A Jaromír sörözőinkben már hosszú ideje gazdagítja a sörválasztékunkat
a rakovníki Bakalař sörgyár remek barna vagy akár feketének is hívható söre a
prémium kategóriás Černovar barna. A sörözőinkben akár csapolt formájában is
fogyasztható fekete/barna sör méltán élvez nagy népszerűséget, hiszen a
négyféle maláta, a kellemes karamell íz, a sörhöz pont illő komlókeserűség, a
gazdag tartós sörhab ideális barna lágerré teszi.
A minőségi cseh sörök és kiváló étkek, azaz a Jaromír sörözők, éttermek kedvelőinek!
Nem csak mi szeretjük a Černovar barnát!
Libaétkek római módra!
Idén a Jaromír Sörbisztró, és a Jaromír a Templomhoz éttermünk
Szent Márton napi liba étkei igen nagy népszerűségnek örvendenek, ezért a vendégeink
ezen héten még biztosan, s várhatóan még a jövő héten is lakomázhatnak belőlük.
Aki még nem próbálta ki eme finomságokat azoknak forrón ajánljuk!
Bizony, a libahúsnak meg van a maga saját varázsa, hiszen
otthon a konyhában igen csekély alkalommal állunk neki egy liba elkészítéséhez.
Pedig a liba étkezési célú felhasználása már igen hosszú időre nyúl vissza,
lényegében egészen addig, amikor először találkozott a szegény liba (az akkortájt
még a nem háziasított nyári lúd) és az ember. A liba háziasítására már az
ókorban sor került, mégpedig a feljegyzések szerint kb. i.e. 4000 évvel ezelőtt
Babilóniában, de a vadlúd házi lúddá szelídítése a világ több térségében is
lezajlott. A Római Birodalomban egy ideig egyenesen templomokban tartott szent
állatként tekintettek rájuk, köszönhetően annak, hogy i.e. 390-ben a libák
hangos gágogása árulta el a Rómát megtámadó gall csapatokat. Ám ez csak
időleges libastátusz volt, amely a későbbiekben már nem tartotta vissza a
rómaiakat (sem) a libahús élvezetétől.
A libát az ókorban már számos országban (Egyiptom, Görögország,
Római Birodalom) tenyésztették. Erről árulkodik a római Apicius szakácskönyve,
melyben az alábbi receptet ajánlja az olvasóinak: „Forró főtt liba hideg
mártással Apicius módra: Főzd meg a madarat. Törj össze borsot, lestyánt,
koriandermagot, mentát és rutát. Önt hozzá garumot (azaz apró halból,
tintahalból és azok belsőségeiből készült halmártást) és egy kevés olajat, s
keverd össze. A főtt libát még forrón törölgesd meg egy tiszta vászonkendővel,
öntsd rá a mártást és tálad.” De természetesen nem csak a libahús
fogyasztása volt akkortájt népszerű, hiszen addigra már rájöttek, hogy a hizlalt
liba mája egy igazán fejedelmi étek. Íme egy az elkészítési módok közül: „Szurkáld
keresztül a májat egy náddal; áztasd garumba borssal, lestyánnal és két szem babérbogyóval.
Tekerd hurkabélbe, süsd meg roston, és tálald.” Ugye milyen egyszerű? 😊 De viccen kívül. A liba római módon történő
elkészítése nem bonyolult, az ominózus garum előállítása kivételével. De van
egy jó hírünk! A garumot az ókorban lényegében az akkortájt még méregdrága só kiváltására
használták, így elég ha szimplán sót, és/vagy szardella pasztát használunk. Nincs
is más hátra, minthogy süssünk, főzzünk otthon is libát, de ha nem akkor
jöjjenek el hozzánk a Jaromírokba, és kóstoljanak nálunk egy kis libát!
(Forrás: Marcus Gavius Apicius: Szakácskönyv a római
császárkorból, Enciklopédia kiadó, Budapest, 1996)
Márton napi libaságok a Jaromírokban!
Jövő hét hétfőn, azaz november 11-én ünnepeljük Szent Márton
napját. Ezt az eseményt nem csak mi, hanem a törzsvendégeink is várják, hiszen
jól tudják, ismét egy kulináris élvezetekkel teli libalakomán fogyaszthatják a
szakácsaink által alkotott libafinomságokat. A libaevés nem tartozik a
mindennapjaink kulináris élményei közé, sokan közülünk csak évente egyszer,
Szent Márton napján vagy annak környékén fogyasztanak a hangos, tollas
jószágokból. Most azonban eljött az idő, a libaságok ideje, lássuk hát, hogy
mit is kínál a márvány utcai Jaromír Sörbisztró és a Jaromír a templomhoz. A
sörbisztróban már november 9-én, azaz e hét szombattól veszi kezdetét a libalakoma,
míg a „templomos” Jaromírban hétfőtől, Szent Márton napjától kezdve indul a
habzsi-dőzsi!
![]() |
| A libacombot mi hagymás törtburgonyával tálaljuk! |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



