Már több cikkben is foglalkoztunk a világ és hazánk finomabbnál finomabb sörkorcsolyáival, melyeket többek között nálunk a Jaromírokban is fogyaszthatnak. Ám a megfelelő szakácstudást sem nélkülöző, gyakorta inkább egy kisebb készétellel egyenértékű korcsolyák mellett érdemes külön foglalkoznunk az igazi rágcsálnivalókkal. A rágcsákkal, melyek elkészítéséhez nincs szükség konyhára, csak egy késre vagy ollóra. Csupán egy mozdulat és a zacskó kinyílik, elénk tárva nem feltétlenül túl egészséges, ám a sör mellé kiválóan illő beltartalmát.
Az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején, persze még csili-vili csomagolás nélkül a retek volt a sörözők, sörházak közkedvelt rágcsája. „Ezrek és ezrek ülnek egymás mellett kedélyes hangulatban, soha senkit nem sértve; kőkorsóból szürcsölgeti sörét s mellé rádit, azaz retket rágicsál sörkorcsolya gyanánt.” - így írnak a Hofbrauhasusról, a világ legnagyobb sörcsarnokáról. Persze a retek (kenyérrel) csak egy volt a sokféle egyéb sörkorcsolyák között melynek sorában a tormás virsli, keményre főtt tojás, pácolt hal, sajt, debreceni kolbász mellett rágcsálnivalóként kis pogácsa illetve sós sütemény is szerepelt. A szállítás fejlődése révén egyre „kisebb” lett a világ és immáron a korábban egzotikusnak számító sósmandula, mogyoró vagy éppen az olajbogyó is felkerült a sörmelléki rágcsálnivalók sorába. 1943-ban, a II. Világháború súlyos napjaiban, egy napilap újságírója lelkendezve számolt be arról, hogy egy budai vendéglőben nem mást, mint pattogatott kukoricát fogyasztottak a vendégek sörkorcsolyaként. 1956 tavaszán így számoltak be az Apostol étteremről: „a cseh szakács készítményei közül kedvelik a híres »knédlit«, a kockára vágott zsemlyéből és kelt tésztából készült, szalvétában kifőtt cseh gombócot. Különböző párolt húsok mellé tálalják. Népszerű a sör alá való sajtos, sós, vajas sütemény, az úgynevezett sörkorcsolya. Bizony, egy kis rágcsi már ekkor is kellett. Folytatjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése