Serpénz, sörpénz, sörpénzecske

Sokszor az az érzése az embernek, hogy napjainkban egyre inkább csak a pénz és a pénzért megvehető dolgok, tárgyak, szolgáltatások számítanak, így a pénz lassan mindennél fontosabbá válik. Pénzért próbáljuk megvenni tudásunkat, egészségünket, szórakozásunkat, azt, hogy szeressenek minket vagy éppen csak azért kell a pénz, hogy mások orra alá dörgölhessük mennyivel is különbek vagyunk náluk. Persze ez volt mindig, mondhatnánk, és ez feltehetően igaz is, ám ebben a felgyorsult világban, a globális információ-áramlásban fulladozva minden eddiginél gyakrabban és erősebben érnek minket a gyors és sok pénz megszerzésre ösztökélő impulzusok. És ez bizony igencsak megterheli az egyéb gondoktól is telített elménket. Mindezek mélázgattam, mikor a régi újságok között böngészgetve egy általam eddig még nem ismert pénzfajtára bukkantam.

„A bajor király katonáinak ezentúl a fekvési hely különbségéhez képest – serpénz cím alatt – fejenkint 4-6 pengő pótlékdíj adand.” – így szól egy 1846-os Nemzeti Újság írása. Ugyan nem állítom, hogy rögtön megértettem a mondat értelmét, de a serpénz, későbbi cikkekben sörpénz fogalom felkeltette az érdeklődésemet, ezért utánanéztem, hogy pontosan mi is lehetett ez. És a kutakodás során nem is egy jelentésre bukkantam. Lássuk melyek ezek:
Nos az egyes számú jelentés a már említett katonai élethez kötődött. A bakák, altisztek, tisztek bizonyos esetekben, pl. gyakorlatok során meghatározott mennyisségű extra juttatáshoz juthattak, amelyet sörpénznek hívtak, utalva arra, hogy mire is lesz ez az összeg nagy valószínűséggel elköltve.
Angliában akadt, amikor a munkások, akiknek korábban sört adtak juttatásként, egy idő után, nagy bánatukra már csak sörpénzt kaptak. Ugyancsak Angliábban volt, amikor a mészárosoknak sörpénz, míg a feleségüknek köténypénzt fizettek.
Németföldön Biergildnek, azaz sörpénznek hívták a borravaló ősét, de sörpénznek hívták azt az adót is, ami a sörfőzés, sörértékesítés után szedtek be, gazdagítva a város, a király vagy éppen a nemes vagyonát.

A legutolsó példák pedig 1946-ból származnak. Ebben az évben Magyarországon újságreklámok bíztatták arra a munkásokat, hogy a cégüktől sörpénzt kérjenek. Ez azért volt különösen fontos, mert az akkori hiperinflációs közegben a villámgyorsan elértéktelenedő pénz helyett egy stabil „fizetőeszközhöz” juthattak. Mintegy természetben kapták meg a juttatásukat, mivel a munkások a sörpénz ellenében garantáltan megvehették a Dreher sörüket.

Máshol a vendéglátóhelyek adtak az elfogyasztott sörök után sörpénzt, mint zsetont és ezeket gyűjtve még további kedvezményekhez is juthattak a sörivók. Erről szól ez a kis idézet: „Most rendeli harmadik pohár sörét. A pincér minden pohár sör után lelkiismeretesen leteszi a sörpénzt. Húsz pohár sör után a huszonegyedik ingyen van. Még tizenhetet kell innia és a tizennyolcadiknál visszaálmodhatja magát a régi világba: kiváltságos lesz, ingyen kap valamit Egy pohár sört!”