Néhány a régmúlt magyar sörszakszavaiból 2.

A cikksorozatunk egy korábbi részében már megtudhattuk, hogy mit is jelent a bozasör, a czankó, a megcsámporodás vagy éppen a rezesedés, most pedig újabb mára már alig használt múltbéli sörszakszavaink jelentéséről rántjuk le a leplet.
Kezdjük a sort a salakkal, amely szó a ma ismerten túl egykor a szűretlen sör (vagy bor) alja, más néven a seprűje jelentését is hordozta. A sör szó régies ser alakja még ma is ismeretes, így a seradó, a serárus szavak egyáltalán nem idegenek. Manapság már kicsit furcsább lenne sörözés helyett serezésről, a sörös helyett seresről, a sörecet helyett pedig a sereczet szavakat használni.

Egykori szavunk a serhányadék…bizony a sör és a szó második tagjának egy bizonyos kombinációját sokan ismerjük, de itt természetesen nem a másnapossághoz vezető út egyik nem kívánt állomásáról van szó. A serhányadék vagy másnéven serhányás a sörfőzés folyamatának azon állomása, amikor a serkádakban a sörélesztő és a képzett serhab az erjedő sör folyadékfelszínére emelkedik.

Egykoron nem szimplán kocsmának hívták azt a helyet, ahol sört csapolt a serkocsmáros, hanem egyenesen serkocsmának, mintegy megkülönböztetve a boros vetélytársaktól. Itt folyt a sermérés, ahol a serkorsókból itták a sert a serező vendégek, időnként sörkorcsolyát falatozva mellé.

Sörkorcsolyát, de nem serkorcsolyát, ez utóbbi ugyanis kissé nagy falatnak bizonyult volna. Ugyanis a serkorcsolya alapvetően azt a csúszdát jelentette, amelyen a serkorcsolyás a hordó söröket a pincébe csúsztatta, illetve az üres hordókat felgurította.

A serkorcsolyásnak volt egy másik jelentésváltozata is, ugyanis így hívták azt, aki olykor olykor vagy akár sűrűn is sok sört fogyasztott. Ennyit így másodszorra a régmúlt sörös szakszavairól, de a sort még folytatni fogjuk.