Irány Kroměříž! - 1. rész: Virágos kert

A Jaromír Sörözőinkben kapható kroměříži Maxmilian kisüzemi/kézműves/kraft (a mostanában használt terminológiából mindenki szabadon válassza ki a neki tetszőt) sörfőzde pazar termékei méltó módon hirdetik szülővárosuk dicső jelenét. De természetesen Kroměříž nem csak a sörfőzdéjéről, pontosabban sörfőzdéiről híres, hanem főként a történelmi múltjáról és csodás parkjairól, műemlékeiről. Mi ugyan nem foglalkozunk utaztatással, és természetesen annak kifejezetten örülünk ha a kroměříži sörcsodákat nálunk fogyasztják el, mégsem tudjuk megállni, hogy ne ajánljuk vendégeinknek eme varázslatos kisváros felkeresését. Mindezért, egy-egy cikkünkben szeretnénk Önöknek bemutatni az 1997-ben a legszebb cseh történelmi városnak is megválasztott Kroměříž városának legfőbb nevezetességeit.

Virágos kert

2017 a barokk éve Csehországban. Az év folyamán országszerte számtalan helyen, a megannyi barokk kastélyban, templomban és más műemléknél találkozhatunk érdekesebbnél érdekesebb programokkal, barokk zenei rendezvényekkel, táncos eseményekkel, barokk kulináris élményekkel. Kroměříž városa s azon belül az UNESCO világörökségi listán (az érseki palota és kastélypark mellett) szereplő Virágos kert a barokk év egyik legfontosabb színhelye lesz, hiszen immáron negyedik éve, hogy szeptember elején megrendezik a Hortus Magicus nevezetű barokk fesztivált.

Kolonád

Maga a Virágos kert, más néven Libosad a XVII. századi európai kertépítészet mesterműve. A II. Karel Lichtenstein – Castelkorn püspök megrendelésére Filiberto Lucchese, majd annak halála után Giovanni Pietro Tencalla kertépítészek tervei alapján 1665 és 1675 között építtetett kert (az akkortájt még álló városfalakon túl) egyfajta sajátos ötvözete a reneszánsz olasz és a barokk-klasszicista francia testvéreinek. A Narancskert, a Pisztrángos tó, a Nyúldomb, a Foucault-ingát is magába foglaló varázslatos Rotunda, a 244 méter hosszú Kolonád csak egy-egy a kőfallal körülölelt hatalmas park nevezetességei közül. Érdemes egy jó pá órát rászánni a megtekintésére!

Kert a Rotundával

És ha már egyszer kinézelődtük magunkat a Virágos kertben irány a Maxmilian Sörfőzde saját étterme, az U Mincovny, avagy hosszabb nevén a Restaurace Maxmilian U Mincovny, ahol a sörfőzde aktuálisan teljes szortimentjének megkóstolása mellett pazar ételekkel tölthetjük fel kiürült belső tartalékainkat. Az éttermet a főtértől az érseki kastély előtt, majd a Mlýnská kapun át haladva a püspöki pénzverde épületével szemben a Na Sladovnách – Chobout utcák sarkán találhatjuk

A Virágos kertről további információkat ITT és ITT találhat!

Egy szeretni való szatír – Maxmilian Skrytý Satyr

A kroměříži Maxmilian Sörfőzde láger termékei, a zamatos 10-es Minimaxtól, egészen az erős barnáig mára a Jaromír Sörözők vendégei kedvenceié váltak, és nem véletlenül. Valamennyi sörükön érződik a szakértelem és a minőségi alapanyagok találkozása, melynek végeredménye nem is lehet más, mint egy kiváló minőségű komló alapú finomság. De a Maxmilian nem csupán a klasszikus cseh lágerek terén kíván kellemes meglepetést okozni, hanem a Csehországban is egyre népszerűbb felsőerjesztésű sörök vonalán is.

A 11%-os szárazanyag tartalmú könnyed „csókot”, a Polibek IPA-t már megízlelhette a Jaromír Sörpince közönsége, most pedig egy APA-n van a sor, melynek neve Skrytý Satyr, avagy a Rejtőzködő Szatír. A névválasztás mögött persze nem valami pajzán gondolat áll. Kroměříž város nagy szülötte, a Maxmilian sörfőzde névadója, Max Švabinský festő, grafikus az 1980-as évek derekán készítette el ezt a címet viselő alkotását, mely az alábbi képen megtekinthető.

Magáról a sörről a következőket mondhatjuk el: 12% szárazanyag tartalmú, 5,2% alkohollal megáldott, világos, pasztőrözetlen és szűretlen. Aranysárga, enyhén opálos szín, stabil, fehér hab, közepesen édes malátás íz és hosszabb kicsengésű keserűség jellemzi. Dominál a citrusos, fanyar citromhéjas, illetve trópusi gyümölcsös aroma, mely párosul a szinte már gyógynövényes jellegű komlósság. Éppen ez az újvilági komlóknak köszönhető aromássága, citrusossága teszi APA-vá, azaz American Pale Ale sörré a Satyrt, szemben a testesebb, keserűbb IPA-val, vagy a könnyedebb EPA-val. Ajánljuk eme több mint szerethető szatírunkat minden sörszerető, sörkuriózum kedvelő vendégeinknek.

Mitől csehes egy söröző? - 2. rész

Folytatjuk a Csehország nem csak Prága magazinban megjelent elmélkedést arról, hogy mitől is lehet egy söröző csehes.

"Csehországban a XIX. század utolsó évtizedeitől kezdve már színvonalas kávézók, bárok is megjelentek a színen, és vették át a helyi elit társasági színhelyeinek szerepét. 1918 után pedig kezdtek úgy vélekedni a cseh sörözőkről és a kocsma kultúráról, mint valami szégyellni való dologról amit fel kell, hogy váltson valamiféle magasabb rendű cseh kultúra. A kocsmák azonban továbbra is megőrizték az elengedhetetlenül fontos szerepüket és nem csupán az alacsonyabb osztályba tartozók (munkások, parasztok) számára. Számos író, művész, pl. a már említett Jaroslav Hašek író, Josef Pekař történetíró, Václav Rabas festő, Alfons Mucha festő és még hosszan sorolhatnánk, továbbra is a sörözőket választotta előszeretettel mind ihlet szerzés, mind alkotó műhely céljából. Az amatőr zenészek, énekesek jóvoltából számos, később igen népszerűvé vált dal, zenemű született meg sör társaságában. A különféle politikai pártok, civil szervezetek is gyakorta szerveződtek a helyi sörözőkben, illetve itt tartották meg rendezvényeiket, üléseiket. 

 

Jaroslav Hašek (jobbról a második)

A társadalmi életben betöltött szerep terén a szocializmus alatt sem történt végzetesebb változás, viszont a kocsmák-vendéglők minősége igencsak lezuhant. Az államosított vendéglátóhelyeken sem a sör, sem az étel kínálat nem érte el a korábbi színvonalat. Ekkortájt kezdték el különféle kategóriákba minősíteni őket, minőség és ár szerint, az olcsó, abrosz és normális ételt nélkülöző kocsmáktól a külföldi vendégek számára mutogatható „luxus” intézményekig, ahol már Coca-Cola és rákkoktél is fogyasztható volt. De a leggyakoribb, legnépszerűbb helyeknek a harmadik kategóriás helyek bizonyultak, ahol fehér inges pincérek, olcsó, de nem rossz minőségű (habár kissé egyhangú választékú) ételt tálaltak fel a mindig megfelelő hőfokon és minőségben csapolt sör mellé. Gulyás-rántott hús-vadas, knédli, bramborák féleségek és társaik jelentették a sörökhöz társuló étkek alapját, nem éppen az egészséges étkezést támogatva.

Az U Pinkasu előtt gyülekezők, bebocsátásra várva

A bársonyos forradalmat követő elmúlt 25 évben a cseh kocsma, kocsmai hangulat fokozatosan megváltozott. Egyrészt újból visszakerültek magántulajdonba a vendéglátóhelyek (legalábbis azok, amelyeket nem zártak be) és az új gazdák sokat javítottak a hely és a szolgáltatás színvonalán. Különösen az elmúlt 5 évben zajló kisüzemi / „kézműves” sörfőzde „forradalomnak” köszönhetően a sörök választéka is nagyban megváltozott. Ugyanakkor a fiatalok jelentős része már a számítógép, televízió előtt szerzik az információkat, mobilon kommunikálnak, a szórakozási lehetőségek száma pedig megszaporodott, így az ő számukra már megváltozott a cseh söröző fogalma. A középkorú és idősebb generáció tagjai azonban még ma is megtöltik a kedvenc törzshelyüket, vagy éppen törzshelyeiket, és nap mint nap ugyanúgy diskurálnak egy-két sör mellett a napi fontos dolgokról mint évszázadokkal ezelőtt.

Egy mai, modern cseh söröző

Kis cikkünkből talán érezhető, hogy mi mitől is tartunk csehesnek egy vendéglátóhelyet, de egy kis késztetést érzek arra, hogy felettébb szubjektív véleményünket összegezzem. Nem a söröző-étterem külcsínje a lényeg, nem elsősorban az számít, hogy mennyire dekorálunk ki egy amúgy tiszta és rendezett helyet (persze ez önmagában egyáltalán nem baj, sőt). Jóval fontosabb, hogy a sör legyen jó minőségű és megfizethető (nem csak a pénzesebb elit számára), legyen legalább valami szintén nem vagyonokba kerülő sörkorcsolya, esetleg étel. És ami még fontosabb, hogy a vendéglátós / kiszolgáló közeg ha nem is mosolygós (persze az sem baj), de korrekt legyen, olyan, aki fél litert sört hoz ki ha egy korsót rendelünk, és nem csak azt megközelítő, de soha el nem érő mennyiséget. És mindez kutyafülét sem ér, ha nincsenek a kocsmában törzsvendégek, akik ha nem is nap mint nap, de sűrű alkalmakkor térnek be a sörözőbe, hogy egymással megvitassák a világ dolgait. Mert végül is egy igazi csehes kocsmahangulathoz itthon mi is kellünk, a magyar sörisszák."

Reméljük, hogy a Jaromír Sörözőink mindezek után elég csehesnek tekinthetők, de ha még esetleg nem, akkor tegyünk együtt érte!

Mitől csehes egy söröző? - 1. rész

Az alábbi írás, melyet most két részletben közlünk, mintegy két évvel ezelőtt a Csehország, nem csak Prága (www.nemcsakpraga.blogspot.hu) netmagazinban jelent meg, némi háttér információt nyújtva azon kérdés eldöntéséhez, hogy mitől is csehes egy (akár magyarországi) söröző. Bízunk benne, hogy a Jaromír sörözőinket eme információk tükrében is kellőképpen csehesnek érzik a vendégeink!

"Napjainkban számos fórumon hangzanak el arról szubjektív ítéletek, hogy mely magyarországi cseh sört csapoló vendéglátóipari egység a „legcsehesebb”, a legautentikusabb. Eltérnek rendesen a vélemények egymástól, hiszen valakinek az egyszerűbb pince jellegű sörözők jönnek be, másoknak a cseh fotókkal, feliratokkal, dísztárgyakkal stb. ékesített dizájn éttermek, kocsmák, és még sorolhatnánk a kisebb változatokat. Van aki a csapolási módszerben látja a lényegi különbséget, más a sörválaszték alapján véli csehesnek a helyet. Mindenkinek a maga ízlése szerint. Mégis a cseh söröző, mint sok évszázados önálló fogalom mögött nem a külcsín, és nem is feltétlenül csak az árult sör cseh mivolta áll, ennél azért jóval összetettebb a történet.

Amióta sört főznek a Cseh földeken, azóta léteznek olyan kocsmák, vendéglők, fogadók ahol ezt az italt el is fogyasztják. A sörfőzést és sörfogyasztást előszeretettel támogatták az uralkodók, a földek urai is, hiszen az adók révén igen sok pénz csörgedezett be a kincstárba, másrészt pedig az alattvalók is jóval engedelmesebben, békésebben végezték a dolgukat. A vérnyomást kevésbé megemelő sörivást jóval inkább előnyben részesítették, mint a keményebb alkoholok fogyasztását, melynek révén hőbörgős részegre itták magukat a delikvensek. Mindehhez hozzátehetjük azt is, hogy egy-egy járvány idején a sörivás bizony sokkal biztonságosabbnak bizonyult, mint a víz fogyasztása.

Hamar a napi rutin részévé vált a munka utáni sörözés, és ugyancsak rövid időn belül kialakultak az első írott, íratlan szabályok is. Vasárnaponként és ünnepnapokon tilos volt a sörcsapolás, és elsősorban a városokban megszabták a napi nyitvatartási időt is. Azonban a korabeli feljegyzések alapján nagyon úgy tűnik, hogy nem mindig tartották be ezeket az előírásokat. A sörfogyasztó helyek jóval nagyobb szereppel bírtak az emberek életében mint szimpla szomjoltó kocsmák. Televízió, internet és más kommunikációs terep hiányában a kocsma volt az információ szerzés, megosztás, valamint a szórakozás központja. A sörözgetés mellett folyt a napi diskurzus a szűkebb-tágabb világ történéseiről, de emellett a vendégek itt, a kocsmában verték a blattot, énekelgettek, sőt még amatőr színi előadások is színesítették az amúgy is kellemes hangulatot.

A kocsmai beszélgetések fő témái ugyanazok voltak mint manapság: bűnügyek, helyi pletykák, szép lányok, hűtlen feleségek, pénz, politika és emberi gyarlóságok. A XX. századtól kezdve a korábbiakhoz képest tovább bővült ez a kör és becsöppent a „kötelezően” megvitatandó témák közé a sport is (elsősorban a foci és a jéghoki). A kocsma persze fontos információ forrás volt az állam számára is, ezért nem csoda, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában gyakorta ült a sörözőkben egy-egy besúgó. Mi ezt a csehes kocsmai légkört leginkább Jaroslav Hašek Švejkjéből, illetve Bohumil Hrabal nagyszerű írásaiból ismerhetjük meg.

Ahogyan azt láthatjuk, a cseh kocsma a múltban fontos társadalmi, szociológiai szerepet töltött be, és tölt be a napjainkban is. 1620-ban a fehérhegyi ütközetet követően száműzték a cseh nyelven beszélő arisztokratákat, és egyúttal erős rekatolizáció vette kezdetét, ami azonban csak ahhoz vezetett, hogy a csehek többsége innentől kezdve egyre közömbösebbé vált a vallással szemben. Így a fő közösségi színhelyek nem a katolikus templomok vagy a nemesek palotái lettek, hanem a vendéglők. Ide jártak a település előjárói, külön asztala volt a tanítónak, de gyakorta a helyi pap is be-betért egy kis informális igehirdetésre. A professzortól az útkaparóig mindenki együtt, gyakorta közös asztalnál ivott és vitatta meg az élet nagy dolgait."

A jövő héten folytatjuk!