Napjainkban az Ukrajnában zajló háború folyományaként a kisebb-nagyobb cseh sörfőzdék leállították az Oroszországot célzó sörexportot. Ez a lépés csupán egy piciny része volt azon bojkott sorozatnak, melyet a világ számos országa, közte az Európai Unió lépett meg az orosz agresszió szankcionálása érdekében. Bizony időnként a sör és olykor a remek cseh sör is a kisebb nagyobb politikai csatározások részévé vált, ahogyan ezt a cikkeinkben látni fogják. Elsőként szép hosszan repüljünk vissza az időben. Több, mint száz évvel ezelőtt, egész pontosan 1903 májusában ádáz piaci csata vette kezdetét a „csehek és a magyarok” között. Jóllehet a két nemzet ekkortájt egy birodalomhoz, az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, de ez nem akadályozta meg a belháború kirobbanását. Május közepén ugyanis a cseh molnárok és pékek szövetsége bojkottot hirdetett meg az őket elárasztó olcsó magyar liszt ellen. Felhívást intéztek, mondván: „csatlakozzanak a magyar lisztbehozatal által előidézett megsemmisítő verseny korlátozására irányított törekvéshez…Termékeinkért egy fillérrel sem kérünk többet. Csak a hazai termelés támogatására kérünk erkölcsi támogatást!“ Eme magyar importliszt ellenes felhívást persze mi sem hagyhattunk válasz nélkül így a magyar sajtóban hamar bősz ellenfelhívás jelent meg, melyben a fegyver, azaz a választermék mi is lehetett volna más, mint a cseh sör: „Az akcióval szemben elmulaszthatlan kötelességünk harcot indítani a pilseni, ó-brünni, budweisi steinfeldi, pilsenetzi és egyéb cseh sörök ellen, melyek hazánkat valósággal elárasztják. A harc eredménye nem lehet kétes. A csehek a magyar lisztre utalva vannak, még ha drágán is, míg mi a cseh sört, tekintettel budapesti söreink kiválóságára, tartalmas és ízletes voltára, egyhamar lerázhatjuk nyakunkról. Hiszen jóformán csak hazafias kötelességről van szó.”
Első ránézésére, legalábbis magyar részről nézve mindez jogos hazafias lépésnek tűnik, ám az igazsághoz valami azért igencsak hozzátartozik. A magyar sörgyáraknak kifejezetten kapóra jött a cseh – morva liszt fogyasztására bíztató cseh hazafias felhívás, sőt mondhatni alig vártak már egy ilyen alkalomra. Bizony, mindez nem is jöhetett volna jobbkor, ugyanis hetekkel korábban széles tömegeket célzó mozgalmat hirdettek az akkortájt igen nagy mennyiségben importált „idegen” sörök ellen: „a külföldi és nevezetesen az osztrák és cseh sörök kiküszöbölésére”, „mivel a külföldi sörgyárak ügynökei az értéktelen, a magyar sörökkel tartalom és táperő tekintetében össze sem hasonlítható osztrák és különösen cseh sörökkel fogyasztóközönségünket valósággal elárasztották.” Azaz eme cseh-magyar sörháború igazából csak a magyar sörgyárak összehangolt marketing lépése volt a saját sörtermelésük felfuttatása érdekében. Alig több, mint 10 évvel később kitört az I. világháború és hamarosan mind a magyar, mind a cseh sörgyárak a túlélésért küzdöttek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése