Folytassuk a cseh konyhával foglalkozó cikkünket és nézzük meg, hogyan vélekedtek a honfitársaink róla a magyar sajtó hasábjain. 1971-ben a Természetjáró Magazin így ír: „A cseh konyha ízletes, különösen sörös és cukrászsüteményeiről híres. A legtipikusabb cseh étel a sertéssült knédlivel és káposztával (veprové knedlik zeli), a rostélyos (roscenka), a pacalleves (drstkova polévka), valamint a kacsa- és libasült knédlivel. Érdemes megkóstolni a sült kolbászt, a morva szafaládét. Italnak a pilzeni sört és a Karlovy Vary Biterát (gyomorkeserűt) ajánljuk.” Ez utóbbi lényegében a közismert Becherovka volt. Bizony, aki a természetet járja az meg is éhezik és éhes embernek kell a kalória! 😊
1980-ban egy valóságos áttörést jelentő cikk jelent meg az Esti Hírlap hasábjain. A szerző kihangsúlyozta, hogy sokan tévedésben vannak a cseh konyhát illetően, mivel azt hiszik, másból sem áll, mint knédlis és párolt káposztás disznósültből. Példaként hozza Prága egyik kultikus söröző-éttermét, a Kehelyhez (U Kalicha) nevezetű helyet, ahol olyan ételek készülnek, mint a Kehely-gulyás, a Palivec szósz, Müllerné rostélyos, Huszár rolád, sült csirke táborilelkész-módra, putími sertésborda illetve a felvágottal kevert, rántott krumplis érme.
Egy évvel később már a Magyar Konyha hasábjain is hosszan szólnak a cseh konyhaművészetről. A cikk mondanivalóját így összegezhetnénk: Ugyan továbbra is jellemző jelentős zsír és szénhidrát használat, ám a szerző felhívja a figyelmet a csehek gombagyűjtő hagyományára, valamint a gombából illetve annak felhasználásával készített étkek változatosságára. Csehországban sokféle előétel közül (lásd a saláták bősége) lehet választani, de aránylag kevés fajta levest főznek. A cikk szakavatott írója is megállapítja, hogy a csehek a marhahúst kifejezetten kedvelik, utána jön a sertés, a baromfi (közte olyan érdekesség, mint az akkor még nálunk ismeretlen és ma sem elterjedt füstölt csirke) és a magyarokhoz képest nagyobb mennyiségben fogyasztott hal. A köretet a knédli, a krumpli variációk és gyakran a a párolt káposzta adja. A Magyar Konyha egy másik számában külön felhívják az utazók figyelmét, hogy „külföldön ne keressenek hazai ízeket. Ne rendeljenek Gulasch-t, gulas-t, gulyást, mert csalódni fognak. Kóstolják meg, mit esznek az ottaniak. Csehszlovákiában például a tejszínes mártással, knédlivel tálalt bélszínt vagy a sertéssültet knédlivel és párolt káposztával. Biztosan ízleni fog és rájönnek: nemcsak pörköltből áll a világ.”
Ugyancsak a cseh konyha gazdagságára hívja a figyelmet egy másik cikkrészlet, melyet a fenti képen olvashatunk. Összességében megállapíthatjuk, hogy már a bársonyos forradalomig, Csehszlovákia felbomlásáig is sokat változott a korábban Karel Čapek által keményen kritizált cseh konyha és ez a napjainkig tovább folytatódott. Természetesen vannak és lesznek ételek, melyektől nem mentesül a cseh gasztronómia, egy jó csülök, kolbász, cseh gulyás, kacsacomb vagy akár egy sertéshúsos knédlis káposztás csoda remélhetően mindig is a meghatározó része marad ám, mindezeken túl számtalan más, persze a csehek ízlésvilágára szabott egészségesebb, könnyedebb étek ugyanúgy megtalálhatóak mind a vendéglátóhelyeken, mind otthon a konyhában. Aki kíváncsi, hogy miként készítjük mi a csehes ételeket az feltétlenül keresse fel a Jaromír söröző-éttermeink egyikét másikát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése