A sör, amióta világ a világ, pontosabban, amióta az első
sört lefőzték mindig is egyike volt a vezető témáknak, legalábbis a férfiak
körében. Az 1800-as évek híreit böngészve is temérdek sörrel, sörözéssel
kapcsolatos hírt, cikket, írást olvashatunk. Ezek közül adunk most közre néhányat.
Mindjárt kezdjük egy 1875-ben megjelent tengerentúli hírrel, pontosabban egy
hirdetéssel, amely egy Kansas-Cityben megjelenő újságban volt olvasható: „Egy
bölcsészettanár, ki egy ideig tanár volt a hittudományi karnál, a szanszkrit
nyelvben eléggé jártas és a sörcsapolást alaposan érti, ajánlja magát
pinczérnek.” Bizony, az életben gyakorta előfordul, hogy nagyobbacska váltásra
kényszerülünk, és ha már így alakul, akkor új pályánk miért is ne legyen
sörközeli.
Egy másik hírben a sörcsapolás jelentőségére hívják fel a
figyelmet: „Kanadokán vezetett keresztül az út…A nagyvendéglőben sörcsapolás
történt és pedig tizenegy órakor. Sörcsapolás abban a városban minden héten
kétszer van s igy azt nem lehet elmulasztani. Ott volt hát az állomásfőnök is,
meg a jegykiadó pénztáros is. Ily körülmények között igen természetes, hogy a
Kanadokára induló vonatot nem lehetett pontosan elindítani. Néhány kófic
utasért bolondság és könnyelműség volna elmulasztani a sörcsapolást és nem
élvezni annak örömeit.” Ebből is látszik, hogy a könnyen romló sörök
korszakában a friss sör csapolása kiemelt programnak számított! Mellesleg egy hordó
csapolása, és a friss sör megkóstolása még napjainkban is ünnepnek számít!
A sör minőségének kérdése már a XIX. században is vezető helyen állt a lapokban, így nem csoda, hogy többek között téma volt a különféle nemzetek söreinek bírálata is. 1883-ban a Magyarország és a Nagyvilág hasábjain például az alábbi jelent meg: „A franciának különösen rossz söre van, nem tudják, vagy nem akarják jól gyártani s amely francia kitűnő sört akar inni, az nem német, hanem angol sört, iszik.” Ekkortájt még hazánkban a német sörök még nem élveztek akkor elismerést, mint az elkövetkező évszázad során. Jó sör hírében a felsőerjesztésű angol számított, hiszen ekkortájt még csak javában zajlott a láger sörökre való átállás, az új típusú pilseni sör térhódítása.
A rossz sör már akkortájt is bonyodalmakhoz vezetett, legalábbis erre utal egy 1892-es hír mely egy kettős gyilkosságról számolt be. „A vecsési svábok a rossz sörtől szokatlanul nekivadulva, véres verekedésre vetemedtek múlt évi november 15-dikén. A verekedést a falu korcsmájában Frühvirth Ádám mészároslegény kezdte, aki az italtól neki hevülve gyalázó szavakkal illette különösen Becker Lőrinc községi útkaparót, ki ittas állapotban összeveszett vele”…majd az összetűzésnek kettős emberhalál lett a vége. Ezért is figyeljünk arra, hogy mindig jó sört, lehetőleg jó cseh sört igyunk!
A sör minőségének kérdése már a XIX. században is vezető helyen állt a lapokban, így nem csoda, hogy többek között téma volt a különféle nemzetek söreinek bírálata is. 1883-ban a Magyarország és a Nagyvilág hasábjain például az alábbi jelent meg: „A franciának különösen rossz söre van, nem tudják, vagy nem akarják jól gyártani s amely francia kitűnő sört akar inni, az nem német, hanem angol sört, iszik.” Ekkortájt még hazánkban a német sörök még nem élveztek akkor elismerést, mint az elkövetkező évszázad során. Jó sör hírében a felsőerjesztésű angol számított, hiszen ekkortájt még csak javában zajlott a láger sörökre való átállás, az új típusú pilseni sör térhódítása.
A rossz sör már akkortájt is bonyodalmakhoz vezetett, legalábbis erre utal egy 1892-es hír mely egy kettős gyilkosságról számolt be. „A vecsési svábok a rossz sörtől szokatlanul nekivadulva, véres verekedésre vetemedtek múlt évi november 15-dikén. A verekedést a falu korcsmájában Frühvirth Ádám mészároslegény kezdte, aki az italtól neki hevülve gyalázó szavakkal illette különösen Becker Lőrinc községi útkaparót, ki ittas állapotban összeveszett vele”…majd az összetűzésnek kettős emberhalál lett a vége. Ezért is figyeljünk arra, hogy mindig jó sört, lehetőleg jó cseh sört igyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése