„Falu végén kurta kocsma..”. Ez a néhány szó, így egymás után egyike azon verskezdeteknek, melyet még az irodalomtól, s főleg a költészettől igencsak távol maradó honfitársaink is jól ismernek. Ám már csak kevesen vannak a tudatában, hogy a Petőfi Sándor örök életű verssorában szereplő korabeli vendéglátóhely mivel is érdemelte ki a kurta jelzőt. A kurta szó napjainkban leginkább a rövid szónak a szinonimája és tulajdonképpen ebben az esetben is erről van szó, csak nem a legtriviálisabb, mindennapi jelentésében. Amióta sör-, vagy borkészítés folyik a világon italmérések is működtek. Ezek remek adóbevételt jelentettek a helyi uraságok, a város, az falu, az egyház vagy éppen a királyi kincstár számára. Az italmérő helyek működését minden korban igyekeztek szabályozni. Voltak köztük állandóak, mint pl. a vendégfogadók és a csapszékek, de akadtak olyanok melyek csak az év bizonyos szakaszában árusíthattak jellemzően bort.
Ilyen időszakos, rövidített - tehát nem egész évre szóló - italmérési engedéllyel rendelkező kocsmák voltak a nevezett kurtakocsmák, melyeket gyakorta Szent Mihály napjától, tehát szeptember 29-től Szent György napjáig, vagyis április 24-ig lehetett nyitva tartani. A kurtakocsma a város vagy a falu engedélyével működött, de sokszor a helyi földesúr által engedélyezett kocsmaszám felett, mellyel olykor kivívták az uraság haragját. Máskor viszont mindez nem jelentett nagyobb problémát, hagyták rendben működni. Ilyen formán egyszerre lehetett zugkocsma vagy akár legális időszakos csapszék is. De anno nem csupán a kurtakocsma név jelezte egy vendéglátóhely ideiglenességét, a múltban használtak más vendéglátóhely típus elnevezéseket is. Ilyen volt például a bögrecsárda, mely jellemzően szintén alkalmi vagy korlátozott jellegű italmérőhelyként működött. Sőt sok esetben még csak nem is egy kis időszakos kocsma volt, hanem pusztán egy az adóhatóságoktól rejtőzködni próbáló ház egy-két helyisége szolgálta ki a helyi szomjoltási igényeket, persze nagy titokban. Volt, amikor az időszakos borkimérést fertálykocsmának nevezték. Ez a kurtakocsmához hasonlóan szintén legális kimérésként üzemelt, de nem az uraság, hanem gyakorta a jobbágyok tulajdonolták. A fertálykocsma neve egyes helyeken pedig kántorkocsma volt. Akadnak olyan feljegyzések melyek szerint a Szent Mihály napjától szilveszterig működő borkiméréseket hívták fertálykocsmának (fertály, mint negyedév), míg a Szent György-napig üzemelőket kántorkocsmáknak vagy kántoroskocsmáknak. A kántor kifejezéssel arra utaltak, hogy az itt szerzett bevételből tudták a tanító vagy a kántor fizetését kipótolni. Ugyan nem minden esetben ismert a múlt régi kocsmatípusai mögött rejlő pontos igazság, ám egy biztos. Petőfi Sándor verssorát álmunkból felkelve is folytatni tudjuk: „Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra, Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne. Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik…”
