A Klostermann csomagolás rejtelmei 1.

Az előző cikkünkben "a dobozos vagy az üveges sör a jobb" örök kérdéssel foglalkoztunk, lássunk most egy konkrét példát is rá. A kiszemelt alanyunk a Strakonicei Sörgyár egyik csúcssöre a híres helyi író után elkeresztelt Klostermann, abból is a félbarna változat. (A másik a hidegkomlós világos, ha valaki nem ismerné és nem kóstolta volna.) Most azt kellene írni, hogy a kétfajta csomagolású sör beltartalma között micsoda óriási különbséget tapasztalunk, de sajnálattal közölnünk kell: mindkét sör kiváló, feltéve ha betartjuk az alapvető tárolási, tálalási és fogyasztási szabályokat, amelyeket már oly sokszor emlegettünk a Jaromír Krónikákban. Így nem marad más, minthogy a külső alapján bíráljunk. Nézzük hát, hogy milyen a „kétféle” sör, az üveges és dobozos csomagolása, a design, milyen információt is tartalmaznak a rajtuk lévő címkék feliratai.

Kezdjük az üvegessel, amelyet nagyon kellemes már a kezünkbe is venni. Klasszikus sörösüveg alakja a nyak részi elvékonyodás előtt, valamint az alsó részén egy picit kiöblösödik, ezzel is megkönnyítve a kicsúszásmentes megragadást. Ez igen hasznos kivált, ha már nem az első sörünket fogyasztjuk el. 😊 A koronazáras kupakján a már említett és egy korábbi cikkünkben részletesen megénekelt Klostermann bácsi bal kézre támaszkodó feje és a felső testének egy része látható. Szemüveges, szakállas képe már önmagában is valami megnyugtató garanciát nyújt az üvegben rejlő sör minőségét illetően. Az üvegre ragasztott három címkéből természetesen a frontoldali a leglátványosabb. A sör színére hajazó vörös háttérben felül a kupakon is látható író grafikája látható kétoldalt a születési és halálozási dátummal, alatta az eredeti aláírásának másolatával. Ez alatt áll szép nagy betűkkel a Klostermann felirat, majd a sörtípus megnevezése, a polotmavy ležák, azaz félbarna láger. A főcímkén még két szöveg látható, amely a sör pasztőrözetlenségét hirdeti, valamint azt, hogy főzésekor négyféle malátát használtak fel a kiváló sörfőzők!

A hátsó címke ugyan kevéssé "nagy karakteres", és látványos, ám annál informatívabb. Itt ugyanis egy hosszabb szövegrészben a sör teljes leírását kapjuk. A felhasznált négyféle maláta pontos megnevezése (amely röviden megismétlődik a szöveges rész után is) mellett jelzik, hogy a sör legalább 60 napon át érlelődik a hűvös pincékben és csak ezt követően kerül szűrt, de nem pasztőrözött formában palackozásra. A z információk közül még egy fontosabbat is tartalmaz a hátcímke és ez pedig a szavatossági idő. Mindezek ugyan ékes cseh nyelven olvashatók, ám itt jön be a nyakcímke fontos feladata, főként az exportra is szállított sör fogyasztói, illetve a forgalmazói számára. De erről, valamint a dobozos változaton is rejlő további információkról a következő cikkünkben írunk.

Doboz vagy üveg? Az örök kérdés?

Sok-sok évvel ezelőtt írtunk egy cikket a „megosztó” dobozos sörről és ez a megosztás azóta még inkább fokozódott, akárcsak az akkor már erősen érződő fogyasztási trendek. Annak idején bemutattuk a pozitívumai mellett (pl. a fény károsító hatásának elmaradása) a doboz negatív oldalát is, többek között a kevéssé környezetkímélő voltát, amelyet részben a begyűjtési nehézségek, a visszaáramlás problémássága okozta. Ez napjainkra hazánkban annyiban változott, hogy ma már a korábban eldobható italcsomagolások betétdíjassá tétetelével egyre több országban, köztük Magyarországon is vonzóbbá tették a visszaváltását. Így ezeken a helyeken jelentős mértékben kerülnek vissza a sörös dobozok is az újrahasznosítás rendszerébe. Ám világszerte ez még továbbra sem általános intézkedés, így legtöbbször még mindig ott dobják el a dobozokat, ahol éppen kiürülnek, jobb esetben valamelyik hulladékgyűjtő edényzetbe helyezve.

A dobozos sör ugyanakkor egyre népszerűbbé vált az elmúlt 10 évben, elsősorban a fiatal fogyasztók körében és ez a trend még mindig erősödik. Sajnos továbbra is elsősorban a legkiválóbb minőséget biztosító csapolt sörök arányát szorítja vissza, de erősen éreztetik a hatásukat a „konkurens” üveggel szemben is Ahogyan 8 éve írtuk, a doboz már nem csak a jövő, hanem nagyon erősen a jelen. A doboz népszerűsége miatt a cseh sörgyártó cégek, így a Strakonicei Sörgyár is rákényszerült a doboztöltő berendezés beszerzésére és üzemeltetésére. Ugyan összességében jóval megdrágítja a doboz a sör árát (csak a sörös doboz „felmatricázása”, pusztán az alapanyag (!) szinten majd 30 forintnyi cseh koronával növeli meg a gyártási költséget), de a fogyasztók igénylik a könnyebb, trendibb, kényelmesebb csomagolásokat. A doboz könnyebben lehűthető, mint az üveg, ám jóval hamarabb fel is melegszik a benne lévő nedű. Kényelmesebb elvinni belőle mondjuk egy hatos adagnyit egy szabadtéri partira, vagy házibuliba, esetleg a parkba, vízpartra. És ezek a kényelmi szempontok ma már elég széles réteg számára jelent többet az üveghez képest. Így akár hiszünk az üveg csomagolás minőséget jobban megőrző mivoltában (pedig ez már nem is annyira igaz), akár annak eleganciájában, stílusában, tartósságában (ez viszont maximálisan az) a doboz népszerűsége vélhetően végképp tovább nő. A kérdés már inkább csak az, hogy meddig, vagy éppen az, hogy meddig maradnak meg a sörösüvegek.

A strakonicei doboztöltő

Serpénz, sörpénz, sörpénzecske

Sokszor az az érzése az embernek, hogy napjainkban egyre inkább csak a pénz és a pénzért megvehető dolgok, tárgyak, szolgáltatások számítanak, így a pénz lassan mindennél fontosabbá válik. Pénzért próbáljuk megvenni tudásunkat, egészségünket, szórakozásunkat, azt, hogy szeressenek minket vagy éppen csak azért kell a pénz, hogy mások orra alá dörgölhessük mennyivel is különbek vagyunk náluk. Persze ez volt mindig, mondhatnánk, és ez feltehetően igaz is, ám ebben a felgyorsult világban, a globális információ-áramlásban fulladozva minden eddiginél gyakrabban és erősebben érnek minket a gyors és sok pénz megszerzésre ösztökélő impulzusok. És ez bizony igencsak megterheli az egyéb gondoktól is telített elménket. Mindezek mélázgattam, mikor a régi újságok között böngészgetve egy általam eddig még nem ismert pénzfajtára bukkantam.

„A bajor király katonáinak ezentúl a fekvési hely különbségéhez képest – serpénz cím alatt – fejenkint 4-6 pengő pótlékdíj adand.” – így szól egy 1846-os Nemzeti Újság írása. Ugyan nem állítom, hogy rögtön megértettem a mondat értelmét, de a serpénz, későbbi cikkekben sörpénz fogalom felkeltette az érdeklődésemet, ezért utánanéztem, hogy pontosan mi is lehetett ez. És a kutakodás során nem is egy jelentésre bukkantam. Lássuk melyek ezek:
Nos az egyes számú jelentés a már említett katonai élethez kötődött. A bakák, altisztek, tisztek bizonyos esetekben, pl. gyakorlatok során meghatározott mennyisségű extra juttatáshoz juthattak, amelyet sörpénznek hívtak, utalva arra, hogy mire is lesz ez az összeg nagy valószínűséggel elköltve.
Angliában akadt, amikor a munkások, akiknek korábban sört adtak juttatásként, egy idő után, nagy bánatukra már csak sörpénzt kaptak. Ugyancsak Angliábban volt, amikor a mészárosoknak sörpénz, míg a feleségüknek köténypénzt fizettek.
Németföldön Biergildnek, azaz sörpénznek hívták a borravaló ősét, de sörpénznek hívták azt az adót is, ami a sörfőzés, sörértékesítés után szedtek be, gazdagítva a város, a király vagy éppen a nemes vagyonát.

A legutolsó példák pedig 1946-ból származnak. Ebben az évben Magyarországon újságreklámok bíztatták arra a munkásokat, hogy a cégüktől sörpénzt kérjenek. Ez azért volt különösen fontos, mert az akkori hiperinflációs közegben a villámgyorsan elértéktelenedő pénz helyett egy stabil „fizetőeszközhöz” juthattak. Mintegy természetben kapták meg a juttatásukat, mivel a munkások a sörpénz ellenében garantáltan megvehették a Dreher sörüket.

Máshol a vendéglátóhelyek adtak az elfogyasztott sörök után sörpénzt, mint zsetont és ezeket gyűjtve még további kedvezményekhez is juthattak a sörivók. Erről szól ez a kis idézet: „Most rendeli harmadik pohár sörét. A pincér minden pohár sör után lelkiismeretesen leteszi a sörpénzt. Húsz pohár sör után a huszonegyedik ingyen van. Még tizenhetet kell innia és a tizennyolcadiknál visszaálmodhatja magát a régi világba: kiváltságos lesz, ingyen kap valamit Egy pohár sört!”

Láger vagy pilseni, ez itt a kérdés…de mi megválaszoljuk!

„Barber fiai a tisztelt közönség figyelmébe ajánlja a Pest-Kőbányai újonnan felszerelt Sörházukban a márcziusi és álló (Lager) sört.” Így hangzott a reklám egy 1861-es pesti újságban. Napjainkban gyakorta hangzik el felénk az a kérés, hogy „én egy korsó lágert szeretnék, nem pedig pilsenit”. Vagy éppen fordítva: „pilsenit kérek és nem lágert”. Ám érdemes megjegyezni: minden pilseni láger, de nem minden láger pilseni. Ám akkor mióta van láger és mióta pilseni?

Nos maga a láger szó a német lagernből származik, ami magyarul azt jelenti: tárolni. Amint azt látni fogjuk ez komoly különbséget jelez a többi sörtípushoz képest. A láger sör ugyan már évszázadokkal korábban, egyes források szerint már a XV. században is ismert és kis mennyiségben készített sör volt, ám a világhírét, robbanásszerű elterjedését és a mai napig világszerte tartó óriási dominanciáját egy embernek köszönheti. Ő volt Josef Groll, a Pilsenbe hívott bajor sörfőzőmester, a pilseni sör megalkotója. Tehát láger sör már korábban is létezett, egy akkor még nem azonosított, de ún. alsóerjesztésű, az erjedés folyamata során a hordó aljára ülepedő élesztőtípussal készítették. Ám hiába főztek - elsősorban télen - sokáig érlelt, tárolt (!) láger söröket, de 1842-ben a pilseni volt az első, amely a maga tisztaságával, arany színével, harmonikus ízkombinációjával nem csupán a korábbi söröket, de magát a felsőerjesztésű sörök családját is - ha nem is küldte a múltba -, de erősen a háttérbe szorította.

Grollról és sörének megalkotásáról egyszer még részletesebben szólni fogunk, de nem most. Ugyancsak kitérünk majd bővebben a láger sörök fő tulajdonságaira, ám most csak az a lényeg, hogy megértsük: a pilseni egy láger sörtípus. Láger a pilseni de láger sör pl. egy bajor helles, egy bock, egy Vienna láger, egy dunkel vagy akár egy könnyedebb, kevésbé kesernyés cseh pale lager is. Persze egyáltalán nem baj ha a vendégeink számára továbbra is a pilseni lesz a kesernyésebb és a láger a maláta édesebb sör megfelelője, mi érteni fogjuk. De azért érdemes ezt is tudni.

10 éves a Sörbisztró!

Szeptember utolsó harmada mindig különleges időszak a számunkra. Egyrészt ilyenkor folynak az utolsó előkészületek a nyári álmát alvó csengery utcai Jaromír Sörpincében, amely idén szeptember 29-én nyitja meg újra kapuit. Másrészt pedig ilyenkor ünnepli születésnapját a Jaromír Sörbisztró, amely ebben az évben immáron nem kevesebb, mint 10 éves lett!

A születésnap alkalmából nézzük meg, hogy mit is írtunk róla indulásakor és mennyi minden is történt az elmúlt évtized folyamán. „A tegnapi nap folyamán fogadtuk első vendégeinket a Déli Pályaudvar közelében, a Márvány utca 29. szám alatt megnyitott legújabb cseh sörözőnkben, a Jaromír Sörbisztróban. Már az első este is jól mutatta, hogy a minőségi kiszolgálásra, a kiváló cseh sörökre, sörkorcsolyákra és a barátságos környezetre igenis van igény a város ezen részén is. Számos helybélinek okoztunk kellemes csalódást azzal, hogy a korábbi retró borozó helyén egy kinézetében is több, mint előnyére változott vendéglátóhely nyílott. Első vendégeink között akadt olyan is, aki már több, mint 10 éve az utca lakója, de csak most tért be először ezen szám alatt működő egységbe, majd záráskor elégedetten távozott.” – Első olvasatra talán túlságosan is büszkélkedő és optimista mondatokat fogalmaztunk meg, ám a későbbiek meggyőztek minket arról, hogy igenis jó úton járunk!

Az idők folyamán a konyha teljes átépítésre került és így színvonalas csehes étkekek tudtunk és tudunk a vendégeink gyomrába juttatni. A csapolt és üveges sörök száma is megnőtt, és ugyan sajnos az árak is jelentősen változtak, ám még így is törekedtünk a megfizethetőség maximális figyelembe vételére. A személyzet persze az évek során, ha nem is gyors ütemben, de változott, ám nagy szerencsénkre minden új belépő munkatársunkra büszkék lehettünk. A Jaromír Sörbisztró az addigra már minket megszerető vendégkörünk segítségével, ha nem is könnyedén, de túlélte a COVID pandémia lezárásait. És nem csak túlélte, hanem szinte azonnal újra felvette a fonalat és így az újra vendéglátóhelyre vágyó közönségét ki tudta szolgálni. A még most is tartó, szinte végeláthatatlan háború a szomszédban a maga gazdagsági hatásaival, áremelkedésével újabb kihívások elé állította a Sörbisztrót, de ezt is túlélte és a söröző-éttermünk, ha lehet még inkább népszerű a remek cseh sörök, a csehes kocsmahangulat és az ízletes csehes étkek kedvelői között. Mi most nem is tehetünk mást, mint, hogy megköszönjük az elmúlt 10 évet a velünk egy közösséggé váló vendégeinknek!

Árpa, árpa de rövid a szára…

„Árpa, árpa, de rövid a szára,
Ez a kislány, jaj, de nagyon árva,
Megmutatom, nem soká lesz árva,
Szüret után én leszek a párja.”

Így szól ez a Dsupin Pál által Noszvajon gyűjtött dal kezdő strófája, melynek ismeretlen szerzője nem tudni miért, de éppen az árpát választotta, abból a célból, hogy rövid figyelmeztetést adjon az aktuális szárvastagságára vonatkozóan. 😊 Ám miért is fontos eme növény külalakja és mi köze van az árpának a mi blogunk fő témájához? Nos szóljunk róla itt röviden. 

Kezdjük azzal, hogy mióta is élvezhetjük az árpa növény adta hasznokat? Az árpát, ezt a pázsitfűfélék családját gazdagító egyszikű, zárvatermő gabonafélét nem éppen mostanában, mondjuk úgy 8-10 ezer évvel ezelőtt kezdte el termeszteni az emberiség. Mezopotámiában már ekkor felismerték jelentőségét, mint kiváló állati és emberi táplálékforrás, majd idővel elindult világszerte a hódító útjára. Amúgy éppen napjainkban vadárpát még a Kaukázus környékén és Perzsiában is találtak. Mindenesetre az ókorban már egyiptomiak, zsidók, görögök egyaránt termesztették az árpát és a kétféle árpa. az ún. kétsoros és a hatsoros közül az előbbi a rómaiknál vált általánosabbá. Árpából készítettek a búzához képest persze silányabb minőségű, de legalább ehető kenyeret továbbá kásák és más ételek készítéséhez is felhasználták. Az árpa a rövid tenyészideje és kis vízigénye miatt az Egyenlítőtől az északi szélesség 70°-ig, valamint a tengerszint felett több ezer méter magasságban is termeszthető, ez is hozzájárult népszerűségéhez. A Kárpát-medencében feltehetően a búzával együtt már 6000 éve megjelenhetett, a honfoglaló magyarok már jól ismerték és termesztették.

Az árpa a természetgyógyászat egyik fontos eszköze volt, a népi gyógyászatban, vízkórság", köszvény, nátha, lázas állapot és elhúzódó havi vérzés gyógyítására egyaránt alkalmazták. Magas B-vitamin és foszfortartalma miatt az érzékelést és koncentrációt segítő hatást tulajdonítottak neki. Emellett az árpakenyér többek között a székrekedés természetes gyógyhatású szere. Emberi étekként a liszten kívül nyersen csíráztatva, durvára törve párolva, főzve kásaként, levesbetétként és még sokféleképpen használhatjuk. OK, eddig rendben minden, de mi köze is van az árpának egy sörközpontú blog témájához? Ez a kérdés, nem kérdés egy tapasztaltabb sörkedvelőnek, ám ha valaki még nem tudná: az árpa már az ókor óta az emberiség legfőbb élvezeti itala és „erőforrása”, a sör meghatározó alapanyaga. De erről, az árpa sörként való felhasználásáról egy következő cikkben értekezünk.

Új ősz, új szezon kezdődik!

Itt van újból az ősz, a már hőségriadó-mentes önfeledt kerti, majd egyre inkább beltéri sörözések évszaka. A nyári szabadságunkat követően mi is nekifogunk új évadunknak, tovább folytatva a Jaromír krónikák hosszú sorát. Kezdésként nézzünk körül a saját házunk tájékán, majd tekintsünk egy kicsit a jövőre, milyen cikkeket is tervezünk az előttünk álló időszakban.

Nos miközben a Márvány utcában a Sörbisztró, a Lőrinc pap téren a Jaromír a Templomhoz, továbbá az osztrák egységünk is szorgalmasan szolgálja ki az igényes étkezés és italfogyasztás rajongóit, addig a Csengery utca Sörpincéje is hamarosan felébred nyári álmából. Mindenkinek csak javasolni tudjuk, hogy töltsenek el nálunk néhány önfeledt órát, akár baráti társaságban, akár a kollegákkal, vagy éppen egyedül. Eközben sörfőzde partnereinknél is zajlik a szorgos munka. A Bakalář a napokban tartotta meg éves rendes nyílt napját, privát fesztiválját Rakovníkban. Immár hagyományosan ilyenkor főzik le a félbarna specialitásukat, amellyel megörvendeztetik a rajongóikat. Az elmúlt hetekben pedig újból Strakonicén jártunk és meg kellett állapítanunk, az itt készült Dudák-Klostermann-Otavsky zlaty stb. sörök igen nagy népszerűségnek örvendenek. A sörgyár bejáratánál lévő kis boltnál sorra álltak meg az egy-két rekesz sörért érkezők és igen lelkesen szerezték be a mindennapi folyékony betevőjüket.

És hogy mi itt a Jaromír Krónikákban milyen cikkeket is tervezünk írni, leközölni? Nos folytatjuk a híres sörisszák bemutatását, befejezzük a sörös poharakról készült sorozatunkat. Jobban elmélyedünk a sörivási szokásokban és azok változásában. Megnézzük, hogy miről is árulkodnak az egyes sörös palackok, dobozok, milyen alapvető cseh szavakat, kifejezéseket érdemes megtanulni azoknak, akik Csehországba szeretnének utazni vagy akár csak itthon, helyesen használni. Igyekszünk néhány rövid interjút készíteni azokkal, akiknek fontos szerepe van a Jaromírok működésében, illetve a nálunk kapható italok előállításában, forgalmazásában. Felfrissítve, kiegészítve újra közlünk néhány sok-sok évvel ezelőtt írt cikkünket. És így tovább, így tovább…De addig is kívánunk mindenkinek csodaszép koraőszt és várunk mindenkit szeretettel!

Egy kis nyári hírcsokor

Hamarosan a szokásos egyhónapos szünetet tartunk a Jaromír Krónikákkal. Így szezonzáró cikként nézzünk körbe a házunk, az általunk forgalmazott egyik cseh sörfőzde és a cseh sörgyártás valamint a sörfogyasztás háza tájékán.

Kezdjük azzal, hogy ugyan a megszokott módon a Csengery utcai Jaromír Sörpince szeptember végéig még zárva tart, de a Márvány utcai Sörbisztró egy kis rövid szünet és a vasárnapok kivételével rend szerint, a belváros ékessége, a Jaromír a Templomhoz pedig állandóan várja a sör és remek ételeket szerető vendégeit. Ez utóbbinál a nyár ellenére a pince is kiváló sörözési helyet tud biztosítani, hála az új és remekül működő légkondicionáló rendszernek. Várunk mindenkit szeretettel!

Egy kis info a rakovníki Sörgyárról, ahol a Bakalář, Černovar és Pražačka sörök készülnek. Ugyan még hosszú idő van addig hátra, de a sörgyár már meghirdette az idei nyárzáró fesztiválját, melyet idén szeptember 6-án rendezik már az udvarukon. Koncertek, gasztronómiai különlegességek, régi autó bemutató és legfőképp sör, köztük az egyedül csak itt fogyasztható specialitás várja a látogatókat. Ha valaki szeretne részt venni egy hamisítatlan cseh sörgyári fesztiválon itt a remek alkalom. Válassza úticélként Rakovníkot!

 

Csehországban nagy felháborodást keltett az a tény, hogy a cseh sör Németországban olcsóbb, mint szülőhazájában. A Pilsner Urquell jellemzően 26 és 39 cseh korona körül vásárolható Csehországban, míg a német szomszédoknál már akár 17 korona értékű euróért is megkapható. Sem a gyártó cég, sem a nagykereskedők nem tudnak, akarnak egyértelmű választ adni a miértre, így feltehetőleg üzleti stratégia, terjeszkedési törekvés és/vagy egyedi szerződések állhatnak a háttérben. Összességében azért történhet meg mindez, mert a Plzeňsky Prazdroj sörgyár túlságosan is dominál az otthoni piacon és így könnyedén megteheti, hogy magasabban tartsa az árakat. Ha hirtelen sokan úgy döntenének, hogy nem isznak Pilsner Urquellt, akkor a gyárnak is csökkentenie kellene az árakat és a hasznát. Addig is marad a nem jogszerűtlen, de nem szimpatikus emelt belső árazás.

Csehországban egy friss felmérés szerint a megkérdezettek egyötöde hetente többször is fogyaszt alkoholt, és minden tizennegyedik cseh ember szinte naponta iszik. Ez utóbbi nem is csoda, hiszen hogyan is lennének másként világelsők a csehek az egy főre jutó sörfogyasztás terén! 😊

Végezetül szeretnénk megköszönni olvasóinknak, a Jaromír Sörözők eddig és reményeink szerint jövőbeni vendégeinek, hogy minket választottak! Kívánunk mindenkinek pihentető nyaralást, remek időt, önfeledt kikapcsolódást és sok-sok sörélményt! 

Cseh sörfőzőmesterek Magyarországon

A XIX. század közepe hatalmas változást hozott a világ sörfőzésében. Josef Grollnak köszönhetően Pilsen városában ekkor, egész pontosan 1842-ben született meg az a láger, amely a sör sztenderdjévé vált. Az új áttetsző, aranybarna folyadék iránti igény hamarosan teljesen átalakította a korábban sokkal kisebb volumenben és labilisabb minőségben főző sörgyárakat, főzdéket. Sok régi főzde persze nem bírt megváltozni és feladta a működését, mások azonban megújultak. És emellett sok új sörgyár is épült Csehországban, és Európa többi részén is. Ez alól nem volt kivétel az Osztrák-Magyar Monarchia másik fertályán fekvő Magyarország sem. Ám egy dolog egy új magyar sörgyár megépítése, ám megint más magának a sörnek az elkészítése. Hiszen ehhez ugyanúgy szükséges a technika mellett a megfelelő szakértelem is, amelyet az első időszakban szükségszerűen importálni kellett a pilseni sör szülőhazájából Csehországból. Így érkeztek Magyarországra a cseh sörfőzők, akik fontos szerepet játszottak a magyar sörfőzés történetében.
 

A képen Vlastimil Matej a strakonicei sörgyár sörfőzőmestere látható

Ugyan korábban már akadtak olyan cseh mesterek, akik még a nagyobb „kereslet” előtt jöttek hazánkba, mint például a keszthelyi Reisch család, akik miközben a helyi közösség szerves részévé váltak a helyi sörfőzdét is üzemeltették. Vagy meg kell említeni Gruber Gusztáv sörfőzőt, aki az 1840-es évektől bérelte Szegeden a Hét pacsirta vendéglőt. Ő ugyan soha nem tanult meg magyarul de a piaristáknál nevelkedett fiaikból a korabeli híradások szerint „jó magyarok” váltak. Ám ezektől a példáktól eltekintve többségében a cseh sörfőzők a XIX. század végén, a XX. század elején érkeztek a frissen alapított magyar sörgyárakba. Dreher Antal 1907-ben Rt.-vé alakult sörgyára mellett három magyar sörgyárat is felhúztak a fővárosban. 1892-ben a Kőbányai Polgári Serfőző Rt., 1910-ben a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak és 1912-ben pedig a Fővárosi Serfőzde kezdte meg a működését, míg emellett 1892-be Nagykanizsán és 1895-ben Sopronban is sörgyárat alapítottak. Ezen sörgyárak többségéhez érkeztek cseh sörmesterek, akik irányították az aranyló nedű készítését. A magyar komlótermesztők panaszkodtak is amiatt, hogy a cseh sörfőzőmesterek ragaszkodnak a cseh žateci (saaz) komló használatához, pedig az import helyett a magyar komlót is használhatták volna. Ahogyan azt panaszukban írták: „a sörgyárosokkal, igazgatóikkal elhitették, hogy jó sört csakis cseh komlóból lehet készíteni, illetve, hogy a magyar komló kifogástalan minőségű sör előállítására nem alkalmas.” Akár igazuk volt a cseh mestereknek, akár nem, de kétségkívül igen jelentősen hozzájárultak a magyar sörgyártás felvirágozásához. Az I. Világháború végeztével persze ennek a kapcsolatnak jobbára vége szakadt, de a második világháborút követően újból erősödött a cseh(szlovák) – magyar sörfőzés tudás átadás. Ám sörgyári szinten sajnos mégse értük el az átlag cseh szintet, erről tanúskodnak érzékszerveink, megkóstolván egy mai magyar vagy cseh sört. 

A Fehér Ház söre

A mindössze 47 éves Barack Obama 2009-ben számos tekintetben hozott változást az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek sorában. Az angol felmenőkkel bíró, de már amerikai anyától és kenyai származású apától Honoluluban született Obama megnyerve a 2008. évi elnökválasztást ugyanis az USA első színes bőrű vezetője lett. Mivel 4 évvel később újból megnyerte a választásokat ezért egészen 2017-ig töltötte be az elnöki pozíciót. Ez alatt a nyolc év alatt ugyan erősen ellentmondásos eredményeket ért el, de a Time magazin két alkalommal is megválasztotta „Az Év Emberének” és 2009-ben megkapta a Nobel békedíjat is. De mi köze van Obamának egy sörös oldalhoz? Hát lássuk csak.

Barack Obama nem csupán szerette a jó sört, de első ciklusának végefelé úgy érezte, hogy ennél még aktívabb feladatot kell felvállalnia. 2011-ben beszerzett egy saját házi sörfőző berendezést és azt a kérést adta a Fehér Ház séfjei felé, hogy a konyhán főzzék le az „elnöki sört”. Így született meg a White House Honey Ale, avagy a Fehérházi Mézes Sör, az első sör, amelyet a ház falai között lefőztek. Az alapvetően kis mennyiségben (úgy 10 gallon / 38 liter) elkészített sör egy része palackozásra került és különféle eseményeken, mint pl. az amerikai foci éves ünnepét jelentő Super Bowl nagydöntő alkalmából rendezett fogadáson került a meghívott kevesek között feltálalásra. Dakota Meyer az afganisztáni háború legmagasabban kitüntetett katonája külön kérte a lehetőséget, hogy Obamával közösen fogyaszthasson el a Fehér Ház söréből és ezt a kérését már csak a jó PR miatt is, de szívesen teljesítették. Az elnöki székhelyen főzött sört amúgy egy speciális kategóriához lehetett sorolni. Belga duppel, tehát trappista jellegű sör, ám az élesztő és a komló Angliából származott, és egy kis, a Fehér Ház kertjéből származó méz is került bele. Így afféle különleges hibridnek lehetett hívni. A mézes ale mellett később készült egy mézes porter változat is.

A lelkes és felettébb kíváncsi külvilág felszólította a Fehér Házat a sörök receptjének nyilvánosságra hozatalára és ezt meg is tették. A receptek nyilvánosak lettek és több főzde is lefőzte őket, de Obama regnálását követően a továbbiakban már a Fehér Házban nem főzték le őket. Így mindez megmaradt egy rövid, de érdekes történetnek, a sörök világának hosszú történelmében.

A hírhedt Tízcentes sörest II. – A pokoli meccs

Ahogyan az a kétrészes cikkünk előző részéből is kiderült: már az ominózus Cleveland Indians – Texas Ranger baseball meccs előtt is feszült volt a viszony a két csapat és a szurkolóik között. A korábbi texasi incidenst követően a két csapat edzője is tovább fokozta a feszültséget a másik fél hergelésével. Ehhez társult a vártnál jóval nagyobb tömeg megjelenése a meccsen, tele a sok-sok alkoholra éhes fiatallal, a majdnem ingyenes, tízcentes sör szabályozatlan vásárolhatósága és már kész is volt a katasztrófa receptje. A párviadal kezdetekor egy ideig csak a nézőtéri bulihangulat fokozódott, de ebből még a játékosok kimaradtak. Az első kisebb, inkább mókás incidensre akkor került sor amikor a texasi vendégek már 5-1-re vezettek. Először egy csajszi futott be a pályára, megvillantotta a kebleit és megpróbálta megcsókolni a vezető bírót, aki ezt nem honorálta. Nem sokkal később egy csaknem teljesen meztelen, mindössze egy zoknit viselő férfi futott be a pályára. Ne feledjük, ez 1973, a hippikorszak, amikor efféle megnyilvánulások nem számítottak ritkának. Ám nem sokkal ezután egy apa-fia páros rohant be és villantotta meg csupasz alfelét.

Miközben további berohanások akasztották meg a mérkőzést, immáron tűzijátékok, petárdák is előkerültek valahonnan. A Rangers egyik játékosát hot dogokkal dobálták meg, sőt egy alkalommal még egy üres boros hordócska is majdnem eltalálta. Hogy egy tízcentes sörös eseményre mégis miért vitt magával valaki bort, az kész rejtély. A játéktéri egyre sötétebb meccs hangulatot továbberősítették a nézőtérről érkező füstbombák és a bizony nagy mennyiségben elszívott marihuána felhőcskéi. A sör pedig csak folyt és folyt. Az első készlet már a meccs első felében elfogyott ezért a gyárnak egy újabb szállítmányt kellett indítani a meccsre, hiszen a szervezők nem akartak szégyenben maradni. Az egyre alkoholosabb állapotba kerülő tömegek pedig még türelmetlenebbé váltak. Tegyük hozzá, hogy a józan nézők egy idő után látták a veszélyt és különben sem állt jól a csapatuk és távoztak. A sörmarketing azonban nem állt le és mivel a csapos lányok feladták a reménytelen küzdelmet az egyre agresszívebb és magukat egyre nagyobb macsóknak gondoló férfiakkal így már azt is megengedték, hogy közvetlenül a sörös tartálykocsiból csapolják az emberek a poharaikba a sört. Így vált a tízcentes sör immáron ingyen sörré.

A meccs közben az említett zökkenőkkel haladt tovább egészen addig, amíg az Indiánok ki nem egyenlítettek. Ekkor egy nem csak örömtől ittas emberke befutott a pályára és el akarta lopni az egyik texasi játékos sapkáját. A megijedt célszemély inkább ledobta a földre a fejfedőt és közben tett egy rugó mozdulatot a rárontó szurkoló felé. De eközben megbotlott, amiről a csapattársai és az edzője azt hitte, hogy megtámadták, így nyomban a védelmére keltek. Nem is kellett más a clevelandi szurkolóknak, vagy kétszázan rohantak be a pályára és körbevették a texasiakat. Az elképesztően részeg szurkolók egy részénél kések, láncok és a stadion üléseiből felszaggatott lécek is voltak. Az érzékelhető lincshangulatot azonban a hazai csapat sem hagyhatta tovább, ezért ütőkkel a kézben ők is berohantak a pályára és a saját, teljesen megvadult szurkolóikkal szemben a texasi ellenfelük védelmére keltek. A játékosok így egymást segítve be tudtak menekülni az öltőzőikbe, ahová bezárkóztak, de a menekülés közben mind ők, mind a játékvezetők sérüléseket szenvedtek a bedobált vas ülések, kövek és más tárgyak miatt. Vagy 20 percen át zajlott még a randalírozás, a besörözött népek még a pálya alappontjait is ellopták. Ekkor érkezett meg végre a helyi rendőrség, aki lassan rendet tett. Meglepetésre csak 9 szurkolót vettek őrizetbe. A történetnek ezzel azonban még nincs vége. A fiaskót követően alig egy hónappal később megrendezték a Tízcentes sörest második részét, de ekkor már jócskán tanulva az előző akció katasztrófáiból. Ugyan ekkor még nagyobb tömeget vonzott a második esemény, de immáron csak két pohár kedvező árú gyenge sört kaphatott egy személy és a meccset 200 rendőr felügyelte. Rendbontás nem történt.
 
A második és harmadik kép forrása: sbnation.com

A hírhedt Tízcentes sörest I. - Előzmények

1974 június 4., egy felettébb nevezetes nap mind a baseball, mind az amerikai sörrajongók történetében. De miért is? Idézzük fel azt a nevezetes eseményt, amely akár az elbaltázott PR akciók remek példájaként is bevonulhatott volna a tankönyvekbe! Nos ezen a nyári napon a Stroh nevet viselő, mára már megszűnt (talán nem véletlenül) detroiti sörgyár egy különleges promóció keretében kívánta a sörét népszerűsíteni ezúttal Clevelandben. Az Indians nevezetű helyi első osztályú (Mayor League), ám amúgy nem túl sikeres és emiatt kevés szurkolóval büszkélkedő baseball csapat aznap egy texasi ellenféllel (Rangers) mérte össze tudását. A helyi csapat vezetése szeretett volna több szurkolót bevonzania a meccseire a Stroh pedig úgy vélte, hogy ez egy kiváló lehetőség a sörük és a sportrajongók kapcsolatának elmélyítésére. A sörös akció Clevelandban nem volt előzménynélküli és példátlan hiszen három évvel korábban sikerült egy teljesen problémamentes Nickel Beer Dayt tartaniuk. Ám ezúttal ez a törekvés túlságosan is sikeresnek bizonyult.

Az akció keretében az amúgy 64 centes sör árát levitték 10 centre (ez kb. ma 220-230 forint lehet), azzal a kitétellel, hogy egyszerre csak 6 (!) sört lehetett venni. Mármint egy adott sorbanállást követően…ám senki sem akadályozta meg, hogy az ember még egyszer, kétszer, sokszor sorban álljon. Azaz tulajdonképpen bármennyi tízcentes sörhöz lehetett jutni a meccs során. Márpedig egy baseball meccs nem éppen a legpörgősebb sportágak közé tartozik, tulajdonképpen akció-szünet-akció-szünet majd sok szünet ritmusban működik...és nagyon sokáig, hiszen egy-egy találkozó átlagban három órán át tart. Bizony ez alatt az idő alatt sok-sok hiperolcsó sört lehet elfogyasztani és ez ebben az esetben meg is hozta a szinte előre megjósolható eredményét. A sör védelmében tegyük hozzá azért azt is, hogy a későbbi történéseket még egy további tényező is megalapozta. Ugyanis a két egymással megmérkőző csapat, az Indians és a Rangers alig hat nappal korábban már tettlegességig vezető összetűzésbe keveredett egymással. Pontosabban a Rangers szurkolói hazai környezetben sörrel dobálták meg a Cleveland kispadját, ezzel persze felettébb felbosszantva az Indians szurkolókat.

A meccs elkezdődött és az ital bizony rendesen folyt. A sör eredetileg csak 3,3 %-os lett volna, de a hordók között előfordultak 5-6%-os sört rejtők is, ami már korántsem ugyanazzal a hatással bírt. Az előzetes elvárásokhoz képest csaknem duplájára duzzadt, több mint 25 ezres nézőseregben igencsak megnőtt a helyi, amúgy alkoholtilalom alá eső 10 év alatti fiatal nézők száma, hiszen úgy nagyjából senki sem foglalkozott azzal, hogy ki is fogyasztja a söröket. A sok sör persze hamarosan megemelkedett hangulathoz vezetett, amely először csak poénosabb, később már kevésbé vicces tettekre sarkalta a nézőket. Történetünket hamarosan folytatjuk!

František Dostál, a cseh életérzés fotósa

A Facebookon a sörös oldalakon rendszeresen előkerül egy-egy régi, fekete-fehér fénykép, melyek korra és nemre tekintet nélkül önfeledten söreiket kortyolgatva a nyári meleget élvező embereket ábrázolják. A hölgyek urak nem fotómodellek, van bizony némi kis női hurkácska, vagy vastagabb bokácska és óriási férfi sörhas is. Ám nincs pózolás, minden olyan természetes, mintha mi is részei lennénk az adott jelenetnek. Szinte árad a képekből az életszeretet, a természetesség. Van bennük egy pici finom önirónia, de a bántó szándék nélkül. A sörözés bemutatása nem az alkoholfogyasztást dicséri, hanem azt, hogy a sör a csekélyke és emiatt igencsak értékelendő szabadság, lazítás része. És hogy ki készítette ezeket a remek hangulatú képeket? Ő nem volt más, mint František Dostál, Csehszlovákia, majd az önálló Csehország egyik legismertebb fotóművésze, fotóriportere. Az 1938-ban született és 2022-ben elhunyt fotográfus, szinte élete végéig aktív maradt, de legismertebb képeit még a szocialista érában készítette. Bátran mondhatjuk, hogy ami a cseh irodalomban Hrabal, az a szenzációs cseh fotósok sorában Dostál.

Dostál fotói jellemzően nem szándékoltan művésziek, nem kegyetlenül realisztikusak, nem is elvontak. Inkább afféle sokszor finom humorral tálalt korabeli társadalomkritikák. Fényképeinek egy része talán sok műértő számára túlzóan nosztalgikusok, nem eléggé intellektuálisak, ám hihetetlenül őszinték. Ezért nem csoda, hogy előszeretettel közölték le a különféle magazinok és népszerűek manapság is. Minden további írás helyett álljon itt néhány sörös kép, Dostál remekművei közül.

Állva inni a sört? Szabad, illik vagy tiltott?

Brünn városában két olyan sörözőt is ismerünk, ahol többnyire nincsenek székek, vagy más, ülésre kitalált bútordarabok, csak magas asztalok. A vendégek egy-két helyen maximum a fal mentén tudnak néhány vékony priccsen megpihenni egyébként pedig csak az asztalokra való támaszkodás vár rájuk. A sörözők igen népszerűek így a sörözni kívánó embereket láthatóan nem zavarja az ülő alkalmatosságok hiánya. De mi is a „hivatalos” vélemény az állva ivásról? Jó-e, rossz-e, szabad-e? Járjuk körbe ezt a témát?

Kezdjük az egyik szélsőséges véleménnyel melyet pár éve egy indiai orvos fogalmazott meg, mely megállapításokat felkapta világsajtó. Nos egy bizonyos Dr. Vipul Rustgi szerint nem szabad állva inni mert attól gyomorbajosok, ízületi gyulladásosok leszünk, károsodik a vesénk, a szívünk, a májunk. Persze nem tudhatjuk, hogy ezt hány évtized alatt érhetjük el, de azért jobb félni, mint megijedni? 😊 Bizony annyiban mindenképpen igaz ez a vélemény, hogy ha állva isszuk a sörünket, akkor könnyen lehet, hogy sokkal gyorsabban le tudjuk gurítani azt és a gyors utántöltés után könnyebben elérjük a pityókás állapotot, amely bizony egy nem túl vidám másnapossághoz vezethet.

Az állva ivás nem is volt mindig, mindenhol engedélyezett sem. Albany államban (USA) például 1934 májusában engedélyezték törvényileg azt és Chicagoban ha minden igaz még mindig tiltott állva inni. Ugyancsak tilos volt egykor a brit haditengerészeknek a hajóikon állva inni. Ugyanakkor azért a legtöbb országban ez a szokás sohasem okozott nagy problémát. Napjainkban pedig már szinte nem is kérdés, hogy iszunk-e állva sört vagy más folyadékot hiszen például a fesztiválok nagy részén is állva fogyasztjuk el a söreinket, legalábbis addig, míg a lábainkban van erő. Utána meg már úgyis mindegy.

Végeredményben szinte mindegy, hogy állva vagy ülve isszuk meg sörünket, a lényeg, hogy mindezt ne kutyafuttában, hanem lenyugodva, pihenve tegyük. Így a szomjunkat is oldjuk és egy picit ki is lépünk a mindennapok mókuskerekéből.

Hogyan fotózzunk sört?

Ez van, a mai világ végleg megváltozott. Ki vagyunk éhezve a kommunikációra, legyen az audiovizuális, szóbeli vagy írásbeli. Az utóbbit persze csak úgy a közösségi média szintjén, posztolgatva, kommentelgetve, chatelgetve stb. És emellett a folyton kezünkben lévő mobilunk is átalakult afféle mindenféle élmény rögzítő varázseszközzé. Filmeket készítünk arról, amit látunk, az élményről, amit átélünk, fotózzuk a körülöttünk lévő világot, ismerőseinket és az ismeretleneket. És ha már egyszer rögzítettük akkor, ha csak lehet rögtön meg is osztjuk azt a környezetünkkel, várva arra, hogy milyen hatást is váltunk ki vele. És nincs ez másképp a sörrajongók körében sem. Nem tehetünk róla. Ha elénk kerül egy új, általunk eladdig még nem ismert sör, vagy egy frissen csapolt korsó sör ellenállhatatlan vágyat érzünk annak vizuális megörökítésére, és megosztására. De ha már egyszer úgyis ezt tesszük akkor legyen a felvételünk minél jobb. Ezért álljon itt néhány tipp, miként is fotózhatjuk a sörünket, sörözésünket profibb módon.

Mindenekelőtt tudatosítani kell magunkkal, hogy a sör nem csupán egy ital, hanem élmény, közösség és hangulat. Ennek megragadása többnyire sokkal fontosabb, mint maga. Ám ez csak a kezdet, érdemes néhány fotós ötletet is megfogadnunk. A titok alapvetően a fényekben, a kompozícióban, az őszinte pillanatok megragadásában és a hangulat hiteles visszaadásában rejlik. Egy korsó sör fotózásánál a fény a legfontosabb tényező. Az oldalfény – lehetőleg természetes fény egy ablakból, vagy egy lágy mesterséges fényforrás – kiemeli a sör színét és áttetszőségét, míg a háttérből érkező világítás hangsúlyozza a habot és a buborékokat. A direkt vakut érdemes elkerülni, mert éles csillogást és tükröződést okozhat az üvegfelületen. Kültéri fotózásnál az aranyóra – vagyis a naplemente előtti meleg, lágy fény – különösen kedvező, míg beltéren a meleg tónusú, sárgás vagy borostyán fények teremtik meg a hangulatos, otthonos környezetet.

A sör frissességét nemcsak az időzítés biztosítja – vagyis, hogy közvetlenül töltés után fotózunk –, hanem az is, ha a korsót jeges vízzel öblítjük le előtte, így párás lesz, ami hűs, friss hatást kelt. Megjegyezzük, hogy a profi fotósok a hosszan megmaradó habot szimpla tejszínhabbal vagy borotvahabbal érik el, ám így tönkreteszik az értékes nedűt. A kompozíció is legalább ilyen fontos: a háttér legyen letisztult, például fa, sötét kocsmapult stb., amely nem vonja el a figyelmet a sörös korsóról. Díszítésként jól mutathat mellette egy söralátét, egy kupak, komlótoboz vagy malátaszemek stb.. A képet érdemes alacsony szögből készíteni, mert ettől a korsó robusztusabbnak, hangsúlyosabbnak hat. Persze felülről is lehet, ha maga a hab nem fontos a számunkra, csak a sörös korsó látványa. Ha embereket fotózunk sörözés közben, az őszinteség és a pillanat a lényeg. A legjobb képek elkapottak és nem beállítottak. A technikai beállításokról is sok mindent írhatnánk, de ezt ha a mobilunkat használjuk leginkább a telefon fényképkészítő kapacitása és a szoftveres támogatása határozza meg. Ezért érdemes a mobilunk ebbéli képességeit megismerni, esetleg valamilyen appot letölteni. Összességében egy jó sörös, sörözős fotó nemcsak azt mutatja meg, hogy mi történik, hanem azt is, hogy milyen érzés ott lenni.

Sördalok Magyarországon 1.

„Ábrányi „bordala” olyan tűztelen, hogy „sördal” lehetne.” Így hangzik 1865-ben egy zenekritikus epés megjegyzése, melyben a Pestbudai dalárda egyik előadásával kapcsolatban fogalmazta meg a véleményét. De mi is, hogy is? Létezett olyan, hogy sördal? És kik, mikor, hogyan énekelték? És ha volt akkor tényleg „tűztelen” volt? Ennek járunk egy kicsit most utána.

Nos, az alapfeltevés, miszerint létezett-e sördal nem igényel semmilyen bizonyítékot. Amióta világ a világ, bármely alkoholos ital elfogyasztása erős késztetést jelentett egyes ivótársak számára, hogy létező vagy éppen sajnálatosan nem létező énektudásával szórakoztatni próbálja magát és a környezetét. Jobb esetben egy zenei tehetséggel megáldott sör-, bor-, pálinka- vagy akármi issza mutatta be a tudását, máskor pedig a már elfogyasztott alkoholmennyiség miatt ez úgy sem számított. Bordalokról mindannyian hallottunk, de ha már egyszer létezett bordal, akkor nyilván létezett sördal is. Az viszont más kérdés, hogy melyik országban, mennyire terjedt el ez a műfaj, és milyen körében. A sördalok egyik fő hazájának leginkább a mai Németországot hívhatnánk. Ez nem meglepő, hiszen maga a sörfőzés is itt vált mindennapi szokássá (persze a Cseh földeket se hagyhatjuk ki). Magyarországot viszont kevéssé.

„Egy sördalt is énekeltek — természetesen az egész kávéház tisztelt publikuma hallatára és gaudiumára — a dal röfögések, erőltetett csuklások, füttyentésekből áll, legkevesebb benne az énekelni való, de a „burschok” nagyon szeretik, vagy tízszer »csinálták« egymásután.” - írnak így a Pesti Napló 1876. egyik márciusi számában és ez már el is árul egy-két infót a sördalról és annak művelőiről. Ugyanis a burschok, azok az ifjú (sörivó) diákok voltak, akik úgynevezett Burschenschaftokba, avagy diákegyletekbe tömörülve élvezték, gyakorta a sörcsarnokokban, néha túlságosan is az életet. Ám valódi dalok, akár népiek, vagy művik ekkortájt Magyarországon nemigazán léteztek ezért is adtak ki sördalként a diákok mindenféle mókásnak szánt hangokat, szinte összefüggés nélkül.

Pontosabban létezgettek, de meglehetősen szerény minőségben. Erre egy példa a következő: „Oh, adj, oh, adj nekem, Hűs cseppet, hű csehem! Nem iszom én szódafröccsöt Se híg likőrt, de fölhajtok töménytelen Krigli sört. Sörért hévül s attól lehűl Alborák. Bámuljátok az árpalé Dalnokát!”

Valóban, ez nem éppen nevezhető sem könnyű sem hangulatos darabnak. Ehhez képest a Friedrich von Flotow nevezetű egy darabos német zeneszerző „A Márta, avagy a richmondi vásár” című 1847. november 25-én bemutatott négyfelvonásos operájának Sördala (Lasst mich euch fragen) valóságos irodalmi remekmű: „Miért olyan bátrak és erősek Anglia harcosai? Azért, mert az italuk sör. Az angolok vödrökből isszák, amikor Anglia harcát vívják, közel és távol, nappal vagy éjszaka. Ha egy angol fiú, aki megéri a sóját, angol komlót és malátát választva él! Éljen a komló, éljen a maláta, mert ők az élet fűszere és sója! Hurrá! Trallala!” – Ugye milyen remek egy dalszöveg? 😊 Nem is csoda, hogy szinte valamennyi magyarországi bemutatója nagy sikerrel zajlott. De ennyit mostanra, a sördalos cikkünket hamarosan folytatjuk.

Növekvő sörgyártás, csökkenő sörfogyasztás 2024-ben, változó fogyasztási szokások

A cseh sörgyártás a korábbi évek viszontagságait követően 2024-ben újabb lendületet kapott. Az éves termelés közel 20,9 millió hektoliterre nőtt, ami 2023-hoz képest 4,2%-os emelkedést jelentett. A növekedés fő hajtóereje a nemzetközi export bővülése (éljen a magyarországi cseh sörfogyasztás is!) és a belföldi kereslet erősödése volt. Ez utóbbi azonban nem az alkoholos, hanem a mentes sörök iránti igény növekedését jelentette, hiszen a gyártásuk soha nem látott szintet ért el. Nem kevesebb, mint 1,6 millió hektoliter alkoholmentes sör került ki a gyárakból, beleértve az ízesített változatokat is. A mentes italok, így a sörök iránti kereslet már több mint egy évtizede folyamatosan nő, és mára a teljes csehországi söreladás közel 10%-át teszik ki.

Tomáš Slunečko, a Cseh Sörfőzők és Malátagyártók Szövetségének ügyvezető igazgatója által közreadott információk szerint ugyanakkor az egy főre jutó alkoholos sörfogyasztás Csehországban tovább csökkent. 2024-ben egy átlagos cseh állampolgár már „csak” 126 liter sört ivott, ami 16 literrel kevesebb, mint 2019-ben. Azaz egyre kevesebb sört isznak a csehek és abból is nagyobb arányban alkoholmentes vagy ízesített sört.

A sörfogyasztás helyszíne is követi az elmúlt évek változó trendjét. Tovább csökkent a vendéglátóhelyeken történő fogyasztás aránya (29%), miközben otthoni sörfogyasztás tovább nőtt. Így könnyű fejszámolással megállapítható, hogy 2024-ben már a sörfogyasztás 71%-a az otthoni fogyasztáshoz kapcsolódott, ami történelmi rekord. Ez alól csak az I. világháború előtti időszak lógott ki, de ez az időszak így a 2020-as években nem éppen nevezhető relevánsnak.

 A tavalyi évben az export ugyanakkor kiemelkedően teljesített, hiszen több mint 15%-kal nőtt, elérve a 5,9 millió hektolitert. Ez a legmagasabb érték, amióta csak rögzítik az export adatokat. A növekedés 90%-a az Európai Unió országaiból származik, különösen Németországba és Szlovákiába exportálnak több sört. A csomagolások terén ugyancsak változás figyelhető meg: bár az üvegpalack továbbra is vezet (39%), a dobozos sörök népszerűsége évről évre jelentősen jelentősen nő, és 2024-ben már az összes eladás 23%-át tették ki. A PET-palackos sörök iránti kereslet ezzel szemben tovább csökkent. A csehek kedvenc sörtípusa továbbra is a 11–12%-os eredeti extrakttartalmú világos láger, amelynek aránya 58,3%-ra nőtt. Ezzel párhuzamosan visszaesett a gyengébb, 7–10%-os sörök iránti érdeklődés, melyek aránya 36,9%-ra csökkent. Az egyéb sörtípusok iránti kereslet pedig stabilan 4–5% között mozog már több mint 15 éve.

A cseh sörfőzdék helyzete 2025-ben

Ahogyan az már sok-sok éve szokás idén is áttekintjük a cseh sörfőzdék helyzetének alakulását. Az elmúlt évben volt egy olyan félelmünk, hogy a már több mint egy évtizede zajló intenzív sörfőzde bővülési hullámnak végeszakad. Ezt a félelmet erősítette az is, hogy az év elején több, korábban jelentős tőkebefektetéssel alapított kisüzemi sörfőzde, mint például a třebiči is befejezte működését. Valóban, a rezsiárak növekedése, a termelési nehézségek sok főzde esetében az előállított és értékesített sörmennyiség csökkenéséhez és ezáltal a rentábilis üzemelés kockázatosabbá válásához vezetett. Ám mindezek ellenére a sörfőzdék számának növekedése a tavalyi évhez képest sem áll le. Nézzük is meg, hogy mit is mutatnak a számok.

Kezdjük azzal, ami nem változott és ez egyrészt a nagyipari sörgyárak valamint az iskolai sörfőzdék száma. Az előbbi maradt 42 és ez felettébb örömteli. Egyrészt azt jelenti, hogy a nagy multicégek egyelőre feladták a további „racionalizálási” elképzeléseiket, azaz nem zártak be egy-egy kevésbé hatékonyan működő regionális gyárat. Másrészt a független kisebbeknek is sikerült túlélniük ezt az évet is, amelynek még inkább örülünk. Ezért is igyanak a magyarok sok sok strakonicei Dudákot-Klostermannt és rakovníki Bakalářt, segítsük együtt a fennmaradásukat. Ahogyan említettük, az iskolai főzdék száma sem változott, maradt a 14, de ez nem olyan nagy csoda, hiszen a bővülés, csak egy új iskola alapításával lehetne, ami valljuk be őszintén elég nehézkes feladat. De haladjunk tovább. A kisüzemi sörfőzdék száma, ha már nem is nagyon nagy lendülettel, de még mindig tovább bővült. A tavalyi 517-ről a számuk 528-ra változott, de nekünk még mindig az az érzésünk, hogy a csehországi sörfőzde gyarapodási lendület alábbhagyott. A gerilla sörfőzdék száma is még nőtt 2024-hez képest, de már csak 5-6 vállalkozással, amely szintén a hullám csillapodását jelzi. A hírek szerint még közel 20 főzde nyitása várható a jövőben, de ezek a számok már végképp óvatossággal kezelendők, mert van köztük olyan is, amely már évek óta vár, vagy talán már nem is vár a megnyitásra. Összességében jelenleg 730 sörfőzde lehet az országban és ez még enyhe növekedést jelez, de azért érezhető egy nagyobb bizonytalanság is a jövőt illetően. Mit is mondhatnánk, majd meglátjuk! Addig is támogassuk a főzdéket, sok-sok finom cseh sör fogyasztásával!

Híres sörivók 5. - Charles Bukowski

Talán mi magyarok kevésbé ismerjük Charles Bukowski, az amerikai underground irodalom fenegyerekének alakját és műveit, de ha híres sörivókról beszélünk őt mindenképpen meg kell említenünk. Bukowski szenvedélyesen kötődött az alkoholhoz és azon belül kivált a sörhöz, és ezt a kötődését, mondjuk ki őszintén az alkoholizmusát szász százalékig felvállalta. És nem csak felvállalta, hanem egyenesen a maga oldalára igyekezett állítani. Az ital Bukowskinak ugyanis nem csak ital volt, hanem életfilozófia. Szerves részét képezte irodalmi stílusának, személyiségének, mindennapi életének, alkotói munkásságának.

A sör neki mint „kisembernek” menedéket jelentett a nyomasztó valóság elöl. Írógépével és mindennapi sörével alkotott véleményt a modern társadalom képmutatásáról. A sör volt a pszichológusa, a szabadságának szimbóluma, a sokszor önirónikus, humoros vagy éppen drámai, tragikus verseinek inspirálója. Alkoholos önpusztítása egyúttal magát az életet is jelentette a számára ezért nem csoda, hogy a „sörköltő” névvel is illették. A sörivás Bukowskinál nem destruktív, hanem alkotó energiaforrásként működött. Érzése szerint a sör adta a bátorságot ahhoz, hogy őszinte legyen, a hányattatott múlt, vagy a pillanatnyi öröm feldolgozásában.

Charles Bukowski 1920-ban született Németországban és 73 éves korában Los Angelesben hunyt el, de talán némi „meglepetésre” nem alkohol okozta betegségben. Életében könyvek tucatjait, novellák százait és versek seregeit alkotta, melyekből most néhány sörvonatkozású idézetet adunk most közre egy csokorban:

„A sör az írás kenőolaja.” // „A sör nem ítélkezik.” // „Az emberek elhagyhatnak, de a sör mindig ott van.” // „Az élet elég szar tud lenni. De ha van egy söröd, és valami olcsó cigarettád, már nem olyan vészes.” // „Van valami különös dolog abban, amikor hajnali háromkor egyedül iszod a söröd, és rájössz, hogy így vagy a legőszintébb önmagaddal.” // „Szeretem a sört. Szeretem a hideg sört. És ha egy nő hozza nekem, még jobb.” // „Sör nélkül az élet nem volna olyan komoly.”

és végezetül részletek a Sör (Beer) című verséből, Fenyvesi Ottó fordításában:

„nem tudom, hány üveg sört ittam meg
arra várva, hogy a dolgok jobbra forduljanak
nem tudom, mennyi bor és whisky
és sör fogyott,
főleg sör,
azután hogy szakítottam a nőmmel,
vártam, hogy csörögjön a telefon,
vártam, hogy halljam a lépteit,
hogy csörögjön a telefon, (…)

(…) a sör kortyolása,
folyónyi, tengernyi sör,
a rádióból szerelmes dal hallatszik,
a telefon továbbra is néma,
a falak állnak
lent és fent,
és sör van mindenhol.”

A stand-up és a sör!

Napjaink egyik legnépszerűbb szórakoztató műfaja a stand up comedy, amelyet leginkább dumaszínházra szoktak lefordítani. Angolszász területen már vagy 60 éves múltra tekint vissza és hazánkban is már bő húsz éve jelen van. Számos kiváló magyar komikus műveli ezt a látszólag egyszerű, sallang- és kellékmentes nevettetést, amely a valóságban annál nagyobb kihívást jelent a komikus számára. Az előadók általában rövid bensőséges történeteket mesélnek el, melynek szereplői gyakran saját maguk vagy közeli ismerőseik, hozzátartozóik. A stand up comedy előadásokon azonban a témák között az alkoholfogyasztás és azon belül is a sör élvezete is kedvelt, és így az évek során jónéhány stand-upos bon mot, szólás maradt fenn. Most ezekből az amerikai vagy magyar komikusok által elhangzott jópofa szövegekből idézünk néhányat.

„A sör nem csak ital, hanem életstílus” mondta egyszer Drew Carey és nagyon igaza volt. És a sörivás hit kérdése is, vagy ahogy erről W. C. Fields szólt: „Mindenkinek hinnie kell valamiben. Én hiszek abban, hogy kérek még egy sört.”
A sör segít minket az életünk során. Erről szólt így Ricky Gervais: „Miért iszunk? Mert a világ túl komoly hely, és mi nem akarunk komolyan élni.” Ugyanezt egy kis csavarral így fejezte ki Dave Chapelle: „A sör egy ajándék az embereknek, akik túlságosan komolyan veszik magukat.”

A sör jó barátunk, aki mindig velünk van és nem kér tőlünk semmit cserébe. Ellen DeGeneres egyszer azt mondta: „Szeretem a sört. Az alkohol a legjobb társ, hogy könnyebben elviseljük a hétköznapi életet.” Tog Notaro pedig így nyilatkozott egy előadásában: „Valószínűleg azért szeretem a sört, mert végre valami, ami nem kérdezi meg tőlem, hogy mi a problémám.” A sör bátorságot ad és segít a döntéseink meghozatalában, legalábbis ezt jelzi az alábbi idézet: „A sör mindig ott van, hogy segítsen, ha nem vagy biztos a döntéseidben. Mert a sör nem kérdez, csak ad.” (Sarah Silverman). 

A sör léleknyugtató, felejtés elősegítő hatását is sokszor, sokan emlegették: Jim Norton szerint „A sör olyan, mint a pszichológus, csak gyorsabban működik, és az eszközei mindig a közelben vannak.” Míg Amy Schumer így fejezte ki magát: „Szeretem a sört, mert bármit elfelejtek tőle. És a legjobb, hogy az emlékek soha nem térnek vissza.”

Akár így, akár úgy mi is mindezek miatt szeretjük a sört és ez nem vicc.  😊