Vidd haza az élvezeteket!


Kezdjük egy kis gondolat kísérlettel! Képzeljük el, hogy éppen egy meleg nyári nap van, ledolgoztuk a napi 8-10 óránkat, már egy korsó sör gondolata is kínzó gyönyörrel tölt el minket, ám hétköznap lévén sajnos nincs időnk hosszabban időzni egyik kedvenc sörözőnkben se. Talán egy pofa sör még belefér, de lehet, hogy annyi sem. Nagyot sóhajtva már éppen lemondanánk a (s)örömünkről, hiszen vár haza a család, vagy éppen a hétköznapi második-harmadik műszak. Ám nincs semmi veszve, hiszen a kedvenc sörözőnkben nem csupán helyben ihatjuk kedvelt cseh sörünket, hanem haza is vihetjük őket, méghozzá erősen kedvezményes áron! Ugye, hogy jól hangzik ez a történet? Nos ez, mint sokan tudják nem mese, hanem a valóság! Persze ebben a sörözőben, nevezzük egyszerűen csak Jaromírnak, nem kommersz, akárhol is megvásárolható sörökkel lepik meg a vendégeket, hanem a máshol alig vagy egyáltalán nem kapható cseh finomságokkal.


Tehát válasszuk akár a Jaromír Sörbisztrót, a Sörpincét, a Mini Gardent vagy akár a Jaromír a templomhoz nevezetű étterem-sörözőnket a cseh sörök széles választékából, a Dudák, Bakalař-Černovar, Chodovar sörök szinte teljes szortimentjéből szemezgethetünk, s vihetjük otthonunkba. S mivel már így adott a lehetőség, miért vásároljunk nagyüzemi átlagos, „olcsóságot”, ha van rá módunk, hogy akárcsak egy üveg remek Dudákot, félbarna Klostermannt, hidegen komlós Bakalařt, palackban utóérlelt Chodovart, remek pilseni jellegű Otavsky Zlatyt vagy éppen barna Černovart is magunkkal vihetünk? Sőt az említett három sörgyár termékein túl időnként olyan sörökre is bukkanhatunk, mint a füstös Eggenberg barna, vagy a pardubicei Taxis! Ugye mennyire kecsegtető? Mi a betérő vendégeinket természetesen nem nyaggatjuk ezzel a lehetőséggel, ám egy-egy feliraton vagy akár az itallapon ott áll a tájékoztatás! Vidd haza magaddal az élvezeteket! Az elviteles söreinket kérjék a kollégáinktól, akik szakavatott tanácsokkal is ellátják Önöket a sörök kiválasztását illetően. Szép nyarat és sok finom cseh sört kívánunk mindenkinek!

A keserűség gyönyöre, avagy a komlófajtákról röviden


A söröket nem kedvelő embertársaink rendszerint azzal az indokkal utasítják el a sörfogyasztást, hogy nem szeretik a keserű ízt, ám érdekes módon sokan közülük előszeretettel esznek grépfrútot, étcsokoládét, vagy éppen napi rendszerességgel isznak kávét esetleg kesernyés gyógyteát. Mindez azt jelzi, hogy két keserű íz között is hatalmas különbség van, és az egyes kesernyés ízt vagy kedveljük, vagy ki nem álljuk. Ez persze abból is adódik, hogy maga a keserű íz nem önmagában jelentkezik, hanem egy komplex aroma alkotórészeként. A sörök fontos összetevője a komló, amely biztosítja az ital kesernyésségét, a gyanta, olaj, csersav, stb. tartalmával a sör zamatát, s egyben gátolja az ital idő előtti megromlását. A sörfőzdék, köztük is elsősorban főleg a kísérletező kisebbek, persze folyamatosan keresik az újdonságokat, az új aromákat, ezért természetesen nem csak egyféle komlót használnak a sörökhöz, hanem a növénynemesítők által megalkotott sokféle komlófajták széles választékából válogatnak. Más komló kell és használatos a láger söröknél, és más mondjuk egy IPA-nál vagy APA esetében. Lássunk most néhány példát a leggyakrabban használt komlófajtákra.



Az általunk leginkább ismert cseh láger sörökhöz a világszerte elterjedt Saaz, vagy más néven žateci komlót használják. Ennek aromáját élvezhetjük a legtöbb cseh sörben, ám manapság Csehországban több más komlótípust is megalkottak. Az egyik a pilseni típusú sörökhöz használt Saaz late, a másik a Sládek, a harmadik a Premiant. Egy egészen új fajta a Saaz és a Sládek keresztezéséből származó Bohemie, melyet a strakonicei Dudák új, ünnepi sörében most meg is ízlelhetünk. Végezetül egy aránylag új cseh komlótípus az enyhén citrusos jellegű Kazbek, mely elsősorban utó-, hidegkomlózáshoz használnak előszeretettel. Ezen cseh fajták mellett a további, láger sörökhöz világszerte termesztett és használt komlótípusok közül megemlítenénk a Crystalt, a Hersbruckert, a Libertyt, a Saphirt, a Traditiont vagy éppen a Magnumot. Ennyit a lágerekről, de nézzük még meg röviden, hogy milyen főbb komlófajtákat használnak a felsőerjesztésű söröknél. A pale ale vagy IPA sörök kedvelt citrusosan keserű komlófajtái az Amarillo, a Cascade, a Citra, vagy a Centennial. Trópusi gyümölcsös aromajegyekkel rendelkezik többek között az Azacca, a Mosaic és számos új zélandi, illetve amerikai fajta. Klasszikus angol komlófajta a Fuggle melyet szinte bármely sörhöz használhatnak. De nem is folytatjuk tovább, hiszen mintegy 100 különféle komlótípust használnak jelenleg a világban és megannyi új kerül még a közeljövőben kinemesítésre. A lényeg, hogy érdemes a különféle komlótípusok világában elmerülni, hiszen a végén kiderülhet még egy sört nem kedvelő számára is, hogy az adott komlókeserűség igazán élvezetes!


1649, a modern strakonicei sörfőzés születése


A jövő héten már a Jaromírokban is csapra verik az új Dudák sört, az előző cikkünkben bemutatott 1649-et. Ahogyan azt említettük ez egy jubileumi sör, hiszen 370 évvel ezelőtt alapították a helyi sörfőzdét, ám érdemes még egy-két részlettel megismerkednünk a neves dátummal és az azt megelőző időszakkal kapcsolatban. Strakonicében, számos más cseh városhoz hasonlóan a helyi sörfőzés története egészen régre, a feljegyzések szerint 1308-ra nyúl vissza, ám bátran feltételezhetjük, hogy már ezelőtt is sokan főzték a maira persze szinte kevéssé emlékeztető, sűrű, „darabos” söröket. A helyi várban a kisebb volumenű sörfőzés már a XIII. század közepétől, megszakítással egészen a XX. század elejéig zajlott, ám a lakosok, pontosabban egyes lakosok számára az első hivatalos sörfőzési jogot 1367. december 8-án adományozta a Strakonicét akkortájt birtokló IV. Bavor. Ezt követően a népek szorgosan főzték a söreiket, az éppen aktuális úr szándékától függő mértékben. 1538-ban Jan z Wartenberka rendeletet hozott, amelynek értelmében az uradalom területén csak a serfőző joggal bíró polgároktól volt szabad sört vásárolni. II. Rudolf császár ezt a rendeletet 1577-ben megerősítette. A sörfőzés ekkortájt még szó szerint háztáji műfaj volt. Akik polgárként rendelkeztek sörfőzési joggal azok a saját házukon belül főzték az ilyen-olyan söreiket. (Akik nem azok is, legfeljebb stikában és/vagy saját használatra.) Mivel a sörfőzés a korabeli technikai lehetőségek mentén igen tűzveszélyes sportág volt, így nem csoda, hogy Csehországban számtalan várostűz kiinduló forrása egy felrobbant főzőüst, kigyulladt sörház volt. Ebből egy idő után elege lett a polgároknak vagy éppen a város urainak, így lassacskán megindult a főzés központosítása.



A XVII. század elejére már adottak lettek a feltételek nagyobb főzdék megépítéséhez, ám a történelem viharai ezeket a folyamatokat kicsit késleltették. A Cseh Királyság az 1620. novemberi fehérhegyi csatát követően elveszítette korábbi függetlenségét, és Habsburg tartománnyá vált. A vallási köntösű, ám leginkább a birtokokért és a zsákmányért folytatott harmincéves háború során 1618 és 1648 között az egész országot végigdúlták a különféle csapatok. A harcok során Strakonice is jelentős károkat szenvedett, így nem véletlen, hogy a helyi sörgyár alapítására csak a háborút követően került sor. 1649-ben nem kevesebb, mint 158 fő, az addig egyenként főzőcskéző polgár a mai napig is működő közös sörfőző üzem (Měšťanský pivovar Strakonice) építése mellett döntött az Otava folyó partján, s ezzel kezdetét vette a strakonicei sörfőzés modern kora. A nevezetes lépést követően kisebb megszakítással ugyan, de máig folyamatosan főzik a helyi sört, ma már Dudák név alatt. A Strakonicei Városi Sörgyár egyedülálló módon az egyetlen olyan cseh sörfőzde, amely egy város tulajdonában áll.