Egy sörissza polgártárs kedvenc habzó folyadékának élethosszig tartó kortyolgatása során bizony olykor olykor hibás példányokba is belefut. Az ízhibás sörök egy része már a gyártása során térül le a helyes útról, mások a helytelen szállítás, raktározás áldozatává válnak és sajnos van amikor a vendéglátóhely kevéssé gondos munkaereje döf rozsdás bökőt a jobb sorsa érdemes sörbe. A sör egészen az ember gyomráig tartó pályafutása során számtalan alkalommal kerül veszélyhelyzetbe és a különféle félresiklások eredményeként kellemetlen ízek sokaságával lehet "gazdagabb". Lássuk hát a különböző ízhibák kisebb csokrát.
Durva esetben a sör lehet dohos, penészes szagú, a romlottság taszító érzetét keltő. Ugyancsak elriaszt már az első kortytól is, ha a sör kénes, amolyan igazi záptojás szagú, vagy éppen erős oldószer illatot áraszt, hiszen ki fogyasztana szívesen körömlakk lemosóra hajazó folyadékot. Vannak kiváló savanyított sörök, ám szinte már minden sörtárs futott bele megsavanyodott, ecetes sörbe. Ugyancsak gyakori a sör oxidáltsága, melyet a jellegzetes ázott papír illat és íz jelez, de sajnos összetalálkozhatunk vajas, mikrós pattogatott kukorica „ízélménnyel” is mely a diacetil nemkívánatos jelenlétét mutatja. Egy nem jól sikerült sör lehet zöldalma illatú az acetaldehidtől, főtt kukorica ízű a dimetil szulfidtól, banános az észterektől, de akár a fű vagy más növény ízét is megidézheti, persze merő „tévedésből”. És nem utolsósorban a sörünk lehet fényízű is, mely szó első hallásra afféle fából vaskarika érzést kelthet bennünk, de egy következő írásunkban majd fel is fedjük a mély értelmét. Addig is bátran fogyasszátok nálunk a finom söröket, mert mi igyekszünk mindent megtenni a nem kívánt íz és illatélmények elkerüléséért. Gyertek a Jaromírokba, cseh sörre fel!
