Irány a Jaromír sörpince!

A múlt hétvége nyárias időjárása után pillanatok alatt megérkezett már-már a tél előszelét is magával hozó ősz, a maga hűvösségével, szelességével és csapadékosságával. A sörszerető közönségünknek is nehezen feldolgozható, hogy immáron egy jó fél évre vége a kerthelyiségekben való hosszas tartózkodásnak, sörözgetésnek, az önfeledt szabadtéri szórakozásnak. De ahogy telnek a napok úgy áll át nem csak az ember szervezete, de a gondolkodása is erre az új helyzetre. Ismét rájöhet mindenki arra, hogy a sörözés bizony Magyarországon is elsősorban falak közé szorított kikapcsolódási forma, és a Jaromírokban ősszel-télen sem áll meg az élet, továbbra is ugyanolyan lelkesedéssel és színvonalon fogadjuk vendégeinket. Sőt!

Míg a Jaromír Sörpince nyáron általában kisebb álomba zuhan, hiszen jóval kevesebben kívánkoznak pincébe, mint egy szellős kerthelyiségbe, addig szeptember-októbertől ismét életre kel, és lassacskán megtelik a kellemes pincehangulatot, meleget és remek sört kívánó emberekkel. Ugyan a helyszűke miatt itt az ételválaszték karcsúbb, mint a Sörkertben vagy a Sörbisztróban, de a pince egy valóban sajátos miliővel rendelkezik. Nem a luxus és fényűzés jellemzi, de az otthonosság, barátságosság pótolja mindezen „hiányosságokat”. 

Sok-sok évvel ezelőtt a Jaromír Sörpince volt az egyik első olyan budapesti hely, ahol kitűnő regionális, sőt kisüzemi sörkülönlegességekkel ismerkedhetett meg, az akkortájt még a cseh sörök terén kevéssé járatos magyar közönség. Reményeink szerint a Sörpince továbbra is betölti abbeli küldetését, hogy egy békés menedéket nyújtson mindazok számára, akik egy fáradt nap végén lelazulásra vágynak, egy olyan helyre, amelyre mindig számíthatnak. Nincs is más hátra, mint irány a Sörpince egy-két jópofa sörre, sörkorcsolyára és baráti csevelyre.