„Sörös állatok”

A sör, pontosabban a sörfőzés és az állatvilág egyes jeles tagjai már a kezdet kezdetek óta szoros kapcsolatban álltak egymással és nincs ez másképp napjainkban sem. Ha a régmúltra tekintünk vissza egyből eszünkbe juthatnak a középkori sörfőző nők és a macskáik. Ugyanis a hölgyek a nyávogó, doromboló négylábú társaik nélkül a sörhöz való gabonát is nehezebben védték volna meg az egerektől, így már csak ezért is igényelték jelenlétüket. Ez a „macskásság” később afféle elitélendő „boszorkány szimbólumnak” is számított, de ez már más kérdés. Erről egy kis további információ ITT olvasható! Később, a már férfidominált sörfőzésben a macska helyett a kutya lépett elő, mint rágcsálóvadász, őrzővédő élőlény. A kutya nem csupán a sörfőző mester legjobb barátja, hű társa lett, de egyúttal számos sörfőzde címerállatává is „felküzdötte” magát. Erre napjainkban példa a Chodovar cseh sörfőzde logója is, amely a tulajdonos kutyájának (Albi) alakját, ábrázatát is magába foglalja. Emellett számos sörfesztiválnak meg van a maga sörös kutyája, sőt Ausztráliában már kifejezetten kutyáknak való sört is főztek már.

De az idők folyamán más állatok is szoros kapcsolatba kerültek a sörfőzéssel, a sörökkel. A kecske például egy sörtípus (Bock sörök) afféle címerállata lett, ennek okát egy külön cikkünkbe fedjük majd fel. A különféle söröscímkéken ugyanakkor még olyan állatokat is megjelenítenek, ritkábban vagy gyakrabban, mint a rénszarvas, a különféle halak, az elefánt (pl. Delírium tremens), az oroszlán (pl. Löwenbrau), a medvék, a birkák vagy éppen a madarak. Végezetül szóljunk egy olyan állatról, amely ténylegesen részt vett a kedvelt italunk előállításában. Ő pedig nem más, mint a ló, a sörösló! Bizony ezen mérhetetlenül hasznos, rendkívüli módon terhelhető és bizony sokszor mértéktelenül kihasznált állatok nélkül évszázadokon át szinte elképzelhetetlen lett volna a súlyos malátás zsákok vagy más sörfőzési kellékek mozgatása. Ugyancsak kulcsszerepet töltöttek be a söröslovak a már kész sörrel teli hordók, vagy éppen visszafelé az üres hordócskák szállításában. A söröslovak húzta szekerek egy-egy településre érkezése akár a városka örömünnepét is jelenthette. A lófajták közül a sörfőzésnél a mokány, erős, felettébb kitartó munkáslovakat részesítették előnyben, akik több, mint megdolgoztak a mindennapi élelmükért. A fent említetteken kívül még számos más állatfajra is bukkanhatunk a világ söröscímkéin, a tevétől a zsiráfig, de mi most nem folytatjuk a felsorolásukat! Éljenek a sörök, éljenek a „sörös állatok”!