Különleges sörök 1. – Chicha

A most induló új sorozatunkban elhagyva a hőn szeretett árpamaláta-komló-élesztő-víz „szentnégyesünket” megmerítkezünk a világ legérdekesebb söreiben. Elsőként Földünk egy túlsó pontjára, egyenesen a dél-amerikai kontinensre, pontosabban Peruba utazunk, ahol az ott élő indiánok a mai kukoricasör elődjének is hívható chichát (kiejtve: csicsát) készítik. A chichát elsőként valószínűleg az Andok hegység lábainál élő inkák, pontosabban az inka nők készítették, akiket az ún. Aqlla Wasi nevű intézményekben tanították meg az ital főzésére. 1783-ban így írt róla magyar nyelven egy Peruban és a környéken járó magyar utazó: „Chicha nevű „pálinkát” főznek a Török búzából. Úr napi nyolc nap alatt abból annyi kél el, hogy éjjel nappal folyó víz kerekedne belőle, ha egyszerre kiöntetnék.” Máshol pedig így említik: „Török búzából részegítő sert készítenek.” Törökbúza, azaz a már említett kukorica, melynek többféle változatát is előszeretettel használtak az őshonos területeken nem csak étel, hanem ital készítésére is.

A Morva-Sziléziai Társaság 1828-ban a chicha két fajtájáról is beszámolt. Az egyik, amelyet ők Claronak neveztek az maga a víz melyben a kukoricadarát szokták megáztatni. Ezt kell szűrni és megfőzni. A másikat, melyet Steckónak hívtak, pedig a kukorica és az áztató víz több órán át tartó főzésével, majd leszűrésével lehet elkészíteni. 1865-ben a Vasárnapi újság imígyen számol be a csicsa készítéséről: „Öreges indiánok és indián nők körbeülve egy marok csírázni kezdő kukoriczát tesznek szájokba s azon addig kérőznek, mig meglehetősen össze nem rágják; ekkor ismét kezökbe veszik s egy előttök levő bőrdarabra helyezik s miután itt jó halomra szaporodott, innen teszik a fülesztőbe, a hol belőle a spanyol manzanillához (borféleség) átlátszóság és ízre nézve sokban hasonló ital készül.” Bizony, a házi csicsa fogyasztása tekintettel arra, hogy előtt már megjárja a készítője szájüregét egy igazán bensőséges pillanat.:) Az előrágás értelme persze nem az élvezet, hanem az, hogy a szájban természetesen előforduló amiláz enzimek indítják be a kukorica keményítőjének cukorrá alakulását. Ezt követi a szárítás, őrlés, a főzés, esetleg a fűszerezés, majd az erjesztés.

Maga a chicha egy nem túl magas alkoholtartalmú (1-3%) folyadék, de házi változatában akár hallucinogén hatással is bír, melyet persze nem a kukorica, hanem a hozzáadott egyéb „fűszernövény” idézhet elő. A kisebb nagyobb perui településeken gyakorta betérhetünk az ún. „chicheriákba”, melyek az indiánok főzte ital fő lelőhelyei. De hatalmas mennyiségben készítik otthon is, majd akár egyenesen a vödörből töltik a poharaikba a szürkés, sárgás folyadékot. A chicha fogyasztása ma is igen közkedvelt, de természetesen már nem csak a házi nyállal erjesztett változata létezik. Nagy gyártócégek is készítik és már szupermarketekben is megvásárolható. Sőt maga a chicha a változatos előállítása miatt inkább már italcsaládnak minősül. A chicha morada lila kukoricaszemekből készül és nem erjesztik, inkább egy üdítőital vagy gyümölcspuncs, ugyanakkor a klasszikus chicha de jora sárga kukoricából főzött, erjesztett ital. (Megjegyeznénk, hogy a perui borsfa terméséből főzött italt is gyakorta chicha néven illetik.) A chicha de jora ízében inkább enyhén savanykás, kissé almaborra emlékeztető, fiatalon édeskés majd hosszabb erjesztés után szárazabb és karakteresebb. Egy igazi különlegesség.

Kurtakocsma, fertálykocsma, kántorkocsma, bögrecsárda

„Falu végén kurta kocsma..”. Ez a néhány szó, így egymás után egyike azon verskezdeteknek, melyet még az irodalomtól, s főleg a költészettől igencsak távol maradó honfitársaink is jól ismernek. Ám már csak kevesen vannak a tudatában, hogy a Petőfi Sándor örök életű verssorában szereplő korabeli vendéglátóhely mivel is érdemelte ki a kurta jelzőt. A kurta szó napjainkban leginkább a rövid szónak a szinonimája és tulajdonképpen ebben az esetben is erről van szó, csak nem a legtriviálisabb, mindennapi jelentésében. Amióta sör-, vagy borkészítés folyik a világon italmérések is működtek. Ezek remek adóbevételt jelentettek a helyi uraságok, a város, az falu, az egyház vagy éppen a királyi kincstár számára. Az italmérő helyek működését minden korban igyekeztek szabályozni. Voltak köztük állandóak, mint pl. a vendégfogadók és a csapszékek, de akadtak olyanok melyek csak az év bizonyos szakaszában árusíthattak jellemzően bort.

Ilyen időszakos, rövidített - tehát nem egész évre szóló - italmérési engedéllyel rendelkező kocsmák voltak a nevezett kurtakocsmák, melyeket gyakorta Szent Mihály napjától, tehát szeptember 29-től Szent György napjáig, vagyis április 24-ig lehetett nyitva tartani. A kurtakocsma a város vagy a falu engedélyével működött, de sokszor a helyi földesúr által engedélyezett kocsmaszám felett, mellyel olykor kivívták az uraság haragját. Máskor viszont mindez nem jelentett nagyobb problémát, hagyták rendben működni. Ilyen formán egyszerre lehetett zugkocsma vagy akár legális időszakos csapszék is. De anno nem csupán a kurtakocsma név jelezte egy vendéglátóhely ideiglenességét, a múltban használtak más vendéglátóhely típus elnevezéseket is. Ilyen volt például a bögrecsárda, mely jellemzően szintén alkalmi vagy korlátozott jellegű italmérőhelyként működött. Sőt sok esetben még csak nem is egy kis időszakos kocsma volt, hanem pusztán egy az adóhatóságoktól rejtőzködni próbáló ház egy-két helyisége szolgálta ki a helyi szomjoltási igényeket, persze nagy titokban. Volt, amikor az időszakos borkimérést fertálykocsmának nevezték. Ez a kurtakocsmához hasonlóan szintén legális kimérésként üzemelt, de nem az uraság, hanem gyakorta a jobbágyok tulajdonolták. A fertálykocsma neve egyes helyeken pedig kántorkocsma volt. Akadnak olyan feljegyzések melyek szerint a Szent Mihály napjától szilveszterig működő borkiméréseket hívták fertálykocsmának (fertály, mint negyedév), míg a Szent György-napig üzemelőket kántorkocsmáknak vagy kántoroskocsmáknak. A kántor kifejezéssel arra utaltak, hogy az itt szerzett bevételből tudták a tanító vagy a kántor fizetését kipótolni. Ugyan nem minden esetben ismert a múlt régi kocsmatípusai mögött rejlő pontos igazság, ám egy biztos. Petőfi Sándor verssorát álmunkból felkelve is folytatni tudjuk: „Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra, Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne. Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik…”

Jéghoki VB, BL döntő, Foci Vb és sok sör!

Már csak pár nap és véget ér a 2026. évi jégkorong világbajnokság, melynek idén Svájc adott otthont. A magyar válogatott a várakozásoknak megfelelően (?), vagy éppen újra csodát téve (!) továbbra is kivívta a bennmaradást a legjobbak között, így jövőre is az A csoportos viadal résztvevője lesz, melyet Németországban rendeznek. A mai napon pedig kiderül, hogy a csoport mérkőzéseket követően a legjobb 8 közé jutott finn-kanadai-amerikai-norvég-lett-svájci-svéd és ami nekünk a legfontosabb, a cseh csapat közül ki jut az elődöntőbe, hogy adjon egy további esélyt a vasárnapi döntő megvívására. A jéghoki alapvetően téli sportág, de a világbajnokságra hagyományosan a bajnoki idényeket követően a tavasz végén kerül megrendezésre. És korunk változó, egyre kiszámíthatatlanabb időjárása következtében ma már bizony akár egy komoly kánikula is ránk köszönthet a nevezett jeles sportesemény idején. Így van ez napjainkban is. És ha már egyszer sportról, szurkolásról van szó, akkor a sörfogyasztás, annak erőteljes megnövekedése szinte borítékolható.

Ugyancsak ezen a hétvégén, egész pontosan május 30-án a Puskás Stadion látja vendégül a labdarúgó Bajnokok Ligája döntőjének két főszereplőjét és persze az angol és francia szurkolók tízezreit. A káosz a budapesti belvárosban szinte garantált, mint ahogyan az is, hogy a megelőző napokban, valamint a meccset követően megtelnek mindazon vendéglátóhelyek, akik bevállalják az elkeseredett vagy éppen túlságosan is boldog foci rajongók rohamát. Egy biztos, ezt a pár napot a fővárosiaknak muszáj lesz türelemmel elviselniük. És a focimánia csak egy rövid időre csitul majd el, hiszen június 11-től kezdve egy bő hónapon át rendezik meg a Labdarúgó Világbajnokságot. Az esemény helyszíne három ország, USA, Mexikó és Kanada, így a focimeccsek csaknem felét magyar idő szerint késő éjszaka vagy akár a hajnali órákban vívják meg. Ám a maradék nem csekély focimennyiség, illetve az egyes mérkőzések ismétléseinek „emberi időben” való megtekintése is sokunk számára jelent majd remek szórakozást. Sajnos a foci négy évenként megrendezett legnagyobb ünnepe idén is nélkülözni fogja a magyar válogatottat, de legalább Csehország csapatának szurkolhatunk, ha akarunk egy-egy jó korsó cseh sörrel a kezünkben.

Kívül is sörben ázva avagy sörfürdőzzünk egyet!

A sör, illetve a malátafőzetek jótékony hatását már régóta ismeri az emberiség. Itt most kivételesen nem is a méltán népszerű fogyasztásáról szólunk, hanem arról a speciális esetről, amikor testünk kűlseje kerül kapcsolatba a nedűvel vagy annak hígított változatával. Itt most tekintsünk el attól ha valaki véletlenül véletlenül vagy szándékosan ránk locsolja a sörét, gondolkodjunk valami nagyobban, a fürdésben. Feljegyzések szerint már a rómaiak is alkalmazták a sörfürdőzést, és a történelem folyamán is akadt rá egy-egy példa, ám valódi népszerűségét csak évezredekkel később, főként napjainkban érte el. Persze a sör gyógyító, szépítő hatását korábban is hadrendbe állították. Például egy 1882-es Eger városában írt cikk hosszan taglalja, hogy miként is lehet forró timsós sörrel a fagyott végtagokat kezelni, felmelegíteni. Emellett a sör a népi javallatok szerint a hajunk erősítésére is kiváló: a megmosott hajat egy jó negyed liter sörrel öblítsük még le, a megmaradt itókát pedig akár el is fogyaszthatjuk, kárba ugyan ne vesszen. De térjünk vissza a sörben fürdéshez, amelyről pedig a hívei lelkesen állítják, hogy jót tesz a bőrnek, gyógyít egyes bőrbetegségeket, sőt még vérkeringési zavarokat is képes kezelni.

A kezdeti elszórt kísérleteket követően az elmúlt 15-20 év hozta magával a sörfürdők elterjedését. Ausztriában, Németországban, Izlandon, az USA-ban, Lengyelországban, Belgiumban is nyíltak efféle unikális élvezeteket nyújtó sörfürdők. Vannak köztük olyanok, ahol egy-egy kádnyi sörös termálvizet biztosítanak a számunkra, máshol 4-5 fő közös mártózásához is elegendő medencét töltenek fel. Csehország élen járt az országok sorában, hiszen a Chodovar családi sörfőzde az országban elsőként már 2006-ban biztosította a lehetőséget a sörben, méghozzá saját főzésű barna sörben való mártózásra. A Chodova Planá településen megnyitott fürdő szolgáltatás azóta a sörmasszázzsal, sörkozmetikával, sörpakolásokkal egészült ki és hamar népszerű wellness programmá vált. Mára Csehországban tucatnyi helyen lehet már malátalével kezelnünk a bőrünket Prágától kezdve Karlovy Varyn át Olomoucig. A sörfürdők sorából még ki kell emelnünk a Budapesti Sörfürdőt, amelyet 2016-ban nyitottak meg a Széchenyi fürdőben. A hat darab ezerliteres kádba harminchat fokos, ásványi anyagokban gazdag termálvizet, komlót, malátát tesznek speciális sörsóval összekeverve és sörhabbal felöntve. Ma már rajtuk kívül más hazai kisüzemi sörfőzdék és fürdők is nyitottak az egyre népszerűbb új szolgáltatás biztosítása felé. A sörfürdők közös jellemzőjeként a fürdőzés mellett természetesen sört is iszogathatunk így nem csak a börünk szépülhet meg, de elménk is kellemesebb állapotba kerülhet.

 

Híres sörivók 7. – Conrad Seidl, az osztrák sörpápa

Ahogyan arról a múlt héten örömmel számoltunk be az ausztriai Jaromír, az Emsbach Bierwelt bekerült Ausztria legelismertebb Sörkalauzába (Beer Guide), mint Voralberg tartomány legjobb sörözője! Az évenként megjelenő sörkalauz Conrad Seidl munkásságának gyümölcse, akivel mint híres sörszakértő sörisszával érdemes egy picit részletesebben is megismerkednünk.

Conrad Seidl már több, mint 35 éve politikai szakíró, ám számunkra nem emiatt, hanem az osztrák sörvilágban betöltött kiemelkedő szerepéért fontos az alakja és munkássága. Neve (ahogyan ezzel maga rendszeresen viccelődik) a latin situla, vagy másként kis flaska szóból ered, amely a német nyelvű területeken alapban pohárnyi sört jelent. Azaz nem volt választása, sörszakértő lett, hiszen már a neve is kötelezte arra, hogy behatóbban foglalkozzon a sörökkel. Ahogyan ez egyre inkább sikerült neki, immáron a hatalmas tudás és tapasztalat birtokában nemes egyszerűséggel és a szerénységet csöppet hátraszorítva Sörpápának kezdte magát hívni. De ez az akár nagyképűnek is nevezhető titulus mögött valódi tartalom áll. Seidl a több, mint 30 éves sörszakértői munkássága során igen sokat tett az osztrák, vagy akár a közép-európai sörkultúra elismertségének növeléséhez. Előadások, sörkóstolók, sörökről készült videók, cikkek sokasága révén próbálta és próbálja a sörszerető közönség tudatos sörfogyasztását elősegíteni.

Seidl eddig több, mint 30 könyvet írt a sörök világával kapcsolatban, és számos nemzetközi sörös kiadvány elkészítésében is részt vett, melyeket többek között Michael Jackson vagy Garret Oliver sörguruk szerkesztettek. A könyveken túl immáron 27. alkalommal jelentette meg a Bier-Guide-ot, a Sörkalauzt, melyben az aktuálisan legjobb osztrák sörözőket és főzdéket mutatja be. Emellett ez a kalauz évről évre értékeli Ausztria legjobb söreit és vendéglátóhelyeit. Seidl munkásságával fontos szerepet töltött be Ausztria, de akár Németország sörgasztronómiájának, sörfőzésének fejlődésében is. A sör és az ételek harmonikus párosítására, valamint a regionális alapanyagok és a hagyományos receptek megőrzésére egyaránt sok figyelmet szentelt munkái során. Népszerűségéhez a közérthető, szórakoztató stílusa is hozzájárult, emiatt nem csoda, hogy számos díj, elismerés birtokosa. Képes a terroirról, a komlójegyekről és a malátaharmóniáról is úgy írni, hogy mindenki értse és érezze, a sör nem csupán egy mezei ital, hanem egyben egy igazi kulturális érték.

Az ausztriai Jaromír a csúcson: az Emsbach az év sörözője!

Mindössze két éve nyitotta meg kapuit a Jaromír határon túli vendéglátóegysége a Hohenems városában üzemelő Emsbach Bierwelt. Az elmúlt két év elképesztő élményekkel és tapasztalatokkal gazdagította az ausztriai Jaromírosokat, akik rövid idő alatt rendkívül népszerűvé tették a teljesen megújított vendéglátóhelyet. A jól eltalált csehes-magyaros ételválaszték (kiegészülve a helyi kedvencekkel), a kiszolgálás és az éttermi környezet színvonala mind elnyerte a helyiek és a célzottan idelátogató elismerését. Az Emsbach népszerűséghez természetesen a minőségi sörválaszték is nagyban hozzájárult, ugyanis a helyi sörön kívül Csehországból és részben Magyarországról is importált sörök alkotják a remek szortimentet. Mindezt eddig önmagában csak öncélú reklámnak, öndicséretnek is hívhatnánk, ám minap hatalmas meglepetésben és elismerésben lett részünk.

Az Ausztria legnyugatibb tartományában a Voralbergben, a Bodeni tótól nem messze fekvő településen működő helyi vendéglőnk ugyanis bekerült Ausztria legelismertebb Sörkalauzába (Beer Guide), mint a tartomány legjobb sörözője! Bizony, az Emsbachot választották meg az év sörözőjének Voralbergben! Ezt még nekünk is ízlelgetnünk kell egy párszor, hiszen ez hatalmas szakmai elismerés a számunkra, ugyanis az osztrák Sörkalauz az ország legismertebb, legmagasabb rangú szakmai kiadványa. Bekerülni, mint egy tartomány legjobb sörözője minden elképzelésünket felülmúlta.

Az éves Osztrák Sörkalauzt Conrad Seidl, sörszakértő, sommelier, a legnevesebb sörszakértő immáron 27. alkalommal jelentette meg. A könyvben 418 oldalon mutatja be a legjobb sörözőket, a legérdekesebb sörturisztikai célpontokat és két tucat új osztrák sört. Az elismerés nem csupán a kiadványba kerülését jelentette, de együtt járt Conrad Seidl személyes kitüntetésével is. Május elején az osztrák Sörpápa a gasztronómia és a sörfőzés, valamint a média és a politika képviselőinek közel 200 vendége előtt mutatta be az új Sörkalauzt (Beer Guide 2026) a Bécsi Egyetem kampusán található Freiherzben. Seidl ugyanitt adta át a kiválasztott legjobb osztrák tartományi sörözők vezetőinek, így nekünk is az elismerő oklevelet, amely nem csupán egy papír, melyet majd büszkén kitehetünk az Emsbachban, de egyúttal hatalmas felelősség is. A jövőbeni vendégeink részéről a színvonalas vendéglátás iránti külső elvárások az eddigiekhez képest még inkább felerősödnek, de mi nagy örömmel állunk a kihívás elé. Minden környéken élő, vagy akár errefelé utazó magyar honfitársunkat is szeretettel várjuk! A Beer Guide 2026-ot papír alapú könyvben adták ki, de részben online is megtekinthető. Az Emsbach bemutatását az alábbi linken lehet olvasni: https://bier-guide.net/lokal/emsbach-bierwelt

III. Cseh Sörest a Jaromír Sörpincében!

Egy különleges program Csehország és a cseh sörök kedvelői számára!

Időpont: május 16, 18 óra, de egy előzetes sörre már korábban is lehet jönni!

Dél-Csehország bemutatkozik: csodás várak, kastélyok, kedves városkák, kiváló sörök és finom ételek. Az előadást és a sörkóstolót Munkácsi Zsolt előadásában hallhatják.

Az előadás mellett hatféle dél-csehországi sörrel és teljes sörvacsorával várjuk Önöket, és természetesen a hangulatos zene sem maradhat el.

A rendezvényre előzetes bejelentkezés szükséges a +3617204620 telefonszámon.

Előzetesen: 14.900 Ft. A helyszínen a program napján: 15.900 Ft

A kémkedés és a sör

A mostani választások előtt sokáig vezető téma volt a kémkedés, amely első ránézésre nem sok kapcsolatban áll a sörrel, a sörözéssel, ám a múltban bőven akadtak olyan esetek amikor mégis összefonódtak. Az egyik legtipikusabb, legegyértelműbb a sörre irányuló ipari kémkedés, melynek során a különféle sörfőző versenytársak próbálták megszerezni egymástól a konkurens által használt élesztőtörzseket, komlóhasználati módszereket vagy éppen az erjesztési technológiákat. Ugyancsak fontos területnek számított egy-egy sikersör receptúrájának gyors megfejtése, hogy finoman fogalmazzunk. Emellett különösen a II. világháború idején egy-egy sörfőzde működése során egy esetleges kémtevékenységet is el lehetett fedni, hiszen a sörgyártás és a kész sör terítésének folyamata komoly és összetett, sok mozgással, szállítással járó tevékenységet igényel. De ezzel még nem ért véget a sör és a kémkedés kapcsolata, sőt a legizgalmasabbról még csak most szólunk.

Ez pedig a híres kémek kapcsolata a sörrel, a sörözőkkel. A kezdetektől fogva egy kocsma, söröző a szomjas torkok benedvesítésén túl az információáramlás fontos színhelyének számított. Bizony többségünk nem azért megy a kocsmába, hogy csendben, másra oda se figyelve ücsörögjön, hanem aktívan szeretünk részt venni, erről vagy arról szóló beszélgetésekben. És az alkohol lazító hatása alatt álló egyén ilyenkor még hajlamos azt is elmondani, amit nem éppen ildomos vagy akár titkos. Lássunk a kémkedés sörmentén típusú változatának néhány híres szereplőjét. Franz von Rintelen az I. Világháború során gyűjtött össze információkat a németek számára az Egyesült Államokban. Kapcsolati hálóját gyakran vendéglátóhelyeken építette ki. A híres brit/szovjet kettős ügynökök, akár a Cambridgei ötök kedvenc információszerzési helyei voltak a londoni pubok. Guy Burgess hírhedten sokat ivott, és ezt tudatosan használta: „részeg fecsegőként” információkat szedett ki diplomatákból. Kim Philby gyakran informális beszélgetésekből szerzett katonai és politikai információkat, amelyeket továbbított a szovjeteknek. De nem csak a brit vendéglátóhelyek játszottak fontos szerepet a nemzetközi kémkedésben. A hidegháború során Bécs sörözői, kávéházai fedett találkozóhelyekként működtek és a kikötővárosok kocsmái pedig mindig fontos helyszínei voltak a titkos információk megszerzésében, megosztásában. Összességében minden olyan embernek, aki valami szuper titkos információ birtokában van az vigyázzon a sörözőkkel, vagy inkább az alkoholfogyasztás túlzásba vitelével! 😊

Víz, sok-sok víz nélkül nincs sör!

Azt minden sörszerető ember jól tudja, hogy a sör egyik legfontosabb alkotóeleme a maláta-komló-élesztő hármason kívül a víz! Ám nagy többségük talán nem is gondolja, hogy a víz valójában mennyire is fontos a sörgyártás folyamatában, és mennyi is kell belőle egy korsó sör előállításához. Ez utóbbi érték az elmúlt 100 év folyamán fokozatosan csökkent, de a mai napig is igen nagy mennyiség. Először lássunk néhány adatot a múltból: 1954-ben az Élelmezési Ipar című lapban még azt írták, hogy 1 hektoliter sör előállításához 20-30 hektoliter vízre van szükség. De 1959-ben már így írnak a szaklapok: „Malátagyárral együtt az 1 főzött hl sörhöz szükséges víz mennyiséget 20 hl-ben szokásos szélső értéknek elfogadni. Ez az érték a víz gazdaságos újra felhasználásaival 10—12 hl ig csökkenthető.” Már itt látható a tendencia, de a víztakarékosság felé vezető út nem bizonyult gyorsnak és könnyűnek. Így az 1980-as években még mindig átlagosan 15 liter víz kellett egy liter sörhöz, ám ezt követően szerencsére egyre másra fejlesztettek ki újabb és újabb, víztakarékosabb technológiákat. A 2010-es évek elejére már a felhasznált víz mennyiségét 8-10 hektoliterre szorították vissza, majd a következő 10 esztendő folyamán ezt az értéket is sikerült nagyjából megfelezni. Jelenleg átlagosan 3-7 hektoliter víz kell egy 1 hektónyi sör elkészítéséhez, de a hírek szerint van ahol ez már csak 2 hektoliter. Maga az érték jelentősen eltér a különféle méretű sörfőzdék, sörgyárak között.

De miért is van ilyen sok vízre szükség? Először is víz kell a sörbe, ez kétségtelen, ám ez a mennyiség csak a teljes vízigény egy kis szelete. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a víz egy része a komlóforralás során gőzzé változik, tehát már itt igaz az, hogy 1 korsó sörhöz több, mint fél liter vízre van szükség. Régebben igen nagy mennyiségű sör kellett a különféle hűtést igénylő folyamatok során, de ez a különféle modernebb hűtéstechnikai megoldásokkal visszaszorult, de egyáltalán nem teljesen. És még itt jön a legnagyobb vízfogyasztást igénylő művelet a tisztítás, hiszen a sörfőzés maga felettébb higiénia igényes folyamat. A gyártás során a készülő sör által a különböző szakaszokban használt edényzetek, tartályok, palackozó rendszerek, csővezetékek stb. az adott mennyiségű sör elkészítését követően rendkívül alapos tisztítást igényelnek. Egy-egy sörgyárban a tisztításhoz szükséges, többségében vegyszeres víz adja a vízfelhasználás majd felét. Vízre emellett szükség van a malátázás során is, de ez már csak egy kis mennyiség a többihez képest. A sörgyártás során felhasznált vízről szólva még azt is hozzátennénk, hogy maga a keletkezett szennyvíz sajnos nehezen tisztítható, savas kémhatású és sok szilárd anyagot (élesztő-, komló- gabonamaradványok) is tartalmaz. Így összességben könnyen beláthatjuk: a sör készítése bizony nem tartozik a víz- és energiatakarékos, környezetkímélő eljárások közé. Mindezek miatt meg kell becsülnünk minden egyes korty sört és ezért is bűn gyenge minőségű söröket készíteni. A Jaromírokban szerencsére ez utóbbi nem fenyeget, hiszen valamennyi sörünk kiváló szomjoltó, élvezeti eszköz.

A csapolt sör története 3. – Modern sörcsapolási módszerek

Folytatjuk a csapolt sör történetével foglalkozó rövid cikksorozatunkat. A pár héttel ezelőtti cikkünkben már említett széndioxidos sörcsapolást (mesterséges szénsavazással és nyomás alatti hordókkal) a XX. század elején vezették be. A modern rendszerek kifejlesztése és elterjedése pedig az 1930-as évektől az 1970-es évekig tartott. A folyamat mérföldkövei a következők voltak. Először úgy 1908 körül egy bizonyos Richard Bowie Spikes szabadalmaztatott egy nyomást alkalmazó sörcsapot. 1936-ban James Watney angol sörfőző bevezette a mesterséges szénsavazást az Egyesült Királyságban a kísérleti pasztőrözött "Red Barrel" sörrel. Az 1950-es évek végén lett ez a módszer Európa többi részén elterjedt és villámgyorsan a domináns csapolási módszerré vált. Lényegében egy paradigma váltás következett be ekkor és az 1970-es évektől kezdve a "csapolt sör" kifejezés már szinte kizárólag a nyomás alatt, CO2 vagy később N2/CO2 keverék segítségével csapolt sört jelentette a hagyományos, hordós (cask ale) sörrel szemben.

A tiszta CO2-vel vagy nitrogén-dioxid (N2/CO2) keverékkel működő rendszerek pozitívabb hatása verhetetlenné tette. Megnyílt az út a sör frissentartása felé, mivel a távozó sör helyére CO2 került, így megelőzhető volt az oxidáció és a gyors megromlás. A higiéniai előírások, a rozsdamentes acél és a hűtési technológia elterjedése révén lehetővé vált, hogy a csapolt sör minősége egységes maradjon. A csapfejek, sörvezetékek és nyomásszabályzók fejlesztése pedig új szintre emelte a folyamatot. Napjainkban a csapolás a márkaélmény részévé vált. Különböző csapolási technikákat (például nitro tap, bottom-up tap) használnak a textúra és habminőség szabályozására. A sörcsapolási stílusokat vette a reklámjai egyik középpontjába a legnagyobb cseh sörgyár is. Ezekről a sörcsapolási stílusokról korábban már írtunk. Az elmúlt évtizedek sörforradalmában született kisüzemi sörfőzdék ugyanakkor gyakran hangsúlyt fektetnek a hagyományos, gravitációs vagy kézi csapolás újraélesztésére is. Ám mindeközben az általuk is alkalmazott high-tech rendszerek precízen szabályozzák a hőmérsékletet és nyomást.

F: Webstaurant store

Összességében a sörcsapolás a fizikai kézművességtől a technológiai precizitásig jutott el – a cél azonban végig ugyanaz maradt: a sör ízének és frissességének legjobb megőrzése a pohárban.

Húsvét előtti (s)örömök

Miközben a politika, a politikusok mindent elkövetnek, hogy a nyugodt ünnepi készülődés helyett a választási harcokkal foglalkozzanak az emberek, mi mégis egy-két örömteli és részben húsvéti hírt szeretnénk megosztani. Kezdjük a sört azzal, hogy a rakovníki Bakalář sörgyár a napokban újra kiváló eredményeket ért a londoni European Beer Challenge 2026 sörversenyen. Az elnyert összesen öt érem közül a bronzot a hidegkomlós alkoholmentes sörünk érdemelte ki. Az exportra termelt Černovar söreink közül mind a világos, mind a barna ezüstérmet kapott. De laza fejszámolás után könnyen kiderülhet, hogy aranyhoz is jutottak a rakovníkiak, mégpedig nem is egyhez, hanem egyenesen kettőhöz. A legrangosabb elismerésben ezúttal a hidegkomlós finomság és a Pražačka részesült. Különösen fontosak és értékesek ezek az elismerések, hiszen itt a profik bírák szigorúan üzleti alapon értékelnek. A fő szempontjuk pedig nem más, minthogy mely söröket vélik érdemesnek megvásárolni és megjelenni velük az európai piacokon.

A másik, immáron már a húsvéthez kötődő remek hír a számunkra az, hogy jól fogynak a húsvéti söreink. 😊 Na jó ez elsősorban tényleg nekünk jó hír, ám átlalánosságban meg kell állapítanunk, hogy a magyar sörfogyasztók egyre inkább fogékonyak a zöld sör nyújtotta élményekre. Keresik és szeretik a zöld söröket, mégha csak egy-egy korsót fogyasztanak is belőle. Így továbbra is csak bíztatni szeretnénk mindenkit, hogy tekintettel a korlátozott készletekre még időben jöjjenek megkóstolni mind a zöld Dudákkot, mind a Bakalář bécsi malátás húsvéti sörét. Végezetül egy cseh sörös húsvéti locsolóvers, vagy inkább kínrím gyűjtemény! 😊 Ezzel kívánunk minden kedves vendégünknek, fogyasztónknak kellemes húsvéti ünnepeket!

Zöldre van a, zöldre van a…megérkeztek a húsvéti zöld sörök!

2015-ben mikor a Jaromír krónikák elkezdte pályafutását hasonlóan napjainkhoz éppen húsvét előtt álltunk. És már akkor 11 évvel ezelőtt szinte a legelső cikkünk a sörök egyik extravagáns változatáról a zöld sörről és annak apropójáról, a húsvéti ünnepekről szólt. Bizony, már 11 éve érkeznek hozzánk minden húsvét előtt a zöld sörök, melyeket eredendően Csehországban a hagyomány szerint az ünnep előtti zöld csütörtökön fogyasztják a zöld ételekkel egyetemben. Mindezt persze „csak” azért, hogy az emberek bebiztosítsák az egész éves egészséget a maguk számára.

2015 óta a különféle zöld sörök hordóinak garmadát vertük csapra a Jaromír vendégei számára. Volt amikor a zöld sör igen zöldre, máskor haloványabbra sikeredett. Volt, amikor érezhetően csalánosan fűszeres kellemesség társult a sör ízéhez, máskor inkább az édesség dominált. De egy biztos, soha nem kellett egyetlen korsónyi zöld sört sem kiöntenünk, sőt megesett az is, hogy a rendelt zöld sör mennyiség a nagy érdeklődés miatt még a húsvétot sem érte meg, villámgyorsan elfogyott.

Most itt ismét a húsvéti ünnepek előtt ugyanerre számíthatunk. Kaptunk zöld sört Strakonicéről, és ezúttal a rakovníki Bakalář is meglepett minket, hiszen mindkét partner sörgyárunk lefőzte idén is a maga húsvéti-tavaszi specialitását. A strakonicei zöld idén is szűretlen és pasztőrözetlen lesz, ezzel is biztosítva a kedvenc italunk frissességét, jótékony hatását. Idén újra a csalán lesz a zöld szín alapja, ahogy azt már sokszor előfordult a múltban. A Bakalář speciális söre pedig a közkedvelt bécsi malátás melyet nem csak csapolva, hanem akár díszdobozban vagy üvegben is megvásárolhatjuk. Tavaszi, húsvéti sör tehát lesz, ám a mennyiség idén se lesz korlátlan ezekből a limitált sörspecialitásokból, így érdemes minél hamarabb megkóstolni nálunk őket.

Gyógysör, a gyógyító sör? – 2. rész

Folytatjuk korábbi cikkünket! Az 1900-es évek elején a gyógysör egyre népszerűbbé vált, már egyre többen készítették, de immáron már megváltozott formában. A normális „gyóyító” sörök melltett már speciálisan gyógyhatású söröket igyekeztek kiötleni, amely persze vagy sikerültet vagy sem. Például a Drehernél Szent János név alatt főztek kőmaláta sert amely „rendkívüli táperejű gyógysör gyengélkedőknek, vérszegényeknek, szoptatós nőknek”. A „gyenge tüdejűek és tüdőbetegek részére” készített Thyocol maláta-gyógysört már egyenesen csak a „gyógytárakban” lehetett megvásárolni.

„A „ Sanitás.“ dupla maláta gyógysör, igen kellemes izü üditő ital mely a legtekintélyesebb orvosok véleménye szerint a legtöbb kórházakban, különösen női betegeknél igen jó eredménnyel alkalmaztatik; vérveszteségtől származó gyengeségnél, rosszul táplált vérszegény egyéneknél, gyermekágyasoknál és szoptató nőknél, idegeskimerültségnél, emésztési zavaroknál, üdülő betegeknél étvágytalanság és álmatlanság ellen.” – így szólt egy újabb reklámszöveg, amely próbálja a sörét eladni, de ebben az időben akár választhattuk Szent István utolérhetetlen sörét is, amely „minden vendéglőben és fűszer üzletben kapható volt” (legalábbis Karcag környékén). „Ezt az „utólérhetetlen” kellemes sört is az összes külföldi, budapesti valamint az ország orvosai ajánlják különösen idegesség, étvágytalanság, vérszegénység és mellbajoknál! Üdít és gyógyít!” 😊

 

A 1920-as években még komoly szakmai vita folyt arról, hogy vajon az alacsonyabb alkohol-, de magasabb extrakt tartalomra szabott gyógysör vajon tud-e versenyezni a hagyományossal, de jobbára arra voksoltak, hogy nem. Ahogyan ezt a vegyipar című lapban írták: „Ha tehát a gyakorlóorvos napi 3 és fél deciliter gyógysörrel bizonyos eredményeket ért el, könnyen meglehet, sőt valószínű, hogy ugyanezeket azeredményeket 5—6 deciliter közönséges, jobb sörrel is elérte volna. Tehát a gyógysörnek egyre kevesebben kezdtek hinni, ám ezzel még nem ért véget a történet. A II. Világháború alatt a gyógysörnek ismét fontos szerepe lett, így például 1942-ben a Hagenmacher sörgyár egyik tisztviselője gyógysörrel ajándékozta meg a frontról visszatérő sebesült katonákat. 1944-ben azonban már a gyógysör romantikája elmúlt, sőt a fasiszta propaganda már konkrétan faji kérdést gyártott annak fogyasztásából, de ezt jobb (lenne) örökre elfelejteni.

A második világháborút követően még mindig megmaradt a gyógysör, de a szocializmus évtizedei során már csak egyetlen államilag készített változata maradt és ez a Nektár nevet viselte. Ezek a néven már az 1920-as években is készítettek italt. A Nektárt, amelyet „a gyengélkedők, lábadozók, várandós anyák és betegek szervezetének erősítésére” hoztak forgalomba egy alacsony szeszfokú, magas malátatartalmú sör volt, amelynek fogyasztására leginkább csak akkor vették rá magukat a fogyasztók, ha a normális sörből kifogytak a boltok és erre viszonylag gyakran sor került. A Nektár egy alig 1%-os alkoholtartalmú, ám 13 balling fokos sör volt, az átlagos szénsav tartalomhoz képest alig valami habbal és a tesztek szerint elfogadható ízzel, ám annál zavaróbb illattal. A Nektár és ezzel együtt a legálisan gyógysörnek nevezett sörök pályafutása az 1980-as évek elején végleg véget ért, de mint tudjuk, minden sör gyógysör! 😊

Strakonicei és rakovníki sörsikerek a Sörpecséten!

A napokban rendezték meg 36. alkalommal Csehország legnagyobb nemzetközi sörminősítő versenyét, melyet Sörpecsétként (Pivní Pečet’) is ismernek. A Litoměrice városában lezajlott több napos viadalon rekordot jelentő 41 kategóriában bírálták el a sörök (36 kategória) és ciderek (2 kategória) százait a tapasztalt ítészek. Az új kategóriák között szerepelt a rendező város kerületének (megye) különdíja és egy olyan kategória, amellyel tisztelegtek a 2024 októberében elhunyt Alois Srb, a fesztiválok alapító atyja és patrónusa emléke előtt. A kategóriák legjobbjainak összevetésével pedig a hagyományoknak megfelelően megválasztották a Világ Sörpecsét Díj győztesét és helyezettjeit. A sörfogyasztási trendek megváltozásával üzleti szempontból is egyre fontosabb kategóriának számítanak az alkoholban szegényebb gyümölcsös, vagy éppen az alkoholmentes sörök. Ezért is külön öröm nekünk, hogy az a két cseh sörgyár, akiknek a termékeit már több. mint egy évtizede képviseljük a korábbi évek hagyományos láger sörök terén elért sikerei mellett idén ezen sörfajták között is kiváló eredményeket értek el. Lássuk egy kicsit részletesebben őket.

Vlastimil Matej a strakonicei sörgyár sörfőző mestere

A Strakonicei Sörgyár idén a kevert vagy koktél sörök (shandy) között ért el második helyet a Radler nealko grapefuitos italával. Ide azok a sörök tartoztak, amelyek félig citrusléből, félig sörből készültek, akárcsak a közismert radlerek. A Rakovníki Sörgyár a termékeivel pedig nem is egy, hanem három kategóriában is a legjobbak közé került. A hidegkomlós Bakalař idén se maradhatott ki a jók közül, így a maga Prémium Világos Sör kategóriájában elért ezüstérme egyáltalán nem számít meglepetésnek. Ugyanebben a kategóriában a világos Černovar sörük a 6. helyen zárt. Ugyancsak az állandó sikereket biztosító sörük a könnyed tízes barna (Bakalář desítka tmavá), amely szintén második helyezést ért el a kategóriájában. És jöjjön még az, ami ma már szintén nem tekinthető meglepetésnek, a hidegkomlós finomság alkoholmentes változatának megtisztelő ezüstérme. Így összességében megállapítható, hogy mind Rakovníkban, mind Strakonicén büszkék lehetnek a munkájukra. Érdekességként megemlítjük, hogy az összetett bajnok idén České Budejovice egyik legújabb kisüzemi sörfőzdéjének, a Solnicének 12-es láger söre lett, melynek megkóstolását ebben a szép dél-csehországi városkában járva mindenképpen ajánljuk.

Sörpszichiátriai „szakszótár” II.

A sorozatkezdő cikkünk első része folytatásában tovább tallózunk a bolondos szótárunkban szereplő képzeletbeli mentális betegségekből. Ne is szaporítsuk a szót, jöjjön az első, amelyet sok sörisszánál előfordul, ez pedig a draftaphobia, azaz a félelem, hogy frissen csapolt sör helyett, csak palackozottat tudunk inni. Mindenki ismeri a következő érzést, amely nem más, mint az ún. egysör-illúzió, hisz általában csak egy sörre szoktunk a sörözőbe beugrani. Ezt a naív elképzelést gyakorta még előzetesen még a házastársunknak is elmondjuk, pedig sajnos ő nem tudja, hogy csak eme sűrűn jelentkező illúzió áldozatai lehetünk. És ehhez kapcsolódóan érkezünk el a másodiksör-reflexhez, amely kiváltásával a kiszolgáló közeg „kér még egyet” kérdésére automatikusan igennel válaszolunk. 

Sok habbal vagy kevéssel? Ez a sörisszák örök dilemmája. Ezzel kapcsolatos az ún. habvesztési pánik jelensége, amikor látjuk, hogy túl kevés a hab és az is gyorsan tűnik el a poharunkban. Vannak, akik nem tudnak betelni a sör látványával. Ez könnyen átfordulhat a hopnóza, más néven komlóhipnózis néven ismert magatartásba, ami a sörivás előtti hosszú bámulását jelenti. A számítógépes játékok régi rajongói sajnos jól ismerik a laggolást, azaz az online játékok során tapasztalható szakadozást, késést, akadozást, amely a végletekig tudja cincálni idegrendszerünket. Innen ered a keglag vagy sörlaggolás, amely lényegében a több sör elfogyasztását követő lelassulást takarja.

Nézzünk néhány „életveszélyesebb” esetet. Az első a korsocus interuptus, azaz félbeszakított sörivás esete. A sörözés kényszerű félbehagyása erős sokként éri a szervezetünket, így igyekezzük elkerülni. Ugyancsak vészhelyzet állhat fenn hosszabb ideje tartó sörmegvonás esetén, ezt hívják kritikus-sörszintállapotnak. Ezért vezessük be a munka utáni rendszeres sörterápiát. Végezetül szóljunk még a pintellektualizmusról, amely nem más, mint a pint/korsó sörök fogyasztása közbeni okosságérzése, mely automatikusan a sörbölcsességek kimondásához vezethet, vagy éppen az In beer we trust szindrómához, mikor úgy látjuk, hogy a sör mindenre megoldást jelenthet.

A csapolt sör története 2. – a sörmotor kora

Folytatjuk a csapolt sörről, sörcsapolásról szóló cikksorozatunkat. (A cikk első része ITT olvasható!) A gravitációs sörkiöntés korát követően eljutottunk a technikai fejlődés robbanásszerű változásáig, az ipari forralom koráig, amikor megjelentek az első nyomásos sörcsapoló rendszerek és sörszivattyúk. A XVII. század végén jelentek meg az első kézi szivattyúk, melyeket Angolhonban csak beer engine-nek, avagy sörmotornak hívtak. A legelsőt közülük egy bizonyos John Lofting holland feltaláló dolgozta ki még 1691-ben, majd ezt a találmányt több, mint 100 évvel később Joseph Bramah lakatos és vízműmérnök továbbfejlesztette (1797). A sörmotor elsősorban a felsőerjesztésű söröket csapoló angolszász területeken terjedtek el és ott maradtak meg a mai napig is (persze fejlesztett verzióban) nagyobb számban. Ha megnézünk egy tradícionális angol sörözőt (pub) is mutató filmet láthatjuk a jellegzetes sörcsapot, amelynek segítségével felhúzzák a pincében rejlő hordóból a sört. Ez eleinte fáradtságos kézi munka volt, így a csaposnak valóban meg kellett dolgoznia a csapolt sörért. A sörmotor révén azonban már frissebb maradt a sör és egyenletesen lehetett adagolni. Ez az a korszak, a XIX. század, amikor a korábbi cikkünk elején említett budai sörcsapoló találmány létezhetett…de hogy és miként, ha egyszer még nem léteztek, csak fizikai munkát igénylő sörszivattyúk, sörmotorok?

Nos a kérdésre nagyon nehéz megbízható választ adni, ehhez egy picit vissza kell kanyarodni az időben. A XVIII. század közepén felfedezték a rögzített levegőt, azaz a szén-dioxidot, majd Joseph Priestley felfedezi, hogy miként kell azt a vízben oldani. Nem sokkal később egy bizonyos Nooth már berendezést is készít a szénsavasításra és így hamarosan sor kerül az első szénsavas víz gyártására. Johann Jacob Schweppe, svájci órásmester és amatőr tudós pedig Priestley felfedezését továbbfejlesztve hozza létre a Schweppes márkát 1783-ban Genfben, karbonált ásványvíz előállítására. Jedlik Ányos (magyar feltaláló) is részt vett a szénsavasítás történetében: 1826-ban megalkotta az „apparatus acidularis”-t, amellyel szénsavas vizet állított elő mesterségesen és ezt követte az első magyar szikvízüzemgyártó üzem beindítása. 

Tehát az említett cikk születésének idején már rendelkezésre állt a szén-dioxid, amelynek révén a sör „a pince fenekén hasaló hordóból, egyetlen billentyű megnyomintására egyenesen pohárba ’s onnan a száraz torkokba folydogálhatott”. Ez csak egy tipp a részünkről, ám az biztos, hogy bizonyítottan csak évtizedekkel később készült el az első hatékonyan működő CO₂-nyomásos rendszer, amely forradalmasította a sörcsapolást. A sör immáron nem érintkezett levegővel, oxigénnel, így hosszabb ideig megőrizte szénsavtartalmát és ízét. A modern sörhűtő- és csaprendszerek alapelve is ekkor alakult ki. De erről majd a cikksorozatunk utolsó részében írunk.

Híres sörivók 6. - Michael Jackson

A címben szereplő név hallatán ugyan elsőre mindenkinek a popzene néhai meghatározó ikonja, mondhatni a „királya” jut eszünkbe, de itt most nem róla lesz szó, hanem a sörvilág egyik legnagyobb hatású személyéről. A brit Michael Jackson (1942–2007) ugyanis a modern sörkultúra egyik legfontosabb alakjaként újságírói és sörszakértői munkásságával megújította a világ gondolkodását a sörről, erről az addig kevésbé értékelt italról. A világszerte „Beer Hunter” néven ismert Michael Jacksonnak köszönhetően a sörre már nem tömegtermékként, hanem kulturális és gasztronómiai értékként kezdtek tekinteni és munkássága alapjaiban járult hozzá a napjainkra kicsúcsosodó kézműves sörmozgalom nemzetközi felemelkedéséhez.

1977-ben jelentette meg korszakalkotó könyvét, A Világ Sörkalauza (The World Guide to Beer), címmel, melyben elsőként rendszerezte közérthető módon a világ sörtípusait, bemutatva azok történetét, földrajzi gyökereit és ízvilágát. Térképekkel, fényképekkel illusztrálva ismertette a világ 5000 (!) sörét beleértve Afrikát és Kínát is. A könyv hatalmas sikert aratott, és a későbbiekben sörfőzők, sörírókat inspirált. Jackson a könyvében nemcsak söröket, sörstílusokat írt le, hanem kontextusba is helyezte őket. Megmutatta, hogy miként kapcsolódik a sör a helyi hagyományokhoz, éghajlathoz és gasztronómiához. Élete során még számos további sörkönyvet is írt, melyekhez csaknem 10 ezer sörféleség megkóstolása nyújtotta az alapot.

Michael Jackson nevéhez fűződik a sörstílusok modern kategorizálása is. Ő tette széles körben ismertté például a belga apátsági sörök, a lambicok vagy a klasszikus brit ale-ek közötti különbségeket. Munkája különösen nagy hatással volt az amerikai kézműves sörforradalomra az 1980-as és 1990-es években, ahol sok induló főzde az ő írásaiból merített inspirációt. És a sörforradalom innen terjedt tovább a világ többi részére, Európára és benne Magyarországra is. Televíziós sorozata, a Sörvadász (The Beer Hunter), tovább növelte ismertségét. A műsorban sörfőzdéket látogatott világszerte, bemutatva a helyi mestereket és hagyományokat. Karizmatikus, közérthető stílusa révén a laikus közönség számára is izgalmassá tette a sörkultúrát. Michael Jackson öröksége ma is él: nevét rangos nemzetközi sördíjak és szakmai elismerések őrzik. Munkássága nélkül a kézműves sör ma valószínűleg nem élvezné azt a globális megbecsülést, amelyet napjainkban tapasztalhatunk.

Sör képek söreinkről a közösségi médiában

A korunk a vizualitásról szól. Ennek ékes példája az elképesztő mennyiségű online tartalomgyártás, amelynek elsődleges terepe a közösségi média. Ez a többségében képi tartalomkészítés persze rengeteg kritikával illethető, ám egyrészt szórakoztató időtöltés a készítőjének másrészt sokszor hasznos lehet más embertársunk vagy akár éppen a képeken reklámozott termékeket előállító cégek számára. Így van ez a sörök, a sörökről készített fotók esetében is. Mind a sörfőzdék, mind a söreiket árusító vendéglátóhelyek számára az egyik legkedvesebb és nem mellesleg igen fontos visszajelzés, ha a közösségi oldalakra kikerülnek a söreik, a fogyasztás helyszínével megjelölve. Egy-egy jól sikerült kép láttán ugyanis szinte azonnal eszünkbe jut, hogy bizony nekünk is meg kellene kóstolnunk az adott sört és ugyanúgy élvezni, mint a kép posztolója. És innen már csak egy lépés, és a tettek mezejére léphetünk. A Jaromír sörözőkben csapolt vagy üveges formában forgalmazott sörök esetében sincs ez másképp. Örömmel tölt el minket, ha egyik vagy másik oldalon olyan képre bukkanunk, amelyet valamelyik vendéglátóhelyünkön készítettek vagy ha tárgyának a strakonicei, rakovníki sörgyár söreit választották. Ezért is szeretnénk most a bemutatásra kerülő fotók készítőinek előzetes engedélyével pár kedves vendégünk sörös képét bemutatni, ezzel is megköszönve munkájukat.

Kezdjük a sort Vitovszki Szilárd feltehetőleg otthon készített, ám annál professzionálisabban megkomponált és kivitelezett fotójával, amelyen a rakovníki sörgyár egyik legkiválóbb söre, a hidegkomlós Bakalář látható.

 
Timkó Zoltán láthatóan a Jaromír Sörbisztróban járt, amikor megkóstolta a strakonicei sörgyár mind egy világos, mind a remek félbarna sörét. Reméljük, hogy még más sörök is kerültek még ha nem is a lencse végre, de a gyomorba.

Szepcsik Ferenc felvétele egyszerre pazar ugyanakkor ma már egy kis szomorúsággal is terhelt. Ugyanis a képen látható kiváló Otavský zlatý nevű finomság gyártását hamarosan befejezik. A szemben ülő úr talán már ekkor sejtette a fájdalmas véget. 😊
 

Hellenbach Ferenc egy önkéntes összehasonlító korsóelemzést hajtott végre. Az alakjukban egymásra egy picit hasonlító, ám részleteikben, logójuban, és beltartalmukban eltérő sörös edényeket vette tüzetesen górcső alá. Köszönjük!

Végezetül álljon itt Gasparics Zalán remek fotója, mely a rakovníkiak könnyed, de annál élvezetesebb félbarnáját ábrázolja. Az üveg falán kicsapódott párából is látható a kifogástalan tárolás és szinte már halljuk azt a bizonyos szisszenő hangot, mely az üvegnyitás sajátja.

Köszönjük a képeket, köszönjük a fogyasztást, várunk mindenkit vissza nagy szeretettel!

Térjen vissza a kocsmafilozofálás a kocsmába!

Korunk általános időtöltése az internetes „kocsmafilozofálás”. A közösségi média mindannyiunk számára lehetővé teszi, hogy megnyilvánuljunk bármilyen témában, legyen szó politikáról, tudományokról, művészetről, sörről, ételekről, lényegében az élet valamennyi területéről. A „mindenhez is” értő emberek korát éljük. Csak kevesen állnak ellen annak a kisértésnek, hogy „abszolút igazságuk” birtokában önkéntes és sokszor felettébb lelkes vagy akár túlzottan vehemens tájékoztatásba, térítésbe, vitába, odamondogatásba ne kezdjenek. A kocsmafilozofálás persze nem újkeletű szokás, hiszen a régi időkben is szerették az emberek megvitatni a tudásuk, élettapasztalataik alapján a különféle témákat, egymásnak ütköztetve a sajátjukat mások véleményével. És persze e mögött leginkább a meggyőzés vágya rejlett, az a cél, hogy győztesként kerüljenek ki az embertársaikkal vívott verbális „csatából”. Ám a kocsmafilozofálás mára megváltozott és napjainkban a sokszor akár „árokszélinek” is hívható filozofálás szinte teljesen lerázta a korábbi jótékony korlátait. Posztolhatunk, kommentelhetünk akár minimális információ birtokában, az összefüggéseket nem ismerve is, és ezzel a részlettudással akár nagyobb tömegekre hathatunk. Egy-egy sommásan megfogalmazott vélemény ugyanolyan súlyúnak is tűnhet, mint az adott téma szakértőjének tudása. Sőt tehetjük mindezt úgy is, hogy akár a névtelenség, arctalanság rejtő homályában maradunk, amely még „bátrabbá”, vadabbá, érzéketlenebbé tehet minket. Így jutunk el ahhoz, hogy a kocsmafilozofálásunk már nem is kocsmafilozofálás többé, hiszen se kocsma nincs a környéken, se hús-vér embertársunk, akivel valóban beszélgetnénk.

Mindezek miatt ezennel meghirdetjük a „Térjen vissza a kocsmafilozofálás a kocsmába!” mozgalmat. Egy sörözőben a virtuális térrel szemben látjuk a másik azonnali reakcióját, akár amikor nevet vagy összeráncolja a szemöldökét. A kocsmában nem „győzedelmeskedhetünk” pusztán azzal, ha minél harsányabban, durvábban fejtjük ki a véleményünket. Nem mondhatjuk pl. hogy „ennyi”, ezzel a másik további véleményét teljesen negligálva. A kocsmában „rákényszerülünk” arra, hogy másokat türelmesen vagy talán kicsit türelmetlenebbül, de meghallgassuk. A kocsmában nem vetjük a véleményünket végleges formába, nem készül róla jegyzőkönyv vagy felvétel, így van lehetőségünk annak szabad átformálására. Ha butaságot, pontatlanságot is mondunk, nem kell csak azért is ragaszkodnunk hozzá, félve attól, hogy már visszakereshető nyoma maradt. A pillanatnyi helytelenségünket a másokkal való kommunikáció révén akár helyessé, az ismerethiányunkat akár tudássá is formálhatjuk, persze csak ha nyitottak vagyunk és hajlandóak vagyunk gondolkodni. Mert a kocsmai filozofálás célja nem a győzelem. Itt a lényeg az együtt gondolkodás és nem az önigazolás vagy az indulatlevezetés. Keressük hát együtt az igazságot embertársainkkal a sörözői asztaloknál ülve. Kortyolgassuk együtt jó cseh söreinket miközben „megváltjuk a világot” és ne a vélt/valós igazságunk idegenekkel szembeni védelmével töltsük értékes időnket az interneten!

Gyógysör, a gyógyító sör? – 1. rész

Aki csak egyszer-kétszer is túlzásba vitte már életében az alkoholfogyasztást, akár egy túl jól sikerült lakodalom, akár egy baráti összejövetel vagy más buli során az minden bizonnyal hallott már a „gyógysör” fogalmáról. A közvélekedés, legalábbis az ebben gyakorlottak véleménye szerint egy a másnaposság alatt elkövetett korsó vagy üveg sör elfogyasztása segít az italozás kellemetlen következményeinek elviselésében. Ez a „gyógyító” hatás persze úgy nagyjából minden alap nélküli, de vajon volt-e olyan időszak, amikor a sör valamilyen formában gyógysörnek számított, vagy akár tényleg volt-e olyan, amit gyógysörnek neveztek? Járjunk utána!

A sör valóban számos pozitív tulajdonsággal bír, melyre a történelem során elég hamar rájöttek. Itt nem is elsősorban az alkohol stresszoldó, a komló nyugtató hatásáról beszélnénk, jóval inkább a sör tápanyagtartalmáról, egészséges összetételéről és persze arról, hogy a sokszor fertőző városi ivóvíz helyett biztonságosabb volt sört fogyasztani. Így nem csoda, hogy az élelmes sörkészítők egyike másika egyenesen gyógyhatásúnak kezdte a sörét hívni és persze így reklámozni. 1897-ben egy sörcsarnok birtokosa kerek perec úgy kezdte el hirdetni az amúgy hétköznapi sörét, hogy kitűnő eredménnyel használható gyomor- és bélbetegségeknél, a légzőszervek bántalmainál, gyengeség és vérszegénység esetén, végül pedig az idegbetegségek minden változatánál. Persze orvosi igazolást nem kapott állításaihoz, de ez momentán nem túlzottan érdekelte a „gyógyító sörcsarnok” birtokosát.

Ám más esetben még vélt vagy valós orvosi igazolást is sikerült a főzött gyógysörhöz mellékelni. Így lettek Magyarországon híresek Hoff János malátakészítményei, köztük „a maláta-kivonat gyógysöre általános gyengeség, tüdő- és gyomorbántalmak, szárazkór, vérszegénység, s az altesti szervek rendellenességei ellen.” Hoff az igazát még túlélők (!) szavaival is „igazolta: „A meggyógyultnak saját szavai: Minthogy a maláta kivonatú egészség-sörnek feltalálása, anyámat — hogy ne mondjam — a haláltól megmentette, azért ezen községnél teljes erővel voltam képes fellépni s ezen gyógysört saját, legteljesebb meggyőződésem szerint ajánlani.”

1896-ban még egy gyógyszerész szaklapban is megjelent az alábbi hír: „A Ross és Társa hamburgi vegyszergyárosok „Kraftbier“ név alatt peptonkészítményt állítanak elő. A gyógysörről az orvosi szakemberek elleggé kedvezően nyilatkoznak és kiterjedten használják a testi gyengeség, a rossz étvágy, a chlorosis gyógyítására, valamint a lábadozóknak és gyermekeknek is gyakran szokták adni.”

És ugyancsak elterjedt az a nézet is, hogy a kis alkoholtartalmú barna sör elősegíti a kisgyermekes anyukák tejelválasztást. Ez a vélekedés, hiába a rengeteg orvosi cáfolatnak a mai napig fennmaradt. A gyógysörről szóló történetünket hamarosan folytatjuk.