Az ét- és itallapok története

Napjainkban, ha éhségünkben vagy szomjúságunkban egy vendéglátóhelyre térünk be, vagy akárcsak megállunk falatozni egy büfénél a legtermészetesebb dolgok közé tartozik, hogy végigböngésszük az étel-, és italválasztékot. Vagy megnézzük a közzétett étel-, italsorokat a kirakott táblákon, vagy megkapjuk, elkérjük az adott hely étel- és/vagy itallapját. De mióta is vannak étlapok és mi volt előtte? Ennek jártunk utána. Az írásbeliség, az olvasni tudás elterjedése előtt természetesen csak vajmi keveset segített volna egy étlap megléte ám választásra azért sok esetben volt kisebb lehetőség. Ilyen korai vendéglátóhelyek voltak a rómaiaknál a kész meleg ételt és italt áruló thermopoliumok, mint afféle korabeli kifőzdék, bisztrók. Feltehetőleg már ők is jelezték valahogy a választékot, ha másképp nem hát szóban, de klasszikus étlapokról még sokáig nem beszélhetünk. Kínában a 10-13-ik században már léteztek egyes helyeken ételkínálati felsorolások és talán ezek álltak a legközelebb a mai étlapokhoz. A középkori európai vendéglátásban ilyenről nem maradt fenn információ, de volt példa a table d’hote rendszerre, mikor egy adott ház meghatározott ételkínálattal várta adott időben a falatozni vágyó embereket. Összességében elmondható, hogy valódi ét- és itallap megszületésére még sokáig, egészen a 13. század végéig kellett várni. Az első étlap emlékek Franciaországból maradtak fenn. Ugyan a közkeletű, ám téves elképzelés szerint a modern étterem megszületése a már szabad étel választást segítő étlapokkal egy ember, bizonyos Boulangerhez kötődik de ez nem igaz, a folyamat sokszereplős volt. Ugyanakkor az 1700-as évek utolsó évtizedeiben egyre elterjedtebbé váltak az étlapok.

Kezdetben az étlapok csak egyszerű, egy lapra felírt ételfelsorolások voltak, de a 19. század közepén az elegáns szállodák és éttermek megjelenésével együtt az ét- és itallapok is egyre impozánsabbá váltak. Díszes keretek, kötött füzetek, pazar illusztrációk tovább emelték a hely ázsióját, sőt ekkortájt Franciaországban már külön borlapokat is készítettek. Az 1800-as évek második felében a minőségi vendéglátóhelyeknél már grafikus által tervezett, színes étlapok is megjelentek és gyakorta már reklámokat is tartalmaztak. 

Az említett borlapokon kívül az egyre bővülő italválaszték miatt a 20. század elején már külön itallapokat is készítettek. Az étlapok és itallapok így z 1900-as években fokozatosan elterjedtek és immáron többségében nem táblákra írt ételfelsorolásokból és/vagy nem csak a vendéglős szóbeli közléséből tájékozódhattak a vendégek. Napjainkban az ét-, és itallapok már az interneten, akár egy applikációban is megjelennek. Nap, mint nap böngésszük őket ezért nem csak a meglétük, hanem kinézetük is fontos. Egy digitális étlap már akár az adott étel képét, részletesebb bemutatását is tartalmazza, ezzel is segítve a választásunkat. Persze a valóság és a kép/leírás erősen különbözhet, de ez már más kérdés. A lényeg, hogy ét- és itallapok a mindennapjaink fontos elemei, melyek nélkül már nem beszélhetnénk vendéglátásról.