A Jaromír sörözőinkben, éttermeinkben a vendégeink számos
csehes, vagy cseh konyha inspirációjú ételek készülnek, melyek nagy
népszerűségnek örvendenek. Ezért is érdemes egy kicsit részletesebben
foglalkozni a kicsit megosztó jellegű cseh konyhával. Majd minden nemzet
polgára büszke a saját országa konyhaművészetére, kivált azokra a hagyományos
nemzeti étkekre, melyek a hamburgerek, pizzák, kebabok és távol-keleti ennivalók
mellett meghatározzák a mindennapi kalóriabevitelüket. Ugyanakkor egy másik
nemzet tagjai mindezen élelmekre gyakorta tekintenek gyanakvással vagy illetik
azokat pozitív – negatív kritikákkal. Nincs ez másként a cseh – magyar
gasztronómiai kapcsolatok terén sem, ahol a két konyha a sok hasonlósága
ellenére is hordoz érdekes és meghatározó különbségeket, melyek magyar
ízlelőbimbóval való megítélése elég vegyes. Egyesek szerint a cseh nemzeti
konyha igen egyhangú, mások szerint ugyan egy szűkebb mezsgyén (akárcsak a
klasszikus magyar konyha esetében) belül igen változatos. De miként is
jellemezték a múltban a magyarok a cseh konyhát, hogyan véleményezték a cseh
étkeket? Nézzünk meg egy-két cikket, véleményt az Arcanum Digitális Tudománytár
segítségével.
 |
| F: hotels.com |
1897-ben a Gyógyászat című lap így jellemzi a cseh konyhát: „Ausztria-
Magyarország népei közül, a közép és alsóbb osztályokat véve tekintetbe,
legtöbb kövér ember van a csehek és a magyarok között s ennek megfelelőleg
ismeretes, hogy a cseh konyha kimeríthetetlen az édes-zsíros tésztafélékben…”
A cseh zsíros étkek megállapítása gyakorta megjelent a magyar sajtóban, bár
szinte mindig hozzátéve, hogy a magyarhoz hasonlóan. 1935-ben az Orvosi
Hetilapban a szerző a cseh konyhát kifejezetten vitaminszegénynek nevezte. 1959-ben
egy híradás szerint a cseh állam is megelégelte a cseh konyha
egészségtelenségét és hadjáratot hirdetett annak megváltoztatására. „Az
orvosok péksütemény helyett rozskenyeret, knédli helyett burgonyát, disznózsír
helyett olajat, több marhahúst, baromfit, halat, zöldséget, tejet, gyümölcsöt
ajánlanak. A sörrel szemben előnyben részesítik a gyümölcsmustot. Az
élelmiszerboltok, csemegeüzletek is igyekeznek a vevőket az egészségesebb
táplálkozásra szoktatni. Sokfajta sovány hentesáru, különféle pácolt,
kocsonyázott, olajos halak, pástétomok, sajtok, alkoholmentes italok sorakoznak
a polcokon — nem is eredménytelenül. A sertészsír helyett ma már egyre többen
vásárolnak olajat, a hal kapósabb, mint a disznóhús, nagy keletje van a barna
rozskenyérnek. A knédli és a sör viszont egyelőre kevés asztalról hiányzik.”
Ez az akció azonban nem éppen lett átütően sikeres, hiszen hozzánk hasonlóan a
halfogyasztás a mai napig leginkább csak a karácsonyi időszakban népszerű.
 |
| F: cooklikeczechs |
„A cseh konyhát ezzel a szóval lehetne legjobban jellemezni: knédli. Reggeli: knédli, ebéd: knédli, vacsora: knédli. Knédli itt és knédli ott, ehetsz annyit, hogy a füled szétáll tőle, és akkor újra knédli — a változatosság kedvéért.” Így panaszkodik a hatvanas években egy magyar újságíró, aki akkortájt ismerkedett meg a cseh konyhával. Hasonlóan ellentmondásos véleménye van egy másik írónak, miszerint: „A szállodában valami ismeretlen ízű, majdnem szilárd halmazállapotú levessel kezdjük az ismerkedést a cseh konyhával. A leves nem nagyon ízlik, de a pincér olyan előzékeny mosollyal tálalja, hogy nincs szívünk otthagyni. A bécsiszelet már egészen pesties, a sör pedig pilseni.” Bizony a cseh levesek egy része, gondoljunk akár egy pacallevesre, vagy a kulajdára nem éppen arról híresek, hogy igen hígak lennének.
 |
| F: hotels.com |
Cikkünk első részét a Karel Čapektől a cseh irodalom egyik nagy alakjától vett idézettel fejezzük be, aki már az 1920-as években is figyelmeztette honfitársait, hogy túl falánkok, túl sok zsírt, húst, tésztát esznek, ugyanakkor alig kerül sajt, zöldség és gyümölcs az asztalra. Imígyen írt egykoron: „Állítom, hogy a cseh konyhanehézkessé és álmossá tesz bennünket... nem merem állítani, hogy ez a rendszeres gombócevés következménye, inkább azzal függ össze, hogy szinte egyáltalán nem ismerünk könnyű ínyencségeket...” Ez ha lassan is de mára igen sokat változott. Hamarosan folytatjuk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése