Közeledik március 8., a nemzetközi nőnap, amely szinte
„hihetetlen” de nem az évente egyszer „kötelezően” megvásárlandó, majd az azt
követő pár napi vázában állás után hamarosan a kukában landoló virág átadásának
rítusáról szól. És nem is azt a szerepet tölti be, hogy csak ezen a napon adjuk
meg mi férfiak a kellő tiszteletet a hölgyeknek, vagy hogy csak ezen a napon
fejezzük ki szeretetünket, elismerésünket a nők felé. Nem, ez az a nap, amikor férfiaknak
és nőknek egyaránt tudatosítani kell magunkban és másokban a „gyengébb” nem
teljes egyenjogúságát az alapvetően még mindig, vagy talán örökké patriarchálisnak
maradó társadalmunkban. De kérdezhetnénk, hogy mi köze van ennek a sörhöz? Nos talán
első ránézésre bármennyire is furcsának tűnhet a sörissza férfitársaink
számára, a nők a kedves italunk előállításában alapvető, mondhatni
elengedhetetlen szerepet töltöttek be a múltban és ez a szerep megmaradt a
jelenben is. Sőt, ez a betöltött szerep korántsem csak az alapanyagok
termesztésében, a komló szüretelésében, a sörgyárak palackozó, töltősorain végzett
munkában vagy a szívünket megdobogtató, torkunkat lehűtő végeredmény csapolásában,
kitöltésében merül ki. Nem bizony, a nők (ha nem is mindig ugyanolyan
mértékben) a történelem során közvetlenül részt vettek a sör elkészítésében is.
Mi most a közelgő nőnap apropóján (meg amúgy is a hölgyek iránti tiszteletünk
jeléül) néhány a nők és a sörkészítés kapcsolatával foglalkozó cikkel lepjük
meg kedves (nem csak női!) olvasóinkat.
 |
| Egyiptomi sörfőző nő |
Kezdjük a sort a női sörfőzés múltjával, amely
valószínűleg az első sör „megszületésével” lehet egyidős. A klasszikus
férfi-női szerepből adódóan a férfiak alapvetően „vadászok” voltak, és eme
tevékenység során szerezték be a mindennapi élelmiszert. Mindeközben a nők ezernyi
feladata közül az egyik az ételek és bizony az italok, köztük a sörök házi
előállítása is volt. Úgy ám, más étkek főzése mellett a sör főzése is évezredeken
át kifejezetten női feladatnak számított. A nőknek a sör főzésében betöltött
szerepét jól mutatja az is, hogy egy bizonyos bingeni Szent Hildegard bencés
apáca volt az első, aki a sörfőzés során komló hozzáadását szorgalmazta. A nők
gyakorta az otthon lefőzött házi söreik árusításával tettek szert legális vagy
éppen nem legális családi pótjövedelemre. Így volt ez már akár az Ókori Mezopotámiában,
ahol még az is megtörtént, hogy vízbefojtottak egy sörfőző nőt, mert túl sokat
kért a söréért. Az Ókori Egyiptomban a sörfőzés „házimunkának” számított és Hathor
istennő védelmét élvezte. Észak és Dél-Amerika törzseinél kaktuszból vagy
kukoricából főzték a nők a sört, melyeket vallási, törzsi szertartások során is
előszeretettel fogyasztottak. Burkina Fasoban (Afrika) már 5500 éve állítottak
elő a nők sört az ott rendelkezésre álló cirok erjesztésével, és Európában is a
nők álltak a sörfőzés hátterében. Az Eddában, a germánok eposzában is női
előjogként írják le a sörfőzést, míg a finn Kalevalában is tesznek említést a
női sörkészítésről. De sok-sok idő elteltével a női sörfőzésnek egy időre
leáldozott, ám erről majd a következő cikkünkben írunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése