Híres sörivók 1. – Gustave Courbet

Most induló sorozatunkban a világ leghíresebb sörivóiról, pontosabban sört előszeretettel fogyasztó hírességekről emlékezünk meg röviden. Olyan emberekről szólnak majd cikkeink, akik amellett, hogy örök időkre emlékezetes tettetek követtek el, műveket alkottak, a sörivás terén is derekasan tevékenykedtek. Számunkra a cseh sört szerető magyarok számára persze rögtön Bohumil Hrabal neve jutna az eszünkbe, ám sorozatunkat mégis kezdjük egy kevésbé ismert francia festőművésszel Gustave Courbettel, a modern festészet úttörőjével. Courbet 1819-ben született Ornansban egy kis svájci határ menti faluban. 20 éves korában szülei Párizsba küldték jogot tanulni, ám ő a festészetet választotta a felmenői nagy szomorúságára. A termékeny, igen szókimondó, sokszor nyers de mindezek mellett egyedülálló stílusú festő enyhén szólva is bohém életet élt. Nőcsábászsága mellett gyermeke született az egyik modelljétől és egy tízéven át tartó kapcsolaton kívül a rövid kapcsolatokat kereste. Saját bevallása szerint: „A szerelem azért van, hogy vándoroljunk a világban, és nem azért, hogy bezárkózzunk a házasságba, mint egy vénember a házába, gyapjú hálósapkával a fején”.

1849-ben aratta az első nagyobb sikerét, de már a következő évben is magára haragította a kritikusokat. Műveiben ugyanis egyszerű témákat dolgozott fel „túl patetikusan”, túl sok személyes elemet mutatott be és túlzott realizmussal. Mindezek az adott kor szellemével ellentétesek voltak. A Fürdőzők, a Birkózók, a Találkozás című képei híressé tették, de egyúttal szembe szegültek a klasszicista iskolával, így rebellisnek számítottak. Courbet elsősorban a vadászjelenetek, tengeri témájú képek és legfőképp az emberi alakok festője volt. Az utóbbi témát egészen az erotikus képek megalkotása szintjéig elvitte. A stílusa idővel túlhaladt a realizmuson és így hatással bírt az impresszionisták nemzedékeire is. A Kommün idején kifejtett aktivitása (a császárság egyik jelképe, a Vendom diadaloszlop lerombolásának kezdeményezése) miatt annak bukását követően fél évre börtönbe került, és utána kárpótlásként a vagyonától is meg akarták fosztani, de a festést utána sem hagyta abba. 1877-ben hunyt el svájci otthonában, halálához elsősorban a mértéktelen evés és ivás is vezetett. Bizony, az ital, ugyanis Courbet hatalmas híve volt az alkoholos italoknak és azon belül a sörnek is. A sörivás szokását olyannyira gyakorolta, hogy annak egy esete még a magyar lapokba is eljutott. Így írtak róla a Budapesti Hírlap egy cikkében: „1869-ben Courbet, aki legalább is olyan, derék sörivó volt, mint amilyen művész, Németországban utazgatott. Münchenben a festők nagy ünnepséget rendeztek tiszteletére, melyen a jókedv annyira megnövekedett, hogy az ünnepség sörivó-versennyel végződött. A nagy ivás első napján, hatvan versenyző ülte körül az asztalokat, mind München sörivó tekintélyes, ami pedig nagy szó a híres barnanedű hazájában. Másnap már csak tizenöt versenyző maradt, harmadnapra tíz és a negyedik napon hárman ültek ott: egy porosz, egy bajor és Courbet, a festő. De aznap délután öt órakor már az utolsó két rivális is kidőlt a harcban és Courbet egyedül maradt, még akkor is vitézül hangoztatva, hogy őrült mód szomjas.”