Napjaink hírei nem a boldog, önfeledt sörözésekről és nem is a hamarosan újra nyíló sörkertekről, a lassan újból a csapokra kerülő húsvéti, zöld sörökről szólnak, hanem a szomszédban zajló háborúról, illetve a hazai választási kampány egyre durvább csatározásairól. Háborúskodásokról, melyek sosem jelentenek jót, hiszen egy háborút rendszerint még a győztes fél is oly mértékben szenvedi meg, amely megkérdőjelezi a legcsekélyebb értelmét is. Ám az ember úgy tűnik csak nem tud túllépni a saját folyton küzdeni vágyó árnyékán és még olyan ártatlan jószággal kapcsolatban is, mint a sör számos alkalommal fordultak elő a múltban különféle csatározások. Ám ezen sörháborúk, hacsak nem egy-két bicskapárbajba torkolló kocsmai verekedésekre gondolunk szerencsére ritkán vezettek végzetes következményekhez, jóval inkább megmaradtak afféle csip-csup harcocskák szintjén. Lássunk néhány érdekesebb, helyenként inkább csak megmosolyogtató példát a múltból:
Kezdjük a sort az 1886-as évvel, mikor is Franciaország elszánt „háborúba kezdett” az akkortájt éppen hódító körére indult bajor sör ellen. Ám bármennyire is hazafiatlannak tartották egyes radikális franciák a „müncheni sör” fogyasztását, az bizony sok-sok francia sörház kedvenc itala lett. // 1913-ban a német Greifswald egyetemi városkában háború tört ki a Vilmos császár uralkodói jubileumát intézményi szinten sok-sok sör elfogyasztásával megünneplő diákok és absztinens társaik között. A csata oly mértékben eldurvult, hogy a rektornak és az egyetemi tanácsnak közbe kellett avatkoznia. Úgy döntöttek, megdorgálják az absztinenseket (!) hiszen egyetemi szokások elleni izgatást követtek el és így sértették meg a söröző diákokat. A renitens nem ivók nagy hangú vezéreinek egy részét jó pár nap szobafogságra ítélték, de voltak, akiket még az egyetemről is elbocsátottak. // 1932-ben Budapesten csaknem 70%-al esett vissza a sörfogyasztás, mégpedig érdekes módon nem az árak emelkedése, hanem az árak csökkentésének elmaradása miatt. Bizony, miközben a fogyasztási eszközök ára 1927 és 32 között 30-50%-al esett vissza, addig a hazai sörkartell nem engedett az áraiból. A fővárosi fogyasztóknak így nem volt mit tenniük, minthogy a nyári napmelegben is bort igyanak, mégpedig tisztán, hiszen a kartellek ármánykodása miatt nem csak a sör-, hanem a szódavíz is drága maradt. A sörözők tulajdonosai bosszúból megtagadták a sörök rendelését. // 1939-ben Miskolcon kitört a sörháború. Az addig uralkodó kőbányai sörök ellenében a kassai sörgyár olyan hatalmas kedvezménnyel kezdte adni a söreit, hogy az újságíró már a harc első „áldozatáról” is beszámolt. A szegény pórul járt illető az olcsó sörrel folytatott küzdelemben megfáradva csak ült a járda szegélyén, szorosan átkarolva a gázlámpa vasrúdját... // 1959-ben arról szóltak a hírek, hogy délafrikai asszonyok sorra támadják meg a helyi kocsmákat, a férfiak pedig bojkottálják a látogatásukat. A rendőrség nem kevesebb mint 20 „néger” asszonyt vett őrizetbe. A támadások hátterében azonban nem a sörellenesség állt, sőt ellenkezőleg. A hatóságok ugyanis nem sokkal korábban megtiltották az otthoni sörfőzést és ez váltotta ki az addig sört főző asszonyok heves tiltakozását. Ennyit a múlt sörháborúiról, bízzunk benne, hogy hamarosan megint aggodalomtól mentes sörözésben lehet mindenkinek része.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése