Magyar „háborúk” a cseh sör ellen I. rész: 1903

Napjainkban az Ukrajnában zajló háború folyományaként a kisebb-nagyobb cseh sörfőzdék leállították az Oroszországot célzó sörexportot. Ez a lépés csupán egy piciny része volt azon bojkott sorozatnak, melyet a világ számos országa, közte az Európai Unió lépett meg az orosz agresszió szankcionálása érdekében. Bizony időnként a sör és olykor a remek cseh sör is a kisebb nagyobb politikai csatározások részévé vált, ahogyan ezt a cikkeinkben látni fogják. Elsőként szép hosszan repüljünk vissza az időben. Több, mint száz évvel ezelőtt, egész pontosan 1903 májusában ádáz piaci csata vette kezdetét a „csehek és a magyarok” között. Jóllehet a két nemzet ekkortájt egy birodalomhoz, az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, de ez nem akadályozta meg a belháború kirobbanását. Május közepén ugyanis a cseh molnárok és pékek szövetsége bojkottot hirdetett meg az őket elárasztó olcsó magyar liszt ellen. Felhívást intéztek, mondván: „csatlakozzanak a magyar lisztbehozatal által előidézett megsemmisítő verseny korlátozására irányított törekvéshez…Termékeinkért egy fillérrel sem kérünk többet. Csak a hazai termelés támogatására kérünk erkölcsi támogatást!“ Eme magyar importliszt ellenes felhívást persze mi sem hagyhattunk válasz nélkül így a magyar sajtóban hamar bősz ellenfelhívás jelent meg, melyben a fegyver, azaz a választermék mi is lehetett volna más, mint a cseh sör: „Az akcióval szemben elmulaszthatlan kötelességünk harcot indítani a pilseni, ó-brünni, budweisi steinfeldi, pilsenetzi és egyéb cseh sörök ellen, melyek hazánkat valósággal elárasztják. A harc eredménye nem lehet kétes. A csehek a magyar lisztre utalva vannak, még ha drágán is, míg mi a cseh sört, tekintettel budapesti söreink kiválóságára, tartalmas és ízletes voltára, egyhamar lerázhatjuk nyakunkról. Hiszen jóformán csak hazafias kötelességről van szó.”

Első ránézésére, legalábbis magyar részről nézve mindez jogos hazafias lépésnek tűnik, ám az igazsághoz valami azért igencsak hozzátartozik. A magyar sörgyáraknak kifejezetten kapóra jött a cseh – morva liszt fogyasztására bíztató cseh hazafias felhívás, sőt mondhatni alig vártak már egy ilyen alkalomra. Bizony, mindez nem is jöhetett volna jobbkor, ugyanis hetekkel korábban széles tömegeket célzó mozgalmat hirdettek az akkortájt igen nagy mennyiségben importált „idegen” sörök ellen: „a külföldi és nevezetesen az osztrák és cseh sörök kiküszöbölésére”, „mivel a külföldi sörgyárak ügynökei az értéktelen, a magyar sörökkel tartalom és táperő tekintetében össze sem hasonlítható osztrák és különösen cseh sörökkel fogyasztóközönségünket valósággal elárasztották.” Azaz eme cseh-magyar sörháború igazából csak a magyar sörgyárak összehangolt marketing lépése volt a saját sörtermelésük felfuttatása érdekében. Alig több, mint 10 évvel később kitört az I. világháború és hamarosan mind a magyar, mind a cseh sörgyárak a túlélésért küzdöttek.

 

2022, a csehországi sörfesztiválok éve

Idén igazán könnyű feladata van annak, aki egy hamisítatlan csehországi sörfesztiválon szeretne részt venni. A koronavírus járvánnyal, korlátozásokkal, a szabadtéri események tiltásával lebénított két évet követően szinte elemi erővel vette kezdetét a különféle események sorozata, köztük a kisebb-nagyobb sörfesztiválok. Az energiaválság okozta hiperinfláció ellenére már kora tavasztól mostanáig nagy sikerrel rendezik sorra a „szent pivo”, azaz a cseh sör ünnepeit. A bőség zavarában szinte nincs is olyan hétvége amikor legalább 4-5 cseh városkában, vagy éppen Prágában ne tudnánk csatlakozni a sörre vágyó tömegekhez. Nincs ez másként a soron következő héten, hétvégén sem. Elsőként június 22-23-án Prágában egy speciális savanyított sörfesztiválon vehetünk részt, majd pénteken és szombaton a cseh főváros Prosek nevezetű kerületében a hagyományosabb söröket dicsőítő Sörünnepen élvezhetjük ki. Mindeközben Csehország egyik legnépszerűbb sörének gyára, a humpoleci Bernard is megrendezi a szokás szerint neves hazai énekesek, zenészek részvételével zajló fesztiválját. A szombati nap folyamán Strakonicében a Jaromír sörözők Dudák - Klostermann söreinek szülővárosában is zenés sörfesztivált tartanak, így ha valaki arra jár, feltétlenül érdemes néhány boldog órát ott töltenie. 

De ezzel a programoknak koránt sincs vége. Csehország legnyugatabbra eső sörgyárában, az isteni Chodovar söröket főző Chodova u Planá városka sörgyárában ismét megtartják a neves söröshordó gurító (és persze a söröket a tokon legurító) versenyt, mely minden évben nagy tömegeket vonz. De nem csak Csehország nyugati felében élvezhetjük ki a sörfesztiválokat, hanem az ország más részeiben is. Most ünnepli a náchodi Primátor sörgyár az alapításának 150. évfordulóját, de sörfesztiválnak ad helyszínt a morvaföldi Novy Jičin, a cseh magasföldi Havlíčkův Brod, valamint Kolín és Malešov sörfőzdéi is. És mindez csak egyetlen hétvége sörprogramjai voltak, melyeket még fesztiválok tucatjai követnek az év folyamán. De most itt nem folytatjuk tovább a sort, inkább ajánljuk Csehország felkeresését, ahol várnak ránk a sörörömök!

A világ legnagyobb sörvállalatai

Napjainkban világszerte nő a kisüzemi sörfőzdék száma és az erről szóló hírek hatására hajlamosak lennénk azt gondolni, hogy a nagyobb sörgyárakat mindez igen érzékeny érinti. Valóban, a világ 40 legnagyobb sörvállalatának, multijának a világ sörtermeléséből kihasított részaránya 2020-ra 6%-al csökkent (ám nem feltétlenül a szaporodó kicsik miatt), de még mindig elérte az őrületesen magas 86%-ot! Gondoljunk bele, a világ mintegy 20 ezer sörvállalatának (nem számítva sok kicsit) a legnagyobb 40 összesen mindössze 16%-os részesedést „engedélyez”. Ők azok, akik jobbára egyenminőségű (ún. Euro sörök), a „közízlést” leginkább kiszolgáló választékkal bírnak és ők azok, akik őrületes mennyiségben tudnak termelni. De kik is ezek a sörmogulok, lássuk a TOP 40-et!?

A negyvenes lista abszolút királya a belga AB InBev, melynek világszerte üzemelő sörgyárai 2020-ban több, mint 467 millió hektoliter sört termeltek. A második helyen a holland Heineken áll már jóval „szerényebb”, 221,6 millió hektoliterrel, míg a dobogó harmadik fokát a dán Carsberg foglalja el 110 millió hektoliterrel. A tíz legnagyobb között még három kínai (közte a Tsingtao), a japán Asahi, az amerikai-kanadai Molson Coors, a francia BGI/Group Castel és a török (!) Efes group szerepel. A 40 multisörvállalat között összességében 8 német, 4-4 japán és kínai, 3 spanyol, 2-2 holland, dán, vietnámi és tájföldi cég helyezkedik el, de a TOP 40-ben megtalálhatunk finn, dél-koreai, indiai, chilei, ír, fülöp-szigeteki, brazil, és ukrán céget is. Érdekességként megemlíthető, hogy orosz cég nincs köztük, viszont a most zajló háború, illetve a multicégek Oroszországból való kivonulása miatt várható egy a belső igény ellátását megcélzó orosz cég beerősödése. De ezt a változást majd csak 1-2 év múlva látjuk tisztán. A nagy multik természetesen hazánkban és Csehországban is uralják a piacot, ők birtokolják a legnagyobb sörgyárakat. De erre, pontosabban a cseh legnagyobbakra egy külön cikkben visszatérünk. Addig is fogyasszunk sok sört, de ha lehet inkább a kisebbek söreit, hiszen ők azért jobban rá vannak szorulva a „támogatásunkra” és ők azok, akikre, ha nem is a mennyiségi, de a minőségi sörgyártás területén igazán számíthatunk.

Mitől is csökkenhet a sörfogyasztás?

Mindenekelőtt leszögeznénk, a címben szereplő kérdés nem egy aktuális problémára kívánja felhívni a figyelmet, szerencsére még nincs semmi nagyobb baj napjaink hazai, illetve nemzetközi sörfogyasztásával. Ám a történelemben nem mindig volt így, ahogyan erről a különféle lapok hasábjain gyakorta beszámoltak. A cikkek írói természetesen magyarázatot is próbáltak találni, mi is okozta az aktuális sörrecessziót, mely indoklások között számos érdekes vagy éppen humoros is szerepelt. Ez utóbbira példa a következő: Az 1850-es években Berlinben egy nagyon meleg nyáron divatba jött a tej és „ez a követésre méltó divat” annyira elhatalmasodott, hogy „érzékenyen csökkentette a sörfogyasztást. – szól az egyik korabeli híradás, amit azért komolyan venni egy picit nehéz…

Hazánkban a sörfogyasztás időnkénti visszaesésének a hátterében legtöbbször a bor, mint a magyarok által inkább preferált „természetes konkurencia” térnyerését sejtették. Már 1871-is arról adtak számot, hogy míg a sörből 6%-kal kevesebb fogyott (274 ezer akó), addig borból 6%-kal több. Jó bortermés esetén valóban várható volt a sörözés hanyatlása, hiszen a sok bor leginkább együtt járt árának csökkenésével is, ami bizony serkentően hatott a fogyasztására. A sörfogyasztás ugyanakkor sokszor állami hatásra csökkent, hiszen a sört szinte már a kezdetektől fogva terhelte jelentős adó is. 1913-ban valóságos segélykiáltásként számoltak be a lapok arról, hogy „Kevesebbet isznak! Csökkent a sörfogyasztás!”, mivel ekkortájt is sokan panaszkodtak arról, hogy a polgárságnak az adóknak köszönhetően nincs elég sörrevalója. Míg a világháborúk során megjósolhatóan csökkent a sörfogyasztás, addig 1920-ban a sörgyárak kartellezését és a romló sörminőséget okolták a kevesebb nemzeti sörivásért. 1928-ban az a hír kelt szárnyra, hogy a németországi sörrecesszió oka nem más, mint a sport! „A háború előtt minden német ember évente átlag 102 liter sört ivott, ez idő szerint pedig a sörfogyasztás fejenként 70 literre csökkent. Oka: a mostani ifjúság szeret táncolni s még inkább áldoz a sportnak. Közismeretű dolog, hogy a sportoló ifjúság mértéktartó a szeszes ital élvezetében, vagy teljesen elidegenedik tőle.” 1935-ben újabb sörellenségeket neveztek meg, az időjárást, a fagylaltot és a turistamozgalmakat: „Az utóbbi évek rendellenes nyári időjárása ezen a téren súlyos károkat okozott a sörgyáraknak. Nem kisebb jelentőségű az a fogyasztói réteg sem, amelyet az újabban elszaporodott fagylalt-szalonok hódítottak el a sörtől, sőt kimutatható az is, hogy a turistamozgalom is csökkentette a sörfogyasztást.” Az elmúlt száz évben az aktuális problémáknak, adóknak, rossz időknek, gazdasági válságnak, legutóbb a koronavírus járványnak köszönhetően megannyiszor csökkent a sörfogyasztás, de a sörgyártók eme kisebb-nagyobb hullámvölgyeket minden alkalommal túlélték és a sör továbbra is megmaradt a világ legkedveltebb alkoholos itala.

Mézes sört inni nem kell félnetek, jó lesz…

„A közönséges sörrel névrokon a mézsör, de ízre, hatásra és mellékrészeire nézve egészen különbözik tőle, hazánkban is hajdan kedvelt ital, most már alig található, hanem az éjszak felé szomszéd országok lakói még készítik és pedig mézből, melyet szintén élesztőkkel erjedésbe hoznak, azonban nagy becsre soha sem vergődött.” Imígyen írnak 1865-ben (!) a Gyógyászat című lapban a mézsörről vagy más néven méhsörről (nem keverendő össze a márccal, a mézborral), melynek készítése jólehet évezredes múltra nyúlik vissza, de mára csak afféle helyi specialitásként, kuriózumként szerepel a világ legtöbb országának italválasztékában. Fogyasztása ugyan egy-egy „középkori” stílusú szuper produkció, TV sorozat, mint pl. a Gyűrűk ura vagy éppen a Trónok harca vetítésekor megugrik, de amúgy tömeges fogyasztása nem jellemző. A méz erjesztésével évezredek óta nyert egyes helyeken inkább alacsony alkoholtartalmú máshol inkább likőr jellegű és erősségű ital a méhsör/méhser a neve ellenére sem rúghat labdába a maláta-komló alapú sörök mellett. A sörfőzdék a mézet manapság pedig már elsősorban nem alapanyagként hasznosítják a főzés során, hanem jóval inkább ízesítő anyagként.

A méz felhasználása a sörkészítés során korántsem egyszerű feladat. Egyrészt a méz meglehetősen egyedi termék, nagyon változatos és eltérő aromát rejt magában az akác, a vegyes virág, a repce vagy pl. a gesztenyeméz, nem beszélve szimplán az adott méznyerő terület egyediségéről. De ha mégis biztosak lehetünk egy nagyjából sztenderd ízű mézben, akkor is komoly feladat a méz arányának, a főzés során történő felhasználás módjának kitalálása. Így talán nem csoda, hogy a sörfőzdék, sörgyárak mézes sörei is igen változatos minőségűek és erősen megosztóak. Vannak olyan mézes sörök, melyeken a méz alig érződik, másokon pont ellenkezőleg, az erős mézíz elnyomja a malátát és a komló aromáját. Sok esetben a hozzáadott méznek köszönhetően jelentősen nagyobb a mézes sör alkoholtartalma, amely korlátozza a több korsó sörnyi mennyiség elfogyasztását. A méz és sör sokak számára két nem éppen összetartozó cucc, de a cikkünk címéhez felhasznált korabeli idézet eredetijével ellentétben itt ki merjük tenni a vesszőt! Mézes sört inni nem kell félnetek, mert bizony az jó lesz, hiszen pl. a rakovníki sörgyár mézes söre mind az édesebb ízvilágot kedvelők, mind a láger rajongók elvárásait is maximálisan kielégítik. Éljen a mézes Bakalář! 

Az említett idézetről: „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” Ez volt Merániai János esztergomi érsek híresen kétértelmű üzenete a lázadóknak, melyet olvasva a vesszők hiánya nem lehetett eldönteni, hogy vajon jóváhagyja Gertrudis királyné meggyilkolását vagy éppen hogy tiltja!

Újabb Bakalář sikerek, ezúttal a EBC-n!

 A sörfőzők, a sörgyárak számára nem csupán a fogyasztók visszajelzése számít, de természetesen a szakma és a piaci élet más szereplőinek kritikája is. A sörfőzdék többek között ezért is nevezik be söreiket a különféle sörminősítő versenyekre, hiszen fontos azzal tisztában lenni, hogy a termékeik hol is helyezkednek el a ranglétrán más főzdék söreivel összehasonlítva. Jó tudni, hogy mennyire eladhatók a termékek, s a szakavatott bírálók szerint miben is kellene változniuk. Ahogyan azt már említettük a szakavatott sörértők mellett vannak olyan események amikor pl. a vásárlók, pontosabban szólva a nagyobb felvásárlók adják le véleményüket egy-egy sörre vonatkozólag. Az ilyen típusú sörversenyek között az egyik, magát ezen a téren legnagyobbnak hirdető a European Beer Challenge nevet viseli. Ez a találkozó évente kerül megrendezésre Londonban és a világ minden tájáról ideküldött söröket bíráló zsűri a nagykerek, éttermek, viszonteladók szakmailag igencsak szűrt, valódi sörszakértőiből áll. A zsűri több lépcsőben bírálja el a számos különböző kategóriákba sorolt söröket és a bírálatok alapján hozzák meg a végső döntést. Az igazán jó söröket dupla arany-arany-ezüst és bronz medállal jutalmazzák, míg a díj nélkül maradt söröket nem nevezik meg nyilvánosan, hiszen a cél a jutalmazás és nem a negatív kritizálás.

A European Beer Challenge-re számos cseh sörgyár is rendszeresen elküldi minősítendő söreit, hisz ez egyúttal remek lehetőség új üzleti partnerek fellelésére is. A Jaromír vendéglátóhelyeinkről jól ismert rakovníki Bakalář sörgyár is rendszeresen Londonba küldi söreinek egy részét és szokás szerint remek eredményekkel térnek vissza. (Persze nem az elfogyasztott sörök, hanem a sörgyár büszke képviselői. 😊) Idén a benevezett sörei közül a világos ležák sör bronzérmet szerzett, az alkoholmentes verzió pedig ezüstöt! Ám ezzel korántsem ért véget a díjeső, hiszen a könnyed Pražačka és a hidegkomlós Bakalář egyaránt aranyéremmel lett gazdagabb, ezzel megtartva a tavalyi kiváló eredményüket! Gratulálunk a sörgyárnak, mi pedig továbbra is fogyasszuk a rakovníkiak finomságait!

Sörmelléki rágcsálnivaló 2.

Pár héttel ezelőtt, a sörmelléki rágcsálnivalókról szóló cikkünk első részében a száraz sörkorcsolyák hazai történetével egészen az 1960-as évekig jutottunk, ám a java csak utána következett. A pogácsa, sajtos, túrós sós sütemények iránti vágy a sörözők körében továbbra is megmaradt, ám csak igen kevés söröző, étterem engedhette meg magának a luxust, hogy ezeket prezentálja. Senki nem merte megkockáztatni, hogy a frissen gyúrt és sütött pogácsája, vagy más sütije a nyakán maradjon. Így tökéletes terepre, nem hogy piaci résre, igazi piaci szakadékra találtak a csomagolt sós rudacskák, azaz a ropik. Az első magyarországi ropikat jugoszláv receptek és technológia alapján kezdték el az 1970-es évek elején gyártani. A korabeli sütőipari vállalatok, mint ropigyártók közül a mai napig fennmaradt az igazi klasszikus Nógrádi, amely a maga időnkénti égetettsége ellenére is hazánkban az etalon.

A rendszerváltáskor a ropikhoz és sós tallérekhez társult a Mogyi pörkölt sózott földimogyorója, később más termékei is. A mogyoró ma szintén a magyarországi sörözők alapválasztékának részét alkotja. Végezetül egy újabb rágcsálnivaló, mint kemény vetélytárs jelent meg, és foglalta el a stabil helyét a száraz sörkorcsolyák között. Ez pedig nem más, mint a chips, azaz a készre sütött és csomagolva árult sült burgonya szelet, mely több, mint 170 éves múltja ellenére hazánkban csak az 1990-es években kezdte meg hódítását. Az elmúlt harminc évben azonban szinte népélelmezési alapcikké fejlődte ki magát, persze nem éppen orvosi, vagy dietetikusi ajánlással. De a chipset imádják, és nincs ez másként a sört fogyasztók körében sem. A Jaromírokban mi a chipsekből is speciálisat igyekszünk nyújtani a vendégeink számára, hiszen nálunk fogyasztható Hobža-féle bramburky a lehető legtermészetesebben sült burgonya finomság. Aki már kóstolta a krumpli keményítő és cukortartalmát meghagyó technológiával készített snacket, különösen a szuper cseh mustárral ízesített változatát, az tudja, hogy miről is beszélünk. Napjainkban a chipset van ahol a mexikói változattal, nachossal helyettesítik, de ez ropogós kevésbé népszerű a krumplis változathoz képest. Ám a lényeg egy, ma már nincs sörözés sörkorcsolya nélkül, így senki ne feledjen sör mellé legalább egy kis rágcsit is fogyasztani!

A cseh sörfőzdék helyzete 2022-ben

Két évvel ezelőtt, mikor a Covid 19 járvány elérte Európát az emberéletekben és emberi sorsokban okozott felbecsülhetetlen közvetlen károkozása mellett a vén kontinens gazdasági életét is megrázta, nyerteseket és veszteseket egyaránt teremtve. A sörfőzéssel foglalkozó cégek egész Európában megérezték a pandémia és az ellene hozott korlátozó intézkedések hatását, ám összességében a rövid távú jelentős veszteségüket követően a sörgyárak többségükben magukhoz tértek. Többségükben, de sajnos nem minden szereplő, hiszen voltak, akik nem tudtak alkalmazkodni az átmeneti korlátozásokhoz, a megváltozó fogyasztói elvárásokhoz, mások nem rendelkeztek kellő tartalékokkal, vagy éppen nem tudták hozni a tulajdonos pénzügyi terveit. A folyamatok hasonló módon zajlottak le Európa és mondhatni a világvalamennyi nagyobb sörtermelő országában, így természetesen Csehországban is. Lássuk, hogy jelenleg miként is állnak a csehek a sörfőzdék számának korábban igen dinamikus bővülésével, mennyire is viselte meg a koronavírus járvány őket, és mi is várható az Ukrajnában zajló háború, az orosz export piac betiltását követően.

Kezdjük a helyzet értékelését egy jó hírrel. Összességében a csehországi sörforrások száma minden nehézség ellenére az elmúlt évben is tovább növekedett. A növekedés mértéke azonban nem volt jelentős és sajnos a nagyobb, ipari méretű sörgyáraknál a folyamatok inkább kedvezőtlenül alakultak. A mai nappal ugyan még az elmúlt évekhez hasonlóan 45 cseh sörgyárral számolhatunk, de egyrészt volt olyan korábbi jól prosperáló gyár, melynek termelése a kisüzemi szintre esett vissza, s helyét egy a kisüzemi létből éppen, hogy magához térő foglalta el. Másrészt a minden túlzás nélkül történelminek nevezhető Žateci Sörgyár a multi résztulajdonos döntése miatt a napokban zárja be kapuját, azzal az ígérettel, hogy kicsiként születik újjá. Az említett 45 sörgyár mellett ugyanakkor az állandó, saját főzdével rendelkező kisüzemi-kézműves-kraft főzdék száma 490 fölé nőtt. (Ez mintegy 10-el több, mint a tavalyi évben). Rajtuk kívül még közel 110 gerilla/projekt főzde is üzemel, amelyek más főzdénél bérfőzésben állítják elő a söreit. A már pontosan egy tucatnyi élelmiszer-ipari középiskolai, egyetemei tanfőzdével együtt így mintegy 660 helyen állítanak elő Csehországban sört, de a sör túlnyomó többsége persze csak egy maroknyi multi vagy más nagy sörgyárnak köszönkető. Hogy mit hoz a jövő? Jelenleg a tavalyi évhez hasonlóan közel 30 sörfőzde készülődéséről szólnak a hírek, így legalábbis a „kicsik” területén a számuk legalábbis szinten tartása biztosítottnak látszik. Az orosz export embargója, a belső piaci harc erősödése további nyomást helyez elsősorban a külföldi tulajdonban álló regionális szintű sörfőzdékre így a sorsuk még bizonytalanabbá válhat. De egyelőre még ne kongassuk meg a vészharangokat, bízzunk a világ cseh sört szerető lakosaiban, akik a finom sörök terén elkövetett szorgos munkájukkal megmenekíthetik a túlélésre érdemes sörfőzdéket!

Bakalář érmek a 2022. évi Sörpecséten!

Idén 32. alkalommal rendezték meg Csehországban a neves nemzetközi sörminősítő versenyt, a Sörpecsétet. A múlt hét folyamán sorra került viadalon 190 sörfőzde mintegy 2000 különféle sörproduktumot vettek górcső alá, összesen 32 kategóriában. A versenyen 400 zsűritag forgatta, ízlelgette, pontozta a söröket, majd a kimerítő munka végeztével kihirdették az egyes kategóriák győzteseit. A versenyen a csehországi kisüzemi sörfőzdék idén kiemelkedően jól teljesítettek, sőt az összetett első helyet is egy „kicsi”, az északnyugat csehországi Kynšperk nad Ohří városának söre nyerte el.

pompeii.sk

Ám nagy örömünkre a nagyobbacskák között idén is szépen szerepeltek Rakovník város büszkeségei, a Jaromír sörözőinkből oly jól ismert Bakalář sörök is. Lássuk hát az alábbi szép felsorolást. Az 5% feletti alkoholtartalmú világos prémium sörök között a hidegkomlós világos Bakalář bronzérmet szerzett. Ugyancsak a dicső harmadik helyen végzett a félbarna sörök kategóriájában a tízes Bakalář řezané, avagy mindenki közkedvelt könnyed vágottja. Ezt a szép „bronz sort” nem megtörve szintén a harmadik helyet szerezte meg az ugyancsak 10-es Balling fokú barna Bakalář is. Világos-félbarna-barna, mind-mind kiváló söröcske. De ezzel a sornak még nincs vége. Ugyan sokan alábecsülik az alkoholmentes söröket, ám még ők is elismerik, hogy mennyire is nehéz „sportág” alkohol nélkül igazán iható sörízű sört készíteni. Éppen ezért a rakovníki Bakalář rendkívül büszke lehet a maga hidegen komlózott alkoholmentesére, mely a České Budějovicén megrendezett Sörpecséten éppen csak leszorult az első helyről, s így ezüstérmet érdemelt ki. Ezúton gratulálunk a rakovníki sörgyár dolgozóinak, a sörmestereknek és segédeinek, akik napjaink nehéz napjaiban is kiváló munkát végeznek!

Májusi sör aranyat ér!

Közeledik a május, a hónap, amely végre elhozza a jó időt, s így a kedv mellett immáron elérkezik a lehetőség is a szabadtéri sörözésekre. Ahogyan beköszönt a késő tavaszi meleg és megszűnnek a hajnali fagyok, sorra nyílnak a kerthelyiségek, a sörteraszok (természetesen a Jaromíroknál is). Ám a május a múltban s napjainkban sem csak a szabadtéri sörözők nyitásáról volt híres és nem is csupán a május elsejei munkásmozgalmi felvonulás, valamint munkásünnep sör – virsli kombójáról. A május sokszor szólt és szól a sörújdonságok megjelenéséről, egy-egy új, ún. májusi sör lefőzéséről is.

1974-ben a Nagykanizsai Sörgyár feltehetően jól átgondolt és megfontol pártutasítással a háttérben úgy döntött, hogy némi változatosságot is hoz a gyakorta sörhiány sújtotta szomjas munkások életébe. Ekkor rukkoltak elő a Májusi sörrel, amely a híradások szerint „a szokásosnál valamivel kesernyésebb, erősebben komlózott és 13 fokos, osztatlan sikere van, nagyon kelendő, s juttatnak belőle az egész ellátási területükre.” (Felhívnánk arra a figyelmet, hogy akkortájt a hazai sörgyárak nem titkolták el a fogyasztók elől a sör szárazanyagtartalmát, testességét jelző Balling fokot!) A sörből persze sok nem készült, mindösszesen kétezer hektoliter, amely oly nagy sikernek örvendett, hogy a főzését még pár éven át megismételték. Ám a különleges májusi sört, amely szokatlan módon még rendes mennyiségű alapanyagot is tartalmazhatott már alig pár évvel később betámadták az „aranyára” miatt. A cikkek szerint a sörgyárak direkt sörhiányt hoztak létre annak érdekében, hogy a legkelendőbb Kinizsi, Balatoni Világos és Soproni Ászok helyett a jóval drágább Májusi Sört el tudják adni. „A 7,80-as Májusi Sör valójában politikai göngyölegbe csomagolt árdrágítás?” – tették fel a kérdést, utalva arra, hogy inkább az alapellátást kellene megoldani...mert a sör, mint alapélelmiszer biztosítása minden kor fontos feladata volt! 😊 Szerencsére ma nem kell számolnunk áruhiánnyal, így várunk mindenkit a Jaromírokban, akár a belső terein, vagy éppen a teraszain.

Sörmelléki rágcsálnivaló 1.

Már több cikkben is foglalkoztunk a világ és hazánk finomabbnál finomabb sörkorcsolyáival, melyeket többek között nálunk a Jaromírokban is fogyaszthatnak. Ám a megfelelő szakácstudást sem nélkülöző, gyakorta inkább egy kisebb készétellel egyenértékű korcsolyák mellett érdemes külön foglalkoznunk az igazi rágcsálnivalókkal. A rágcsákkal, melyek elkészítéséhez nincs szükség konyhára, csak egy késre vagy ollóra. Csupán egy mozdulat és a zacskó kinyílik, elénk tárva nem feltétlenül túl egészséges, ám a sör mellé kiválóan illő beltartalmát.

Az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején, persze még csili-vili csomagolás nélkül a retek volt a sörözők, sörházak közkedvelt rágcsája. „Ezrek és ezrek ülnek egymás mellett kedélyes hangulatban, soha senkit nem sértve; kőkorsóból szürcsölgeti sörét s mellé rádit, azaz retket rágicsál sörkorcsolya gyanánt.” - így írnak a Hofbrauhasusról, a világ legnagyobb sörcsarnokáról. Persze a retek (kenyérrel) csak egy volt a sokféle egyéb sörkorcsolyák között melynek sorában a tormás virsli, keményre főtt tojás, pácolt hal, sajt, debreceni kolbász mellett rágcsálnivalóként kis pogácsa illetve sós sütemény is szerepelt. A szállítás fejlődése révén egyre „kisebb” lett a világ és immáron a korábban egzotikusnak számító sósmandula, mogyoró vagy éppen az olajbogyó is felkerült a sörmelléki rágcsálnivalók sorába. 1943-ban, a II. Világháború súlyos napjaiban, egy napilap újságírója lelkendezve számolt be arról, hogy egy budai vendéglőben nem mást, mint pattogatott kukoricát fogyasztottak a vendégek sörkorcsolyaként. 1956 tavaszán így számoltak be az Apostol étteremről: „a cseh szakács készítményei közül kedvelik a híres »knédlit«, a kockára vágott zsemlyéből és kelt tésztából készült, szalvétában kifőtt cseh gombócot. Különböző párolt húsok mellé tálalják. Népszerű a sör alá való sajtos, sós, vajas sütemény, az úgynevezett sörkorcsolya. Bizony, egy kis rágcsi már ekkor is kellett. Folytatjuk!

Zöld a Zetor, szánt az eke, cseh sörtársnő, locsolhatok-e?

Mindjárt itt a húsvét hétfő, a nap, mikor a fiúk-férfiak követve a hagyományt felkerekednek és meglátogatják a család, baráti társaság kedves hölgyeit az évi „rendes” locsolás céljából. Ezen a reggelen előkerülnek az ezeréves, enyhén szólva is túlérett, magyarul rém büdös kölnik, és mindenki lázasan keresi a családi emlékezetben vagy manapság az interneten a többségében rém kínos, ám jobbára jópofának hitt locsolkodó versikét. Egy kis rigmust, mely egykor leginkább Jézus föltámadását dicsőítette, ám a stílusa és mondanivalója mára megváltozott. Jobb esetben inkább afféle kínrímes humorbonbonná, több, mint pikáns és/vagy felettébb erőltetett rímű tömör szöveggé alakult át. Ám nincs mit tenni, akármennyire is nehezünkre esik, egy rigmust be kell magolnunk, és mi most ehhez próbálunk pár tippet adni:

Az idősebb korosztály számára még mindig adottak a 90-es évek előtt született rigmusok, közte a cikkünk címében is agyonfacsart „Zúg a traktor, szánt az eke, Elvtársnő, locsolhatok-e?” illetve az ebből született számtalan változat. Jóformán bármelyik szót ki lehet cserélni az utolsó kérdés kivételével és már meg is született egy új mondóka. Ugyanilyen „alapmű” a „Zöld erdőben jártam, Kék ibolyát láttam, El akart hervadni, Szabad-e locsolni?", melyet ugyancsak agyoncsűrhetjük, csavarhatjuk. Persze egy locsolóvers gyakorta pikáns, de azért próbáljuk meg jól megválasztani annak mértékét. Nem biztos, hogy egy nagymamának ugyanazt a rigmust illik mondani, mint egy fiatal lánynak…vagy mégis? 😊 Egy ilyenre példa a „Van nekem egy kis locsolóm, / Nem kölni van benne. / Hogyha én azt elővenném. / Nagy sikítás lenne!” De ennek a változatait inkább nem idéznénk tovább. Persze a locsolóvers lehet aktuálpolitikai, vagy akár a koronavírussal kapcsolatos is, de ezek talán nem éppen a legszerencsésebb választások. Akkor már inkább a cseh sör utáni vágyunkat jelenítsük meg a szövegben. A piros tojás kérése persze kortalan, de azért a direkt „pénzre hajtó” locsolóverseket hagyjuk meg a gyerkőcöknek. A locsolás ugyan sokak számára manapság cikinek, mondhatni avittasnak tűnhet, de egy dolgot ne feledjünk el. Ez a szokás is főként a rokoni-ismerősi kapcsolatok ápolásáról, a közösségi összetartozásról szól, megspékelve azzal, hogy a locsolás nem utolsó sorban esélyt ad a fiatal fiúknak egy rövidke udvarlásra is. Ezzel kívánunk minden vendégünknek kellemes húsvéti ünnepeket, jó locsolkodást és finom cseh söröket! Kóstoljátok nálunk a jó kis zöld Dudákot, amíg van!

Ismét itt a zöld sör, de mitől is zöld a sör?

Közeledik a húsvét, ismét zöld sörök lepik el sörözőinket, és ez ellen a minőségre joggal kényes vendégeink sem tiltakoznak, sőt! Ahogyan azt már megszokhattuk a strakonicei Dudák Sörgyár évről évre ellát minket a húsvéti zöld sörével, melynek léte a Húsvétot megelőző nagyhét negyedik napjához, a Zöld Csütörtökhöz (Zelený čtvrtek) kötődik. A hagyomány szerint ugyanis ezen a napon zöld színű ételek és italok fogyasztásával kell, hogy védekezzünk a betegségek ellen. És ha már zöld az italunk, akkor a sör is legyen zöld! Az első zöld sört az 1900-as évek utolsó éveiben kezdték el főzni Csehországban, egész pontosan a prágai Pivovarsky Důmban, de mára már vagy 100 cseh főzde készíti el a maga zöldikéjét, melyet persze nem csak a húsvéti ünnepek alatt, hanem már az azt megelőző rövidebb időszakban is fogyaszthatjuk.

A zöld sör egyre népszerűbb hazánkban és természetesen a Jaromírokban is. Évről évre egyre többen kóstolják meg ezt a szezonális különlegességet, és egyre többen teszik fel a kérdést: mitől is zöld a zöld sör? Most lerántjuk erről a titokról a leplet. Zöld sört legegyszerűbben mezei ételfestékek segítségével készíthetnek, melyek közül elsősorban nagyipari szinten a brillantkéket (E 133), más néven patentkéket emelnénk ki. Ez a trifenilmetán csoportba tartozó festék természetesen teljesen ártalmatlan, megannyi fagylaltban, süteményben, marcipános figurában, de még sajt vagy kolbász bevonatában is fogyasztjuk szinte nap, mint nap, ám használata nem éppen a legelegánsabb megoldás a zöld sör elkészítéséhez. Zöld sört készíthetünk teljesen természetes összetevők hozzáadásával is, így kerülhet a sörünkben búzafűlé, a japán matcha tea vagy a Spirulina tengeri alga is. Mindhárom megoldás még egészségesebbé is teszi a sörünket és sajátos aromát kölcsönöz nekik. Ám ezek a megoldások önmagukban drágábbak és a sör végső íze sem feltétlenül nyeri el a tömegek tetszését, így számos sörgyár, köztök a Dudák is köztes megoldást választott a sör megzöldítésére. A húsvéti zöld Dudák esetében egy Nettle tea alapot használnak és a sörhöz némi természetes aromát, valamint csalán levélből nyert klorofill rézkomplexet adnak. Csalánt, illetve a csalán zöld színét is adó klorofillt ugyan magában is használhatnák, de sajnos így a hő és fény jóval hamarabb kikezdené, átalakítaná a sört. A klorofill rezes változata azonban mindezen hatásoknak jóval inkább ellenáll. Nyugodjunk meg, a klorofill komplexek is teljesen veszélytelenek, s ha bármi utóhatást éreznénk az inkább az elfogyasztott alkohol mennyiségének köszönhető! Zöld sör csapolt formában már kapható valamennyi Jaromírunkban, sőt elvitelre palackba töltjük a márvány utcai Sörbisztrónkban!

Sörbe sör?

Pár héttel ezelőtt fogtunk hozzá a sörkoktélok rövid bemutatását célzó háromrészes minisorozatunkhoz, melynek első részében a sör és a tömény italok találkozásáról, a másodikban a limonádé és a sör sokak által elítélt házasságáról szóltunk. És íme itt következik a trilógia harmadik része, mely a sörkoktélok talán „legtermészetesebb fajtáiról”, a különféle sörök egyesítéséről szól. Az eltérő sörök egybeöntéséről már a XVIII. századtól vannak megbízható feljegyzések. És ez természetesen nem a kupákban megmaradt „hanzli” sörök összepancsolását és elfogyasztását jelentette. Nem, ezek a koktélok már a sörök tudatos házasításával készültek. Az angolok ugyanis ekkortájt már előszeretettel fogyasztották az ún. half and halfot, azaz a sötétebb bitter ale és a világos mild ale 50-50%-os elegyét. Ezt a keveréket egyéb sörökből is el lehetett követni, így pl. az olcsóbb nedűbe is lehetett drágábbat csempészni. Eme felettébb pénztárcabarát megoldással sikerülhetett egy picit feljavítani a szerényebb minőségű sörünket. Sőt egyes angol kocsmákban még az is elképzelhető volt, hogy minden egyes csapról töltöttek a korsóba egy kicsit, majd ezt az entire nevezetű koktélt fogyasztották el, persze csak azok, akiknek kedve, elszántsága és persze gyomra volt hozzá.

A sör-sör koktélok a mai napig is népszerűek. Nincs olyan komolyan vehető vendéglátós, aki ne tudná, hogy mi is az a rigó vagy éppen a vágott. Sőt vannak akik nem kis ügyességgel, egymásra halmozva is képesek csapolni a barna és a világos sörök keverékét. A rigót a csehek řezanénak hívják, melyet feltétlenül meg kell különböztetnünk a polotmavytól, azaz a félbarnától. Ez utóbbit ugyanis összeöntögetés nélkül, közvetlenül főzik az előzővel hasonló színűre, ízűre. Angliában a vágott neve black and tan, melyet a sötét stout (legtöbbször Guinness) és egy világos sör (pale ale) keverékéből nyerhetünk. Jellemzően a világos kerül a korsó aljára és rajta helyezkedik el a barna folyadék, ám egy řezané lehet fordítva is. De figyelem! Egy ír kocsmában történelmi okokból sose kérjünk black and tan sört, csak half and halfot! Persze csak akkor ha nem szeretnénk komoly sértődés vagy atrocitás szenvedő alanyai lenni. Ugyanis black and tan volt a neve egy az ír függetlenségi mozgalom ellen küzdő és módszereikben nem válogató kegyetlen angol katonai egységnek (az uniformisuk színe alapján), és ez a név sok-sok ártatlan ír áldozat történetére emlékeztet. De ez már más, a sörök békés világától messzevezető történet. Inkább ha csak tehetjük, kóstoljuk meg a sörök keverékét, akár egy Bakalář řezanát, most a húsvét közeledtével.

A Bakalář újra rögös úton

A maga inkább ipari mivolta ellenére is kedves északnyugat csehországi városka, Rakovník sörfőzésének története sohasem futott egy hajtűkanyaroktól, kátyúktól mentes sima úton. Ha csak az elmúlt száz esztendőre tekintünk vissza már akkor is magas hullámhegyek és mély hullámvölgyek váltakozását láthatjuk. A több, mint 550 éves múlttal bíró rakovníki sörfőzés modern kora az 1900-as évek elején vette kezdetét egy új főzde megépítésével. A termelés szépen fejlődött egészen az első világháborúig, amely csaknem véget is vetett a működésének. A válságot túlélve újból fejlődésnek indult, ám a második világháborúval együtt újból recesszió következett be. Az ezt követő kommunista érában előbb államosították, majd egy nagy sörgyár vállalatba olvasztották be. A jövő a kisebb felújítások ellenére is elég siralmasnak tűnt, ám az 1960-as évek végén a gyár visszanyerte függetlenségét és a szovjet piacra történő exportnak köszönhetően a termelés elérte a történelmi rekordot jelentő évi 200 ezer hektoliteres mennyiséget! Ekkor jött a bársonyos forradalom, majd a privatizáció és az új tulajdonost csak a nyerészkedés szándéka vezette. Így alig 7 évvel a termelési csúcsot követőn a sörgyár bezárt és már félő volt, hogy ezzel véget ér a rakovníki sörgyártás története. 2004-ben ugyan újból életre kelt, de a sorsa egészen 2010-ig csak különféle tulajdonosok kezeiben hánykolódott és újból a bezárás fenyegette. Ám ekkor új, külföldi befektető érkezett, aki megvásárolta és ismét fejlődési pályára állította a jobb sorsra érdemes sörgyárat. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy megmentette a gyárat. 2010-ben a termelés még nem érte el a 13000 hektolitert, de egy évvel később majdnem megtriplázódott, 2015-ben majdnem meghaladta a 100 ezret, míg mára az egyre korszerűbb körülmények között zajló termelés elérte az évi 150 ezer hektolitert.

Egy remek tempóban növekvő cseh sörgyár, amely megmaradt a kevés. multik által nem lerontott függetlenek egyikének, amely pazarul ötvözi a hagyományos és modern sörfőzést, ahol még mindig hagynak 40-60 napot az érlelésre, ahol még saját kútvízből termelnek, amely a legjobb cseh alapanyagokból dolgozik, amely rengeteg pénzt és energiát fektetett be nem csak a sör minőségi előállításába, de a modern, divatos design sör reklámelemek (korsók, üvegek, címkék stb.) kidolgozásába is, amely külföldön számos, a cseh sörök kiválóságát hirdető márkasörözőt, éttermet létrehozásában közreműködött, egy sörgyár, amely rendelkezhet a hivatalos „Cseh sör” védjeggyel…mi baj történhet?

Semmi…ezt gondolta mindenki, egészen 2022. február 24-ig, mikor Oroszország hadműveletet indított Ukrajna ellen, és a háború azóta is tart. A világ túlnyomó része szinte rögtön egységesen elítélte az agressziót, és napokon belül szankciók léptek életbe Oroszországgal szemben. Ahogyan azt oly sokan megtették, a rakovníki sörgyár igazgatója, Jiří Kovář a cég Facebook oldalán már az első napokban elítélte az orosz agressziót. Tette ezt a sörgyár tulajdonosa, legújabbkori megmentője Andrei Brajlovsky, egy orosz nemzetiségű üzletember teljes támogatásával. Tette ezt annak ellenére, hogy a sörgyár a megtermelt sör több, mint harmadát szállította az orosz piacra és fejlődésének záloga az orosz piacra történő export volt. Hogy mit hoz a jövő, senki nem tudja, de az biztos, hogy újból nehéz időszak előtt áll a rakovníki sörgyár, hiszen szinte lehetetlen az elveszett piacot belátható időn belül pótolni. Talán, ha mi, magyarok még jobban besegítenénk a remek rakovníki sörök fogyasztásába…😊 Hiszen itt most nem elsősorban a cseh állampolgárságot is kérvényező orosz üzletember profitjáról, hanem egy kiváló cseh sörgyár sorsáról van szó. 

„Sörháborúk” a múltban

Napjaink hírei nem a boldog, önfeledt sörözésekről és nem is a hamarosan újra nyíló sörkertekről, a lassan újból a csapokra kerülő húsvéti, zöld sörökről szólnak, hanem a szomszédban zajló háborúról, illetve a hazai választási kampány egyre durvább csatározásairól. Háborúskodásokról, melyek sosem jelentenek jót, hiszen egy háborút rendszerint még a győztes fél is oly mértékben szenvedi meg, amely megkérdőjelezi a legcsekélyebb értelmét is. Ám az ember úgy tűnik csak nem tud túllépni a saját folyton küzdeni vágyó árnyékán és még olyan ártatlan jószággal kapcsolatban is, mint a sör számos alkalommal fordultak elő a múltban különféle csatározások. Ám ezen sörháborúk, hacsak nem egy-két bicskapárbajba torkolló kocsmai verekedésekre gondolunk szerencsére ritkán vezettek végzetes következményekhez, jóval inkább megmaradtak afféle csip-csup harcocskák szintjén. Lássunk néhány érdekesebb, helyenként inkább csak megmosolyogtató példát a múltból:

Kezdjük a sort az 1886-as évvel, mikor is Franciaország elszánt „háborúba kezdett” az akkortájt éppen hódító körére indult bajor sör ellen. Ám bármennyire is hazafiatlannak tartották egyes radikális franciák a „müncheni sör” fogyasztását, az bizony sok-sok francia sörház kedvenc itala lett. // 1913-ban a német Greifswald egyetemi városkában háború tört ki a Vilmos császár uralkodói jubileumát intézményi szinten sok-sok sör elfogyasztásával megünneplő diákok és absztinens társaik között. A csata oly mértékben eldurvult, hogy a rektornak és az egyetemi tanácsnak közbe kellett avatkoznia. Úgy döntöttek, megdorgálják az absztinenseket (!) hiszen egyetemi szokások elleni izgatást követtek el és így sértették meg a söröző diákokat. A renitens nem ivók nagy hangú vezéreinek egy részét jó pár nap szobafogságra ítélték, de voltak, akiket még az egyetemről is elbocsátottak. // 1932-ben Budapesten csaknem 70%-al esett vissza a sörfogyasztás, mégpedig érdekes módon nem az árak emelkedése, hanem az árak csökkentésének elmaradása miatt. Bizony, miközben a fogyasztási eszközök ára 1927 és 32 között 30-50%-al esett vissza, addig a hazai sörkartell nem engedett az áraiból. A fővárosi fogyasztóknak így nem volt mit tenniük, minthogy a nyári napmelegben is bort igyanak, mégpedig tisztán, hiszen a kartellek ármánykodása miatt nem csak a sör-, hanem a szódavíz is drága maradt. A sörözők tulajdonosai bosszúból megtagadták a sörök rendelését. // 1939-ben Miskolcon kitört a sörháború. Az addig uralkodó kőbányai sörök ellenében a kassai sörgyár olyan hatalmas kedvezménnyel kezdte adni a söreit, hogy az újságíró már a harc első „áldozatáról” is beszámolt. A szegény pórul járt illető az olcsó sörrel folytatott küzdelemben megfáradva csak ült a járda szegélyén, szorosan átkarolva a gázlámpa vasrúdját... // 1959-ben arról szóltak a hírek, hogy délafrikai asszonyok sorra támadják meg a helyi kocsmákat, a férfiak pedig bojkottálják a látogatásukat. A rendőrség nem kevesebb mint 20 „néger” asszonyt vett őrizetbe. A támadások hátterében azonban nem a sörellenesség állt, sőt ellenkezőleg. A hatóságok ugyanis nem sokkal korábban megtiltották az otthoni sörfőzést és ez váltotta ki az addig sört főző asszonyok heves tiltakozását. Ennyit a múlt sörháborúiról, bízzunk benne, hogy hamarosan megint aggodalomtól mentes sörözésben lehet mindenkinek része.

A sör és a limonádé

Cikkünk címe akár egy Grimm mese vagy talán éppen egy Edgar Allan Poe rémnovella címe is lehetne, hiszen valljuk be őszintén a sört tisztán szeretőket eme két külön-külön remek innivaló túl közeli viszonya borzadállyal tölti el. Pedig a sör és limonádé napjaink egyik legnépszerűbb sörkoktélje, melyet tízmilliók kortyolgatnak akár alkoholos, akár alkoholtól mentes formájában. (A sörkoktélokról egy korábbi cikkünkben már általánosságban szóltunk.) Ám honnan ered ez az italkeverék, kinek is köszönhetjük a születését? A sör és üdítő első keveréke valószínűleg Nagy-Britanniában született, legalábbis erre utal H. G. Wells egyik regénye, amelyben két palack sör gyömbér sörrel való összevegyítéséről emlékezik meg az író. Ezt a keveréket hívták shandygaffnek. A gyömbérsör helyét később egy citromos ital, a limonádé vette át, és a koktél neve szimplán shandyre változott. A shandy a britteknél készülhet felső- és alsóerjesztésű sörből is. Az előbbit bitter shandynek, míg az utóbbit láger shandynek nevezik.

Ám Európa kontinentális részén a sör és limonádé keverékét mégsem shandyként, hanem az immáron közismert radlerként ismerjük, és ez egy német kocsmáros kreativitásának köszönhető. Ugyanis 1922-ben a München melletti kisváros Deisenhofen kocsmárosa, egy bizonyos Franz Xaver Kugler (nem keverendő össze az azonos nevű matematikus-kémikus-jezsuita pappal) egy júniusi forró napon nagy bajba került. A történet szerint annyi kerékpáros érkezett a népszerű kerékpárútvonal mellett fekvő nagy sörkertjébe (szám szerint nem kevesebb, mint 13 ezren (!)), hogy a söritallal való ellátásuk elsőre reménytelennek tűnt. Így Kugler úr gondolt egyet és a korlátozott mennyiségű sörét a pincéjében rejlő, önmagában eladhatatlan limonádéval kezdte el 1:1 arányban összekeverni, majd ezt az alkoholban szegény, ám frissítő ízű italt radlermass azaz „bicajos liter” néven biztosította a megfáradt kerékpárosok számára. Az enyhén szólva is nehezen hihető, ám remek reklámsztoriként eladható történet szerint így született meg a radler, amely nem csak Kugler sörkertjében hanem mára már világszerte népszerű ital lett. A radler persze számos módosuláson átesett és így született más név alatt a bajor russ (búzasörrel), a francia Monaco (egy kis grenadinnel), vagy az Alster (pilseni sör és szóda). A radlert hazánkban csapolva kevéssé, inkább palackozott vagy dobozolt formájában vásárolhatjuk meg jellemzően alacsony alkoholtartalommal vagy teljesen mentesen.

A londoni söráradat

A sörös Facebook oldalakon rendszeresen fel-felbukkannak balesetet szenvedett sörszállító járművek képei. Ilyenkor szinte minden valamirevaló sörissza sajgó szívvel nézi az összetört üvegekről, szétszóródott rekeszekről, pocsékba ment sörökről készült felvételeket. Valósággal átéljük a fényképen látottakat, mintha személyesen mi magunk veszítettük volna el a söröket, mintha a sors minket fosztott volna meg az élvezetüktől. Bizony, a kárba ment sör nem csupán egy egyszerű veszteség, és ha egy ilyen baleset még emberek életét is veszélyeztette, vagy kárt okozott bennük, nos akkor az már tényleg katasztrófa.

A történelem egyik legnagyobb és legismertebb sörbalesete 1814. október 17-én következett be London városának egyik szegények által lakott, ipari körzetében. A Meux és Co. Brewery nevezetű sörfőzde udvarában számos hatalmas, fából készült érlelő tartály állt, melyeket acélpántok tartottak össze. Közülük a legnagyobb nem kevesebb, mint 3500 hordó sör kapacitással bírt. Nos az említett szomorú napon eme óriási tartály pántjai megadták magukat és a sör egy hatalmas robbanással kiszabadult. A hirtelen nyomástól a sörfőzde egyik oldalfala azonnal összeomlott. A kizúduló több, mint félmillió liter sör további tartályokat rongált meg, így összességében mintegy másfél millió (!) liter sör hömpölygött.

Miután az áradat áttörte a főzde hét és fél méter magas téglakerítését számos házat öntött el, rongált meg. 8 ember (köztük Mary Banfield és Hannah nevű leánya, akik éppen teáztak, egy négytagú társaság, akik egy pár nappal korábban elhunyt kisfiút sirattak el, egy Eleanor Cooper nevű tinédzser lány, ki egy összeomlott közeli kocsmában dolgozott) lelte halálát a 15 láb magas áradatban. Egy részükkel a rájuk szakadt házak romjai végeztek, míg többen egész egyszerűen belefulladtak a sörbe. Barna porterben úszott a környék, és a súlyos illat még hosszú hónapokon át terítette be London ezen részét. A kiömlött ingyen sört, aki tehette az összegyűjtötte. A feljegyzések szerint a gyűjtögetők egyike alkoholmérgezésig itta magát és így ő lett a tragikus esemény kilencedik áldozata. A károsultak pénzért mutogatták a halottaikat és a sörben úszó pincéket a korabeli katasztrófaturisták számára. Volt, ahol a látogatók súlya alatt a padló beszakadt és minden látogató derékig állt a sörben. A katasztrófát követően a bíróság emberi mulasztást nem állapított meg. Maga a Lópatkó sörfőzde túlélte a katasztrófát, a sört terhelő adó és vám visszatérítésének köszönhetőn még csődbe sem jutottak és csak több mint száz évvel később zártak be. Az egykori katasztrófa színhelyén ma a Dominion színház épülete áll.

Sörkoktél: izgalmas keverék vagy pancs?

Kígyómarás, Moszkvai szamár, Véres szem, Vetkőzz, Karibi éjszaka, Tengeralattjáró, Déli szél, Méhcsípés. Kedves olvasónk, kéretik nem aggódni! Ön nem tévedett el, továbbra is a Jaromír sörözők sörös heti magazinját olvassa és nem a legújabb ZS kategóriás filmek listáját. Eme figyelemfelkeltő nevek mögött a sörös világ egyik igen vitatott műfajának példányai rejlenek és ezek nem mások, mint a sörkoktélok. Ám mielőtt egy picit elmélyednénk a témában először is tisztázzuk a koktél fogalmát. A cocktail angol szó, amely eladdig a szigetországiak számára a kurtafarkú lovat jelezte a telivérrel szemben először 1798-ban debütált új értelmében. Az égetett szeszek vízzel, cukorral, keserűkkel való hígításával nyert új italfajta hamar elterjedt. A népszerűségének több oka is volt. Egyrészt a különböző keverékekben könnyebben eladható volt még a kevésbé jó minőségű szesz is, míg a fogyasztóknak nem kellett sokat fogyasztaniuk belőle, ahhoz, hogy érezzék az édesre, keserűre változtatott alkoholos ital hatást. A cocktail kifejezés mögötti jelentéstartalom később tovább bővült, s mára magába foglalja a különféle alkoholos és alkoholmentes italok összekeveréséből előállított innivalókat is.

Az efféle keverékek készítésétől persze a sörök sem „menekültek” meg, sőt! A söröket legkönnyebben, legtermészetesebb módon egymással lehet keverni, és ezek a sörkeverékek időben be is előzték a klasszikus koktélokat, külön utat járva be. Ezekről a sörkoktélokról külön érdemes, így külön is fogunk foglalkozni. Ám az egyféle sör- másféle sör kombó mellett a sört keverték már üdítővel, gyümölcslével, almaborral, pezsgővel és szinte mindenféle röviditallal is. Közülük az egyik leghíresebb a Churchill, amely fél liter világos sör és fél deci Campari keveréke. Neves a magyar egyetemi-főiskolai kollégium lakók által is sokféle variációban készített Tengeralattjáró (korsó sör és vodka, pálinka vagy Jager keverésével), a sör-pezsgő koktél Fekete Bársony (Black Velvet), a kávélikőr és sör gyermekének tekinthető Karibi éjszaka vagy akár a paradicsomlével megőrjített sör, a Véres Szem. A japánok a kóla-sör vegyítés, nevezetesen a Boradway rajongói (ezt a kombót mi Dieselként ismerjük), míg az angolok természetesen a sör és a cider (almabor) keverékért rajonganak. Ezt hívják Snake Bite-nak, avagy Kígyómarásnak. És persze el ne feledkezzünk korunk egyik legnépszerűbb sörkoktéljéről a radlerről, de róla megint csak külön szeretnénk regélni. A kísérletező kedvűek természetesen mindent, mindennel összekeverhetnek, ám ezek értelme, s az így készülő italok létjogosultsága erősen megkérdőjelezhető. Ám ezzel a kijelentésünkkel szabad vitatkozni!

Bőrnacis sörteszt

Pár évvel ezelőtt az egyik cseh sörgyár az aktuális reklámhadjáratához egy régi sörpróba legendát használt fel, mégpedig a sör bőrnadrágos tesztelését. Mi szeretjük az efféle legendákat, ám egyúttal szeretünk többet is tudni róla, így lássuk, hogy miként került a bőrnaci túl közel a sörhöz, mi is ez a legenda és egyáltalán van-e valami igazságtartalma? Kezdjük azzal, hogy az ahogyan egy „jól nevelt” legendához illik, a nadrágpróba pontos eredete is a múlt homályába veszett. Egyes források szerint Csehországban találták ki, más források egy bizonyos müncheni úr, az 1930-as években elhunyt, egykor a világ egyik legnagyobb sörgyárának tulajdonosa, nevezett Herr Pschorr (Psorr) találmányának tartják.

A teszt lényegében rém egyszerű: a sört próba alá vetni kívánók leöntöttek egy speciális padot a górcső alá vetendő friss sörrel, majd egy félórácska vagy órácska elteltével megpróbáltak felállni. Ha a pad a nadrágjukhoz tapadt és azt ily módon fel tudták emelni, akkor a sör megfelelő volt, ha nem akkor a sört főző emberkét bizony alaposan megbüntették. A bűnösnek gyakorta meg kellett innia a saját sörét, ami pedig nem fért belé az a fejére öntve végezte. Más források szerint maga a sörfőzőmester, csehül a sládek öntött le egy fazsámolyt és vetette próba alá a sörét. Akár igaz, akár nem ez a mendemonda, a sör ragadósságának efféle fizikai vizsgálatát a feljegyzések szerint 1826-ban a magyar kémikus szaknyelv megteremtője, a pesti egyetem rector magnificusa Schuster János professzor is elvégezte a pesti sörökön. Ő persze már nem húzott fel hozzá bőrnacit, csak az ujjára cseppentett sört használta. Amúgy a bőrnacis legenda igazságtartalma józan paraszti ésszel erősen megkérdőjelezhető, hiszen a sör megkóstolása helyett kinek is jutna eszébe egy nadrágot és egy padot összekoszolni, a padlót sörrel fellocsolni, és egy órán át a sörben ücsörögni. Így mi se tegyünk másként, inkább kortyolgassuk söreinket, minthogy kilocsoljuk, hiszen minden finom kortyért kár lenne.