Árpa, árpa de rövid a szára…

„Árpa, árpa, de rövid a szára,
Ez a kislány, jaj, de nagyon árva,
Megmutatom, nem soká lesz árva,
Szüret után én leszek a párja.”

Így szól ez a Dsupin Pál által Noszvajon gyűjtött dal kezdő strófája, melynek ismeretlen szerzője nem tudni miért, de éppen az árpát választotta, abból a célból, hogy rövid figyelmeztetést adjon az aktuális szárvastagságára vonatkozóan. 😊 Ám miért is fontos eme növény külalakja és mi köze van az árpának a mi blogunk fő témájához? Nos szóljunk róla itt röviden. 

Kezdjük azzal, hogy mióta is élvezhetjük az árpa növény adta hasznokat? Az árpát, ezt a pázsitfűfélék családját gazdagító egyszikű, zárvatermő gabonafélét nem éppen mostanában, mondjuk úgy 8-10 ezer évvel ezelőtt kezdte el termeszteni az emberiség. Mezopotámiában már ekkor felismerték jelentőségét, mint kiváló állati és emberi táplálékforrás, majd idővel elindult világszerte a hódító útjára. Amúgy éppen napjainkban vadárpát még a Kaukázus környékén és Perzsiában is találtak. Mindenesetre az ókorban már egyiptomiak, zsidók, görögök egyaránt termesztették az árpát és a kétféle árpa. az ún. kétsoros és a hatsoros közül az előbbi a rómaiknál vált általánosabbá. Árpából készítettek a búzához képest persze silányabb minőségű, de legalább ehető kenyeret továbbá kásák és más ételek készítéséhez is felhasználták. Az árpa a rövid tenyészideje és kis vízigénye miatt az Egyenlítőtől az északi szélesség 70°-ig, valamint a tengerszint felett több ezer méter magasságban is termeszthető, ez is hozzájárult népszerűségéhez. A Kárpát-medencében feltehetően a búzával együtt már 6000 éve megjelenhetett, a honfoglaló magyarok már jól ismerték és termesztették.

Az árpa a természetgyógyászat egyik fontos eszköze volt, a népi gyógyászatban, vízkórság", köszvény, nátha, lázas állapot és elhúzódó havi vérzés gyógyítására egyaránt alkalmazták. Magas B-vitamin és foszfortartalma miatt az érzékelést és koncentrációt segítő hatást tulajdonítottak neki. Emellett az árpakenyér többek között a székrekedés természetes gyógyhatású szere. Emberi étekként a liszten kívül nyersen csíráztatva, durvára törve párolva, főzve kásaként, levesbetétként és még sokféleképpen használhatjuk. OK, eddig rendben minden, de mi köze is van az árpának egy sörközpontú blog témájához? Ez a kérdés, nem kérdés egy tapasztaltabb sörkedvelőnek, ám ha valaki még nem tudná: az árpa már az ókor óta az emberiség legfőbb élvezeti itala és „erőforrása”, a sör meghatározó alapanyaga. De erről, az árpa sörként való felhasználásáról egy következő cikkben értekezünk.