A sör jó barátunk és az ételrecept áradattól beborított korunkban
tapasztalhatjuk, hogy felhasználása nem korlátozódik a torkunkon való
leengedésre. A sör megízesítheti pörköltünket, főzhetünk akár egy jó sörös sertésragut,
sörös csirkét vagy akár sörös batátakáposztát is. Az egyik gasztrooldalon nem
kevesebb mint 890 sörrel készült étel receptjét gyűjtötték össze. A receptek
között szerepelt a sörleves is, amely azonban a sörös étkek többségével ellentétben
nem mai találmány és nem is csak afféle konyhai kreatívkodás. Bizony a sörleves
sok százéves múltra tekint vissza, s fogyasztása (legalábbis Európa egyes
részein) mindennapos volt. A XVIII. században
még gyakorta a tehetősebb
rétegek is
szívesen fogyasztották.
Például XIV. Lajos
sógornője, Liselotte
von Pfalz, a következőket írta:
„nem kedvelem sem
a teát, sem a kávét, sem
a csokoládét, de
a sörlevessel igazi örömet lehet
nekem szerezni”.
Nagy Frigyes
is bátran bevallotta, hogy
nem máson, mint sörlevesen nőtt fel.
Persze vélhetően egy kis sült sem maradt el az asztaláról.
|
Kávé helyett reggeli sörleves
|
A sörleves természetesen elsősorban ott terjedt el, ahol a
szükséges sör is rendelkezésre állt, így nem csoda, hogy főleg a mai Németország
területe jelentette a fő hazáját. Itt gyakorlatilag a reggel kávé szerepét
töltötte be, egészen addig amíg a valódi „fekete” ki nem szorította. „Sörleves,
tojássárgájával édesítve és vajjal felfőzve. Sárgítsd meg vagy ne, és ha
felforrt, sózd meg kissé.”- szól az egyik 1581-ben leírt Max Rumpoldt-féle
recept. A sörleves igazi böjtös étel volt, így a szerzetesi receptgyűjtemények
részét is képezte. Simai Kristóf piarista szerzetes 1795-ös körmöcbányai
receptgyűjteményében ezt olvashatjuk: „Egy meszel (kb. 4 dl) sert forralj
fel kevés köménymaggal, ha megfőtt, szűrd által, hogy a köménymag kimaradjon.
Osztán verj fel két tojássárgáját, és a főtt, s átalszűrt serrel, melyet előbb
megnádmézeltél, ereszd fel. Adj hozzá egy kevés friss írós vajat és édes
tejfelt, és sodord fel jól. Egy kevés forralás után öntsd pirított, s kockára
metélt zsemlyére, s add fel, ha megszerecsendió-virágoztad.” Ugye ez már tényleg
egy gazdag leves! A sörleves emellett a középkorban gyakorta a korabeli
bébiétel szerepét is betöltötte, tartalmazott kellő tápanyagot és persze megfelelően
steril is volt a kicsik számára.
A sörleves idővel már egyre kevésbé aratott
sikert, afféle szegény ember eledelének tartották. Ezt tükrözi az alábbi 1834-es
írás is, melyben imigyen írtak róla, nem éppen túl nagy elismeréssel: „hiszen
magadnak szolgaleánnyal is főzethetsz, ’s ha tetszik, csupa sörlevessel élhetsz
(kivált ha éhenhalás fenyeget). De a’ jobb zsebű ’s ízlésű vendégek bajosan
fognak meglátogatni (a’ nélkül, hogy félnének az éhenhalástól), hanem csak
azok, kik a’ sörlevest és szemetet kedvelik.” Ám ne feledjük el, ekkortájt
még elég erősen különbözött a sör minősége a mai sörökétől, így a sörleves sem
lehetett azonos a maival. Ezért a kísérletező kedvű sörfogyasztókat biztatnánk
arra, hogy próbálják ki a neten is olvasható sörleves receptek egyikét-másikát.
Szinte biztos, hogy egy egészen különleges kulináris élményben lehet részük!