyár spórolós sörfőzésének termékeire is, a névtelen, vagy éppen egy nevesebb sör csengését utánzó nevű olcsó sörökre. Ezek többsége vagy olcsó, kevés, silány alapanyagból, vagy máslással, illetve adalékok, stabilizátorok és egyéb sörbe nem való anyagok hozzáadásával készülnek. Közös jellemzőjük a rettentő hígságuk, testetlenségük, mely jellemzően alacsonyabb alkoholtartalommal társul. De vannak köztük kifejezetten alkoholban erős példányok is, melyek a szörnyű test nélküliségüket a fogyasztójuk gyors lerészegítésével próbálják leplezni. Aki teheti feltétlenül kerülje őket, hiszen túl rövid az élet ahhoz, hogy vacak sörrel pusztítsuk a szervezetünket. Inkább igyunk kevesebbet, de minőségit! A sörhamisításról szóló cikkeinket fejezzük be egy Luther Mártontól származó idézettel: „A sörhamisítás olyan vétek, mint a házasságtörés vagy az uzsora.”

Sörhamisítás a XIX. században

A sört, mint szinte valamennyi terméket a földön a könnyedebb haszonszerzés érdekében már a múltban is próbálták, és a mai napig is próbálják több-kevesebb sikerrel hamisítani. Már Hammurápi, a babilóniai király idejében is hoztak bor- és sörhamisítás elleni tiltásokat. A sörhamisítások vélhetőleg soha nem „mennek ki a divatból”, de az idők során mind mennyiségüket, mind típusukat illetően változtak, és mára szerencsére erősen megritkultak. A XIX. század végéig a sörfőzés az időnkénti szorgos próbálkozások ellenére még mindig nélkülözte a kellő ellenőrzést és minőségbiztosítást. A sör főzésével foglalkozó sarlatánok ezért mindenféle, könnyen hozzáférhető és olcsó alapanyagot igyekeztek felhasználni, csakhogy valami sörszerű, gyakorta felettébb egészségtelen löttyöt tudjanak értékesíteni. Így nem csoda, hogy 1864-ben így szóltak a szomorú hírek: „Angolhonban a rendőrség legközelebb 26 fajta sört vizsgáltatott meg, melyek közül 20-at hamisítva talált, és pedig 14 esetben a vizsgáló bizottmány a már tiltott paradicsom magot találta; egy esetben még dohányt is, két esetben a halmaszlagot (coculus indicus) nagy és az egészségnek ártalmas mennyiségben, ismét két esetben paprikát, és kettőben zöld gáliczot a sörhöz vegyítve. Ebből láthatni, mily sokféle nem üdvös dolgot nyelnek el a jámbor sörivók.” 1886-ban Nürnbergben 86 sörfőzőt és kereskedőt találtak bűnösnek sörhamisításban. 1891-ben Bremerhavenben pedig egy a közkórházak számára (!) barna sört szállítót fogtak perbe mert az ital valójában csak egy hónapig hordóban érlelt víz-élesztő-cukorszörp elegy volt.


Az 1900-as évek elején már kezdett kialakulni a sörfőzés ellenőrzési rendszere, sok országban ún. egészségügyi rendőrségek is alakultak, így részben ennek köszönhetően az italok közül talán a sört hamisították a legkevésbé, legalábbis azon országokban, ahol magát a sört a hagyományok miatt nagyobb becsben tartották. A hírek szerint 1901-ben Bajorországban csak elvétve fordult elő sörhamisítás, ha mégis, akkor is csak ártalmatlan anyagokat használtak. Van, hogy egy kis szódát tettek bele, máskor égetett cukrot, de csak ennyit. Más országban azonban már előfordult, hogy borsavat vagy citromsavat kevertek a sörbe, a barna sörbe pedig maláta vagy komlópótlékokat. De összességében már nem arról szólt a hamisítás, hogy szörnyű alapanyagokból bármilyen sörszerű levet hozzanak össze. A cél már a drágább malátával vagy komlóval való spórolás volt. Magyarországon is rajtakaptak egy Holly Vince nevezetű sörkereskedőt, aki egy egészségre ártalmas barna festékkel sötétített olcsó sörszerű valamit készített, s a palackjaira a közkedvelt Góliát-malátasör címkéjét ragasztotta, ekképpen károsítva meg a vásárlót. Ennyit a távolabbi múltról, legközelebb a közelmúlt és a jelen sörhamisításairól szólunk.

Hogyan készül az alkoholmentes sör avagy a "lustaság" a legjobb?

Korábbi cikkeinkben már részletesen szóltunk az alkoholmentes sörről, az ital történetéről, most lássuk egy picit bővebben, hogy miként is készítik a sörgyárakban. Ahogyan az sejthető, napjainkban már többféle módszert is alkalmaznak az alkoholmentes, de legalábbis alacsony alkoholtartalmú sör gyártására. A módozatok egyik csoportját a biológiai, a másikat a fizikai módszerek alkotják. Az előbbihez tartozik a legrégebbi és a legújabb is. Már több mint száz éve alkalmazzák a megszakított erjesztés módszerét, melynek során az erjesztést nem engedik végigszaladni, hanem idő előtt leállítják. E módszer afféle finomítása a CCP melynek során az erjesztés vagy 24-48 órán át zajlik igen alacsony hőmérsékleten (0-5 Celsius fokon) vagy csak 0,5-8 órán át ámde 15-20 Celsius fokon. A lényeg mindegyik esetben ugyanaz, a megfelelő idő elteltével a további erjedést leállítják, így a sörlé igen alacsony alkoholtartalmú lesz. A módszer hátulütője viszont, hogy a csekély időtartamú és nem ideális hőfokon zajlott erjesztés során nem jönnek létre a sör legfontosabb aromaanyagai sem, így a végeredmény élvezeti értéke elég csekély marad. Az így készülő sör édes ízű, majdnem zavaróan karamelles és számos más nem odavaló aromát is hordoz magában.

A fizikai módszereket szintén régóta használják az alkoholmentes sörök gyártásához. Ezek során a már elkészült sörből távolítják el az alkoholt vagy desztillációval (mondhatni "felforralással") vagy membránon át zajló reverz ozmózissal. Eme beavatkozások mind egy további többlet lépést (és persze többlet költséget) jelentenek a sörgyártás folyamatában, de nagyobb eséllyel marad az alkoholmentes sör aromagazdagabb. Sajnálatos módon a sör testessége, frissessége és aromája ebben az esetben is komoly csorbát szenved, bár a károkat némi utólagos beavatkozással próbálják helyrehozni. De szerencsére ma már van egy újabb biológiai módszer is, mégpedig a géntechnológia, melynek révén ún. „lusta” élesztő törzseket alakítanak ki. Ezek a speciális élesztőgombák csak lassan, kis mértékben alakítják át a sörlében rejlő cukrot alkohollá. Az alkoholmentes sörök közül az így készülő őrzik meg legjobban az íz-aromagazdagságukat, ezért nem csoda, hogy számos kiváló kézműves-kraft sörfőzde (pl. BrewDog, Big Drop, Mikkeler) is használja a mentes söre elkészítéséhez. Az alkoholmentes sörök iránti igény folyamatosan és nagy ütemben nő, így a gyártási technológia fejlődése is várható a jövőben. Vannak bíztató kísérletek kellemes ízű mentes sörök nagyüzemi előállítására is, melyre jó példa a Jaromírokban kapható alkoholmentes Bakalář is. Ha nem hiszed, egy próbált megér!



A fickó-ser

A magyar nyelv szépségéből, változatosságából és játékosságából adódóan egy-egy tárgyra, fogalomra igazán jópofa, hangulatos és gyakorta felettébb találó elnevezések születnek. Nincs ez másképp a sörfőzés témaköre esetében sem. Ugyanakkor a lassacskán a múlt homályába vesző elnevezések egy részénél már alig ismerjük a mögöttes jelentéstartalmat. Például, az első olvasó. aki meg tudja mondani, hogy mi is az a caflik, vendégem lesz egy üveg félbarna Klostermannra. Más esetben azonban a jelentés ma is könnyen kitalálható. Az egyik ilyen elnevezés a fickó-ser. Mindenekelőtt itt leszögeznénk, hogy ez a fickó nem az a fickó, amelyet egy korábbi cikkünkben már kiveséztünk, mint a hanzli szinonímáját! 😊 Ugye érthető? Ha nem, akkor irány ehhez a nem túl régi cikkünkhöz is ITT!

Szóval, ha már fickóról, mondhatni kisfickóról beszélünk, akkor nyilván egy ifjúról van szó, így a fickó ser is természetesen egy fiatal sört jelent. De mikor is nevezhető fiatalnak egy sör? Az biztos, hogy a sörgyártás folyamata során már el kellett, hogy jussunk abba a fázisba, mikor a különféle procedúrákon áteső maláta alapú levünket egyáltalán sörnek hívhatjuk. Ehhez pedig már le kellett zajlania a cefrézésnek, komlózásnak és persze az erjesztésnek is, hiszen csak ekkor változik át a gabonában rejlő cukor (eredetileg keményítő) alkohollá. Bizony, mikor pl. a hagyományos eljárás szerint az erjesztő kádakban a keletkező sörlé tetején képződött hab bebarnul és leülepszik, elkészül a fiatal sörünk, azaz a fickó sör. Erre a sörre, melyet zöld sörnek is neveznek, ugyan még gyakorta hónapokon át tartó ászkolás, kondícionálás, azaz fagypont közeli pincék mélyén hordókban, tartályokban való pihenés, érés vár, mikor a keletkezett széndioxid beépül a sörbe, az ízanyagok formálódnak és a minőségjavító változások végbe mennek, de maga a fickó sör fogyasztható, kellőkép friss benyomást kelt és természetesen ugyanúgy kifejti kis mennyiségben jótékony, de nagyobb mennyiségben némi kockázattal járó hatását. Erre példa ez az 1896-ből származó cikk idézet is:

 

„A Scholtz Antal és fiai sörház-utcai sörfőzdéjéből ma reggel négy jármos ökör által vont szekér több hordó sört szállított a vasútállomás felé. Már a meginduláskor konstatálta az ökrök dirigense, hogy a különben oly higgadt és komoly szarvasmarhák játszi pajzánsággal és illetlen gyorsasággal vonszolják a nehéz szekeret. Bámulata azonban ijedtséggé változott, a mikor alig öt percnyi haladás után a két első ökör nyílt színen, pardon: a nyílt utcán, örömbőgés közt a két hátulsó lábára állott s víg táncot kezdett járni. A két hátulsó barom pedig a két első lábára állott és lovak módjára kirúgott. Óriási csődület támadt, a mely élénken vitatta a „vonós négyes“ sajátságos összműködését. Végre egy valóságos baromorvos érkezett a sokadalom színhelyére, aki megtapintván az egyik páciens pulzusát (jól megjegyzendő: nem a saját kezét fogta meg) és megvetéssel konstatálta, hogy a kompániának semmi más baja nincs, mint hogy alaposan be van rúgva. Kiderült, hogy a sörfőző udvarán egy nagy kád fickó sör volt, a minek a felét a lelkes háziállatok kiitták és becsíptek tőle.”

Mentesen - mértékletesen

A sörszerető emberek többsége számára egy sör, 4-5%-os alkoholtartalom alatt szinte nem is nevezhető igazi sörnek. Ám ahogyan arról már az előző cikkünkben is szóltunk, az alkoholban szegény söröknek is megvolt a maguk évszázados szerepe, és ez a szerep mára talán még hangsúlyosabbá is vált. (Előre jeleznénk, hogy a továbbiakban a bevett gyakorlatnak megfelelően mentes söröknek hívjuk a csekély alkoholt tartalmazó söröket.) Az alkohol káros társadalmi hatása ellen küzdő szervezetek már az 1900-as évek elején a zászlójukra tűzték az alkoholmentes italok népszerűsítését, így a sörét is. Ekkortájt az alkoholmentes sört ún. mértékletességi sörnek hívták, ezzel utalván arra, hogy eme sörök a mentes elnevezés dacára tartalmaztak alkoholt, de az átlagoshoz képest kevesebbet. 1900-ban az Orvosi Hetilap beszámolt egy alkoholmentes sörről, amely 7% cukrot tartalmazott, ám így az édes íze miatt nem kedvelték a betegek. Viszont egy kis pilseni összekeverve már el tudták fogyasztani a tápanyagokban gazdag italt. Na ja, egy kis igazi sörrel minden könnyebb! 1903-ban már szabadalmat is jegyeztek be az alacsony hőmérsékleten történő erjedés folyamatának 24-48 óra közötti megszakításával előállított sör készítésére, ám a mai napig is használt módszer révén készített alacsony alkoholtartalmú folyadék a reklámszövegekkel ellentétben ízében, aromájában aligha hasonlított a sörére.

 


Hazánkban elsőként a Fővárosi Sör vállalat hozott forgalomba alkoholmentes sört a 20-as években. Ezt követően évtizedenként jött újabb és újabb szalagcím, mely a teljesen alkoholmentes sör elkészítését hirdette, de minden esetben csak alacsony alkoholtartalmúról volt szó. Az 1940-es években az alkoholmentes sörnek egy pár éven át a XX. század legnagyobb diktátora, Adolf Hitler nyújtott nem kis reklámot, aki nem csupán kora leghírhedtebb vegetáriánusa volt, hanem a jó német sört is csak alkoholmentes formájában fogyasztotta. Félő, hogy eme reklámarc azonban hosszú távon nem éppen segített az alkoholmentes sörök elterjedésének.

 


A kommunista érában a minőségi alkohol fogyasztása csak kevesek privilégiuma volt, de a nép előszeretettel fogyasztott minden, ami a vicc szerint A betűvel kezdődött (a sör, a bor, a pálinka). Azonban a rendszer a munkásosztály alkoholizmusa elleni küzdelem jegyében egyre inkább megfogalmazta az alkoholmentes sörök iránti igényt. Így hatalmas sikerként könyvelhettük el, hogy a Borsodi Sörgyár piacra dobta az első alkoholmentes magyar sört, a Pólót! Prágában 1976-ban Pitó név alatt már megjelent a cseh, majd egy évvel később az NDK (Német Demokratikus Köztársaság) változat is 

 


Ekkortájt már több tízezernyi angol sört szállítottak Szaúd-Arábiába is, ami jól jelezte, hogy az alkoholmentes sörök számára a muszlim országok rendkívüli piacot jelentenek. Mára ez a piac megsokszorozódott, hiszen a muszlim fiatalok a mentes sörök fogyasztásával próbálják a filmekben, reklámokban látott „európai stílusú” sörözést a szigorú vallási előírásokkal összeegyeztetni. A sörgyártó cégek pedig igyekeznek ezt az óriási piacot kielégíteni, de azért számos akadály áll még előttük. Egy igazi „halal” sör elkészítéséhez ugyanis abszolút alkoholmentes gyártásra lenne szükség, ami szinte lehetetlen feladat. Ám ha „halal”, azaz az iszlám által tisztának, elfogadottnak talált alapanyagokból nem alkohol előállításának szándékával készül „véletlenül” alkoholos termék, akkor arra nem vonatkozik a vallási tiltás, így fogyasztható. Érthető? Nem biztos, de végeredményben most nem is ez a lényeg, így ne is próbáljunk belegabalyodni a további részletekbe. A lényeg, hogy az alkoholmentes sörökre várhatóan diadalmenet vár a világ valamennyi országában, csak más és más okoknak köszönhetően. De hogyan is lehet „iható”, vagy akár finom alkoholmentes sört gyártani? Erre egy későbbi cikkünkben válaszolunk.

Small beer: a folyékony kenyér

„Az alkoholmentes sör az első lépés a guminő felé”, „az alkoholmentes sör olyan, mint a vőlegény menyasszony nélkül”. Ilyen vagy ezekhez hasonló, egyszerre humorosnak és csöppet lebecslőnek szánt mondás gyakorta hangzik el a sörök kedvelői között, pedig az alkoholban szegény sör csaknem ugyanolyan hosszú múltra tekint vissza, mint a sör maga. A középkor köztisztasági viszonyai között, mikor még a városok utcáin mindenféle emberi-állati hulladék folyt, bomlott az utcákon a népek a helyenként szennyezett víz helyett előszeretettel fogyasztottak alacsony alkoholtartalmú sört. Persze ha megtehették. De ha még erre az óvintézkedésre nem is volt szükségük, az emberek inkább itták ezt a kalóriában, tápanyagokban (fehérjék, szénhidrátok) gazdag, ízében a víznél sokkal kellemesebb folyadékot. Ez volt a „small beer" (kicsi sör), a középkori munkásosztály „folyékony kenyere”, amely már nemigen felelne meg korunk ízlésvilágának.

 


A small beer valójában nem is annyira ital, mint inkább egy sűrű, tömény, levesszerű étel volt, melyet többféleképpen is el lehetett készíteni. Az első módszer alapanyagaként a részben malátázott, részben nem malátázott gabona szolgált, melyet kásaként megfőztek, gyengén megszűrtek és egy kis élesztő hozzáadásával picit erjedni hagytak. Ez a nem túl étvágygerjesztő, kevés alkoholt tartalmazó enni-innivaló szinte az olcsó közétkeztetés alapját jelentette még az amerikai telepesek között is. Magának George Washingtonnak is volt egy saját receptje, amelyet ma is bárki elolvashat és felhasználhat egy „finom” small beer elkészítéséhez. 


A másik „kis sör” készítési módszer alapanyaga sörkészítés során a főzés-komlózás után keletkező cefre volt, mely az elsődleges sörlé lefejtése után fennmaradt. Ezt a cefrét futtatták, azaz mosták át újból, és ez a „második futtatás” egy erjeszthető cukrokban sokkal szegényebb alapanyagot eredményezett. Ezt követően folytatódott az immáron alkoholban szegényebb sör készítésének folyamata, melynek végeredménye jellemzően egy kb. 2,5-3,5% alkoholtartalmú szűretlen sör lett. Volt, amikor a cefrét még egy alkalommal, harmadszor is „futtatták”, amely még alkoholszegényebb folyadék előállításához vezetett. A sörfőzési technológiák fejlődésével a „kis sört” végleg felváltották a „nagy sörök”, a korszerűbb élelmiszerek, de az alkoholban szegény sörök fennmaradtak, sőt napjainkban szinte a virágkorukat élik. Róluk írunk a soron következő cikkünkben.

Ideális sörfogyasztási hőmérsékletek

 Az előző cikkünkben felmerült a kérdés: mi is az ideális sörfogyasztási hőmérséklet? Bár egyszerűen azt mondhatnánk, hogy 42. Annak aki nem ismerné: ez volt a válasz Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című közismert regényben az „életet, a világmindenséget meg mindent” érintő (ám a válasz kiszámítása közben elfeledett) kérdésére. De nem, a válasz nem ennyire egyszerű, még ha nem is túl bonyolult: az ideális hőfok sörtípusonként, sőt időnként sörönként változó lehet. A lágereknél mondhatnánk, hogy a „hetedik pincelépcsőn” tárolt sör hőmérséklete az igazi, de ez inkább csak afféle romantikus irodalmi vonatkozású vicces válasz, mint valós információ. Ehelyett lássuk hát a legfontosabb ökölszabályokat és néhány vonatkozó példát.

Általános szabály:

  • Valamennyi sört 3 és 13 Celsius fok közötti hőmérsékleten kell felszolgálni, de a tálalási hőmérsékletnek mindig 3-4 fokkal alacsonyabbnak kell lennie a fogyasztási hőmérsékletnél. Ez könnyen megérthető, hiszen a sör egy picit felmelegszik a pohártól, a levegő hőmérsékletétől és a kezünktől is.

  • A láger söröket jellemzően alacsonyabb hőfokon fogyasztjuk, mint a felsőerjesztésűeket!

  • Általában az erősebb söröket melegebben kell fogyasztanunk, mint a gyengébbeket.

  • Általában a barna söröket melegebben kell fogyasztanunk, mint a világosakat.

Ennyi, ugye nem is olyan bonyolult? És ez mit is jelent ez egyes sörtípusoknál? Nos a „hidegebbre vágyó” világos lágereknél az ideális hőfok 6-9 Celsius (a komlósabb pilsenieket inkább úgy 9 fokon igyuk), az ale söröknél mindez 9-13 fok környéki. A 8-10 fok a könnyedebb IPA, a barna láger, a Marzenbier vagy egy Blonde ale legkedvezőbb hőfoka, míg 10-13 Celsius kell a portereknek, baksöröknek, double vagy iperial IPA-knak, vagy éppen a Dubbeleknek, Tripeleknek. A trappista sörök, a duplabakok, az erősebb belgák stb. pedig „melegigényesek” így nem ritkán a 15-16 Celsius fok tekinthető ideális kortyolási hőmérsékletüknek.

Szóval a jéghideg sör az igazi? Egy frászt! Még nem késő levetkőzni a hamis reklámok diktálta szokásainkat, és a söreinket a legideálisabb hőfokán kezdjük el fogyasztani.

A sör nem (túl) hidegen jó!

Most, hogy rohamléptékben közeledik a sarkvidéki levegő, és a hőmérő „higanyszála” éjszakánként akár mínusz 15-20 Celsius fokig is leszállhat, ugyan nem igazán aktuális tennivaló, ám annál jólesőbb érzés visszaemlékezni a forró nyarakra. A nyári estékre, mikor a nap végeztével elővesszük a jégszekrényből és kupakjától megfosztjuk a jéghidegre hűtött sörünket imigyen frissítvén fel a napközben felhevült testünket és felpörgött lelkünket. A sör jéghidegen az igazi, hangzik el számtalanszor, pedig az igazság igencsak távol áll ettől hangzatos mondástól! A sör nem jó jéghidegen, nagyon nem! A sör nem megfelelő hőmérsékleten való fogyasztása egyenesen merénylet a minőségi sörök ellen.


Persze a nagyon meleg sört senki sem szereti, kivált ha láger sörökről van szó, és a túlzott hő a felsőerjesztésű söröket sem teszi kívánatossá. Ilyenkor a sör komló és maláta adta aromája csak az első kortyokra összpontosul, mondhatni előretolakodik, majd az egész korsó sörünk egy ellaposodott löttyé alakul át. Ám a sör túlzottan alacsony hőmérsékleten való fogyasztása egyet jelent a minőség meggyalázásával, hiszen a hideg megakadályozza az italunk ízének, aromáinak megjelenését. A torokzsibbasztóan hideg ital szimplán kesernyésebb, szárazabb és szénsavasabb érzést ad a fogyasztójának, ami önmagában még ugyan kedvező is lehet, ám elrejti előlünk a sör igazi értékeit. Jéghidegen szinte alig van különbség a Mackó Gazdaságos Dobozos Világos és egy minőségi cseh sör között.


És persze ne feledjük, a túl hideg sör az egészségre is veszélyes lehet. Itt ugyan nem éppen arra a kevéssé hiteles hírre gondolunk miszerint az 1880-as években Tabajdy Károly, Aradmegye főispánja, a „vasegészségű” férfi is egy pohár jéghideg sörnek esett áldozatul. De nem is arra a híres pécsi esetre, mikor „Vecselka százados egy fárasztó gyakorlat után két korsó jéghideg sört ivott meg s oly súlyos bélbajt kapott, hogy megmentéséről szó sem lehetett.” Nem, nem ilyen tragédiák jutnak az eszünkbe, hanem azon egyszerűbb tanácsok miszerint a hideg lé enyhén szólva sem barátja a fogaknak, a légcsőnek, tüdőnek, nyelőcsőnek. De akkor mi is az ideális sörfogyasztási hőmérséklet, amin jól is esik inni a sört és meg is becsüljük vele a sörfőző mester igyekezetét? Ezt hamarosan, a soron következő cikkünkben megválaszoljuk.

„A kutya halott”, avagy pártként könnyebb?

A koronavírus-járvány elleni intézkedések egyik nagy vesztesei világszerte a vendéglátóhelyek. Tulajdonosaik, a munkatársaik elbocsátott, vagy alacsonyabb bérrel is épphogy fenntartott tömegei és persze a beszállítóik egyaránt megszenvedik a hónapokon, sőt negyedéveken át nyúló korlátozásokat, bezárásokat. Magyarországon jó, ha a vendéglátóhelyek fele átvészeli a második hullámban november elején kezdődött és még ki tudja meddig érvényben maradó szigort. Amíg az üzletközpontokban gyakorta egymást hegyén hátán állnak az emberek, a neves skandináv bútoráruház parkolójába be sem férnek a vásárlók gépjárművei (pedig svéd húsgombócot most nem is árusítanak 😊) addig egy szerény söröző, kávézó nem biztosíthat nyugalmas menedéket az őt felkereső egy-két tucat vendégének sem, ezzel teremtve meg az életben maradásához szükséges szerény bevételt. Bizony nehéz megérteni, hogy mitől válik veszélyesebbé, fertőzésterjedési gócponttá egy teázó és mitől veszélytelenebb egy plázában működő élelmiszerüzlet vagy akár egy fodrászat. Az elfogadható magyarázat pedig erősen hiányzik. Úgy tűnik, hogy a politika világszerte egy látszólag könnyebb utat választott és ezen haladva részben valós nyomáscsökkentésként részben más okból a járványterjedés szempontjából arányaiban komolyabb veszélyforrást jelentő turisztikai ágazat mellett a vendéglátást is feláldozta.

 


Ám ezt a helyzetet egyre nehezebb fenntartani. Az ágazatot, pontosabban az ágazat dolgozóit megmentő hatékony kormányzati intézkedések hiányában a vendéglátósok egyre több országban próbálják felhívni a tragikus helyzetükre a közvélemény és a döntéshozók figyelmét. Van, ahol a rendőri intézkedést és a súlyos büntetést is bevállalják, csak hogy egy illegális újranyitással észrevétessék magukat. Csehországban a vendéglátósok több száz fős csoportja pedig egy politikai párt alapításán dolgoznak, mert már nem látnak más hatékony módszert érdekeik megfelelő szintű képviseletére. A párt neve Chcípl Pes, avagy a kutya halott. Ezzel fura névvel a cseh kormányzati COVID ellenes intézkedéseire (rövidítve PES, melynek jelentése: kutya) utalnak, pontosabban azok hatástalanságára és értelmetlenségére. A szerveződés egyik vezetője Jiři Janeček a jincei (Prága környéke) Malý Janek sörfőzde és étterem menedzsere, aki a büntetés kockázata ellenére is kinyitotta éttermét a vendégek előtt. A párttá alakulástól elsősorban azt várják, hogy így könnyebben szóba állhatnak más pártokkal, képviselhetik az érdekeiket és talán lesz módjuk akár hasznos tanácsokkal is ellátni az intézkedéseket szerintük hibásan meghozó kormányt is. Ahogy azt szarkasztikusan megjegyezték: a cseh parlament nyitott ebédlőjében talán lesz mód beszélgetni. A párttá alakulni kívánó mozgalom emellett természetesen az eddigiekhez hasonlóan tovább szervezik a különféle megmozdulásokat, tüntetéseket is.

Korhelyhétfő

1847 októberében ekképp szólt a panasz a Honderű című lap hasábjairól: „...menjünk be vasárnap vagy ünnepnap valamely mestermühelybe...a legényeket, néha gazda uramat is dolognál találjuk, ha felszabadulnak a mühelyasztaltól, első gondjok valamely mulatóhelyre sietni, templomról szó sincs, és a vasárnapi vétkes munkáért kimulatja magát hétfőn, mert a ,Blaumontag el nem maradhat.”

Bizony a bűvös Blaumontag, melyet hazánkban korhelyhétfőnek, kékhétfőnek, heverő napnak, heverdelnapnak vagy éppen Szent Heverdel napjának hívtak sokak, s köztük is főként az erkölcsös, hithű életre módfelett odafigyelők szemében nem hétköznapi bűnnek számított. Pedig a korhelyhétfő eme hagyománya ekkora már több évszázadra nyúlt vissza. Eredetileg Franciaországban, bizonyos ünnepnapok alkalmával tartották meg a Bolondok ünnepét, mely a tivornyázásra engedélyezett Szent Hétfőbe torkollott. Ez alakult át később a Blauer Montággá, amelyet kék-hétfőnek is neveztek, pedig a Blau nem annyira a kék színre, mint a bolondságra utalt. Innen származik a Blau Montag, azaz a hétfő, amikor a munkások kipihenik az előző esti mulatozásukat, és esetleg még egy kicsit rá is töltenek.

A munkások persze nem véletlenül gyakorolták a korhelyhétfő „bűnös” hagyományát. A jellemzően egyes tipikus céhek (pl. cipészek, csizmadiák, tímárok stb.), ritkábban gyárak dolgozói a hét folyamán akár 12-15 órán át húzták az igát, beleértve a vasárnapot is. Ezért a kemény hetet lezárásaként, a munka végeztével bőszen mulatozni kezdtek, mondhatni sírva-vigadtak egy kicsit. Így hiába írtak sűrűn a lapok a korhelyhétfő gyakorlata ellen, és szónokoltak a hétköznapokon „oly sokat dolgozó”, vasárnaponként pedig templomba járó politikusok az így „elvesztegetett hétfői hasznos munkaórákról”, túl sok erkölcsi alapjuk nem volt hozzá. Természetesen a céhek vezetői is igyekezték tiltani az efféle henyélést, s gyakorta azon munkásaikat, akik korhelyhétfőt tartottak, akár egyheti bérmegvonással is sújtották. Ám a munkások ennek ellenére is gyakorta megkockáztatták a büntetést, sőt volt amikor egészen szerdáig tartott és a kieső munkaórákat később éjszakázással pótolták. A korhelyhétfő hagyománya később a céhek megszűnésével, a vasárnapi munkaszüneti nap bevezetésével elcsitult, de azért akadnak olyanok, akik még akár a napjainkban is mívelik. Mi ugyan senkit sem buzdítanánk a rendszeres blaumontágozásra, ám olykor-olykor bocsánatos bűnnek tartjuk, főleg ha az előtte való vasárnap estét valamely Jaromírban töltenék. Persze csak amikor végre újranyithatunk...

Jaromír visszatért

Nem, sajnos most még nem a Jaromír sörözők újranyitásáról adunk hírt, hiszen mindenki jól tudja, hogy legalább február elsejéig nem fogadhatunk beülős vendégeket, csak ételüket-italukat elvinni szándékozókat. A hír a névadónkról, Jaromír Jágr cseh jégkorongozóról szól, aki mindent elkövet, hogy dacoljon a felette is elmúló évekkel. A nem is oly régen még az amerikai hoki ligát gazdagító, egy ideje szinte visszavonult, immáron csaknem 49 éves sportoló pár héttel ezelőtt visszatért egykori szülővárosa, Kladno csapatába. Jágr 32 évvel ezelőtt szerepelt először élvonalbeli csapatban, és összesen 1733 meccsen játszott csak az NHL-ben. 1992 (!) májusában így írt róla a Magyar Nemzet a „Jaromir a pót-Mario” című cikkében: „Ám a hétfői ötödik, majd a szerdai hatodik Penguins-Rangers mérkőzésen az addig Mario árnyékában meghúzódó húszéves csehszlovák import, az alkatra is hasonló Jaromir Jagr szinte úgy uralta a játékot, mint szokta Lemieux. Mindkétszer ő vágta be a döntő, a pingvinek előnyét biztosító gólt, s valóban vezérként játszott.”

Ugyan a Kladno csapata Jágr tulajdonában áll, de abban biztosak lehetünk, hogy a világ egykori egyik legjobb jégkorongozója most sem érdemtelenül kapott helyet a csapatában. Habár a döntés hirtelen született meg, egy a csapatot sújtó váratlan sérüléshullám és a junior csapat más elfoglaltsága miatt, de Jágr amúgy is tervezte az időleges visszatérését. A világsztár a december 18-i Dukla Jihlava elleni mérkőzésen összesen 14 percig volt a pályán, és egy gólpasszt is adott. Bár a meccset követő sajtótájékoztatón Jágr elégedetlenül nyilatkozott a saját teljesítményéről, ám biztosak lehetünk benne, hogy játéka még bőven javulni fog. Ezúton kívánunk a kétszeres világ-, egyszeres olimpiai-, kétszeres Stanley kupagyőztes Jaromír Jágrnak még sok-sok pályán eltöltött éveket.

A kocsma nyitva jó, avagy vendéglátóhely bezárások a múltban

A koronavírus elleni védelmi intézkedések részeként világszerte zárták, vagy éppen zárják be a különféle vendéglátóhelyeket. Arról, hogy egy kocsma, étterem, kávézó mitől nagyobb fertőzési gócpont, mint mondjuk egy tömegek által megszállt szuper-hipermarket, egy pláza vagy akár egy tömegközlekedési eszköz, arról bizony sokat lehetne vitatkozni. Ami azonban megváltoztathatatlan és rendkívül szomorú tény, hogy a vendéglátóhelyek tulajdonosai, dolgozói a vírus terjedése elleni lépések egyik nagy vesztesei lettek. A múltban a sörözők-éttermek általános bezárása ilyen léptékben szinte még sohasem fordult elő, de azért kíváncsiságból egy kicsit utánanéztünk annak, hogy az elmúlt másfél évszázadban mikor is tervezték a kocsmák-sörözők stb. működésének korlátozását vagy mikor is húzatták le velük egy időre vagy végleg a rolót.


Nos a múltban és a jelenben is gyakorta megtörtént, hogy a vendéglátóhelyek nagy számban zártak-zárnak be, melyek hátterében sokszor a jellemzően igen magas adóterhek mellett, egyéni üzletpolitikai hibás döntések, személyi problémák vagy más egyedi gondok is álltak. Ám mindezeken túl számos más kocsma-nyitvatartást veszélyeztető tényezők is előfordultak. Pl. 1859-ben a francia Somme városának prefektusa mindazon kocsmák bezárásával fenyegetőzött, ahol politizálni mertek az emberek. 1920-ban a spanyolnátha járvány miatt jelentősen korlátozták a vendéglátóhelyek nyitvatartását itthon is, de nem záratták be őket. A katolikus egyház és számos lelkes híve a múlt század első évtizedeiben szakadatlan harcot vívott a kocsmák ellen, de jellemzően csak azt szerették volna elérni, hogy vasárnap és ünnepnapokon ne legyenek nyitva. 1939-ben az Egyetemes Tanítószövetség az angol minta alapján követelte, hogy a kocsmák Magyarországon se legyenek nyitva szombat estétől hétfő reggelig. A sörözők-éttermek jelentős része a világháborúk alatt is folyamatosan működtek, ám a rend mindenkori őrei és persze a mögöttük álló politikusok szigorú szemmel figyelték működésüket. Ezért nem csoda, hogy pl. 1947. októberében a kommunista vezetés alá kerülő hazánkban mintegy példát statuálva csaptak le az ún. „luxusjellegű” szórakozóhelyekre. Kávézókat, sörözőket, eszpresszókat zárattak be, a tulajdonosaikat pedig azon nyomban internálták, azaz munkatáborba küldték. A magyar kocsmabezárás ugyanakkor elég enyhére sikeredett az akkori bolgár lépésekhez képest. Bulgáriában összesen majd ezer szófiai kocsma bezáratásáról döntöttek (500 maradt). Innentől kezdve egy ideig 800 lakosra csak egy szeszkimérés jutott, minden kocsmát be kellett zárni a közintézmények, iskolák, gyárak 200 méteres körzetében. De ennyit a múlt szomorú eseményeiről, mi most már egyre csüggedtebben várjuk a szebb jövőt, a magyarországi vendéglátóhelyek újranyitását. Kérünk titeket, szurkoljatok nekünk és addig is vegyétek igénybe elviteles vagy kiszállításos szolgáltatásainkat!

Isten veled 2020, várunk téged 2021!

Itt a karácsony, és alig egy hét múlva már temetjük is az idei esztendőt. Immáron ideje lesz elbeszélgetnünk ezzel a fránya évvel és köszönteni helyette az újat! Nos 2020, legyünk őszinték, ennél azért jobbat, sokkal jobbat vártunk tőled. A januári és februári hónapod a távoli országokból érkező fenyegető hírek ellenére is még biztató volt. Sörözőinkben a kedves vendégeink békésen ebédeltek, vacsoráztak, önfeledten sörözgettek, senki sem gondolta vészesen komolyan, hogy alig pár hét alatt ez a nyugodt hangulat gyökeresen megváltozik. De te fránya évecske, a márciusodat már alaposan elrontottad nekünk. Ahelyett, hogy az emberek a finom cseh söreink kortyolgatásának adták volna át magukat, maszkokra vadásztak, felvásárolták a boltok készleteit, sokszor még azt is megvéve, amit eladdig soha az életükben. Március közepétől pedig több, mint két hónapon át szigorú nyitvatartási korlátozást kellett átélnünk, mely nem csupán a sörözni vágyókat fosztották meg az élvezetüktől, de még a kollegáink megélhetését is komolyan veszélyeztette. Nem győztünk vészmegoldásokat, alternatív szolgáltatásokat kitalálni, melyek nagy részét szerencsére a korábbi kedves vendégeink jelentős része igénybe vette. Sör és étel elvitelre, kibővített, akciós sörválogatások kiszállítása...április és május hónapodban bebizonyítottad nekünk, hogy egy vendéglátós mennyire is rugalmas tud lenni, főleg ha muszáj.


Ej 2020, ez a pár rossz hónap miért nem volt neked elég? Május végén és júniusban még elhitetted velünk, hogy a nehezén túl vagyunk, pedig ekkor még nem is sejtettük mi is vár még idén ránk...Júliusban egy jövendőbeli szálloda és iroda építése kedvéért fel kellett számolnunk a közkedvelt Jaromír Mini Gardenünket, ezzel a főváros egyik (sajnos nem túl nagy számú) népszerű szabadtéri sörözőjének rövid, de szép története is véget ért. És alig, hogy valamiképp megemésztettük ezt a csapást, az élet már újból egyre inkább csak a koronavírusról szólt. Második hullám, lehetne ez akár egy bűn rossz C kategóriás akciófilm második részének címe is, és valljuk be őszintén erre már pont nem volt senkinek szüksége. Míg a szeptembered és októbered még csak-csak emlékeztetett egy békebeli év kellemes őszi hónapjára, s így a felújított Sörpincénk újranyitásának is nagy örömmel fogtunk hozzá, de amit a novemberrel műveltél, a vendéglátóhelyeink újbóli korlátozásával, az azért már túlment minden határon. De immáron legalább rutinosabban fogtunk hozzá újból a tavasszal már begyakorolt extra szolgáltatásainkhoz, sőt újakat is kitaláltunk. Vendégeink, vevőink kiknek örök hálával tartozunk most is segítettek – segítenek minket, így 2020, van egy szomorú hírünk a számodra! Neked hamarosan annyi, és mi még mindig optimistán várjuk utódodat, 2021-et. Reméljük, sőt hisszük, hogy ő majd lepipál téged. Azért részünkről nincs harag, így most a karácsonyi megbocsátás szellemében kívánunk neked és minden kedves vendégünknek békés, boldog karácsonyi ünnepeket és sikerekben, egészségben gazdag új évet!

Partyhordót karácsonyra!

Szinte minden sörrajongó (tisztelet a kivételeknek) úgy véli: a csapolt sör finomabb, mint az üveges/dobozos. Emellett újfent a sörösök többsége szereti, vagy csak szeretné a csapolást saját maga végezni. Eme vágyak kombinált kielégítésére szolgál a saját sörcsapoló berendezés és hozzá a nehéz hordó, de ez valljuk be őszintén mind anyagi, mind praktikusság szempontjából csak keveseknek éri meg. Immáron ezelőtt 48 évvel, 1972-ben ezért is bizonyult világszerte nagy népszerűségre szert tevő innovációnak az amerikai HUBER csomagolóanyaggyártó cég újítása, az öt literes partyhordó. Persze azóta már több más cég is foglalkozik partyhordók gyártásával és fejlesztésével, de a HUBER világvezető maradt. Az 1998-ban általuk kifejlesztett beépített csappal könnyen világvezető partyhordó gyártóvá váltak. De mitől is vált ennyire népszerűvé a partyhordó, lássuk a mellette szóló érveket:


A csapot könnyű kezelni és csepegésmentes.
A sör az utolsó csepp kinyeréséig friss marad.
Az öt literes méret minden szempontból ideális (súly, marketing, stb.)
A hordó kiváló reklámhordozó, így jellemzően már a külseje alapján is szép ajándék.
A hordót könnyű újrafeldolgozni, így egy picivel barátságosabbak lehetünk a környezethez.
A hordó higiénikus és gazdaságos.
A partyhordóban is mindenféle sört lehet fellelni.


Mindezen pozitívumok a legtöbb esetben felülmúlják az esetleges ellenérveket, ezért nem csoda, hogy az ötliteres partyhordó, főleg a mai COVID-os világban egyre népszerűbb. Mindezért ajánljuk vásárlóink figyelmébe a hidegen komlózott Bakalář és Pražačka party hordóinkat a karácsonyi ünnepekre is!