Ahogyan kétrészes cikkünk előző részében írtuk, a sörsztrájk,
mint új „műfaj” a XIX. század végére, a XX. század elejére, ha nem is nagyon hatásos
és biztos, de fegyverré vált. Használták mind a sörgyárakban dolgozó munkások, mind
az elégedetlen fogyasztók, mind az állami adóemelés vagy sörgyári kartellezéssel
végrehajtott drasztikus áremelések ellen szervezett tiltakozást választó
vendéglátósok. A sörsztrájk időnként meglepően hosszúra nyúlt. Pl. 1894-ben nem
kevesebb mint hét hónapig húzódott el egy berlini sörsztrájk, amely a sörgyárak
május elsején nem dolgozó munkásainak kirúgása miatti tiltakozás okán vette
kezdetét. Sok százezer német munkás élt át nem túl kellemes sörmentes hónapokat,
ám a végén a munkások bizottsága sikeresen kiegyezett a gyárosokkal. 1902-ben a
fővárosi vendéglősök fenyegetőztek sörsztrájkkal. Egy elkeseredett sörissza ekképpen
kommentálta azt a szörnyű perspektívát, miszerint sör nélkül maradhat a
kánikulában: „Ha rossz viccet akarnánk csinálni ez egyébként komoly
dologból, azt mondhatjuk, hogy a közönség issza meg a levét annak a sörnek,
amely nem lesz.”
1908-ban az akkortájt még Ausztriához tartozó Prágában az osztrák vendéglősök és szállótulajdonosok szövetségének huszadik kongresszusán határozatban tiltakoztah a sörárak mindennemű emelése ellen. Ellenkező esetben a sörgyárak bojkottálását vagy a sörsztrájkot ajánlották. 1927-ben a bajor lakosok hirdettek sörbojkottot a drasztikus áremelések miatt. A sörivók lefelé fordított korsóval és kiáltványokkal mutatták ki nemtetszésüket. Ennek a sörsztrájknak egy csöppet sajátos változatát gyakorolták a landshuti polgárok, mikor egy gyorsan megszervezett gyűlésen eldöntötték: „Mindenkinek csak annyi sört szabad innia, amennyire föltétlenül szüksége van!” Ezt a sztrájk fogadalmat vélhetően könnyen betartották a landshutiak, sőt feltételezhető, hogy a helyi „sörszükséglet” hirtelen jelentősen megugrott. 😊 Végezetül egy 1936-os hír, melynek során a belgrádi, újvidéki, zimonyi vendéglátósok hirdettek meg egy sörsztrájkot, ám a jugoszláviai sörgyárak ezúttal résen voltak. Ahelyett, hogy beadták volna a derekukat csak Belgrádban vagy 25 sörkimérést létesítettek és saját maguk értékesítették söreiket. Sőt a sörivók szomjúságának fokozására ingyen adtak sóskiflit és zsíros ételeket! 😊 No ennyit a sztrájkokról, de szerintem mi ne éljünk ezzel a kétélű fegyverrel, az elvonás helyett inkább fogyasszunk el egy korsó finom cseh söröcskét!
1908-ban az akkortájt még Ausztriához tartozó Prágában az osztrák vendéglősök és szállótulajdonosok szövetségének huszadik kongresszusán határozatban tiltakoztah a sörárak mindennemű emelése ellen. Ellenkező esetben a sörgyárak bojkottálását vagy a sörsztrájkot ajánlották. 1927-ben a bajor lakosok hirdettek sörbojkottot a drasztikus áremelések miatt. A sörivók lefelé fordított korsóval és kiáltványokkal mutatták ki nemtetszésüket. Ennek a sörsztrájknak egy csöppet sajátos változatát gyakorolták a landshuti polgárok, mikor egy gyorsan megszervezett gyűlésen eldöntötték: „Mindenkinek csak annyi sört szabad innia, amennyire föltétlenül szüksége van!” Ezt a sztrájk fogadalmat vélhetően könnyen betartották a landshutiak, sőt feltételezhető, hogy a helyi „sörszükséglet” hirtelen jelentősen megugrott. 😊 Végezetül egy 1936-os hír, melynek során a belgrádi, újvidéki, zimonyi vendéglátósok hirdettek meg egy sörsztrájkot, ám a jugoszláviai sörgyárak ezúttal résen voltak. Ahelyett, hogy beadták volna a derekukat csak Belgrádban vagy 25 sörkimérést létesítettek és saját maguk értékesítették söreiket. Sőt a sörivók szomjúságának fokozására ingyen adtak sóskiflit és zsíros ételeket! 😊 No ennyit a sztrájkokról, de szerintem mi ne éljünk ezzel a kétélű fegyverrel, az elvonás helyett inkább fogyasszunk el egy korsó finom cseh söröcskét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése