Szent Vencel és más „sörszentek” 2.

A tegnapi nap folyamán, szeptember 28-én ünnepelték a csehek és egy kicsit mindenki más is, aki a cseh sört szereti, Szent Vencelt, Csehország és a cseh sörfőzők védőszentjét. A korábbi cikkünk folytatásaként olvasóinkat megismertetjük néhány további „sörszenttel”, ezúttal az „erősebb nemre” fókuszálva. Kezdjük a brabanti születésű Szent Arnolddal, aki katonáskodás után szerzetes, majd Metz püspöke lett. Az 1087-ben bekövetkezett haláláig arra bíztatott mindenkit, hogy a pestist megelőzendő sört igyon, a fertőzésveszélyes víz helyett. Mikor temetésekor a forróságban az egyik hordár hideg sörért imádkozott, Szent Arnold koporsójából finom sör tört elő. Egy másik híres Arnold a Soissoni Szent Arnold nevet viselte. Névrokonához hasonlóan szintén a sörivók, sőt kifejezetten a komlószedők lelkes híve volt. Egy apátsági serfőzde tetejének beomlását követően arra kérte az Úrt, hogy sokszorozza meg a megmaradt sört. Imája meghallgatásra talált és a söriszza népek rögtön szentté kiáltották. Később valóban szentté avatták Arnoldot, aki többek között arra is rájött, hogy a sörfőzés során miként lehet a szűréshez felhasználni a szőtt méhkasokat.

A sört, a sörfőzőket védő szentek közé tartozik Szent Miklós, maga a Mikulás is, a kis-ázsiai Myra püspöke, ki titokban három, elszegényedett szüleik miatt a bűn útjára csábuló erényes lányt mentett meg úgy, hogy ablakukba lopva pénzes erszényt tett. Eme erszény alakult át később pl. árpával, majd cukorral, csokival, gyümölcsökkel teli „Mikulás csomaggá”, persze nem azzá, amelyeket a kocsik szélvédőjén is gyakorta láthatunk. Most csak a nevét említjük meg Szent Bennonak, Szent Othmárnak és Szent Adorjánnak, akik szegről végről mind a sörök szentjei. Ellenben érdemes megemlékeznünk Szent Flóriánról, aki elsősorban a tűzoltók védőszentje. Egykoron Caecia erődjének oltása során a fiatal római tiszt a közeli sörfőzde sörét is bevetette, így a sörnek, ha nem is a legfőbb, de mindenképpen hasznos alternatív hasznosítási módjára világított rá. 

Végezetül szóljunk Szent Columbanusról, akinek a következő kijelentést tulajdonítják: „Tervem az, hogy sörházban halok meg; sör csorogjon a számba, amikor kilehelem a lelkem, hogy amikor az angyalok kórusa érkezik, ezt mondhassák: Isten kegyelmezzen ennek a sörivónak.” Szép gondolat…A VII. században élt szerzetes a pogány hittérítést ötvözte a sörivással és a sörfőzés népszerűsítésével, persze szigoran Krisztus és nem a pogány istenek nevében. A szentek felsorolásából tudatosan kimaradt egy közismertebb név, Gambrinus, aki ugyan hivatalosan nem szent, ám mindenki a sör védőszentjeként tiszteli. Életéről, annak sörrel kapcsolatos mozzanatairól később egy különálló cikkben szólunk, hiszen megérdemli. Addig is mindenkit várnak a Jaromírok, köztük már a Sörpince is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése