Bakalář – egy kis sörfőzde történelem – II. rész.

A Jaromír Sörözöinkben kapható Bakalář sör történetének elmesélését a XVI. század végétől folytatjuk. A Harmincéves háború az egész országban drámaian visszavetette a sörfőzést. A lassan újból talpra álló rakovníki sörkészítés fejlődésének útjában pedig még egy további akadály is állt. Még több mint két évszázadig nem volt tisztán leszabályozva, hogy szabad-e innen a nem túl távoli, ám annál nagyobb piacot jelentő Prágába sört szállítani vagy sem. Ennek a jogi csatának köszönhetően a rakovníki sörfőzés jó ideig még viszonylag alacsony szintű maradt. 1867-ben azonban már erősen megnövekedett a helyi sör iránti igény, ami egy új sörgyár építéséhez vezetett. Az új üzem helyileg a városközpontban álló volt kaszárnya épületében kapott helyet. Az 1900-as évek elején a sörgyár egyre dinamikusabban fejlődött, és évről évre egyre több sör került ki a sörfőző mester kezei közül. Elkezdték a láger sör palackozását is, amelyhez a sörcímkét a neves rakovníki festőművész Josef Jaroslav Král készítette.

A rák embléma itt éppen nem vörösben

Az első sörcímke egy vörös színű rákot ábrázolt (a Rakovník első három betűje, azaz a rak szó magyarul rákot jelent), komlóval és egy a XVI. századra eredeztethető latin közmondással, melynek lényegi mondanivalója az volt, hogy egy igazi sör van, a rakovníki. 1906-ban a sörgyár kinőtte az épületét, és a helyére egy újjat építettek, amelyben már 100 hektoliter sört tudtak főzni. A modernizált sörfőző berendezések egészen 1981-ig álltak szolgálatban. 1914-ben a gyárban már 30 ezer hektoliter sört főztek, de az ezt követő I. Világháború teljesen visszavetette a termelést. A sörfőzés csak a harmincas évek elejére tért igazán magához, amikor is már 40 ezer hektoliter felett termeltek. De jött a II. Világháború és az újabb recesszió, a teljes bezárás fenyegető rémálmával. A háborút követően a a túléléséért küzdő gyárat államosították, majd beolvasztották a Közép-Csehországi Sörvállalatba. Ekkortájt az itt készülő sört Rakovarnak hívták. Az 1960-as években azonban kezdett a jövőkép megszépülni és a rakovníki sörtermelés (részben a Szovjetunió felé történő exportnak köszönhetően) gyors növekedésnek indult. Igaz, hogy a cseh söröket más országban itták, de ez legalábbis biztosítékot, mondhatni mentőövet nyújtott magának a sörgyárnak.

Rakovníki sörcímkék a szocializmus idejéből

A jó szerencse néhány évtizedig továbbra is kitartott, sőt a gyárat az 1980-as években kibővítették, a berendezéseket pedig modernizálták. Az immáron napi 350 hektoliter sör főzésére is képes gyár gőz erővel futott, és 1990-ben a termelés már meghaladta a történelmi 200 ezer hektolitert is. Azonban a privatizáció teljes katasztrófát idézett elő a sörgyár történetében. Az új “tulajdonos” nem látott fantáziát az üzemeltetésben, viszont jó áron tovább akarta passzolni az olcsón megszerzett gyárat. A sörtermelés így folyamatosan visszaesett, a sör elveszítette a piacát, ami egyenes utat jelentett a gyár 1997. évi bezárásához. Ezt követően hét hosszú éven át szünetelt a sörfőzés Rakovníkban és már lassan csak a csodában lehetett bízni. A csodálatos újrakezdésre, immáron új tulajdonossal 2004. augusztus 9-én került sor, és ugyan azóta tulajdonos váltás még többször történt, de a termelés már nem került veszélybe A sörgyár jelenlegi többségi tulajdonosa a WILLGRADE INGENERRING LTD., amely az elmúlt években jelentős összegeket fordított a fejlesztésre. Ennek köszönhető az is, hogy míg 2007-ben csupán kétféle sörből állt a választék (világos és barna), addig ma már tizenegy féle sört készítenek. Egy dolog viszont nem változott, a sörgyár most is nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a minőségi termékének jelentős részét exportálja.

A régi vörös rákos embléma és a mai Bakalář figura együttese

Ennyit a Bakalář sörgyár történelméről, legközelebb a kiváló minőségű söreiről írunk. De ne feledjék el addig is megkóstolni a sörözőinkben a remek rakovníki sört, a Bakalář-t!