Néhány a régmúlt magyar sörszakszavaiból 1.

A sörfőzés és sörfogyasztás története hazánkban is hosszú évszázadokra tekint vissza, így nem csoda, hogy számos specifikus „sörszakszavunk” jött létre az idők folyamán. Ezek egy része mára már a múlt homályába veszett, nem vagy csak nagyon ritkán használjuk. Lássunk közülük néhányat, néha erősen rácsodálkozva hangzására vagy jelentésére.

Az első szavunk legyen mindjárt a bozasör, amely nem más, mint a kicsírázott kölesből készített sörszerű „részegítő” ital. Az eleink által főzött alternatív sörökről már egy korábbi cikkünkben írtunk, ITT érdemes megtekinteni.

Következzék a cselédsör kifejezés. Hajdanában az urasági cselédeknek is sok helyen járt a munkavédelmi, vagy inkább sors elviselő alkoholos ital, persze nem ingyen, hanem a bérezés részeként. Ez az alkohol rendszerint bor volt, ám a bort nélkülöző vidékeken a sör lépett elő afféle helyettesítő termékként.

Czankó vagy sankó szóval illették eleink a sörnek vagy más alkoholos italnak a kevéssé vonzó és ízletes utóját. A sör alját, mondhatni mosadékát a Dunántúlon ficzkónak is nevezték, máshol hanzlinak is.

Egy újabb érdekes kifejezésünk a megcsámporodik, amely más hangzásából is azt sejteti, hogy a sörünkkel valami nem jó történik. Bizony, bizony a csámporodás a megsavanyodás, megromlás szinonímája, amely a múltban gyakorta akkor következett be, ha a sört nem megfelelő tisztaságú hordóban tartották.

A rezesedés szavunk nem éppen egy kifejezetten sörszakszó, ám annál inkább használták anno a sörisszákra. Ugyanis, mint tudjuk a hosszú időn át sok sört fogyasztó szesztestvérünk orra, vagy akár az egész arca gyakorta színét válthatja és vörös színben pompázhat tovább.

Ennyit így elsőre a régmúlt magyar sörös szakszavairól, de a sort még hamarosan tovább folytatjuk!