A
Jaromír Sörözöinkben kapható Bakalář
sör
történetének elmesélését a XVI. század végétől folytatjuk.
A Harmincéves háború az egész országban drámaian visszavetette
a sörfőzést. A lassan újból talpra álló rakovníki sörkészítés
fejlődésének útjában pedig még egy további akadály is állt.
Még több mint két évszázadig nem volt tisztán leszabályozva,
hogy szabad-e innen a nem túl távoli, ám annál nagyobb piacot
jelentő Prágába sört szállítani vagy sem. Ennek a jogi csatának
köszönhetően a rakovníki sörfőzés jó ideig még viszonylag
alacsony szintű maradt. 1867-ben azonban már erősen megnövekedett
a helyi sör iránti igény, ami egy új sörgyár építéséhez
vezetett. Az új üzem helyileg a városközpontban álló volt
kaszárnya épületében kapott helyet. Az 1900-as évek elején a
sörgyár egyre dinamikusabban fejlődött, és évről évre egyre
több sör került ki a sörfőző mester kezei közül. Elkezdték a
láger sör palackozását is, amelyhez a sörcímkét a neves
rakovníki festőművész Josef Jaroslav Král készítette.
A rák embléma itt éppen nem vörösben |
Az első
sörcímke egy vörös színű rákot ábrázolt (a Rakovník első
három betűje, azaz a rak szó magyarul rákot jelent), komlóval és
egy a XVI. századra eredeztethető latin közmondással, melynek
lényegi mondanivalója az volt, hogy egy igazi sör van, a
rakovníki. 1906-ban a sörgyár kinőtte az épületét, és a
helyére egy újjat építettek, amelyben már 100 hektoliter sört
tudtak főzni. A modernizált sörfőző berendezések egészen
1981-ig álltak szolgálatban. 1914-ben a gyárban már 30 ezer
hektoliter sört főztek, de az ezt követő I. Világháború
teljesen visszavetette a termelést. A sörfőzés csak a harmincas
évek elejére tért igazán magához, amikor is már 40 ezer
hektoliter felett termeltek. De jött a II. Világháború és az
újabb recesszió, a teljes bezárás fenyegető rémálmával. A
háborút követően a a túléléséért küzdő gyárat
államosították, majd beolvasztották a Közép-Csehországi
Sörvállalatba. Ekkortájt az itt készülő sört Rakovarnak hívták. Az 1960-as években azonban kezdett a jövőkép
megszépülni és a rakovníki sörtermelés (részben a Szovjetunió
felé történő exportnak köszönhetően) gyors növekedésnek
indult. Igaz, hogy a cseh söröket más országban itták, de ez
legalábbis biztosítékot, mondhatni mentőövet nyújtott magának
a sörgyárnak.
Rakovníki sörcímkék a szocializmus idejéből |
A jó
szerencse néhány évtizedig továbbra is kitartott, sőt a gyárat
az 1980-as években kibővítették, a berendezéseket pedig
modernizálták. Az immáron napi 350 hektoliter sör főzésére is
képes gyár gőz erővel futott, és 1990-ben a termelés már
meghaladta a történelmi 200 ezer hektolitert is. Azonban a
privatizáció teljes katasztrófát idézett elő a sörgyár
történetében. Az új “tulajdonos” nem látott fantáziát az
üzemeltetésben, viszont jó áron tovább akarta passzolni az
olcsón megszerzett gyárat. A sörtermelés így folyamatosan
visszaesett, a sör elveszítette a piacát, ami egyenes utat
jelentett a gyár 1997. évi bezárásához. Ezt követően hét
hosszú éven át szünetelt a sörfőzés Rakovníkban és már
lassan csak a csodában lehetett bízni. A csodálatos újrakezdésre,
immáron új tulajdonossal 2004. augusztus 9-én került sor, és
ugyan azóta tulajdonos váltás még többször történt, de a
termelés már nem került veszélybe A sörgyár jelenlegi többségi
tulajdonosa a WILLGRADE INGENERRING LTD., amely az elmúlt években
jelentős összegeket fordított a fejlesztésre. Ennek köszönhető
az is, hogy míg 2007-ben csupán kétféle sörből állt a
választék (világos és barna), addig ma már tizenegy féle sört
készítenek. Egy dolog viszont nem változott, a sörgyár most is
nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a minőségi termékének jelentős
részét exportálja.
A régi vörös rákos embléma és a mai Bakalář figura együttese |
Ennyit
a Bakalář sörgyár történelméről, legközelebb a kiváló
minőségű söreiről írunk. De ne feledjék el addig is
megkóstolni a sörözőinkben a remek rakovníki sört, a Bakalář-t!