Nincs még egy olyan sörféleség
amely olyannyira megosztaná az embereket, mint a búzasör! Így
kellene kezdődnie egy hangzatos, figyelemfelkeltő cikknek, de
sajnos ez az állítás így, ebben a formában nem éppen igaz. Azt
azonban bátran leszögezhetjük, hogy a búzasörre még az alapban
sört rendszeresen fogyasztó közönség egy része is afféle
tartózkodással vegyes áhítattal tekint, és ez talán nem is
annyira meglepő. A búzasör önmagában egy külön világot
képvisel, se nem alsóerjesztésű, se nem felsőerjesztésű, hanem
egyszerre mindkettő. Felsőerjesztésű élesztővel erjesztik, de
utána lágerezésen esik át, azaz hosszú időn át hidegen
érlelik. A maláta nagyobb részét nem az árpa (de az 50%-át el
nem érő arányban azt is tartalmaz!), hanem a búza adja, amelyet
alapban inkább egy ropogós cipó elkészítéséhez tudjuk
elképzelni. A végeredmény pedig egy enyhén komlós, savanykás,
citromos ízű, csak részben áttetsző lény, amely egyben kiváló
(főleg) nyári ital.
És az hogy miért is mesélünk most a
búzasörről, talán már a címből is kiderült. Az elmúlt héttől
kezdve egészen a nyár végéig a Jaromír Sörkertben csapoljuk a
strakonicei sörgyár legújabb művét a Dudák búzát, amely az új
sörfőzőmester első teljesen saját alkotása. Bevalljuk őszintén,
nekünk Jaromírosoknak is igen eltérő véleménye van ezzel a
söröcskével kapcsolatban, hiszen ízlések és pofonok
tekintetében mi is különbözünk. Ezért is lennénk kíváncsiak
a vendégeink véleményére, amiért is bátran biztatunk mindenkit
egy jó korsó Dudák búza elkortyolására és értékelésére.
Nos hogy ízlik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése