Erős, mint a sör

A sör, csakúgy mint a legtöbb alkohol egy bizonyos mennyiség elfogyasztása után már nem csak kellemes állapotba kerít minket, hanem egyes, amúgy is magukat erősnek gondoló embereket még „erősebbé” varázsolja. És ha már valaki „túlerős”, eme állapotát gyakorta másnak is megkívánja mutatni. Ez a fajta erőfitogtatás azonban nem merül ki holmi szkanderozásban és véletlenül se fekvőtámasz rekord döntögetésben, jóval inkább egy klasszikus kötözködésben, kocsmai verekedésben. Erről szól a Nógrád megyei Hírlap alábbi tárgyalótermi jelentése a 80-as évek elejéről.

A cselekmény helyszíne egy nógrádi falu volt, de a történet az ország bármely szegletében játszódhatott volna. A történet főhőse Rinézer József huszonegy éves gépkocsivezető, aki a drégelypalánki Szondi KSZ gépkocsivezetőjeként dolgozott, és a szülőfalujában jutott el az említett túlerős állapotba, persze nem rögtön, hanem kemény kocsmai munkaórák „ledolgozásával”. Az említett úriember minden bizonnyal egy „frontosabb” napon betért a helyi kocsmába, ahol előbb csak néhány sört rendelt. Ám a sör nem hatott elég gyorsan ezért némi gyorsítót is muszáj volt használnia, amely egy jó olcsó konyak formájában állt rendelkezésére. Ezután ismét sört döntött le egészen a tizedik korsóig jutva el! A részegség fokozatai követték egymást miként a sörök. Az egyre kevésbé úri ember hamarosan a tettek mezejére lépett. Előbb az egyik vendégbe mindenáron bele akart kapacitálni egy kólát, s mivel az nem kívánta, hát lökdöséssel adott nyomatékot barátkozó kedvének. Ez a „barátszerzési kísérlet” azonban kudarcba fulladt, így nem maradt más, mint újabb sörök elfogyasztása, majd egy Nagy János nevezetű kocsmatársához fordulván, állát megfogván nem épp barátságosan azt kérdezte tőle: — Kivágjalak innen? Már megbocsásson az olvasó, hogy Rinézer szavait szalonképes formába öntöttem, de amit akkor ő mondott, azt még a modern regényekben is csak pirulva írják le a szerzők, (na jó, manapság már nem). Nagy János nem akarta, hogy kivágják inkább odébb állt. Hősünk ekkor az asztalkendőkbe kötött bele: földre rángatott néhányat, de azok nem voltak hajlandók visszaütni. Holtrészeg hősünk hát újabb ellenfelet keresett, és az udvaron elkapta Szabó Istvánt és háromszor úgy állon vágta, hogy az még józanon is komoly fegyverténynek számított volna az alvilágban. Szabó egy ajtónak vágódott, betörte az üveget, de szerencsére komolyabb baja nem történt. „Semmire nem emlékszem, kérem szépen, de lehet, hogy úgy történt” — bólogatott bűnbánóan dr. Szabó József tanácsa előtt a Rétsági Járásbíróságon Rinézer. A bírákat természetesen nem hatotta meg a nagy „sörerejű” garázda. Nyolchónapi javító-nevelő munkát akasztottak a nyakába, bérét tizenöt százalékkal csökkentették. Alighanem erre már jó ideig emlékezett. Szerencsére a cseh sörök rajongói, vendégeink körében nem akad ilyen „túlerősre” söröző emberke, itt mindenki megmarad a békés sörözés nagykövetének.