Gondolatok a Sörkert elköltözése kapcsán...

Mindenekelőtt köszönjük annak a sok száz vendégünknek akik akár egy Facebook szomorúság, vagy düh jellel, hozzászólással vagy éppen az utolsó két napunk során élő szóban kifejezte felénk támogatását és szurkolását a Sörkert mielőbbi újranyitásáért. Szívünk szerint leírnánk és elküldenénk a korábbi „főbérlőnknek” mindent, ami elhangzott tőlük, de sajnos sok vélemény a nyomdafestéket nem éppen tűrné meg. Mivel az ELTE, a helyiség bérbeadója az első szándékából nagy kegyesen engedve hozzájárult, hogy ne 48 óra leforgása alatt költöztessünk el az utolsó szögig mindent a Sörkertből így pénteken még egy utolsó alkalom nyílhatott arra, hogy sokan (sajnos nem mindenki fért már be) még egyszer láthassák, hogy miért is válhatott 10 év alatt egy egyszerű kolesz büfé az egyik vezető hírportál által „kultikus budapesti sörkertnek” nevezett vendéglátóhellyé.


A hétvége viszont már a szorgos költözködésről szólt, kollégák, rokonok, barátok segítségével a számunkra biztosított kegyetlenül szűkös idő ellenére is sikerült valamennyi saját tulajdonban lévő ingóságot elszállítani és átmenetileg (reményeink szerint csak egy igen rövid időre) beraktározni. A csaknem csupasz falak, az üres konyha és termek várják a helyünkre érkező, az ELTE által nálunk minden bizonnyal rátermettebbnek gondolt új üzemeltetőt. A hely átadása során újból kiderült, amit már egy jó ideje éreztünk, a bérlemény bérbeadójának kevés fogalma volt és van arról, hogy mit is jelentett a vendégek számára a Sörkert, mennyire szerettek a kertbe járni az emberek, mennyire szükségük van a fővárosban egy olyan hangulatú helyre, mint a Sörkert. Ugyan elég széles tömegekhez jutott el a bezárásunk híre, de csak vasárnap, a költözés közepette is több mint egy tucatnyi csalódott látogatóval kellett közölnünk személyesen a rossz hírt. Ismét csak nem idézzük egy-egy a bérbeadó irányába intézett hozzászólásukat, mert még mi is belepirulunk. Amúgy jellemző módon maga a döntésért felelő nem jelent meg az átadásnál, aki pedig igen annak még az is meglepetést okozott, hogy miért bontottuk le és szállítottuk el a saját tulajdonunkban lévő fedett kiülőt. Minden bizonnyal örültek volna neki, ha ez a nem kis összegből felállított műtárgyat náluk maradt volna. Arról pedig, hogy mennyire ismerték azt a vendéglátóhelyet, amelyet náluk üzemeltettünk arról szóljon a cikkünkhöz csatolt második kép, melyet a Sörkert kapuján helyeztek el. No comment. De félre bú, dolgozunk azon, hogy a Sörkert mihamarabb, valamilyen formában újra nyíljon, addig is vár mindenkit szeretettel a Jaromír Sörpince és a budai Sörbisztró!


2 megjegyzés:

  1. "MEGSZÜNT!"

    Annyira gyönyörű ez a pvc bugyiba csomagolt, igényes kommunikációs megoldás...

    VálaszTörlés
  2. Olyan mint a döntéshozók... igénytelen és buta

    VálaszTörlés