Cseh sörfőzőmesterek Magyarországon

A XIX. század közepe hatalmas változást hozott a világ sörfőzésében. Josef Grollnak köszönhetően Pilsen városában ekkor, egész pontosan 1842-ben született meg az a láger, amely a sör sztenderdjévé vált. Az új áttetsző, aranybarna folyadék iránti igény hamarosan teljesen átalakította a korábban sokkal kisebb volumenben és labilisabb minőségben főző sörgyárakat, főzdéket. Sok régi főzde persze nem bírt megváltozni és feladta a működését, mások azonban megújultak. És emellett sok új sörgyár is épült Csehországban, és Európa többi részén is. Ez alól nem volt kivétel az Osztrák-Magyar Monarchia másik fertályán fekvő Magyarország sem. Ám egy dolog egy új magyar sörgyár megépítése, ám megint más magának a sörnek az elkészítése. Hiszen ehhez ugyanúgy szükséges a technika mellett a megfelelő szakértelem is, amelyet az első időszakban szükségszerűen importálni kellett a pilseni sör szülőhazájából Csehországból. Így érkeztek Magyarországra a cseh sörfőzők, akik fontos szerepet játszottak a magyar sörfőzés történetében.
 

A képen Vlastimil Matej a strakonicei sörgyár sörfőzőmestere látható

Ugyan korábban már akadtak olyan cseh mesterek, akik még a nagyobb „kereslet” előtt jöttek hazánkba, mint például a keszthelyi Reisch család, akik miközben a helyi közösség szerves részévé váltak a helyi sörfőzdét is üzemeltették. Vagy meg kell említeni Gruber Gusztáv sörfőzőt, aki az 1840-es évektől bérelte Szegeden a Hét pacsirta vendéglőt. Ő ugyan soha nem tanult meg magyarul de a piaristáknál nevelkedett fiaikból a korabeli híradások szerint „jó magyarok” váltak. Ám ezektől a példáktól eltekintve többségében a cseh sörfőzők a XIX. század végén, a XX. század elején érkeztek a frissen alapított magyar sörgyárakba. Dreher Antal 1907-ben Rt.-vé alakult sörgyára mellett három magyar sörgyárat is felhúztak a fővárosban. 1892-ben a Kőbányai Polgári Serfőző Rt., 1910-ben a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak és 1912-ben pedig a Fővárosi Serfőzde kezdte meg a működését, míg emellett 1892-be Nagykanizsán és 1895-ben Sopronban is sörgyárat alapítottak. Ezen sörgyárak többségéhez érkeztek cseh sörmesterek, akik irányították az aranyló nedű készítését. A magyar komlótermesztők panaszkodtak is amiatt, hogy a cseh sörfőzőmesterek ragaszkodnak a cseh žateci (saaz) komló használatához, pedig az import helyett a magyar komlót is használhatták volna. Ahogyan azt panaszukban írták: „a sörgyárosokkal, igazgatóikkal elhitették, hogy jó sört csakis cseh komlóból lehet készíteni, illetve, hogy a magyar komló kifogástalan minőségű sör előállítására nem alkalmas.” Akár igazuk volt a cseh mestereknek, akár nem, de kétségkívül igen jelentősen hozzájárultak a magyar sörgyártás felvirágozásához. Az I. Világháború végeztével persze ennek a kapcsolatnak jobbára vége szakadt, de a második világháborút követően újból erősödött a cseh(szlovák) – magyar sörfőzés tudás átadás. Ám sörgyári szinten sajnos mégse értük el az átlag cseh szintet, erről tanúskodnak érzékszerveink, megkóstolván egy mai magyar vagy cseh sört.