Balling és a Balling fok

A sörök sokféle jellemzővel bírnak és van köztük egy, amelyet leginkább csak a cseh sör és manapság a kisüzemi sörök rajongói ismernek. Ezt az adatot ugyanis az átlag magyar, multi nagyüzemi sörök esetében csak igen ritkán tüntetik fel. Desítka, jedenáctka, dvanáctka, třináctka, stb.egy csehországi sörözőben legtöbbször csak így kéri ki az ember a maga sörét. Azaz kérek egy tízest, tizenegyest, tizenkettest, tizenhármast és még sorolhatnánk. De mi is ez a szám és milyen sörparamétert jelez?

Azt minden olvasónk tudja, hogy a sör alkoholtartalma a malátát adó gabonaszemekben rejlő keményítő lebomlásából nyert cukrok erjedésének köszönhető. A sörlé malátatartalmát szárazanyag-tartalomnak, vagy más néven extrakttartalomnak is hívják. Minél több a cukor egy erjesztésre váró sörlében annál erősebb, alkoholosabb lesz a sör, még ha egyenes arányt nem is tudnánk egy az egyben megállapítani, hiszen a cukor egy része nem biztos, hogy valóban el is bomlik. Egy sör főzésénél jó ha tudjuk már előre, hogy az adott malátából milyen erős sört is főzünk illetve milyen testes is lesz majd az sör. Ezt persze lehet akár tapasztalati úton is megbecsülni, de természetesen a mérés, az jóval pontosabb és hasznosíthatóbb. Erre nyújtott egy megoldást Karl Josef Napoleon Balling, a mai Csehországban született majd Pilsenben tanult és Prágában dolgozó német nemzetiségű vegyész, aki 1843-ra tökéletesítette a sacharométerét, az erjesztés előtti lé, akár a sörlé cukorfokát mérő eszközt. Ez az egyszerű, de valóban nagyszerű ún. fokoló használatával így már meg lehetett mérni az adott sörlé cukortartalmát, azt hogy hány százalék is a cukor az adott folyadékban. Balling egy fokskálát is megalkotott (Balling-fok), amelyre utalnak a cikkünk elején említett értékek is.

A Balling-féle cukorfokmérőt egyszerűsége miatt a mai napig használják, de természetesen mások is kikísérleteztek hasonló mérőeszközöket, módszereket. Így beszélhetünk a sörgyártásban pl. még Plató-fokról, amely lényegében a Balling-fok pontosítása. A gyakorlatban ha azt látjuk, hogy egy cseh sörre azt írják, hogy pl. desítka, 10⁰ vagy akár 10%, akkor ez a sör cukorfokára, erjesztés előtti szárazanyagtartalmára utal. Ez pedig hozzávetőlegesen ad sejtést a kész sör alkoholtartalmára is, de ami fontosabb, jelzi a sör testességét. A desítka esetében ez egy könnyedebb, mintegy 4% alkoholtartalmú sört jelenthet. Egy dvanáctka, azaz tizenkettes pedig már egy testesebb itóka, jellemzően 5% körüli alkohollal. De pl. a Pilsner Urquell szintén egy 12-es ám csak 4,4% alkoholtartalmú sör. Összességében a Balling-fok érzékelés, fogyasztás szempontjából sokkal értékesebb, pontosabb információt árul el nekünk, mint az alkoholtartalom. Azt jelzi, hogy valójában mennyi „cuccot”, jó kis malátát használtak fel a készítése során, ahelyett, hogy egy hígabb, maximum hozzáadott cukor révén alkoholosabbra bűvölt sört teremtettek volna. Ezért nem csoda, hogy a magyarországi nagy sörgyárak sem rajonganak még a Balling-fok feltüntetésének gondolatáért sem. Vagy ha magáról a lefőzött sörről tudjuk is, de még akkor sem lehetünk benne biztosak abban, hogy a sört utólag a gyárban nem hígították tovább. Igyunk tehát olyan sört, amelynél biztosak lehetünk a Balling-fokában.

Mi vagy ki az a sörkóstoló? Sörkóstoló a Sörpincében!

A magyar nyelv szenzációs, imádjuk. Egyetlen szó mögött megannyi változatos jelentés állhat, nehéz feladat elé állítva nem csak a magyarul tanulni vágyó idegen ajkút, de még az anyanyelvi szintű nyelvismerettel büszkélkedhető honfitársainkat is. Egy mondatot lazán félreérthetővé tehet egy azonos alakú vagy éppen többjelentésű szócska. És ezen szavak száma nem csekély. „Nem mindegy, hogy mennyit mutat a karóra, vagy az, akit felhúztak a karóra.”” - Nézd, ott a Budai vár! – Hadd várjon!” és még hosszan folytathatnánk a félreérthető mondatok sorát, de most nem sorról, hanem sörről, pontosabban egy sörös kifejezésről, a sörkóstolóról lesz szó. A sörkóstoló egyik jelentése a régmúltba nyúl vissza. Persze minden ember egy sörkóstoló, ha megkóstolja az elé tett pohár sört. De a sörkóstoló bizonyos esetekben ennél jóval professzionálisabb elfoglaltságot is jelentett. A brit uralkodói udvarban például hosszú évszázadokon át létezett a királyi sörkóstoló poszt. A megbízott úriembernek a feladata a király számára hozott sör előzetes megkóstolása volt. Ezzel nem csupán az esetleges mérgezési kísérleteknek akartak elejét venni, de egyúttal az igencsak változó minőségű középkori sörökből sem szerették volna, ha egy pocsék ízű változatuk kerül az uralkodó szájába, gyomrába. De hasonló minőségbiztosítási szándékkal Bajorországban is alkalmaztak sörkóstolókat, akik a kocsmákat járva „hivatalból” kóstolták a söröket.

Sörkóstoló!

A sörkóstoló szó lehet főnév is és így utalhat akár arra a helyiségre, a kocsmára is, ahol sört lehet fogyasztani. Ahogyan borkóstoló csarnokok úgy a sörkóstoló csarnokok is léteztek, elsősorban egyes nagyobb kiállításokon, fesztiválokon. És persze a sörkóstoló lehet egy-egy esemény is, ám ebből is többféle. Sörkóstolónak hívták azt a jobbára professzionális viadalt, ahol többféle sört vetnek egymással össze és így hirdetnek ítéletet az adott sör és versenytársai felett. De egy sörkóstoló lehet pusztán élvezeti célú is. A sörkóstolón résztvevő sörkóstoló hölgy vagy úr többféle általa ismert vagy kevésbé ismert sört kóstol, rendszerint egy a sörökhöz értő személy vezetésével. Így az ízeken kívül további hasznos ismeretek birtokába kerülnek a fogyasztott sörökkel kapcsolatban. Ilyen eseményre kerülhet sor március 1-én a Jaromír Sörpincében is, ahol egy 17 órakor kezdődő zenés program során hat kiváló sörrel, a sörökkel kapcsolatos információkkal, cseh étkekkel, egy kis sörajándékkal és egy cseh sörtörténeti előadással lehetnek gazdagabbak. További információkkal, a részvételi feltételekkel az eseményoldal, vagy a Sörpince elérhetőségein a munkatársak szolgálnak.

https://www.facebook.com/events/511162394911935/

Híres sörivók 3. František Ladislav Rieger

Híres sörivókról szóló cikksorozatunk harmadik része egy a magyarok számára kevéssé ismert, ám a cseh történelemben fontos szerepet játszó úriemberről szól. Ugyan élete, munkássága vajmi kevés hatással volt ránk, ám mégis érdemes megismernünk a személyét, ha másért nem is, de a sörhöz, a jó cseh sörhöz fűződő viszonya és ebbéli ténykedései miatt. Ugyanis főhősünk a számunkra legkedvesebb sörforrás vidékről a Cseh földekről származik, amely születésekor és halálakor éppen nem élvezett függetlenséget, örökös Habsburg tartományként leledzett.

Rieger 1810-ben született a csodálatos Prága városában, jogot tanult majd kisebb-nagyobb kitérők után politikai pályára lépett. František Palackyval, a cseh történetírás atyjával együtt a cseh nemzeti párt élére állt és küzdött az 1848-as forradalmak utáni Osztrák Császárságban, majd a kiegyezés utáni Osztrák-Magyar Monarchiában. Küzdött az 1620 óta Habsburg uralom alatt álló csehek egyenjogúságáért, de nem kívánta a teljes önállóságot. De nem is annyira lényeges most nekünk a pályafutása, inkább az a tény, hogy jó cseh módjára igencsak szerette a sört is. És persze nem akármilyen sört, hanem a Pilsner Urquell születése (1842) után elterjedt jó kis alsóerjesztésű láger sört, főként a pilsenit. Gyakorta megfordult a prágai U Pinkasuban, ahol kiélvezte a sör adta örömöket így nem csoda, hogy a poltikai lobbizása során is igyekezett a cseh sör hírét terjeszteni.

Egyik legismertebb története 1867-ben esett meg, amikor Rieger Bécsbe utazott, hogy a cseh nemzeti érdekeket képviselje az osztrák császári gyűlésen. A hosszú ám eredménytelen tárgyalások után úgy döntött, hogy lazít egy kicsit. Felkeresett egy bécsi sörözőt, ahol hamar felfedezte, hogy a helyi sör nem éri el az új cseh sörök szintjét. A legenda szerint Rieger a következőt mondta a társaságának: „A cseh nemzet jövőjéért harcolok, de egy dolog biztos: ha egyszer Bécs is pilseni sört csapol, tudni fogom, hogy győztünk.”

Ezután egy bécsi újságíróval fogadásba bocsátkozott, hogy egy este alatt megiszik tíz korsó osztrák sört – hogy „bebizonyítsa, a cseh ember számára ez sem akadály”. Rieger nemcsak teljesítette a kihívást, hanem a tizedik korsó után felállt, és fennhangon kijelentette: „Ez nem sör, ez csak híg nosztalgia. A cseh sör nemcsak ital, hanem történelmünk arany vére.” Másnap az eset bekerült a helyi lapokba, és Bécsben hetekig beszédtéma volt a „cseh politikus, aki sörrel verte meg a birodalmat”. Prágában pedig hősként ünnepelték, mondván, hogy Rieger nemcsak a politikai, hanem a sörfronton is megvédte a cseh becsületet. Rieger később tréfásan azt mondta, hogy a bécsi tárgyalások eredménytelenek voltak, de legalább sikerült néhány osztrákot meggyőzni a cseh sör fölényéről. És hogy igaza lett-e? Nos, néhány évvel később Bécsben is elkezdték csapolni a pilseni típusú söröket, és a bécsiek is előszeretettel kezdték látogatni Prágát egy korsó igazi cseh sör kedvéért.

Szőlőből, borból sör?

A napokban böngészgettem a régi magyar újságokat és egy 1933-ban íródott meglepő cikkre bukkantam, amely már a címével is felkeltette a sörök irányába kiérzékenyült figyelmemet. „Borból készíti a sört egy olasz tudós” így szólt a főcím, amelyet az alábbi alcím egészített ki: „Olasz találmány az árpa kiküszöbölésére a sörgyártásból”. Az írás szerint egy bizonyos Mazzi római professzor Mussolini felhívására azon ügyködött, hogy a megnövekedett sörfogyasztást kielégítő árpaimport kiváltására valami új módszert találjon ki. Ez a bizonyos Mazzi „tanár úr” miután hosszan ám teljesen siker nélkül kísérletezett rizzsel, mint lehetséges árpapótlóval egy teljesen más sör alapanyagra talált rá. Kapóra jött neki, hogy akkortájt az olasz gazdáknál nagy mennyiségben maradt el nem adott olasz szőlő, vagy éppen már kész bor. És Mazzi ezt használta fel a söre elkészítéséhez, amely a hírek szerint „úgy ízére, alkoholtartalmára (!) teljesen megegyezik az árpasörrel, sőt külsőleg (!) is tökéletesen egyforma, úgyhogy senki sem tudja megkülönböztetni a régi és új sört egymástól!”

A hangzatos cikk persze véletlenül sem tartalmaz semmi konkrétumot az eljárással kapcsolatban és ez persze nem véletlen. Ugyanis szimplán nem lehetséges egy már erjesztett terméket, mint a bort sörré továbberjeszteni. Ugyanúgy nem elég egy sör elkészítéséhez csak és kizárólag egy gyümölcs, jelen esetben a szőlő levét felhasználni, hiszen a sörfőzés a malátázott gabonaszemek, keményítőtartalmából kiinduló folyamat és nem gyümölcscukorból. Persze természetesen lehet alkoholos italt készíteni kizárólag almából vagy a szőlőből, de ezeket cidernek vagy bornak hívják. Ám ne legyünk teljesen igazságtalanok, a szőlő levét igenis fel tudják használni a sörfőzéshez és számos sörfőzde (pl. Dogfish Head Brewery), ha nem is túl régóta, de készít sört ám nem bor (!), hanem szőlőlé. must hozzáadásával, vagy éppen csak az érleléshez használt boroshordó felhasználásával. Az így főzött gyümölcssör jellemzően magas alkoholtartalmú, száraz, sok esetben magas szénsav tartalmú, végeredményben inkább ugyanúgy a borra hasonlít, de a maga nemében kiváló élvezetet tud a különleges sörök rajongói számára biztosítani.

Miből igyuk söreinket IV. – Búzasörös korsó

Minden nagyobb sörtípusnak meg van a saját speciális ivóedénye. A különféle korsókról szóló sorozatunk korábbi részében írtunk már a különféle láger sörös korsókról, poharakról, de most távolodjunk el egy kicsit az alsóerjesztésű söröktől. Lássuk hát, hogy a nem csak a bajor vagy belga sörkultúrában meghatározó jelentőségű, de világszerte is nagy népszerűségnek örvendő búzasörünket miből is illik fogyasztanunk. Egy jó búzasör a maga töményebb banános alapíze mellett további összetett ízvilággal is rendelkezik. A búzasörök jellemzően szűretlenek, és olyan formájú poharat igényelnek melyek formája is elősegíti az élesztő és az illóolajok megfelelő eloszlását.

A búzasörös korsók könnyen felismerhetők hosszú, karcsú alakjukról, amelyekben egyebek mellett jobban megőrződik a sör szénsavassága is. Kicsit ugyan hasonlítanak a pilseni típusú sörös korsókra, de a búzasörösnél a pohár teteje kerekebb és fent jobban összeszűkülő. Általában 0,5 literes vagy nagyobb méretűek, így hagyva elegendő helyet a sör dús és stabil habjának. A legtöbb búzasörös korsó alja előbb szűkül, majd felfelé tágul, ezzel is segítve az ízek és illatok kibontakozását. A végén pedig újra szűkül, de csak kis mértékben. A búzasörös korsók gyakorta dombornyomott mintákkal díszítettek vagy a falukon vagy a talpukon. Ezek a felületi egyenetlenségek is segítenek a habképződésben. A belga búzasörök esetében inkább a rövidebb, vastagabb falú poharak a jellemzők. A búzasöröknél persze az intenzívebb habképződés miatt még jobban ügyelni kell a megtöltésükre. De ne fáradjunk rizsszemek beleszórásával mert az csak egy vicces szokás, amely érdemben egyáltalán nem befolyásolja a kemény hab megszületését. Ugyancsak csak afféle értelmetlen, maximum látványos huncutkodás a citromkarika rátűzése a söröskorsó szájára. Ez inkább csak a tiszta korsó higiéniáját rontja le, de nem javítja egy valóban minőségi búzasör aromáját.

František Ondřej Poupě – A modern sörfőzés úttörője

František Ondřej Poupě a cseh sörfőzés történetének egyik legjelentősebb alakja, akit gyakran a modern sörfőzés úttörőjeként emlegetnek. Élete és munkássága során számos újítást vezetett be, amelyek alapvetően megváltoztatták a sörgyártás gyakorlatát, nemcsak hazájában, hanem egész Közép-Európában is. Poupě 1753-ban született a csehországi Česky Šternberkben, és már fiatalon érdeklődést mutatott a tudományos kísérletezés iránt. Sörfőzőként kezdte karrierjét, és hamar felismerte, hogy a korabeli sörgyártás számos hibával és a tudományos ismeretek használatának hiányával küszködik. Az akkori technikák leginkább véletlenszerűek és megbízhatatlanok voltak, ami a termék minőségének ingadozásához vezetett.

Poupě tudományos alapokra helyezte a sörkészítést, mérnöki pontossággal közelítve meg. Elsőként vezette be a hőmérők használatát a sörfőzés folyamatában, ami forradalmi újításnak számított. Megértette, hogy a hőmérséklet szabályozása kulcsfontosságú a maláta megfelelő kezeléséhez és a fermentációs folyamat optimalizálásához. Ezenkívül szorgalmazta a cukortartalom mérésére alkalmas eszközök, például a cukorfok mérő használatát is, amelyet 1768-ban Antoine Baumé fejlesztett ki. Ezek az eszközök lehetővé tették, hogy a sörfőzők pontosabban ellenőrizzék a folyamatokat, így javítva a végeredmény minőségét. Poupě 1794-ben a brünni (mai Brno) sörfőzőmesteri pozícióját töltötte be, ahol nemcsak saját műhelyében dolgozott, hanem tanított is. Munkája során tankönyvet írt, amely A sörfőzés alapjai címet viselte, és az első cseh nyelvű szakirodalom volt a témában. Ez a mű nemcsak a gyakorló sörfőzők számára jelentett fontos útmutatót, hanem tudományos alapot adott a későbbi fejlesztésekhez is.

A sörgyártás mellett Poupě a mezőgazdasági termelés és a malátagyártás fejlesztésében is jelentős szerepet játszott. Hangsúlyozta a minőségi alapanyagok fontosságát, és a helyi termelőket is arra ösztönözte, hogy korszerűbb technikákat alkalmazzanak. Munkásságának jelentősége messze túlmutatott saját korán. Az általa alkalmazott tudományos módszerek alapvető változásokat hoztak a söriparban, és hozzájárultak a cseh sör világhírnevéhez. Bár Poupě élete viszonylag rövid volt – 1805-ben, mindössze 52 évesen hunyt el –, öröksége máig él. A modern sörgyártás alapjait megteremtő munkája révén Poupět a cseh nemzeti büszkeség egyik ikonjává vált. Életének és munkásságának tanulmányozása ma is inspirációt nyújt a söripar szakemberei és történészei számára. Az ő neve összefonódott a minőségi sör fogalmával, és munkássága a tudomány és a gyakorlat harmonikus egyesítésének példája.

Néhány a régmúlt magyar sörszakszavaiból 2.

A cikksorozatunk egy korábbi részében már megtudhattuk, hogy mit is jelent a bozasör, a czankó, a megcsámporodás vagy éppen a rezesedés, most pedig újabb mára már alig használt múltbéli sörszakszavaink jelentéséről rántjuk le a leplet.
Kezdjük a sort a salakkal, amely szó a ma ismerten túl egykor a szűretlen sör (vagy bor) alja, más néven a seprűje jelentését is hordozta. A sör szó régies ser alakja még ma is ismeretes, így a seradó, a serárus szavak egyáltalán nem idegenek. Manapság már kicsit furcsább lenne sörözés helyett serezésről, a sörös helyett seresről, a sörecet helyett pedig a sereczet szavakat használni.

Egykori szavunk a serhányadék…bizony a sör és a szó második tagjának egy bizonyos kombinációját sokan ismerjük, de itt természetesen nem a másnapossághoz vezető út egyik nem kívánt állomásáról van szó. A serhányadék vagy másnéven serhányás a sörfőzés folyamatának azon állomása, amikor a serkádakban a sörélesztő és a képzett serhab az erjedő sör folyadékfelszínére emelkedik.

Egykoron nem szimplán kocsmának hívták azt a helyet, ahol sört csapolt a serkocsmáros, hanem egyenesen serkocsmának, mintegy megkülönböztetve a boros vetélytársaktól. Itt folyt a sermérés, ahol a serkorsókból itták a sert a serező vendégek, időnként sörkorcsolyát falatozva mellé.

Sörkorcsolyát, de nem serkorcsolyát, ez utóbbi ugyanis kissé nagy falatnak bizonyult volna. Ugyanis a serkorcsolya alapvetően azt a csúszdát jelentette, amelyen a serkorcsolyás a hordó söröket a pincébe csúsztatta, illetve az üres hordókat felgurította.

A serkorcsolyásnak volt egy másik jelentésváltozata is, ugyanis így hívták azt, aki olykor olykor vagy akár sűrűn is sok sört fogyasztott. Ennyit így másodszorra a régmúlt sörös szakszavairól, de a sort még folytatni fogjuk.

A Jaromír Krónikák már 10 éves! BÚÉK!

„Tisztelettel üdvözlöm mindazokat, akik (…)  ellátogatnak hozzánk, hogy megkóstolják kiváló minőségű cseh söreinket, a magyar és cseh konyha egyedi fúziójával született ételeinket és megtapasztalják azt, milyen is egy jó kis csehes hangulat itt Budapesten! Örömmel mutatom be Önöknek új, megváltozott honlapunkat, amelyet olvasva a jövőben nem csupán a vendéglátóhelyeinkről, az ott fogyasztható italokról és ételekről kaphat bővebb információkat, hanem számos más Csehországgal, a cseh sörökkel kapcsolatos hírekről, érdekességekről is értesülhet.” 2015 tavaszán így köszöntötte Kiss-Bakos Zoltán a Jaromír Sörözők tulajdonosa az akkor induló honlap olvasóit, ezt a blog alapú, de a műfaján már az elejétől fogva jóval túlnyúló információs, mondhatni sörkulturális oldalt, amely idén ünnepli immáron 10 éven át tartó fennállását.

10 év, közel 440 cikk, csaknem 400 ezer oldallátogatás. Még legszebb álmunkban sem gondoltuk, hogy ilyen hosszú időn át sikerül a Jaromír Sörözők vendégeinek informatív cikkeket biztosítanunk a finom cseh sörök és étkek élvezete mellé. A 10 év folyamán - ahogyan az már az elején is ígértük - a Jaromír Krónikákkal nem egy mezei reklámoldalt sikerült hoznunk létre, amely pusztán a magunk „dicsőségét” hirdeti. Jóval inkább egy sörös magazin született meg, melynek cikkeivel olvasóinkat a sör- és gasztronómia izgalmas világába igyekeztük bevezetni.

Ki volt Švanda, a strakonicei dudás? Mitől zöld a húsvéti sör? Mi is az a nyári sör? Ki volt Klostermann? Mi az a hanzli? Mit kell tudni a malátáról, a komlóról, az élesztőről? Mi az a szalad, mi a loksa? Mikor volt a londoni söráradat? Milyen sörháborúk zajlottak a múltban? Milyen sörkorcsolyák vannak a világban? Mit tudunk a női sörfőzésről? Csak néhány kérdés, melyre az évek során igyekeztünk válaszolni, de felsorolni is nehéz lenne valamennyit. Reméljük sokan olvasták írásainkat, vagy ha nem akkor majd később fogják, ezzel is együtt munkálkodva a magyarországi sörkultúra megszilárdításán. Mi a magunk részéről igyekszünk folytatni a munkánkat és további hasznos, érdekes cikkekkel meglepni a Jaromír Sörözők vendégeit.

Kiss-Bakos Zoltán a Jaromír Sörözők tulajdonosa és a Jaromír Sörözők teljes gárdája nevében jómagam Munkácsi Zsolt, a Krónikák írója kívánok minden kedves olvasónknak cseh sörös élményekben gazdag nagyon boldog új esztendőt!

BUÉK vagy cseh szokás szerint PF 2025!

2024 elmúlt és beköszöntött 2025, ideje egy pillantást vetni az elmúlt év főbb történéseire, melyek a Jaromír Sörözők házatájékán estek meg. Rögtön az első esemény igazán korszakalkotóra sikeredett a történetünkben. Március 28-án megnyitotta a kapuit az első külföldi, egész pontosan ausztriai Jaromír a Hohenems városában. Ez az első külföldi egységünk még a magunkfajta tapasztalt vendéglátósoknak is sok tanulnivalót biztosított, de mára a közösség egyik kedvelt találkozási, pihenési pontjává vált. Mindeközben a tavasz folyamán a B24 Drink & Snack Bar számos sikeres gasztroeseményt, sörvacsorát szervezett. Májusban rendezték meg a csehországi jéghoki világbajnokságot, melyet végül nagy örömünkre a rendező ország nyert meg. Nyáron pedig egymást követte a foci EB és az olimpia, melyeket részben nálunk is nyomon követhettek a vendégeink. A nyár folyamán sajnos be kellett zárnunk a legfiatalabb Jaromírunkat, amely jól mutatja, hogy mennyire is nehéz sportág a vendéglátás a mai Magyarországon. Technikai, házműszaki okok miatt 2024-ben a csengery utcai Jaromír Sörpince is tovább tartott zárva, ám októbertől ismét meglepték a finom cseh sör és remek cseh sörözői hangulat kedvelői.

De nem csak nálunk, hanem kedves cseh barátainknál, az általunk forgalmazott cseh sörök készítőinél is számos kiemelkedő eseményre került sor 2024-ben. Rakovníkban a helyi sörgyár, a Bakalář a városi sörgyártás történetének 570. évfordulóját ünnepelte. Az év során számos zenei és persze sörös program, sörakciók mentén emlékeztek meg erről az eseményről. Mind ők, mind a strakonicei Dudák sörgyár számos sörminősítő versenyen és más fesztiválon vettek részt söreikkel kiváló eredményeket érve el. Ám immáron végre eljött az új esztendő, amelyről egyet szinte biztosan állíthatunk: nem lesz kevésbé izgalmas, mint a rendkívül változatos elmúlt évek. Nem azért mondjuk ezt, mert már biztosan látjuk a jövőt, vagy már megvalósulás előtt álló hatalmas tervek birtokában lennénk. Szimplán csak a mai folyton változó, forrongó világunk oly mértékben van tele nem várt meglepetésekkel, időnként sokkoló változásokkal, hogy az szinte követhetetlen. És ezen változások mindenkitől hihetetlen rugalmasságot, kreativitást és persze tűrő-, túlélőképességet követelnek meg. Így mi sem tudunk mást kívánni kedves vendégeinknek, mint erőben, egészségben, türelemben, nyugalomban gazdag boldog új esztendőt!

Karácsonyi sörszilánkok

Már csak egy nap és itt a szenteste, majd jön a várva várt karácsony! Mostani kis cikkünkben felidézünk néhány karácsonnyal, pontosabban karácsonyi sörrel kapcsolatos hírt a múltból és megosztunk egy olyan ital receptet is, amellyel (persze csak ha kellően nyitottak vagyunk) még ünnepibbé tehetjük ezt a szép ünnepet.

A mútban a karácsony és a sör nem, hogy összeférhetetlen lett volna a téli estéken és karácsonykor, de számos nemzetnél különleges szerephez jutott. Troels-Lund dán író a „Hogy éltek északon a XVI. században” című munkájában azt írta, hogy a régi skandináv karácsony elképzelhetetlen volt karácsonyi sör nélkül. Már jó néhány héttel karácsony előtt készülődtek a nagy ünnepre, és a sörfőzés volt a legfontosabb dolgok egyike. A jul-öl (juløl) vagy a julebryg (azaz a karácsonyi sör) a legszegényebb család asztaláról se hiányozhatott, ezért ezt a sört különös nagy gonddal főzték és kifejezetten jó erősre. A sörkészítés családi titka generációkról generációkra szállt, féltve őrizték a titkát.

Belgiumban és Nagy-Brittaniában is évszázados hagyománya volt és van a téli illetve a kifejezetten karácsonyi söröknek. Ezek a sörök jellemzően erősek, testesek és fűszeresek voltak. Manapság pedig már a sörfőzdék többsége igyekszik egy karácsonyi sört elkészíteni. Sötétebb színek és gazdagabb ízprofil jellemzi őket, például pörkölt malátás jegyek, karamellás íz vagy csokoládés árnyalatok.

A múlt század elején az Egyesült Államokban is divat volt a karácsonyi sör, sőt volt, amikor a sör az amerikai parlamentben is megjelent. Egy alkalommal politikus társa beszéde alatt egy bizonyos Smith úr egy pohár tojásos sört kapott, amit e felkiáltással ürített ki: „Uraim, víg karácsonyt!" Erre egy szenátor azt kérdezte: „jogos-e, hogy egy tag itt igyék, míg a többiek torka szárazon marad?” Ezt egy kis mókás vita követte melyben igyekeztek azt tisztázni, hogy vajon általános jog-e a sörözés, vagy csak bizonyos párt tagjaié. A végén indítványozták az ülés megszakítását, majd egyhangú döntést követően a tisztelt ház elvonult a büfébe egy kis karácsonyi sört elfogyasztani!

De milyen is lehetett ez a bizonyos tojásos sör? Ezt bizony pontosan nem tudjuk, de álljon itt egy recept a közelmúltból. Hozzávalók 4 személynek: 3 tojás, 4 evőkanál porcukor, liter világos sör, 1 citrom héja, 1 szerecsendió. A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét kemény habbá felverjük, és cukorral ízesítjük. A tojás sárgáját óvatosan közékeverjük. A sört felforraljuk, és reszelt citromhéjjal fűszerezzük. Majd a sört állandó keverés mellett a tojáshabhoz keverjük. Poharakba töltjük, és reszelt szerecsendióval megszórva tálaljuk. Reméljük lesz aki kipróbálja ezt a egzotikumot, de megértjük azt is ha mindenki marad inkább a kedvenc sörénél. Akár így, akár úgy ezúton kívánunk olvasóinknak, a Jaromír sörözők vendégeinek Békés, áldott, boldog karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt!

Karácsonyi csodasörök a mesén innen és túl

Egyszer volt, hol nem volt, Csehország egy kis falujában élt egy tapasztalt sörfőző, akit csak Marek bácsinak hívtak. Messzeföldön híres volt aranyló, habos és felettébb ízletes söréről ám egyszer azonban éppen karácsonyt megelőzően csak szomorúan ült a főzdéje előtt. Az év legutolsó főzete ki tudja miért de megromlott, és már úgy tűnt, hogy nincs elég ideje újat készítenie az ünnepekre. "Milyen karácsony lesz ez sör nélkül?" sóhajtott, miközben az esti hópelyhek táncot jártak az égbolton. Ekkor három apró manó jelent meg a havas ösvényen, és vidáman köszöntötték: "Ne búsulj, Marek! A jókedv varázsa mindig veled van." És egyúttal a manók egy olyan csodás receptet adtak neki, amit még aznap éjjel megfőzhetett. "Adj hozzá egy csipet szeretetet, egy marék nevetést, és egy korty reményt" – mondták. Az öreg szívében melegség támadt, és nekilátott a munkának, majd csodaszámba menő gyorsasággal el is készült a nedű. Amikor a friss sört Marek bácsi óvatosan megkóstolta, az könnyedén csúszott le a torkán, és mintha a karácsony összes öröme benne lett volna. Marek arcán boldog mosoly terült szét és tudtára adta az embereknek, hogy idén is kész az ünnepi sör, de még milyen! Csakhamar a falu összes lakója összegyűlt, hogy megízlelje az ünnepi sört, és mindenkit elvarázsolt a fenséges íze. Azóta Marek bácsi sörét "Karácsonyi Csodának" nevezik, és ő minden évben újra elkészíti – persze egy csipetnyi manóvarázslattal.

No eddig a mese, de karácsonyi csodasörben nálunk a Jaromírokban sem lesz idén sem hiány. Már csapon van a strakonicei sörgyár Sváteční speciál nevet viselő, háromféle malátával készített, 5,5%-os finomsága és hamarosan sor kerül a rakovníki sörgyár Bakalář 570 félbarna sörspecialitására is! Azonban figyelem! Mindkettőből csak korlátozott mennyiség áll a rendelkezésünkre így érdemes sietni a megkóstolásukkal! Kellemes karácsonyi készülődést kívánunk mindenkinek!

Híres sörivók 2. – George Washington

A XVIII. századot a sörtörténelemben (de csak ott) egy viszonylag nyugodtabb korszaknak hívhatjuk. Még messze van az az év, amikor Herr Josef Groll kiötli az első pilseni sör receptjét s ezzel a sört az alapjaiban megváltoztatva. A sörfőzés ekkor még inkább hagyomány és tapasztalati alapú, a technika vívmányai még nem segítenek a sört főzőknek és így a végeredmény is gyakorta változó minőségű. Ebben a korszakban élt George Washington, akiről azt tudjuk, hogy az 1775 és 1783 között lezajlott függetlenségi háború főparancsnoka, majd az USA első elnöke volt, ám az kevésbé ismert, hogy lelkesen fogyasztott sört. Persze önmagában a sörivás akkor sem állt távol az emberek tömegeitől, hiszen ezidőtájt a sör nem csupán egészséges alternatíváját jelentette a sokszor szennyezett víznek, de egyben egy kalóriában gazdag valódi „folyékony kenyérnek” számított. Washington lelkesedése azonban nem állt meg a sör kortyolgatásánál. A sört előszeretettel használta fel a különféle politikai kampányai során. Feljegyzések szólnak arról, hogy 43 gallon sört, azaz cirka 160 liternyit rendelt a reménybeli választói számára az egyik ilyen esemény során.

A Mount Vernonban található birtokán saját sörfőzdét is működtetett, ahol részben saját receptek alapján főzött, pontosabban főzetett le söröket, ale-t és portereket. A söröket pedig nem csupán a saját és családtagjai vagy éppen vendégei üdvére készíttette, de a munkásainak, szolgáinak (de jellemzően csak a fehéreknek) is bőven juttatott belőle. Ez utóbbi elsősorban úgy nevezett alacsony alkoholtartalmú „small beer” volt, amelyről egy korábbi cikkünkben már részletesebben írtunk. Halálakor mintegy 300 fekete rabszolgája volt, de vannak feljegyzések amelyekből arra lehetett következtetni, hogy megadta nekik is a jogot, hogy saját sört főzzenek. Washington saját sörei a feljegyzések szerint egyszerűek voltak, ám az alapanyagok tekintetében nagyon ügyelt a kiváló minőségre. Főként fiatalabb korában a saját sörei mellé Angliából is rendszeresen rendelt nagyobb mennyiségű sörnedűt. De Washington nem csupán a szűkebb környezetére hatott a sörfogyasztás szempontjából jótékonyan, elnökként is felismerte a sörfőzés gazdasági, társadalmi fontosságát. A függetlenségét frissen elnyerő ország egyik jelentős gazdasági ágazatának tekintette a sörgyártást és ennek megfelelően igyekezett támogatni. George Washington 1799-ben hunyt el a birtokán, ahol addigra már saját komlóültetvény is volt, de nem az alkohol ölte meg. A rossz nyelvek szerint nem is a bekapott fertőzés, hanem annak hibás orvosi kezelése, túl sok vér lecsapolása vetett véget életének. De ezt persze ma már senki nem tudja. Egy biztos, halálával korának egyik igen befolyásos és meghatározó nagykövete és az amerikai sörgyártás fejlődésének egyik fő támogatója távozott el.

Bakalář sikerek Londonból

Egy jó bornak nem kell cégér, így hangzott egykor a mezei bölcsesség, ami napjainkban már nem éppen nevezhető sikeres eladási stratégiának. Korunkban bizony a remek termékeknek, így természetesen a finom cseh söröknek is szüksége van a hírverésre. Persze minden szentnek maga felé hajlik a keze, a saját gyerek a legszebb a világon így a sörös világban persze mindenki a saját sörét igyekszik feldicsérni. Ezért is van szükség arra, hogy időnként söreinket ne csak magunk próbáljuk minősíteni, hanem mások hozzáértők is, akik ilyen-olyan tükröt mutatnak fel számunkra. Persze minden ilyen jellegű bírálat, adott esetben egy sörminősítő versenyre való benevezés kétélű penge is lehet. Ha nem érkezik a remélt elismerés, vagy negatív kritikát kapunk a söreinkkel kapcsolatban az bizony nagyon fájhat. És nem csak fáj, de ugyanakkor nem is tudjuk felhasználni a söreink minőségének bizonyítására, a hírnevének öregbítésére, az eladás bővítésére. Mégis leszögezhetjük, szükség van ezekre a versenyekre, a külső kritikákra és nem csak a fogyasztók, a sörszakértők, hanem adott esetben a különféle sörimportőrök, sörnagykereskedők részéről is.

A rakovníki Bakalář sörgyár ezért is küldi el rendszeresen a söreit pár neves sör megmérettetésre, így az éves rendes londoni Craft Beer Awards bírálatra is. Ez idén se maradt el és a közelmúltban meg is érkeztek a remek eredmények. A sörgyár hidegkomlós sörpárosa, mind az alkoholos, mind az alkoholmentes változata remekelt. Az előbbi kiérdemelte az aranyat, míg a mentes tesója az ezüstérmet nyerte el. Ugyancsak a dicsőséges aranyat érdemelte ki a rakovníki prémium sör sorozatának világos láger tagja a Černovar světly, míg a feketébe hajló színű barna változata ezüstéremmel tette gazdagabbá büszke készítőit. A magunk részéről csak bíztatni tudjuk kedves vendégeinket is, hogy teszteljék és bírálják saját maguk is az említett és az említésre ugyan itt nem került, de a vendéglátóhelyeinken kapható további remek söröket! Egyúttal már most szólunk, közeledik a karácsony, érdemes sörös ajándékokban is gondolkozni!

Sört minden nap?

A sör fogyasztása sokunk számára a napjaink fontos részét jelenti. Ez számos embertársunk esetében egyenlő a mindennapi sörözés élményével, mások kisebb sűrűséggel élvezik eme remek italt, míg sokan csak alkalomadtán isznak egy-egy pohárka komlózott nedűt. Akik sűrűbben kortyolgatják söreiket azok gyakorta a sör megannyi valós illetve jó pár képzelt/vágyott pozitív hatását szokták emlegetni, míg az egészség védelmében korteskedők egyértelműen a mindennapi sörfogyasztás ellen szólalnak fel. A média, a különféle írott és online sajtó persze mindkét oldalt igyekszik megtámogatni, az adott médium profiljától vagy éppen az újságíró sörhöz való saját vonzódásának mértékétől függően. Lássuk milyen megfogalmazott sommás „szakvélemények” hangoznak el nap, mint nap, a mindennapi sörfogyasztásról.

„Ez most komoly: napi egy sör távol tarthatja a szívbetegséget” – Ennek igencsak örülünk, persze ha egy cikk címe úgy kezdődik, hogy „ez most komoly” elég nehéz komolyan venni magában a cikkben foglaltakat. „Azok a férfiak, akik naponta egy sört isznak, változatosabb bélbaktériumokkal rendelkeznek” – hirdeti egy újabb cikk, amelyet persze a közmondásos „brit tudósok” kutatásai alapján írtak. „A 102 éves néni titka: sört kell inni!  – Sokadszorra merül fel nagyon idős embereknek köszönhetően, hogy a mindennapi sörivás egészséges lehet.” Így szól egy újabb elképesztően „tudományos” cikk, amely egy amerikai hölgyről szól, akinek szinte orvosi előírása volt arra, hogy minden nap igyon fél liter sört. Sőt a cikk szerzői még egy 111 éves nénit is idéznek, aki egészen 105 éves koráig napi 3 (!) sörrel és egy whiskeyvel tartotta frissen magát. Higgyük el…De mennyi sört is lehet naponta elfogyasztani? Erre a kérdésünkre is megtalálhatjuk a sajtó böngészésével a szívünknek éppen legkedvezőbb választ. Míg a témához „sajnos” legjobban értő addiktológus szakember könyörtelenül jelzi: „Alkoholistának számítanak azok is, akik csak egy sört isznak naponta”, addig ha vigaszra vágyunk olvashatjuk akár az alábbiakat is: „A szakemberek szerint férfiaknál napi 2 pohár sör (2x 3.33 dl) megengedett, míg nőknél ez a mennyiség 1 pohár sörre tehető. Efelett még mindig nem beszélünk alkoholizmusról, csak mérsékelt italfogyasztásról, ám akinél a napi mennyiség meghaladja a 3 (nőknél)- 4 (férfiaknál) adagot, azoknak érdemes felülvizsgálniuk az alkoholhoz fűződő viszonyukat.” Ugye, hogy ez mindjárt jobban hangzik? Hiszen 0,666 liter sör (ez így majdnem az ördög száma lenne), oly közel áll a két korsóhoz. Az pedig már kellemes mennyiség.

De félre tréfa! Mi a magunk részéről támogatjuk a sörivásban rejlő minden pozitív hatás kinyerését, ám egyértelműen óvunk is mindenkit a túlzásba vitelétől. Vegyük komolyan az orvosi ajánlásokat, utasításokat is és próbáljuk kialakítani a sörrel való legoptimálisabb viszonyunkat!

A söröscímke

Míg a sör története sok ezer évre tekint vissza a sörös címke (vagy akár hívhatjuk sörcímkének is) még kétszáz éves múlttal sem bír. A sörfőzést ugyanis egészen a XIX. század elejéig nem lehetett tömegtermelésnek nevezni és eladdig nem is volt szükség arra (persze nem is nagyon volt mibe), hogy palackozzák és a palackokat valamiféle jelöléssel lássák el. Az üvegbe palackozás kezdetén még továbbra sem papírra nyomtatott felirattal jelölték meg az egyes söröket, jóval inkább magába az üvegbe préseltek, domborítottak egy-egy azonosításra alkalmas jelet, címert, betűket, a sörfőző nevét, monogramját vagy akár számokat. Ez csak a XIX. század derekán, az 1840-es években kezdett fokozatosan megváltozni. Angliában 1855 volt az az év amikor kezdetét vette a sörös címkék készítése, míg az Egyesült Államokban a polgárháborút követő időszakban, az 1870-es évektől vált népszerűvé a sörtermékek ilyetén jelölése.

Strakonicei sörös címkék

A nyomdatechnika fejlődésével lassan általánossá váltak a sörös címkék. Ám egy dolog a címke önkéntes használata, elsősorban marketing céllal és más amikor a használata általánosan kötelezővé vált. Csehországban a csehszlovák kormány 1921 december 1-ével írta elő a sörösüvegeknek címkékkel való ellátását. Azóta kötelező számos fontos információt feltüntetni az üvegbe, vagy manapság már a műanyagba töltött sörökön (a dobozos persze a címke szempontjából kivételt jelent). Ilyen információk a gyártó (sörgyár, főzde) neve (vagy a forgalmazóé), a termék neve és még soká folytathatnánk és hamarosan egy külön cikkben ezt folytatni is fogjuk! Ám a lényeg, hogy a sörcímke mára már nem csupán a sör elengedhetetlen elemévé vált, hanem a kiváló grafikusok (félő, hogy később már csak a mesterséges intelligencia) sorra rendkívül kreatív és maximálisan egyedi söröscímke változatokat készítenek, amelyek segítségével már messzire be tudjuk azonosítani a kedvenceinket. A sörcímkék világa rendkívül izgalmas így nem csoda, hogy sokak választották gyűjtőszenvedélyük tárgyává. Mi mezei nem gyűjtők is csodálkozzunk rá a címkék gazdag világára és mind arra, amit elárulnak nekünk!

Ne hibázzunk, libázzunk!

A jövő hét hétfői napján, azaz november 11-én ünnepeljük Szent Márton napját. Ezt az eseményt nem csak mi, hanem a törzsvendégeink is már türelmetlenül várják, hiszen jól tudják, ismét egy kulináris élvezetekkel teli libalakomán fogyaszthatják a szakácsaink által alkotott libafinomságokat. Sajnos a honfitársaink, beleértve magunkat is nem sűrűn fogyasztunk libát, de a Márton nap tiszteletére most vessük bele magunkat a „libázásba”. Idén mindhárom Jaromírunkban lesz mód a libaételek megkóstolására. A Jaromír Sörbisztróban és a Jaromír a Templomhoz étterem-sörözőnkben már a hétvégén megnyitjuk a libaételek sorát, míg a Jaromír pincében hétfőtől élvezhetjük a liba finomságokat. Tekintsük át immáron pontosabban arra, hogy miféle libaságok várnak majd ránk.

A Jaromír Sörbisztróban füstölt libamelles bableves, míg a „Templomban” libaleves gazdagon nyitja meg az étkek sorát. A kellemes bemelegítést követően három főételből választhatunk. Mindjárt elsőként finom libacomb párolt káposztával és hagymás tört burgonyával vár ránk. Ezt a klasszikus gasztrocsodát szerintünk senkinek nem kell bemutatni. Aki mégis mást szeretne annak zúzapörköltet tudunk ajánlani finom juhtúrós sztrapacskával. Ez is garantáltan kellemes feszülést okoz a gyomrunk tájékán, főleg ha valami finom cseh sörrel kísérjük le. De ha valami „modernebbre” fáj a fogunk, akkor se maradunk éhen, hiszem egy jó adag édesburgonyás és hagymalekváros kacsaburger (bocsi, ez az egy nem liba) is tökéletesen kielégíti minden vágyunkat. Persze egy jó kis desszert egyetlen lakoma végéről se hiányozhat, így szeretettel ajánljuk vendégeinknek a prágai csoki tortánkat. A csengery utcai Sörpincénkben egy picit más lesz a választék. A hétfői naptól a söreink mellé ugyanúgy fogyaszthatunk libamelles bablevest és e mellé zúzapörköltöt is, ám ehhez itt knédlit adunk. Ugye, hogy milyen jól hangzik mindez? Nincs is más teendőnk, mint hogy időben foglaljunk asztalt, mert étel-italból bőven el vagyunk látva, ám a helyeink száma természetesen nem korlátlan. Mindenkinek kívánunk jó kis libázást!

Erős, mint a sör

A sör, csakúgy mint a legtöbb alkohol egy bizonyos mennyiség elfogyasztása után már nem csak kellemes állapotba kerít minket, hanem egyes, amúgy is magukat erősnek gondoló embereket még „erősebbé” varázsolja. És ha már valaki „túlerős”, eme állapotát gyakorta másnak is megkívánja mutatni. Ez a fajta erőfitogtatás azonban nem merül ki holmi szkanderozásban és véletlenül se fekvőtámasz rekord döntögetésben, jóval inkább egy klasszikus kötözködésben, kocsmai verekedésben. Erről szól a Nógrád megyei Hírlap alábbi tárgyalótermi jelentése a 80-as évek elejéről.

A cselekmény helyszíne egy nógrádi falu volt, de a történet az ország bármely szegletében játszódhatott volna. A történet főhőse Rinézer József huszonegy éves gépkocsivezető, aki a drégelypalánki Szondi KSZ gépkocsivezetőjeként dolgozott, és a szülőfalujában jutott el az említett túlerős állapotba, persze nem rögtön, hanem kemény kocsmai munkaórák „ledolgozásával”. Az említett úriember minden bizonnyal egy „frontosabb” napon betért a helyi kocsmába, ahol előbb csak néhány sört rendelt. Ám a sör nem hatott elég gyorsan ezért némi gyorsítót is muszáj volt használnia, amely egy jó olcsó konyak formájában állt rendelkezésére. Ezután ismét sört döntött le egészen a tizedik korsóig jutva el! A részegség fokozatai követték egymást miként a sörök. Az egyre kevésbé úri ember hamarosan a tettek mezejére lépett. Előbb az egyik vendégbe mindenáron bele akart kapacitálni egy kólát, s mivel az nem kívánta, hát lökdöséssel adott nyomatékot barátkozó kedvének. Ez a „barátszerzési kísérlet” azonban kudarcba fulladt, így nem maradt más, mint újabb sörök elfogyasztása, majd egy Nagy János nevezetű kocsmatársához fordulván, állát megfogván nem épp barátságosan azt kérdezte tőle: — Kivágjalak innen? Már megbocsásson az olvasó, hogy Rinézer szavait szalonképes formába öntöttem, de amit akkor ő mondott, azt még a modern regényekben is csak pirulva írják le a szerzők, (na jó, manapság már nem). Nagy János nem akarta, hogy kivágják inkább odébb állt. Hősünk ekkor az asztalkendőkbe kötött bele: földre rángatott néhányat, de azok nem voltak hajlandók visszaütni. Holtrészeg hősünk hát újabb ellenfelet keresett, és az udvaron elkapta Szabó Istvánt és háromszor úgy állon vágta, hogy az még józanon is komoly fegyverténynek számított volna az alvilágban. Szabó egy ajtónak vágódott, betörte az üveget, de szerencsére komolyabb baja nem történt. „Semmire nem emlékszem, kérem szépen, de lehet, hogy úgy történt” — bólogatott bűnbánóan dr. Szabó József tanácsa előtt a Rétsági Járásbíróságon Rinézer. A bírákat természetesen nem hatotta meg a nagy „sörerejű” garázda. Nyolchónapi javító-nevelő munkát akasztottak a nyakába, bérét tizenöt százalékkal csökkentették. Alighanem erre már jó ideig emlékezett. Szerencsére a cseh sörök rajongói, vendégeink körében nem akad ilyen „túlerősre” söröző emberke, itt mindenki megmarad a békés sörözés nagykövetének.

„Sörös állatok”

A sör, pontosabban a sörfőzés és az állatvilág egyes jeles tagjai már a kezdet kezdetek óta szoros kapcsolatban álltak egymással és nincs ez másképp napjainkban sem. Ha a régmúltra tekintünk vissza egyből eszünkbe juthatnak a középkori sörfőző nők és a macskáik. Ugyanis a hölgyek a nyávogó, doromboló négylábú társaik nélkül a sörhöz való gabonát is nehezebben védték volna meg az egerektől, így már csak ezért is igényelték jelenlétüket. Ez a „macskásság” később afféle elitélendő „boszorkány szimbólumnak” is számított, de ez már más kérdés. Erről egy kis további információ ITT olvasható! Később, a már férfidominált sörfőzésben a macska helyett a kutya lépett elő, mint rágcsálóvadász, őrzővédő élőlény. A kutya nem csupán a sörfőző mester legjobb barátja, hű társa lett, de egyúttal számos sörfőzde címerállatává is „felküzdötte” magát. Erre napjainkban példa a Chodovar cseh sörfőzde logója is, amely a tulajdonos kutyájának (Albi) alakját, ábrázatát is magába foglalja. Emellett számos sörfesztiválnak meg van a maga sörös kutyája, sőt Ausztráliában már kifejezetten kutyáknak való sört is főztek már.

De az idők folyamán más állatok is szoros kapcsolatba kerültek a sörfőzéssel, a sörökkel. A kecske például egy sörtípus (Bock sörök) afféle címerállata lett, ennek okát egy külön cikkünkbe fedjük majd fel. A különféle söröscímkéken ugyanakkor még olyan állatokat is megjelenítenek, ritkábban vagy gyakrabban, mint a rénszarvas, a különféle halak, az elefánt (pl. Delírium tremens), az oroszlán (pl. Löwenbrau), a medvék, a birkák vagy éppen a madarak. Végezetül szóljunk egy olyan állatról, amely ténylegesen részt vett a kedvelt italunk előállításában. Ő pedig nem más, mint a ló, a sörösló! Bizony ezen mérhetetlenül hasznos, rendkívüli módon terhelhető és bizony sokszor mértéktelenül kihasznált állatok nélkül évszázadokon át szinte elképzelhetetlen lett volna a súlyos malátás zsákok vagy más sörfőzési kellékek mozgatása. Ugyancsak kulcsszerepet töltöttek be a söröslovak a már kész sörrel teli hordók, vagy éppen visszafelé az üres hordócskák szállításában. A söröslovak húzta szekerek egy-egy településre érkezése akár a városka örömünnepét is jelenthette. A lófajták közül a sörfőzésnél a mokány, erős, felettébb kitartó munkáslovakat részesítették előnyben, akik több, mint megdolgoztak a mindennapi élelmükért. A fent említetteken kívül még számos más állatfajra is bukkanhatunk a világ söröscímkéin, a tevétől a zsiráfig, de mi most nem folytatjuk a felsorolásukat! Éljenek a sörök, éljenek a „sörös állatok”!

Híres sörivók 1. – Gustave Courbet

Most induló sorozatunkban a világ leghíresebb sörivóiról, pontosabban sört előszeretettel fogyasztó hírességekről emlékezünk meg röviden. Olyan emberekről szólnak majd cikkeink, akik amellett, hogy örök időkre emlékezetes tettetek követtek el, műveket alkottak, a sörivás terén is derekasan tevékenykedtek. Számunkra a cseh sört szerető magyarok számára persze rögtön Bohumil Hrabal neve jutna az eszünkbe, ám sorozatunkat mégis kezdjük egy kevésbé ismert francia festőművésszel Gustave Courbettel, a modern festészet úttörőjével. Courbet 1819-ben született Ornansban egy kis svájci határ menti faluban. 20 éves korában szülei Párizsba küldték jogot tanulni, ám ő a festészetet választotta a felmenői nagy szomorúságára. A termékeny, igen szókimondó, sokszor nyers de mindezek mellett egyedülálló stílusú festő enyhén szólva is bohém életet élt. Nőcsábászsága mellett gyermeke született az egyik modelljétől és egy tízéven át tartó kapcsolaton kívül a rövid kapcsolatokat kereste. Saját bevallása szerint: „A szerelem azért van, hogy vándoroljunk a világban, és nem azért, hogy bezárkózzunk a házasságba, mint egy vénember a házába, gyapjú hálósapkával a fején”.

1849-ben aratta az első nagyobb sikerét, de már a következő évben is magára haragította a kritikusokat. Műveiben ugyanis egyszerű témákat dolgozott fel „túl patetikusan”, túl sok személyes elemet mutatott be és túlzott realizmussal. Mindezek az adott kor szellemével ellentétesek voltak. A Fürdőzők, a Birkózók, a Találkozás című képei híressé tették, de egyúttal szembe szegültek a klasszicista iskolával, így rebellisnek számítottak. Courbet elsősorban a vadászjelenetek, tengeri témájú képek és legfőképp az emberi alakok festője volt. Az utóbbi témát egészen az erotikus képek megalkotása szintjéig elvitte. A stílusa idővel túlhaladt a realizmuson és így hatással bírt az impresszionisták nemzedékeire is. A Kommün idején kifejtett aktivitása (a császárság egyik jelképe, a Vendom diadaloszlop lerombolásának kezdeményezése) miatt annak bukását követően fél évre börtönbe került, és utána kárpótlásként a vagyonától is meg akarták fosztani, de a festést utána sem hagyta abba. 1877-ben hunyt el svájci otthonában, halálához elsősorban a mértéktelen evés és ivás is vezetett. Bizony, az ital, ugyanis Courbet hatalmas híve volt az alkoholos italoknak és azon belül a sörnek is. A sörivás szokását olyannyira gyakorolta, hogy annak egy esete még a magyar lapokba is eljutott. Így írtak róla a Budapesti Hírlap egy cikkében: „1869-ben Courbet, aki legalább is olyan, derék sörivó volt, mint amilyen művész, Németországban utazgatott. Münchenben a festők nagy ünnepséget rendeztek tiszteletére, melyen a jókedv annyira megnövekedett, hogy az ünnepség sörivó-versennyel végződött. A nagy ivás első napján, hatvan versenyző ülte körül az asztalokat, mind München sörivó tekintélyes, ami pedig nagy szó a híres barnanedű hazájában. Másnap már csak tizenöt versenyző maradt, harmadnapra tíz és a negyedik napon hárman ültek ott: egy porosz, egy bajor és Courbet, a festő. De aznap délután öt órakor már az utolsó két rivális is kidőlt a harcban és Courbet egyedül maradt, még akkor is vitézül hangoztatva, hogy őrült mód szomjas.”

Újra nyílik a Sörpince és sörös sikerek!

Kezdjük a legörömtelibb hírrel! A mai napon újból megkezdi működését a Jaromír Sörpince, a felújított Csengery utca kedvelt cseh sörforrása! A pincénket a nyári időszakban alapban zárva szoktuk tartani, ám ezúttal a szünet egy kicsivel tovább tartotta magát. Az ok gyönyörű fővárosunk adottságaiban is keresendő. Ugyan büszkeséggel tölt el mindenkit, hogy Budapest belső kerületeinek nagy részét száz évnél öregebb házak sokasága alkotja, ám ezek a vénülő házak számos rejtett „aknával” is rendelkeznek. Így van ez a Jaromír Sörpincének helyet adó ház esetében is. A nyár folyamán amikor elkezdtük a pince felújítását sejtettük, hogy sok-sok javításra lesz szükség, de csak a munka megkezdését követően derült ki, hogy igazából mennyi technikai akadály vár ránk. Nem részleteznénk a menet közben felmerülő bajforrásokat, inkább annak örülünk, hogy újra eljutottunk a megnyitásig! Így mindenki jegyezze meg, ma délután 4-től ismét várunk minden eddigi vendégünket és persze az újak sokaságát is! A cseh sörök választéka ismerős lesz, de igyekszünk mindig valami meglepetéssel is kedveskednünk a csehes söröző hangulatot szeretők számára.

A Cseh Sörfőzdék és malátázók szövetségének éves versenyén a strakonicei sörfőzde remekei ismét rangos elismerésben részesültek. Már az Otavsky zlaty nevezető kiváló pilseni sörük is komoly elismerésben részesült (5. helyezett lett) a 12-es ležákok között, de az alkoholmentes citromos radler egyenesen kategóriájának negyedik helyét is megszerezte! A nem gyümölcsös alkoholmentes kategóriában pedig a Bakalář hidegkomlós söre ért el remek helyezést. Gratulálunk nekik!