A minőségi cseh sörök és kiváló étkek, azaz a Jaromír sörözők, éttermek kedvelőinek!
Tejben, vajban, ugyan már! Sörben az igazi! – Bakalář sörkozmetikumok
A cseh sörfőzdék helyzete 2023-ban
Kezdjük a helyzet értékelését egy rossz hírrel. A regionális szintű sörgyárak száma tovább csökkent. Előbb a Žateci Sörgyárat zárták be, majd idén tavasszal a pardubicei Pernštejn Sörgyár működését szüntette meg a multi tulajdonosa. Emellett a háború következtében volt olyan sörgyár is melynek termelése annyira visszaesett, hogy ismét kisüzemi szintű lett. A sörgyárak száma így 45-ről 42-re csökkent, ami nem csak sör, hanem a sörkultúra, történelem szempontjából is komoly veszteség. Ám ennyit a rosszról nézzük a pozitívabb képet. Ugyanis az említett 45 sörgyár mellett az állandó, saját főzdével rendelkező kisüzemi-kézműves-kraft főzdék száma 510-re nőtt, ami azt jelenti, hogy a nehzéségek ellenére is 20-al több kis főzde üzemel, mint tavaly ilyenkor. Mindezeken túl még több, mint 125 gerilla vagy néven projekt főzde is dolgozik serényen. Ezek a főzdék nem rendelkeznek saját berendezéssel így melyek más főzdénél bérfőzésben állítják elő a söreit. Összességében a tucatnyi élelmiszer-ipari középiskolai, egyetemei tanfőzdével együtt jelenleg mintegy 690 helyen készítenek Csehországban sört, azaz a bezárások ellenére is közel 30 főzdével nőtt a számuk. Már ennek a bővületnek a bejárása is komoly feladatot jelenthet egy mezei sörrajongó számára. De hogy mi lesz a jövőben? Egyrészt örvendetes, hogy jelenleg is nem kevesebb, mint 28 új sörfőzde épül, ám kérdés, hogy lesz-e erre még fogadó és méginkább fizetőkész piac. Az elszállt energiaáraknál nem várhat a közel jövőben visszarendeződés, maximum a helyzet romlása veszíthet az üteméből. Ezen kívül Csehországban hamarosan döntenek a sör ÁFA értékének erőteljes növeléséről is, amely negatív hathat a sörfogyasztásra, és vele együtt a sérülékenyebb helyi kisüzemi sörfőzdékre. Ám minden baljóslat ellenére mi továbbra is bízunk abban, hogy a cseh sörfőzés továbbra is megőrzi valamennyi értékét! Na zdraví!
Miből igyuk söreinket? II. rész: A lágerek és a füles korsó
Pár hónappal ezelőtt megjelent egy bevezető cikkünk, amely egyben egy pici sorozat első tagja is volt. A beharangozott cikksorozat egy érdekes és egyben felettébb praktikus kérdést igyekszik boncolgatni, mégpedig azt, hogy miből is igyuk mindennapi söreinket. „Mindegy miből iszunk, csak legyen mit” – mondhatnánk elhamarkodottan, ám a valóság más. Egy adott sörfajtának meg van a maga ideális fogyasztási „előírása”, melyben nem csak mondjuk a hőfok szerepel, hanem a sörös korsó, pohár alakja is. Más kell egy lágernek, más egy búzának és megint más mondjuk egy jó IPA-nak.
De kezdjünk is a sort a világ legnépszerűbb és legnagyobb mennyiségben fogyasztott sörtípusával, a lágerrel. Egy jó lágert magán a sörön kívül a kemény, tartós sörhab jellemzi. Ez a hab óvja meg a sörünket többek között a gyors felmelegedéstől is, a látvány maga pedig szemet gyönyörködtető. Ám igazán megfelelő sörhabot csak az annak megfelelő láger korsókba, poharakba lehet varázsolni és persze onnan elfogyasztani. Napjainkban már óriási választék van belőlük ám egy dolog közös bennük. Mivel a láger sör esetében az illat-, és aroma viszonylag szolidabb, mondhatni kevésbé intenzív ezért a megtartása sem elsőrendű feladat. A korsó, poharak falai többnyire egyenesek (kivéve a gömbölyű korsókat), és a jellemzően széles szájuk nem tart se össze, se szét. Összességében az aroma és illatanyagok ezekből a korsókból gyorsan szabadulnak fel és persze az említett széles szájnak is köszönhetően jobban, gyorsabban gurul belőlük le a torkunkon a sör. A lágerfogyasztásra alkalmas „edényzetek” közül a hagyományosabbak a füles korsók, melyeknél a fül megóvja a sört a felesleges „kézmelegítéstől”, a vastagabb fallal párosulva pedig ideálissá teszi koccintásra, vagy az asztalhoz való koppantásra. A gömbölyű fülesek között a legismertebb a Tübinger, melynek márkázott példányait akár a legtöbb nagyobb cseh sörgyártól is beszerezhetjük. Ám ezeken a steinnek, vagy kriglinek is hívott füles korsókon kívül más lágeres poharak is léteznek, melyek egy picit átmeneti jellegűek is. Róluk és a pilseni sörös poharakról szól majd sorozatunk következő tagja.
Tavasztól késő őszig, irány a Római-part!
F: Hölvényi Kristóf |
A Széchenyi István és Wesselényi Miklós által erősen támogatott evezőssport fővárosi bázisává vált, ahol a XIX. század végére már 23 csónakház létesült (napjainkban ezek közül öt maradt fenn) és emellett már három strand valamint öt csárda is üzemelt. Érdekességként megemlíthető, hogy az itt rendezett első evezősversenyt 1842-ben Clark Ádám a Lánchíd tervezője nyerte. A Római-part hírneve és látogatottsága a XX. század folyamán egészen a 70-es évekig tovább nőtt. Ekkortájt a part mentén már vállalati üdülők, villák és más épületek is sorra épültek. A század utolsó évtizedei azonban már hosszabb időre hanyatlásra ítélték a partot. Az immáron súlyosan szennyezett Dunában betiltották a fürdőzést, a vízisport pedig erős hanyatlásnak indult. A rendszerváltást követően a helyzet tovább romlott. A magán kézbe került üdülők, csónakházak jelentős részét lebontották és helyükre ilyen-olyan stílusú magán épületet húztak fel, sokakat már állandó lakhelynek. A Római-part egy új funkcióra váró erős átalakulásba kezdő településrész lett, távol a zajos belvárostól. Végül erre az új, vagy inkább újjászülető szerepre az új évezredben lelt rá, pontosabban a főváros lakosai leltek rá erre a kissé elfeledett gyöngyszemre. A Római-part így a budapestiek egyik népszerű kiránduló-, pihenőhelyévé vált, ahol akár a Duna homokos strandján is élvezhetjük a hekkünket, kolbászunkat, lángosunkat és persze a söreinket. És hogy ez a cikk miért is született meg a Jaromír krónikákban? Vajon mitől is válik hamarosan fontossá a számunkra a Római-part? Ezt hamarosan eláruljuk, bízván abban, hogy sokan fognak velünk együtt örvendezni!