Az italozás, legyen az borozás vagy sörözés minden korban hozzátartozott a népek mindennapi szórakozásához. A középkorban is előszeretettel ücsörögtek a városi polgárok a különféle csapszékekben, kocsmákban, mindazon helyeken, ahol a tulajdonosok sörfőzési vagy italmérési, kereskedési joggal bírtak. Igen ám, de ahol alkohol fogy, ott nő a kedv és vele együtt a hangerő is, így főként a már pihenőre szánt esti órákban a vendégek kezdték megzavarni az éjszaka csendjét, nyugalmát. Valamit csak tenni kellett a kései dévajkodás ellen ezért elsőként Bajorországban bevezették a Sörharang (Bierglocke) használatát. Ez egy éles hangú harang volt, melyet a városka főterén vagy a helyi plébániatemplom tornyában kondítottak el, így jelezvén a mulatozás befejezését. A harangszó után valamennyi vendégnek távozni kellett a kedvelt műintézményéből és jobb esetben hazatérnie, különben mind ő, mind a vendéglátós komoly pénzbüntetés elé nézett. A sörharang után már csöndes lett az egész város…gondolnánk, de azért a valóság persze más volt, hiszen a kocsmázgatóknak korántsem volt kedve abbahagyniuk a kockajátékot, az evés-ivást, a hegedűszó hallgatását, és sokszor még a verekedésbe torkolló vitatkozást sem. Így az adott város tanácsának gyakorta kellett fellépnie a nyugalom érdekében, és általában egyre nagyobb büntetéseket (elzárás, pengellérre állítás stb.) róttak ki a sörharang megszólalása után fogyasztókra.
A sörharangot a feljegyzések szerint először 1310-ben, Münchenben kondították meg, bár egyes források szerint ők a középkori olasz városoktól vették át a szokást. Mindenesetre jellemzően a XIV-XV. századtól terjedt el és Magyarországon először Pozsonyban vezették be ezt az intézményt, de efféle sörharang Budán, Győrben is megkondult még az 1700-as években is. Pozsonyban az 1497. évi borkimérési szabályzata értelmében a ferencesek zárdájának templomtornyában szólalt meg a sörharang, pontban 10 órakor, de máshol a zárást jelző harangozás jellemzően 9-kor, télen sok helyen (pl. Sopron – 1523. évi rendelet) már este 8-kor megtörtént. És ha 8 órakor megszólalt a harang onnantól már tilos volt sört eladni és bort is csak kilencig volt szabad kimérni, majd ezt követően mindenkinek rögvest el kellett hagynia a vendéglátóhelyet. Ma már természetesen nincsenek sörharangok, nem kell rettegni a megszólalásától. Szerepét a csaposok, pincérek töltik be, kik többnyire udvariasan szólítanak fel a szomorú távozásra, hiszen a nyitvatartási idő ma is szent dolog. Egy kis sörharangot még olykor-olykor, angolszász területen sok helyen felfedezhetünk a kocsmán belül is, de ezeknek a harangocskáknak a zárás jelzésén kívül még más feladata (pl. a borravaló megköszönése) is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése