Magyar „háborúk” a cseh sör ellen I. rész: 1903

Napjainkban az Ukrajnában zajló háború folyományaként a kisebb-nagyobb cseh sörfőzdék leállították az Oroszországot célzó sörexportot. Ez a lépés csupán egy piciny része volt azon bojkott sorozatnak, melyet a világ számos országa, közte az Európai Unió lépett meg az orosz agresszió szankcionálása érdekében. Bizony időnként a sör és olykor a remek cseh sör is a kisebb nagyobb politikai csatározások részévé vált, ahogyan ezt a cikkeinkben látni fogják. Elsőként szép hosszan repüljünk vissza az időben. Több, mint száz évvel ezelőtt, egész pontosan 1903 májusában ádáz piaci csata vette kezdetét a „csehek és a magyarok” között. Jóllehet a két nemzet ekkortájt egy birodalomhoz, az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, de ez nem akadályozta meg a belháború kirobbanását. Május közepén ugyanis a cseh molnárok és pékek szövetsége bojkottot hirdetett meg az őket elárasztó olcsó magyar liszt ellen. Felhívást intéztek, mondván: „csatlakozzanak a magyar lisztbehozatal által előidézett megsemmisítő verseny korlátozására irányított törekvéshez…Termékeinkért egy fillérrel sem kérünk többet. Csak a hazai termelés támogatására kérünk erkölcsi támogatást!“ Eme magyar importliszt ellenes felhívást persze mi sem hagyhattunk válasz nélkül így a magyar sajtóban hamar bősz ellenfelhívás jelent meg, melyben a fegyver, azaz a választermék mi is lehetett volna más, mint a cseh sör: „Az akcióval szemben elmulaszthatlan kötelességünk harcot indítani a pilseni, ó-brünni, budweisi steinfeldi, pilsenetzi és egyéb cseh sörök ellen, melyek hazánkat valósággal elárasztják. A harc eredménye nem lehet kétes. A csehek a magyar lisztre utalva vannak, még ha drágán is, míg mi a cseh sört, tekintettel budapesti söreink kiválóságára, tartalmas és ízletes voltára, egyhamar lerázhatjuk nyakunkról. Hiszen jóformán csak hazafias kötelességről van szó.”

Első ránézésére, legalábbis magyar részről nézve mindez jogos hazafias lépésnek tűnik, ám az igazsághoz valami azért igencsak hozzátartozik. A magyar sörgyáraknak kifejezetten kapóra jött a cseh – morva liszt fogyasztására bíztató cseh hazafias felhívás, sőt mondhatni alig vártak már egy ilyen alkalomra. Bizony, mindez nem is jöhetett volna jobbkor, ugyanis hetekkel korábban széles tömegeket célzó mozgalmat hirdettek az akkortájt igen nagy mennyiségben importált „idegen” sörök ellen: „a külföldi és nevezetesen az osztrák és cseh sörök kiküszöbölésére”, „mivel a külföldi sörgyárak ügynökei az értéktelen, a magyar sörökkel tartalom és táperő tekintetében össze sem hasonlítható osztrák és különösen cseh sörökkel fogyasztóközönségünket valósággal elárasztották.” Azaz eme cseh-magyar sörháború igazából csak a magyar sörgyárak összehangolt marketing lépése volt a saját sörtermelésük felfuttatása érdekében. Alig több, mint 10 évvel később kitört az I. világháború és hamarosan mind a magyar, mind a cseh sörgyárak a túlélésért küzdöttek.

 

2022, a csehországi sörfesztiválok éve

Idén igazán könnyű feladata van annak, aki egy hamisítatlan csehországi sörfesztiválon szeretne részt venni. A koronavírus járvánnyal, korlátozásokkal, a szabadtéri események tiltásával lebénított két évet követően szinte elemi erővel vette kezdetét a különféle események sorozata, köztük a kisebb-nagyobb sörfesztiválok. Az energiaválság okozta hiperinfláció ellenére már kora tavasztól mostanáig nagy sikerrel rendezik sorra a „szent pivo”, azaz a cseh sör ünnepeit. A bőség zavarában szinte nincs is olyan hétvége amikor legalább 4-5 cseh városkában, vagy éppen Prágában ne tudnánk csatlakozni a sörre vágyó tömegekhez. Nincs ez másként a soron következő héten, hétvégén sem. Elsőként június 22-23-án Prágában egy speciális savanyított sörfesztiválon vehetünk részt, majd pénteken és szombaton a cseh főváros Prosek nevezetű kerületében a hagyományosabb söröket dicsőítő Sörünnepen élvezhetjük ki. Mindeközben Csehország egyik legnépszerűbb sörének gyára, a humpoleci Bernard is megrendezi a szokás szerint neves hazai énekesek, zenészek részvételével zajló fesztiválját. A szombati nap folyamán Strakonicében a Jaromír sörözők Dudák - Klostermann söreinek szülővárosában is zenés sörfesztivált tartanak, így ha valaki arra jár, feltétlenül érdemes néhány boldog órát ott töltenie. 

De ezzel a programoknak koránt sincs vége. Csehország legnyugatabbra eső sörgyárában, az isteni Chodovar söröket főző Chodova u Planá városka sörgyárában ismét megtartják a neves söröshordó gurító (és persze a söröket a tokon legurító) versenyt, mely minden évben nagy tömegeket vonz. De nem csak Csehország nyugati felében élvezhetjük ki a sörfesztiválokat, hanem az ország más részeiben is. Most ünnepli a náchodi Primátor sörgyár az alapításának 150. évfordulóját, de sörfesztiválnak ad helyszínt a morvaföldi Novy Jičin, a cseh magasföldi Havlíčkův Brod, valamint Kolín és Malešov sörfőzdéi is. És mindez csak egyetlen hétvége sörprogramjai voltak, melyeket még fesztiválok tucatjai követnek az év folyamán. De most itt nem folytatjuk tovább a sort, inkább ajánljuk Csehország felkeresését, ahol várnak ránk a sörörömök!

A világ legnagyobb sörvállalatai

Napjainkban világszerte nő a kisüzemi sörfőzdék száma és az erről szóló hírek hatására hajlamosak lennénk azt gondolni, hogy a nagyobb sörgyárakat mindez igen érzékeny érinti. Valóban, a világ 40 legnagyobb sörvállalatának, multijának a világ sörtermeléséből kihasított részaránya 2020-ra 6%-al csökkent (ám nem feltétlenül a szaporodó kicsik miatt), de még mindig elérte az őrületesen magas 86%-ot! Gondoljunk bele, a világ mintegy 20 ezer sörvállalatának (nem számítva sok kicsit) a legnagyobb 40 összesen mindössze 16%-os részesedést „engedélyez”. Ők azok, akik jobbára egyenminőségű (ún. Euro sörök), a „közízlést” leginkább kiszolgáló választékkal bírnak és ők azok, akik őrületes mennyiségben tudnak termelni. De kik is ezek a sörmogulok, lássuk a TOP 40-et!?

A negyvenes lista abszolút királya a belga AB InBev, melynek világszerte üzemelő sörgyárai 2020-ban több, mint 467 millió hektoliter sört termeltek. A második helyen a holland Heineken áll már jóval „szerényebb”, 221,6 millió hektoliterrel, míg a dobogó harmadik fokát a dán Carsberg foglalja el 110 millió hektoliterrel. A tíz legnagyobb között még három kínai (közte a Tsingtao), a japán Asahi, az amerikai-kanadai Molson Coors, a francia BGI/Group Castel és a török (!) Efes group szerepel. A 40 multisörvállalat között összességében 8 német, 4-4 japán és kínai, 3 spanyol, 2-2 holland, dán, vietnámi és tájföldi cég helyezkedik el, de a TOP 40-ben megtalálhatunk finn, dél-koreai, indiai, chilei, ír, fülöp-szigeteki, brazil, és ukrán céget is. Érdekességként megemlíthető, hogy orosz cég nincs köztük, viszont a most zajló háború, illetve a multicégek Oroszországból való kivonulása miatt várható egy a belső igény ellátását megcélzó orosz cég beerősödése. De ezt a változást majd csak 1-2 év múlva látjuk tisztán. A nagy multik természetesen hazánkban és Csehországban is uralják a piacot, ők birtokolják a legnagyobb sörgyárakat. De erre, pontosabban a cseh legnagyobbakra egy külön cikkben visszatérünk. Addig is fogyasszunk sok sört, de ha lehet inkább a kisebbek söreit, hiszen ők azért jobban rá vannak szorulva a „támogatásunkra” és ők azok, akikre, ha nem is a mennyiségi, de a minőségi sörgyártás területén igazán számíthatunk.

Mitől is csökkenhet a sörfogyasztás?

Mindenekelőtt leszögeznénk, a címben szereplő kérdés nem egy aktuális problémára kívánja felhívni a figyelmet, szerencsére még nincs semmi nagyobb baj napjaink hazai, illetve nemzetközi sörfogyasztásával. Ám a történelemben nem mindig volt így, ahogyan erről a különféle lapok hasábjain gyakorta beszámoltak. A cikkek írói természetesen magyarázatot is próbáltak találni, mi is okozta az aktuális sörrecessziót, mely indoklások között számos érdekes vagy éppen humoros is szerepelt. Ez utóbbira példa a következő: Az 1850-es években Berlinben egy nagyon meleg nyáron divatba jött a tej és „ez a követésre méltó divat” annyira elhatalmasodott, hogy „érzékenyen csökkentette a sörfogyasztást. – szól az egyik korabeli híradás, amit azért komolyan venni egy picit nehéz…

Hazánkban a sörfogyasztás időnkénti visszaesésének a hátterében legtöbbször a bor, mint a magyarok által inkább preferált „természetes konkurencia” térnyerését sejtették. Már 1871-is arról adtak számot, hogy míg a sörből 6%-kal kevesebb fogyott (274 ezer akó), addig borból 6%-kal több. Jó bortermés esetén valóban várható volt a sörözés hanyatlása, hiszen a sok bor leginkább együtt járt árának csökkenésével is, ami bizony serkentően hatott a fogyasztására. A sörfogyasztás ugyanakkor sokszor állami hatásra csökkent, hiszen a sört szinte már a kezdetektől fogva terhelte jelentős adó is. 1913-ban valóságos segélykiáltásként számoltak be a lapok arról, hogy „Kevesebbet isznak! Csökkent a sörfogyasztás!”, mivel ekkortájt is sokan panaszkodtak arról, hogy a polgárságnak az adóknak köszönhetően nincs elég sörrevalója. Míg a világháborúk során megjósolhatóan csökkent a sörfogyasztás, addig 1920-ban a sörgyárak kartellezését és a romló sörminőséget okolták a kevesebb nemzeti sörivásért. 1928-ban az a hír kelt szárnyra, hogy a németországi sörrecesszió oka nem más, mint a sport! „A háború előtt minden német ember évente átlag 102 liter sört ivott, ez idő szerint pedig a sörfogyasztás fejenként 70 literre csökkent. Oka: a mostani ifjúság szeret táncolni s még inkább áldoz a sportnak. Közismeretű dolog, hogy a sportoló ifjúság mértéktartó a szeszes ital élvezetében, vagy teljesen elidegenedik tőle.” 1935-ben újabb sörellenségeket neveztek meg, az időjárást, a fagylaltot és a turistamozgalmakat: „Az utóbbi évek rendellenes nyári időjárása ezen a téren súlyos károkat okozott a sörgyáraknak. Nem kisebb jelentőségű az a fogyasztói réteg sem, amelyet az újabban elszaporodott fagylalt-szalonok hódítottak el a sörtől, sőt kimutatható az is, hogy a turistamozgalom is csökkentette a sörfogyasztást.” Az elmúlt száz évben az aktuális problémáknak, adóknak, rossz időknek, gazdasági válságnak, legutóbb a koronavírus járványnak köszönhetően megannyiszor csökkent a sörfogyasztás, de a sörgyártók eme kisebb-nagyobb hullámvölgyeket minden alkalommal túlélték és a sör továbbra is megmaradt a világ legkedveltebb alkoholos itala.

Mézes sört inni nem kell félnetek, jó lesz…

„A közönséges sörrel névrokon a mézsör, de ízre, hatásra és mellékrészeire nézve egészen különbözik tőle, hazánkban is hajdan kedvelt ital, most már alig található, hanem az éjszak felé szomszéd országok lakói még készítik és pedig mézből, melyet szintén élesztőkkel erjedésbe hoznak, azonban nagy becsre soha sem vergődött.” Imígyen írnak 1865-ben (!) a Gyógyászat című lapban a mézsörről vagy más néven méhsörről (nem keverendő össze a márccal, a mézborral), melynek készítése jólehet évezredes múltra nyúlik vissza, de mára csak afféle helyi specialitásként, kuriózumként szerepel a világ legtöbb országának italválasztékában. Fogyasztása ugyan egy-egy „középkori” stílusú szuper produkció, TV sorozat, mint pl. a Gyűrűk ura vagy éppen a Trónok harca vetítésekor megugrik, de amúgy tömeges fogyasztása nem jellemző. A méz erjesztésével évezredek óta nyert egyes helyeken inkább alacsony alkoholtartalmú máshol inkább likőr jellegű és erősségű ital a méhsör/méhser a neve ellenére sem rúghat labdába a maláta-komló alapú sörök mellett. A sörfőzdék a mézet manapság pedig már elsősorban nem alapanyagként hasznosítják a főzés során, hanem jóval inkább ízesítő anyagként.

A méz felhasználása a sörkészítés során korántsem egyszerű feladat. Egyrészt a méz meglehetősen egyedi termék, nagyon változatos és eltérő aromát rejt magában az akác, a vegyes virág, a repce vagy pl. a gesztenyeméz, nem beszélve szimplán az adott méznyerő terület egyediségéről. De ha mégis biztosak lehetünk egy nagyjából sztenderd ízű mézben, akkor is komoly feladat a méz arányának, a főzés során történő felhasználás módjának kitalálása. Így talán nem csoda, hogy a sörfőzdék, sörgyárak mézes sörei is igen változatos minőségűek és erősen megosztóak. Vannak olyan mézes sörök, melyeken a méz alig érződik, másokon pont ellenkezőleg, az erős mézíz elnyomja a malátát és a komló aromáját. Sok esetben a hozzáadott méznek köszönhetően jelentősen nagyobb a mézes sör alkoholtartalma, amely korlátozza a több korsó sörnyi mennyiség elfogyasztását. A méz és sör sokak számára két nem éppen összetartozó cucc, de a cikkünk címéhez felhasznált korabeli idézet eredetijével ellentétben itt ki merjük tenni a vesszőt! Mézes sört inni nem kell félnetek, mert bizony az jó lesz, hiszen pl. a rakovníki sörgyár mézes söre mind az édesebb ízvilágot kedvelők, mind a láger rajongók elvárásait is maximálisan kielégítik. Éljen a mézes Bakalář! 

Az említett idézetről: „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” Ez volt Merániai János esztergomi érsek híresen kétértelmű üzenete a lázadóknak, melyet olvasva a vesszők hiánya nem lehetett eldönteni, hogy vajon jóváhagyja Gertrudis királyné meggyilkolását vagy éppen hogy tiltja!