A cseh sörök rajongóitól, így hozzánk a Jaromírokba betérőktől gyakorta hangzik el az a kinyilatkoztatás, miszerint egy sörhöz nem kell más, mint víz, árpamaláta, komló és élesztő. Minden más anyag felhasználása nem csupán tilos, de egyenesen szentségtörés. A kétségkívül jól hangzó megállapítás igazolására pedig a híres, világszerte ismertté vált bajor sörtisztasági törvényt idézik. De vajon mi is volt ez a nevezetes előírás, amely tulajdonképpen a mai napig is fennáll, vagy éppen iránymutató a láger söröket készítő sörgyárak többségének körében? Miért is született valójában, mi volt a jogalkotó szándéka és mire is vonatkozott pontosan?
Nos mindjárt kezdjük az elején. Bajor és szász földeken már a XII. századtól kezdve jelentek meg különféle, a sörök főzésére, a felhasználható anyagokra vonatkozó rendeletek. Erre gyakorta komoly szükség volt, akárcsak 1516-ban is, mikor a landshuti örökösödési háborúból győztesen kikerülő, és ezáltal a bajor földeket egyesítő IV. Vilmos herceg megalkotta a Reinheitsgebot nevet viselő szabályt. A törvény meghozatalával az elődeit követte és nem a sör „tisztasága”, minősége járt a gondolataiban, jóval inkább a kenyérellátás védelme és nem mellesleg a kincstárjának további gazdagítása. A bajorok ez idő tájt ugyanis alapvetően búzasöröket ittak és ez bizony sok-sok búzaszem folyékony kenyérré válásához vezetett a szilárdabb rokona kárára. A könnyen éhínséghez vezető túlzott mértékű búzafelhasználást így az uralkodó azzal fékezte meg, hogy előírta: a sör készítéséhez kizárólag árpamaláta használtassék fel! Azaz majdnem kizárólag, mert a búzasör készítés jogát biztos, ami biztos, a saját hercegi főzdéje számára azért fenntartotta…A kis huncfut…
A bajor (és nem német, ahogyan sokan helytelenül hívják) törvény szövegében nem
szerepelt az élesztő. Egyrészt ekkortájt még nem is ismerték, hiszen magát az
élesztősejtet pl. Theodor Schwann fedezte fel 1837-ben, és Pasteur izolálta még
később, másrészt a sör után beszedett bevételek szempontjából teljesen érdektelen
volt, hogy a sör erjedéssel vagy rothadással készül. A törvény az alapvető
szándéktól függetlenül ugyanakkor mégis jótékony hatással bírt az innentől
kezdve lefőzött sörök minőségére nézve. Az addig lefőzött sörökbe ugyanis
számtalan más növény kerülhetett vagy került, sokszor akár egészségre kifejezetten
káros, de legalábbis a sörnek nem használó. Így nem csoda, hogy
mindössze két évvel később a Cseh Királyságban is megjelent a Frantovy prava
azaz a sörfőző céh törvénykönyve. A bajor törvény nagyon hosszú, sokáig töretlen karriert futott be. A
Reinheitsgebotot csak 1987-ben az Európai Gazdasági Közösség helyezte hatályon
kívül, hiszen addig még arra se volt lehetőség, hogy pl. belga söröket Németországba
(NSZK) exportáljanak. Ám hiába a hivatalos eltörlése, a napjainkban sok-sok német,
cseh és más sörgyár is hirdeti, hogy a sörük a bajor tisztasági törvény betartásával
készül, előírásait önkéntesen tartva be. És jól is teszik, hiszen sok sörrajongó csak így, tisztán szereti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése