A város, ahol fezek milliói „születtek”!

A felettébb szeszélyes időjárás dacára is rá kell eszmélnünk: immáron átléptünk az idei nyár idusán és egyre kevesebb időnk maradt egy hosszabb-rövidebb nyaralásra. A koronavírus járvány miatt célszerű biztonságos úticélt keresnünk, és jelenleg Csehország tökéletesen megfelel az elvárt feltételeknek. S ha már egyszer irány Csehország, akkor miért is ne látogatnánk meg a dél-csehországi városkát, Strakonicét, kedvenc söreink (Dudák-Klostermann-Otavsky zlaty) szülőhelyét. A csodálatos Šumava hegység északi lábánál, az Otava-partján fekvő település a történelme során nem csupán az 1649 óta üzemelő városi sörgyáráról, az egyedüli városi tulajdonban álló Dudák sörfőzdéjéről vált nevezetessé. Amellett, hogy ma Strakonice a messze földön híres dudásairól, zenei fesztiváljairól vagy éppen csodás váráról-kastélyáról is híres, neve egykoron a fejüket fezzel fedők körében is ismerősen csengett. Fez? Az meg mi a szösz? - kérdezhetné egy a népek viseleteit illetően kevésbé tájékozott emberke.

Nos ez a három betűs szó nem mást, mint a mohamedánok egykor szinte kötelezően viselt jellemzően vörös színű, tetején fekete vagy kék bojttal ékesített, karimátlan fejfedőjét takarja, melyet egykoron nagy tömegben elsősorban a gyorsabban iparosodó Európában kezdték el tömegesebben gyártani. Eme európai gyártóhelyek között született meg az 1800-as évek elején a strakonicei fezgyártás, amely az I. Világháborút követően Fezko nevet viselő gyárként üzemelt tovább. A fezek tömeges gyártása a szocializmusban is folytatódott, így egészen a XX. század végéig közel két évszázadon át muszlimok milliói (a XIX. században főként a törökök, majd azt követően főleg az észak-afrikaiak) viselték a strakonicei fezt. Ma már az üzem megmaradt részében nem fezeket, hanem autók belső textiliáit fejlesztik és gyártják, de Csehországban ma is zajlik még fez és más fejfedők gyártása. De ennek már nincs köze Strakonicéhez a dudások, a Dudák sör és a fezek városához! Ha tehetik látogassák meg eme kicsiny, de aranyos várost és ne felejtsenek el beugrani a sörgyár mintaboltjába, kóstolótermébe sem!

A csodálatos sörélesztő

Mielőtt cikkünket elolvasná már időben szólunk, hogy itt nem a különféle procleanvitamineatingnaturpatikavitalbiostb. oldalak által propagált sörélesztő pelyhekről, tablettákról szólnánk, amelyek „természetesen” a sok társukhoz hasonlóan az immunrendszerünk erősítésén, a vércukorszintünk csökkentésén át, a vitamin, fehérje gazdagságon túl talán mindenre is jók. Nem, mi most a mezei sörélesztőről beszélünk, arról a mikroszkopikus méretű gombáról, amely nélkül kedvenc italunk soha nem születhetett volna meg. Bizony, eleink már korán megsejtették, hogy a vízen, malátán és később a komlón kívül kell még ez a bizonyos plusz, de sokáig, egész pontosan a XIX. század derekáig nem tudták, hogy pontosan mi is az. Ekkor előbb Theodor Schwann német fiziológusnak, majd Louis Pasteur francia mikrobiológusnak köszönhetően végre sikerült beazonosítani az élesztőt, majd megfejteni az általuk indukált erjedés folyamatát. Később Eduard Buchner Nobel-díjas német kémikus bebizonyította az élesztőgombák által termelt enzimek erjedésre gyakorolt hatását, majd Emil Hansen a Carlsberg sörgyár munkatársa volt, aki elsőként tenyésztett ki egy a láger sörök készítéséhez megfelelőbb, önálló sörélesztő törzset.

De mi is az a sörélesztő és miért is fontos a számunkra? Sörélesztő név alatt, az igen nagy számban (több, mint 1500) jelen lévő élesztőgombafélék egyikét-másikát hívjuk. Ez a felső erjesztésű söröknél jellemzően a Saccharomyces cerevisiae, míg az alsó erjesztésű söröknél a Saccharomyces pastorianus (más néven carlsbergensis). Ezek az élesztőgombák felelősek többek között a sörlében jelen lévő cukrok alkohollá és széndioxiddá bomlásáért, így lényegében az addig csak cukros, komlós folyadék sörré alakításáért. A felső erjesztésű gombák a sör tetejére emelkednek és ott összefüggő habot képeznek, míg az alsó erjesztésű élesztők a kád, tartály aljára süllyednek. A felfedezésük előtt, mondhatni a középkori sörfőzés során élesztőt nem tudatosan adták a sörléhez, hanem a levegőben lévő különféle vadélesztők, baktériumok tették a dolgukat és kezdték el erjeszteni a folyadékot. Ma már ezt spontán erjesztésnek (lambic sörök) nevezik. Egy korsó sört kortyolgatva szánjunk egy pillanatot az élesztőgombákra is, akiknek köszönhetjük lágyan habzó, zamatos itókánkat!

Rekviem a Mini Gardenért, avagy indul a végső visszaszámlálás!

A törzsvendégeink közül még sokan emlékeznek a Jaromír Sörkertre, a bátran mondhatni villámgyorsan kultikussá avanzsálódott kollégiumkerti sörözőnkre, melyet 2017. március végén az egyetem vezetősége kurtán-furcsán bezáratott. A számunkra és vendégeink számára is fájdalmas döntést követően a szerencse rögtön mellénk szegődött, és már május elején meg tudtuk nyitni kicsiny utódját, méghozzá alig pár tíz méter távolságra, a Dürer Kert bejáratánál. Ekkor vette a kezdetét a Jaromír Mini Garden pályafutása, melyről azonban már a kezdetektől fogva tudtuk, hogy időben erősen korlátozott. A Dürer kert, mint nagy épület komplexum, a gyönyörű épületek és a fenséges fákkal ékesített kert sorsa akkortájt még bizonytalan volt, így a jövő már eleve kétségekkel telinek látszott. Végül, a terület eladását követően már bizonyossá vált: az új tulajdonos terveibe a JMG már nem fér bele.

A hír nem ért minket váratlanul, és felkészületlenül, ám a Mini bezárása természetesen nem tölt el minket felhőtlen örömmel. Szomorúak vagyunk hiszen az elmúlt három évben a kicsi, inkább büfé jellegű Mini Gardenünket igen sokan megszerették és mi is megszerettük a törzsvendégeinket. Sör, egyéb ital és ételválasztékunkkal, téli-nyári nyitva tartásunkkal igyekeztünk biztos ponttá válni akár a próbák miatt a Dürert felkereső zenészek, akár más célból érkezők, vagy egyenesen a Mini Gardent célba vevő vendégeink számára. A szeretetteljes, pozitív visszajelzések alapján úgy véljük, célunk sikerült, a korlátozott feltételek mellett is minőségi vendéglátást sikerült nyújtanunk. Ám ennek hamarosan vége, és a jövő még bizonytalan. Ami azonban biztos: 2020. július 30-án bezárja ajtaját a Mini Garden! Ám hagyjuk hátra a bánatot és koncentráljunk még a jelenre és a következő pár hétre. Mivel egyáltalán nem szeretnénk méla csöndben távozni ezért a maradék időnkben igyekszünk kisebb eseményekkel, programokkal feldobni a bő három évet élt Minit, a mi kis Mininket. Ezekről értesíteni fogunk titeket! Gyertek még egyszer-kétszer-háromszor hozzánk, igyatok egy-két korsó finom cseh sört, élvezzétek ki a Dürer kert hangulatát, tegyük együtt feledhetetlenné a Jaromír Mini Gardent!

Az evés öröme, avagy irány a „templomos” Jaromír!

Jean Anthem Brillat-Savarin, a francia konyhaművészet egyik nagy alakja valamikor a XIX. század első fertályában ekképp szólott: „Az evés öröme minden koré, minden társadalmi osztályé, minden napé. Megfér a többi örömökkel együtt és utolsónak marad meg hogy vigasztaljon bennünket, miután a többieket elvesztettük.” Bizony, bizony legyen akár egy minket hirtelen érő nagy bosszúság, vállunkat terhelő gond, ólmos fáradtság, szörnyű nekikeseredés, amíg le tudunk ülni egy tál illatozó étel elé és a kanalat – villát – késünket a szájunkhoz tudjuk emelni, már egy kicsi, de fontos lépést meg is teszünk háborgó lelkünk megnyugtatása végett. Ahogy azt szokták mondani, tele gyomorral a világ is gömbölyűbb lesz. Enni jó, az evés örömet okoz, de ehhez természetesen az is kell, hogy étkünk finom és kívánatos legyen. A Jaromír a templomhoz sörházunkban, éttermünkben ezért is kapnak kiemelt figyelmet a konyha alkotásai, az étkek, melyeket még a söröket kevéssé szerető vendégeink is rendszerint nagyra értékelnek.

Az étlapot a legsikeresebb ételek megtartása mellett igyekszünk rendszeresen megújítani, így még a változatosságra vágyó törzsvendégeinknek sem kell csalódniuk. Egy cseh húsos fazék, egy fahéjas szilvaleves derelyével vagy a napi leveseink egyikével kezdődhet a lakománk. Csehes főételeink sorából nem hiányozhat a csülök, a kolbászkák és a marhapofa, melyeket akár egy kétszemélyes tálra vegyesen is megkóstolhatunk. Megismerkedhetünk a különféle loksákkal, a finom kenyérlepényeinkkel, vagy az egyedi burgereink egyikével, másikával. Az étkezésünket pedig akár Kučerova mama kalácsával, akár egy csokipralinés palacsintával vagy éppen kemencében sütött barackos túrógombóccal zárhatjuk. Szerintem nem is kell mást mondanunk. Akár örömünkben, akár szomorúságunkban de vessük bele magunkat a Jaromír szakácsai által megalkotott finomságokba. Megéri!