Minden nagyobb sörtípusnak meg van a saját speciális ivóedénye.
A különféle korsókról szóló sorozatunk korábbi részében írtunk már a különféle
láger sörös korsókról, poharakról, de most távolodjunk el egy kicsit az
alsóerjesztésű söröktől. Lássuk hát, hogy a nem csak a bajor vagy belga
sörkultúrában meghatározó jelentőségű, de világszerte is nagy népszerűségnek
örvendő búzasörünket miből is illik fogyasztanunk. Egy jó búzasör a maga töményebb
banános alapíze mellett további összetett ízvilággal is rendelkezik. A
búzasörök jellemzően szűretlenek, és olyan formájú poharat igényelnek melyek formája
is elősegíti az élesztő és az illóolajok megfelelő eloszlását.
A búzasörös korsók könnyen felismerhetők hosszú, karcsú alakjukról, amelyekben egyebek mellett jobban megőrződik a sör szénsavassága is. Kicsit ugyan hasonlítanak a pilseni típusú sörös korsókra, de a búzasörösnél a pohár teteje kerekebb és fent jobban összeszűkülő. Általában 0,5 literes vagy nagyobb méretűek, így hagyva elegendő helyet a sör dús és stabil habjának. A legtöbb búzasörös korsó alja előbb szűkül, majd felfelé tágul, ezzel is segítve az ízek és illatok kibontakozását. A végén pedig újra szűkül, de csak kis mértékben. A búzasörös korsók gyakorta dombornyomott mintákkal díszítettek vagy a falukon vagy a talpukon. Ezek a felületi egyenetlenségek is segítenek a habképződésben. A belga búzasörök esetében inkább a rövidebb, vastagabb falú poharak a jellemzők. A búzasöröknél persze az intenzívebb habképződés miatt még jobban ügyelni kell a megtöltésükre. De ne fáradjunk rizsszemek beleszórásával mert az csak egy vicces szokás, amely érdemben egyáltalán nem befolyásolja a kemény hab megszületését. Ugyancsak csak afféle értelmetlen, maximum látványos huncutkodás a citromkarika rátűzése a söröskorsó szájára. Ez inkább csak a tiszta korsó higiéniáját rontja le, de nem javítja egy valóban minőségi búzasör aromáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése