Gyógysör, a gyógyító sör? – 1. rész

Aki csak egyszer-kétszer is túlzásba vitte már életében az alkoholfogyasztást, akár egy túl jól sikerült lakodalom, akár egy baráti összejövetel vagy más buli során az minden bizonnyal hallott már a „gyógysör” fogalmáról. A közvélekedés, legalábbis az ebben gyakorlottak véleménye szerint egy a másnaposság alatt elkövetett korsó vagy üveg sör elfogyasztása segít az italozás kellemetlen következményeinek elviselésében. Ez a „gyógyító” hatás persze úgy nagyjából minden alap nélküli, de vajon volt-e olyan időszak, amikor a sör valamilyen formában gyógysörnek számított, vagy akár tényleg volt-e olyan, amit gyógysörnek neveztek? Járjunk utána!

A sör valóban számos pozitív tulajdonsággal bír, melyre a történelem során elég hamar rájöttek. Itt nem is elsősorban az alkohol stresszoldó, a komló nyugtató hatásáról beszélnénk, jóval inkább a sör tápanyagtartalmáról, egészséges összetételéről és persze arról, hogy a sokszor fertőző városi ivóvíz helyett biztonságosabb volt sört fogyasztani. Így nem csoda, hogy az élelmes sörkészítők egyike másika egyenesen gyógyhatásúnak kezdte a sörét hívni és persze így reklámozni. 1897-ben egy sörcsarnok birtokosa kerek perec úgy kezdte el hirdetni az amúgy hétköznapi sörét, hogy kitűnő eredménnyel használható gyomor- és bélbetegségeknél, a légzőszervek bántalmainál, gyengeség és vérszegénység esetén, végül pedig az idegbetegségek minden változatánál. Persze orvosi igazolást nem kapott állításaihoz, de ez momentán nem túlzottan érdekelte a „gyógyító sörcsarnok” birtokosát.

Ám más esetben még vélt vagy valós orvosi igazolást is sikerült a főzött gyógysörhöz mellékelni. Így lettek Magyarországon híresek Hoff János malátakészítményei, köztük „a maláta-kivonat gyógysöre általános gyengeség, tüdő- és gyomorbántalmak, szárazkór, vérszegénység, s az altesti szervek rendellenességei ellen.” Hoff az igazát még túlélők (!) szavaival is „igazolta: „A meggyógyultnak saját szavai: Minthogy a maláta kivonatú egészség-sörnek feltalálása, anyámat — hogy ne mondjam — a haláltól megmentette, azért ezen községnél teljes erővel voltam képes fellépni s ezen gyógysört saját, legteljesebb meggyőződésem szerint ajánlani.”

1896-ban még egy gyógyszerész szaklapban is megjelent az alábbi hír: „A Ross és Társa hamburgi vegyszergyárosok „Kraftbier“ név alatt peptonkészítményt állítanak elő. A gyógysörről az orvosi szakemberek elleggé kedvezően nyilatkoznak és kiterjedten használják a testi gyengeség, a rossz étvágy, a chlorosis gyógyítására, valamint a lábadozóknak és gyermekeknek is gyakran szokták adni.”

És ugyancsak elterjedt az a nézet is, hogy a kis alkoholtartalmú barna sör elősegíti a kisgyermekes anyukák tejelválasztást. Ez a vélekedés, hiába a rengeteg orvosi cáfolatnak a mai napig fennmaradt. A gyógysörről szóló történetünket hamarosan folytatjuk.