Különleges sörök 1. – Chicha

A most induló új sorozatunkban elhagyva a hőn szeretett árpamaláta-komló-élesztő-víz „szentnégyesünket” megmerítkezünk a világ legérdekesebb söreiben. Elsőként Földünk egy túlsó pontjára, egyenesen a dél-amerikai kontinensre, pontosabban Peruba utazunk, ahol az ott élő indiánok a mai kukoricasör elődjének is hívható chichát (kiejtve: csicsát) készítik. A chichát elsőként valószínűleg az Andok hegység lábainál élő inkák, pontosabban az inka nők készítették, akiket az ún. Aqlla Wasi nevű intézményekben tanították meg az ital főzésére. 1783-ban így írt róla magyar nyelven egy Peruban és a környéken járó magyar utazó: „Chicha nevű „pálinkát” főznek a Török búzából. Úr napi nyolc nap alatt abból annyi kél el, hogy éjjel nappal folyó víz kerekedne belőle, ha egyszerre kiöntetnék.” Máshol pedig így említik: „Török búzából részegítő sert készítenek.” Törökbúza, azaz a már említett kukorica, melynek többféle változatát is előszeretettel használtak az őshonos területeken nem csak étel, hanem ital készítésére is.

A Morva-Sziléziai Társaság 1828-ban a chicha két fajtájáról is beszámolt. Az egyik, amelyet ők Claronak neveztek az maga a víz melyben a kukoricadarát szokták megáztatni. Ezt kell szűrni és megfőzni. A másikat, melyet Steckónak hívtak, pedig a kukorica és az áztató víz több órán át tartó főzésével, majd leszűrésével lehet elkészíteni. 1865-ben a Vasárnapi újság imígyen számol be a csicsa készítéséről: „Öreges indiánok és indián nők körbeülve egy marok csírázni kezdő kukoriczát tesznek szájokba s azon addig kérőznek, mig meglehetősen össze nem rágják; ekkor ismét kezökbe veszik s egy előttök levő bőrdarabra helyezik s miután itt jó halomra szaporodott, innen teszik a fülesztőbe, a hol belőle a spanyol manzanillához (borféleség) átlátszóság és ízre nézve sokban hasonló ital készül.” Bizony, a házi csicsa fogyasztása tekintettel arra, hogy előtt már megjárja a készítője szájüregét egy igazán bensőséges pillanat.:) Az előrágás értelme persze nem az élvezet, hanem az, hogy a szájban természetesen előforduló amiláz enzimek indítják be a kukorica keményítőjének cukorrá alakulását. Ezt követi a szárítás, őrlés, a főzés, esetleg a fűszerezés, majd az erjesztés.

Maga a chicha egy nem túl magas alkoholtartalmú (1-3%) folyadék, de házi változatában akár hallucinogén hatással is bír, melyet persze nem a kukorica, hanem a hozzáadott egyéb „fűszernövény” idézhet elő. A kisebb nagyobb perui településeken gyakorta betérhetünk az ún. „chicheriákba”, melyek az indiánok főzte ital fő lelőhelyei. De hatalmas mennyiségben készítik otthon is, majd akár egyenesen a vödörből töltik a poharaikba a szürkés, sárgás folyadékot. A chicha fogyasztása ma is igen közkedvelt, de természetesen már nem csak a házi nyállal erjesztett változata létezik. Nagy gyártócégek is készítik és már szupermarketekben is megvásárolható. Sőt maga a chicha a változatos előállítása miatt inkább már italcsaládnak minősül. A chicha morada lila kukoricaszemekből készül és nem erjesztik, inkább egy üdítőital vagy gyümölcspuncs, ugyanakkor a klasszikus chicha de jora sárga kukoricából főzött, erjesztett ital. (Megjegyeznénk, hogy a perui borsfa terméséből főzött italt is gyakorta chicha néven illetik.) A chicha de jora ízében inkább enyhén savanykás, kissé almaborra emlékeztető, fiatalon édeskés majd hosszabb erjesztés után szárazabb és karakteresebb. Egy igazi különlegesség.