A Római-part csodás fővárosunk egyik leghangulatosabb
szeletkéje. A Duna mentén elterülő Budapesten ugyanis csak nagyon kevés olyan
terület van, ahol a folyó és az ember közvetlen kapcsolatba kerülhet egymással
és nem egy árvízvédelmi műtárgy választja el tőle. Az Újpesti vasúti hídtól északi
irányba, lényegében a város határáig tartó partszakasz már az ókorban, a
rómaiak idejében is látogatott terület volt és erre utal a mai neve is. Ugyanis
anno Pannonia északkeleti csücskének kiváltságosabb lakosai a parttól beljebb
fekvő Rómaifürdőt előszeretettel látogatták az itt felszínre bukkanó gyógyvizei
miatt. A rómaiakat követően a Római-part évszázadokon át csöndes, a várostól
távolabb eső terület maradt. A mai napig tartó népszerűségét a dunai vízisport születésével
és persze a főváros méretének növekedésével kezdte elnyerni.
 |
| F: Hölvényi Kristóf |
A Széchenyi István és Wesselényi Miklós által erősen támogatott evezőssport fővárosi bázisává vált, ahol a XIX. század végére már 23 csónakház létesült (napjainkban ezek közül öt maradt fenn) és emellett már három strand valamint öt csárda is üzemelt. Érdekességként megemlíthető, hogy az itt rendezett első evezősversenyt 1842-ben Clark Ádám a Lánchíd tervezője nyerte. A Római-part hírneve és látogatottsága a XX. század folyamán egészen a 70-es évekig tovább nőtt. Ekkortájt a part mentén már vállalati üdülők, villák és más épületek is sorra épültek. A század utolsó évtizedei azonban már hosszabb időre hanyatlásra ítélték a partot. Az immáron súlyosan szennyezett Dunában betiltották a fürdőzést, a vízisport pedig erős hanyatlásnak indult. A rendszerváltást követően a helyzet tovább romlott. A magán kézbe került üdülők, csónakházak jelentős részét lebontották és helyükre ilyen-olyan stílusú magán épületet húztak fel, sokakat már állandó lakhelynek. A Római-part egy új funkcióra váró erős átalakulásba kezdő településrész lett, távol a zajos belvárostól. Végül erre az új, vagy inkább újjászülető szerepre az új évezredben lelt rá, pontosabban a főváros lakosai leltek rá erre a kissé elfeledett gyöngyszemre. A Római-part így a budapestiek egyik népszerű kiránduló-, pihenőhelyévé vált, ahol akár a Duna homokos strandján is élvezhetjük a hekkünket, kolbászunkat, lángosunkat és persze a söreinket. És hogy ez a cikk miért is született meg a Jaromír krónikákban? Vajon mitől is válik hamarosan fontossá a számunkra a Római-part? Ezt hamarosan eláruljuk, bízván abban, hogy sokan fognak velünk együtt örvendezni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése