A csapolt sör története 1. – A kezdetek

(A mostani három részes cikksorozatunkban a csapolt sör, illetve a sörcsapolás történetével szeretnénk olvasóinkat megismertetni.)

A minap az Arcanum Újságarchívumában az alábbi meglepő hírre bukkantam, melyet hosszúsága ellenére is érdemes elolvasni: „Budán új korszaka nyílt meg a sörivásnak, és napról napra szaporodik azon érdemdús férfiak száma, kik magokat a sörfogyasztás nemes mesterségében gyakorolják. Egy éles eszű kocsmáros ugyanis oly elmés szerkezetű erőművet talált föl, melynek segélye által a sör a pince fenekén hasaló hordóból, egyetlen billentyű megnyomintására egyenesen pohárba ’s onnan a száraz torkokba folydogál. Ezen nevezetes találmány százanként csődíti oda a szomjas lelkeket, ’s ezen bámulatos hatás annyira lelkesíti az emberbaráti érzelmű kocsmárost, hogy elhatározta, miképp nem nyugszik addig, míg annyira nem tökélyesíti ezen nagyszerű találmányát, hogy minden ivó egyenesen ’s közvetlenül a hordóból szíhassa forró torkába a hideg árpalevet. Ha e találmánya sikerül, úgy még életében oszlopot emelendnek neki az ártatlan sörivás buzgó tisztelői. (1846-05-14: Budapesti Híradó)

Ebben a hírben napjainkban talán első ránézésre semmi nagyobb érdekességet nem látunk, de gondoljunk bele: 1846-ot írunk és valami berendezés egy billentyű nyomására a pohárba tölti a hordóból a sört. Ahhoz, hogy tényleg megértsük a híradás meglepő mivoltát érdemes egy kicsit áttekinteni a csapolt sör és a sörcsapolás történetét.

Hajdanában-danában a sört főző nők és férfiak még nem küzdöttek a sörcsapolás problematikájával. A sörök mennyisége viszonylag csekély volt így jellemzően az agyagedényeik használatával főzött söreik mennyisége csekély volt. Ezeket jóformán csak ki kellett önteni őket a kupákba. Később, a rómaiak már bronz-, rézüstökben illetve kerámia vagy agyagedényekben főzték, fakádakban erjesztették a sört, majd annak elkészültével kerámia vagy fa hordókban tárolták, szállították. Ezek még mindig csak kisebb űrtartalmúak voltak így még továbbra sem kellett hozzá semmi különleges technika a „csapolásukhoz”.

Ám mindez a középkorban lassan megváltozott. Eleinte, főként a kolostorokban és városi sörfőzdékben a sört a már általános tárolótartállyá vált fahordóból közvetlenül mérték ki. A hordókban fa- vagy fémcsapokat (dugókat) használtak, amelyeket kalapáccsal ütöttek be vagy húztak ki. A csapolás ekkor még továbbra is teljesen gravitációs alapon történt: a hordót megdöntötték, és a sör pedig szabadon folyt ki. A cikksorozatunkat hamarosan folytatjuk.