Sör az irodalomban 2. – Eco, Darida, Bukowski és Flaubert

Ahogyan sorozatunk előző részében is már jeleztük a sör számos közismert és persze kevésbé közismert irodalmi alkotásban kapott a múltban kisebb vagy nagyobb szerepet. Folytassuk hát a sort a modern olasz irodalom egyik legnagyobb alakjával, Umberto Ecoval, aki a hazánkban is nagy népszerűségre szert tett A rózsa neve című regényében imígyen írt a sörről: "…amúgy a sör, amely iránt vendégei tántoríthatatlan hűséggel viseltetnek, tán nem az őszinteség megszentelt itala? tán nem az a főzet, amely minden képmutatást, tetszelgő illemet leleplez? Amely híveit feljogosítja, hogy szemrebbenés nélkül vizeljenek, gyermeki egyszerűséggel eresszenek hájat?" Bizony, bizony a sör elég jelentős kalóriaforrás és sokak, így sajnos a jelen sorok írója is a sörnek köszönheti finoman fogalmazva is „teltebb” alakját.

Persze a magyar irodalom is bővelkedik a sörrel, sörivással kapcsolatos történetekben vagy írásokban és ez nem csak a klasszikusokra igaz. Darida Benedek 2014-ben a Hévíz irodalmi folyóiratban megjelent Főzőórák idősebbeknek és haladóknak című művében Bohumil Hrabal a cseh sör kétségkívül legnagyobb „píárosa” születésének 100 évfordulója alkalmából az alábbiakat írta: „Lapozzunk például bele (Hrabal) gyerekkori emlékeinek egyik dokumentumába, a már emlegetett Capriccioba. Mire a végére érünk, komoly szakértői leszünk a csíráztató szérűk, erjesztőkamrák, a malátázó és a fonnyasztó világának, és álmunkból felverve is tudjuk, hogyan kell hordót kátrányozni, vagy hogy milyen a kicsírázott árpa melege, és hogyan freccsen szét a pörkölt maláta illata. Azzal is tisztában leszünk, hogy egy komoly jégbombár legalább négy emelet magas, és belsejében el kell férnie legalább ezerkétszáz fuvarnyi fagyott folyóvíznek. És megtanuljuk, hogy a vágott sör (más néven muter) felerészt ászoksörből, felerészt pedig fekete gránát típusúból áll, és hogy az ilyen keverék egy dicsérő mozgást idéz elő az egész testben. (Istenem, ennél szebben talán a világon senki nem írta körül a sörrel a szervezetbe kerülő szén-dioxid kiszabadulásának hangját.)”

Charles Bukowski a német származású amerikai költő a Beer azaz a Sör című verse a szerelmi bánat és a sör kapcsolatát fejezi ki. Ebből a versből az utolsó strófa: „a sör kortyolása, folyónyi, tengernyi sör, a rádióból szerelmes dal hallatszik, a telefon továbbra is néma, a falak állnak lent és fent, és sör van mindenhol.”  Végezetül álljon itt egy idézet, amely egyben magyarázat is arra, hogy mi a Jaromírokban miért a stabilabb, lágeres sörválasztékban hiszünk és miért nem élünk a „kézművesnek” mondott napról napra változó minőségű sörök árusításával. Az idézet Gustav Flauberttől származik, Tóth Árpád fordításában: „Újmódi sört fundált ki, árva-tölgyfa leveleiből szűrve, s ezt adta almabor helyett az aratóknak. Gyomrukat fájlalták. A gyerekek sírtak, az asszonyok nyögtek, a férfiak káromkodtak. Fölmondással fenyegetőztek. Bouvard engedett. Hogy azonban bebizonyítsa, mennyire ártalmatlan az ital, szemük láttára több üveggel hajtott föl belőle s mikor émelyegni kezdett, tréfás hányavetiséggel leplezte fájdalmait. Sőt bevitette a kotyvalékot a lakására. Esténként együtt iszogatták Pécuchet-vel, s elkeseredetten próbálták kitűnőnek találni. Különben is, nem lehetett hagyni, hogy kárba vesszen.”