A sörszerető emberek többsége számára egy sör, 4-5%-os alkoholtartalom alatt szinte nem is nevezhető igazi sörnek. Ám ahogyan arról már az előző cikkünkben is szóltunk, az alkoholban szegény söröknek is megvolt a maguk évszázados szerepe, és ez a szerep mára talán még hangsúlyosabbá is vált. (Előre jeleznénk, hogy a továbbiakban a bevett gyakorlatnak megfelelően mentes söröknek hívjuk a csekély alkoholt tartalmazó söröket.) Az alkohol káros társadalmi hatása ellen küzdő szervezetek már az 1900-as évek elején a zászlójukra tűzték az alkoholmentes italok népszerűsítését, így a sörét is. Ekkortájt az alkoholmentes sört ún. mértékletességi sörnek hívták, ezzel utalván arra, hogy eme sörök a mentes elnevezés dacára tartalmaztak alkoholt, de az átlagoshoz képest kevesebbet. 1900-ban az Orvosi Hetilap beszámolt egy alkoholmentes sörről, amely 7% cukrot tartalmazott, ám így az édes íze miatt nem kedvelték a betegek. Viszont egy kis pilseni összekeverve már el tudták fogyasztani a tápanyagokban gazdag italt. Na ja, egy kis igazi sörrel minden könnyebb! 1903-ban már szabadalmat is jegyeztek be az alacsony hőmérsékleten történő erjedés folyamatának 24-48 óra közötti megszakításával előállított sör készítésére, ám a mai napig is használt módszer révén készített alacsony alkoholtartalmú folyadék a reklámszövegekkel ellentétben ízében, aromájában aligha hasonlított a sörére.
Hazánkban elsőként a Fővárosi Sör vállalat hozott forgalomba alkoholmentes sört a 20-as években. Ezt követően évtizedenként jött újabb és újabb szalagcím, mely a teljesen alkoholmentes sör elkészítését hirdette, de minden esetben csak alacsony alkoholtartalmúról volt szó. Az 1940-es években az alkoholmentes sörnek egy pár éven át a XX. század legnagyobb diktátora, Adolf Hitler nyújtott nem kis reklámot, aki nem csupán kora leghírhedtebb vegetáriánusa volt, hanem a jó német sört is csak alkoholmentes formájában fogyasztotta. Félő, hogy eme reklámarc azonban hosszú távon nem éppen segített az alkoholmentes sörök elterjedésének.
A kommunista érában a minőségi alkohol fogyasztása csak kevesek privilégiuma volt, de a nép előszeretettel fogyasztott minden, ami a vicc szerint A betűvel kezdődött (a sör, a bor, a pálinka). Azonban a rendszer a munkásosztály alkoholizmusa elleni küzdelem jegyében egyre inkább megfogalmazta az alkoholmentes sörök iránti igényt. Így hatalmas sikerként könyvelhettük el, hogy a Borsodi Sörgyár piacra dobta az első alkoholmentes magyar sört, a Pólót! Prágában 1976-ban Pitó név alatt már megjelent a cseh, majd egy évvel később az NDK (Német Demokratikus Köztársaság) változat is
Ekkortájt már több tízezernyi angol sört szállítottak Szaúd-Arábiába is, ami jól jelezte, hogy az alkoholmentes sörök számára a muszlim országok rendkívüli piacot jelentenek. Mára ez a piac megsokszorozódott, hiszen a muszlim fiatalok a mentes sörök fogyasztásával próbálják a filmekben, reklámokban látott „európai stílusú” sörözést a szigorú vallási előírásokkal összeegyeztetni. A sörgyártó cégek pedig igyekeznek ezt az óriási piacot kielégíteni, de azért számos akadály áll még előttük. Egy igazi „halal” sör elkészítéséhez ugyanis abszolút alkoholmentes gyártásra lenne szükség, ami szinte lehetetlen feladat. Ám ha „halal”, azaz az iszlám által tisztának, elfogadottnak talált alapanyagokból nem alkohol előállításának szándékával készül „véletlenül” alkoholos termék, akkor arra nem vonatkozik a vallási tiltás, így fogyasztható. Érthető? Nem biztos, de végeredményben most nem is ez a lényeg, így ne is próbáljunk belegabalyodni a további részletekbe. A lényeg, hogy az alkoholmentes sörökre várhatóan diadalmenet vár a világ valamennyi országában, csak más és más okoknak köszönhetően. De hogyan is lehet „iható”, vagy akár finom alkoholmentes sört gyártani? Erre egy későbbi cikkünkben válaszolunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése